Szülinapra készült. Nagyon megkínlódtam vele, mert feltétlenül ki akartam próbálni a karácsonyra kapott új parfétortához való formát, amivel még nem voltak tapasztalataim. Amit megtanultam rajta többek között, hogy körülbelül térfogatának fele a tölteléknek való üreg, így jól meg kell gondolni, hogy mihez használja az ember. Én puncstortát készítettem benne, annál meg fontos, hogy extrém vastag legyen a töltelék a piskótához képest, ami így nem érvényesült. A másik az, hogy a puncstorta, mint olyan, nem alkalmas a fondanttal való burkolásra, mert a piskóta teljesen elszívja belőle a nedvességet, mivel csak egy vékony baracklekvár-réteg volt alatta.
A sötétebb képek mesterséges fénynél készültek, így elég rosszak voltak a fényviszonyok, de sajnos nappali fénynél sem nagyon látszik, pedig a fondant vizes-márványos hatásúra csináltam.
Az aranyhal figurája az ünnepelt kocahorgász mivoltából fakad, aki rendre visszaengedi a vízbe a kifogott halakat. A többit ő érti... :)
Melinda kérésére leírom a puncstorta receptjét, ahogy én készítettem.
Mivel ez a torta speciális formában készült, ezért az összeállítását nem részletezem.
Tehát, készítettem egy 6 tojásos sima sárga piskótát, a fele került a borításba, a másik felét pedig elkülönítettem a töltelékhez. Ha valaki az eredeti változatot szeretné megcsinálni, akkor a borításhoz félretett piskótát csak simán vágja ketté, amint kihűlt, egyik fele lesz az alján, a másik a tetején.
Hát az úúúúgy voóóólt…, hogy kaptam ezt a nagyon kedves díjat Lizától, amin egészen meghatódtam, mert csak igen rövid ideje foglalkozom ezzel a bloggerkedéssel. Ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy érdemesnek talált rá! Láttam én már ezeket a kis díszes ablakocskákat másnál, de nem tudtam mit is jelent pontosan, így most, hogy a játék szabályait be kell tartani, muszáj volt tüzetesebben utánanézni. Először furcsa volt látni, hogy van, akinek több is van, de nagyjából ugyanabból a körből kapja, így nem értettem a koncepciót. Közben úgy döntöttem, hogy az elnevezés alapján megyek, szó szerint értelmezem a feladatot. Éppen ezért olyanoknak szeretném továbbadni a stafétabotot, akik igyekeznek valami újat alkotni és lelkesen kísérletezgetni, de nem feltétlenül a gasztronómia területén, hanem úgy általában mindenben. Így talán az általam jelöltek is követik a példámat és nem csak olyanoknak adják tovább a díjat, akiket valami furmányos beállítás folytán elsőre kidob a keresőprogram, hanem a kevésbé látogatott blogokat is szemügyre veszik.
Tehát a játék szabályai értelmében az alábbiaknak kell eleget tennem:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam - megtörtént
2. A logót ki kell tennem a blogomba - úgyszintén
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam – igenis :)
4. Írni kell magamról 7 dolgot (jajj, ez kemény dió,
hamarosan megteszem és kiegészítem a bejegyzést becsszó…)
5. Tovább kell adnom a kitüntetést 7 blogtársamnak
6. Be kell linkelnem őket
Az én jelöltjeim tehát:
Szeretettel üdvözlöm őket, kívánok további nagy lelkesedést és ihletet az alkotáshoz és rohanok értesítést hagyni mindenkinek! :)
Hozzávalók:
csokis piskóta
2 dl habtejszín
porcukor
fél tábla fehér csoki
1 banán
amaretto likőr
darált mogyoró
Tehát úgy készült, hogy a maradék csokis piskótát felkockáztam apró kockákra. A tejszínbe fehércsokit olvasztottam, majd miután kellőképpen kihűlt, felvertem kemény habbá. A banán felét pépesítettem és a fehércsokis krémhez kevertem. A tejszín másik felét felvertem kevés porcukorral kemény habbá egy csepp amaretto likőrrel. A piskótakockák felét leraktam a pohár – ez esetben konyakos – aljára, majd meglocsoltam egy kevés amaretto likőrrel. Erre jött egy réteg fehércsokis-banános tejszínkrém, majd kiraktam egy sor felkarikázott banánnal. A következő réteg a likőrös hab, majd ismét piskóta, banán és banános krém. A tetejére újra a likőrös hab került, majd, hogy ha már lúd, legyen kövér, megszórtam egy kis darált mogyoróval és egy szeletke banánchipsnek támasztott kis fehércsoki-dísszel dekoráltam. Egy kicsit dermed a hűtőben és máris ehető.
Tudom, hogy ez már túl sok lehet egyeseknek, őket kérem, lapozzanak tovább nyugodtan, akinek meg időnként előtör a hedonista énje, fogadja szeretettel. :)
Gondolkodtam mit lehetne az új év első hetében sütni a karácsonyi dömping után, így a némileg stílszerű és egyben igen egyszerű szerencsesütire esett a választásom. Leendő próbálkozóknak javaslom, hogy csak erős idegzetűek fogjanak bele, vagy azok, akik nem túl maximalisták, ugyanis a megfelelő külalakot elérni szerintem művészet, de az is lehet, hogy még nem gyakoroltam eleget. Két receptet is kipróbáltam, az egyik egyszerűbb, a másik több hozzávalós, de mindkettőnek ugyanolyan íze van. Hátravan még egy, ha az jobban formázható, megosztom majd olvasóimmal is.
Tehát. Az egyszerűbb recept, fellelhető a neten is, egy vicces kis videó formájában, amit az alábbiak szerint követtem el:
Hozzávalók:
2 tojásfehérje, fél csésze liszt, fél csésze cukor (ha lehet, inkább por), 1 kiskanál mandula- vagy vaníliakivonat, papírcetlik a bölcsességekkel.
A sütőt előmelegítjük. A tojások fehérjét felverjük, de nem keményre, ezért elegendő a kézi habverő, majd hozzákeverjük a többi hozzávalót, míg egy kissé folyós, ám egynemű massza keletkezik.
Én a tepsibe sütőpapírt tettem, amit még bekentem vajjal is. Evőkanállal kis adag tésztát csorgatunk körülbelül 15 cm-es távolságra, majd a halmokat a kanál hátával körben szétegyengetjük úgy, hogy körülbelül 10 cm-es átmérőjű pár miliméteres vastagságú köröket kapjunk. Az eredeti receptben 6 cm átmérőt ír, de az szerintem túl kicsi ahhoz, hogy még a cetlik is beleférjenek, hacsak nem bolhányi betűkkel ír valaki. 5-6 percig sütjük az előmelegített sütőben (gázsütőben 5-ös fokozat), míg a szélük barnulni nem kezd. A tepsiből egyenként kivesszük a lapocskákat (azbesztkezűek előnyben) és formázzuk. Ez úgy történik, hogy kezdetnek félbehajtuk a lapokat - ne felejtsük el belehelyezni az üzenetet! - majd egy pohár vagy bögre szélére helyezzük keresztben, így megkapjuk a jellegzetes formát. Hogy ez úgy is maradjon, muffintepsi mélyedéseibe helyezzük a sütikéket, így mire teljesen kihűlnek, megőrzik formájukat. Érdemes a lapocskákat a tepsiben hagyni melegen, mert ahogy hűlni kezd, már nem formázható, hamar összetöredezik, így nagyon gyorsan kell dolgozni.
A másik recept a hozzávalókban némileg eltér az előbbitől, mivel olajat és vizet is tartalmaz, de jóval törékenyebb a tészta, ám ízében szinte ugyanolyan. A további receptek tesztelését követően beszámolok az eredményekről.
