Valószínűleg én vagyok a ritka példány, aki a balul sikerült macaronjait is a világ elé tárja, mégis azt gondoltam hasznos, ha szegény elkeseredett konyhatündér sorstársaim erőt merítenek az én szerencsétlenkedéseimből is. :)
Harmadjára is nekifutottam a macaronsütésnek, úgy látszik mégis van kitartásom, ezt az oldalamat nem ismertem eddig még én sem. :))) Korábbi próbálkozásaimat megnézhetitek ITT.
A macaron, mint olyan szerintem nem egy extra kulináris élményt nyújtó dolog, főleg, hogy csupán mandulás habcsókról beszélünk, a kihívás inkább a külsejének elérésben van, ezért is próbálkoztam vele ismét. Amit a macaronok külső megfeleléséről tudok, az annyi, hogy sima kell, hogy legyen a felülete, nem lehet rücskös, nem lehet repedezett és kis talpak kell, hogy legyenek a korongok alján, valamint nem szabad túlsütni, mert kiszárad a tészta belseje.
Mielőtt erről a konkrét sütésről írnék, el kell, hogy meséljem, hogy a hétvégén két cukrászdában is kóstoltam macaronokat, hogy legyen valami összehasonlítási alapom, de elég nagy csalódás volt sajna, mert az egyik most divatos cukrászdában a levendulás macaron olyan volt, mintha egy kiskanál Béres-cseppet vettem volna be (brrr...) a másiknál pedig a pisztáciás macaron szerintem csak zöld ételfestéket látott, pisztáciát nem sokat, úgyhogy itt pihentetem is ezt a dolgot szerintem.
A korábbiaknál az ízzel nem, csak a külalakkal voltak problémáim, ezen a fronton túl sok javulás most sem tapasztalható. Most a Latsiánál olvasott receptet vettem alapul, így az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat fogom leírni. Csak az ott szereplő adag felét készítettem el, így is lett belőle egy szép nagy tepsivel, összeragasztva kb 30 db. Én a mandulához blansírozott lapmandulát használtam kávédarálón ledarálva és két közepes tojás fehérjét.
Ahogy Latsia leírja, tényleg jóval egyszerűbb a recept annyiban, hogy nem kell a tojásfehérjéket napokig pihentetni, és a mandulával kapcsolatban sem igényel extra előkészületeket. Szerintem sokat nyom a latban, hogy az ember már eleve úgy kezd neki, hogy nem izgulja össze magát, hogy mindent megfelelően előkészített-e hozzá, maximum azon aggódhatunk, hogy ha nem sikerül, akkor jó sok drága alapanyagot elpazaroltunk. :)
Valószínűleg az én konyhámmal és sütőmmel lehet a probléma, mert itt sem lett a macaronoknak megfelelő talpacskája, viszont ez a kevéske, ami kinőtt nekik, az mindegyiknél megvolt, így azt mondhatom, hogy sokkal hatékonyabban működött az előbbieknél, mivel azoknak csak kábé egyharmada növesztett talpat.
Ami érdekes megfigyelés volt nálam, hogy teljesen ad hoc jelleggel jó pár darabnak megrepedezett a teteje, attól függetlenül, hogy a tepsi hátulján, vagy elejében foglaltak-e helyet. Nem voltak nagy repedések, csak aprók, így az élvezeti értékükön nem rontott.
Ízét tekintve szerintem az összes eddig próbált macaronrecept tésztája ugyanolyan volt, az ízesítéssel lehet még variálgatni.
Most csak egy teljesen alap, extra színezés vagy ízesítés nélküli adagot csináltam, hozzá a Latsiánál olvasott recept felét. Ami improvizatív jellegű, az a tonkababbal ízesített csokikrém, amivel összeragasztottam. Nagyon finom lett, de ha valakinek nincs otthon tonkababja, az nyugodtan használhatja anélkül is, vagy egy csipet fahéjjal megspékelve akár.
Leírom tehát, én miképp jártam el...
Macaron tonkababos csokikrémmel
Hozzávalók:
a macaronokhoz:
6,25 dkg darált, blansírozott mandula ( vagy mandulaliszt)
12,5 dkg porcukor 6,25 dkg tojásfehérje (2 közepes méretű tojásból)
3,5 dkg kristálycukor
a csokikrémhez:
5 dkg magas kakaótartalmú étcsoki (nálam Callebaut strong 70,4%)
0,5 dl tejszín 1 teáskanál golden syrup (helyettesíthető más cukorsziruppal)
1 kávéskanál vaj negyed tonkabab lereszelve (nélküle is finom, vagy helyettesíthető csipet fahéjjal)
A macaronokat a szokásos módon készítettem, de a tojásokat frissen vettem ki a hűtőből, pihentetés és szobahőmérsékleten való felengedtetés nélkül. A blansírozott mandulát kávédarálón finomra daráltam, de röviden és gyorsan, hogy még a mandulaolaj ne csapódjon ki és ne tapadjon nagyon össze a mandula. Rögtön összekevertem a porcukorral és lazán kézzel szétmorzsoltam, hogy minél kevésbé maradjanak benne göbök.
A tojásfehérjét felvertem, a művelet felénél hozzáadtam a kristálycukrot, és addig vertem tovább, hogy a hab már kemény legyen, felcsúcsosodjon, de még ne törjön szét. Szilikonos spatulával összeforgattam a mandula és porcukor keverékével, majd sima, kerek csöves habzsákba töltöttem.
Én szilikonos sütőfóliára nyomtam a körülbelül 3 cm átmérőjű korongokat, de a tapadásmentes sütőpapír is megteszi. Kb. fél órát pihentettem a kis sapkákat, majd előmelegítettem a gázsütőt a legalacsonyabb, 1-es fokozaton.
Körülbelül 10 perc alatt megsültek, majd hagytam őket kihűlni és leemeltem a lapról.
A csokikrémhez a tejszínt felmelegítettem, míg forró nem lett, de még nem forrt és ráöntöttem a csokira. Folyamatosan kevergettem, közben hozzáadtam a vajat, és addig kevertem, míg a csoki fel nem olvadt és az egész pudingszerű masszává nem vált. Ekkor belereszeltem a tonkababot és hozzákevertem a cukorszirupot. A malátaszirup azért finom hozzá, mert kicsit karamelles hatása lesz tőle, ezért a fűszerezés nélkül is finom. Amint a massza teljesen kihűl, be is sűrűsödik, így könnyen összeragaszthatóak lesznek a macaronok.
Tapasztalataim szerint 24 órás hűtött pihenő után, pár perces szobahőmérsékleten való ejtőzést követően a legfinomabbak. :)