Peppa malac ünnepel... és BÚÉK!

Ezzel a kis malackás tortával zárom az évet, ha már Szilveszter és kellenek ugye a szerencsehozó malacok is. :)

Még Karácsony előtt készítettem egy három éves kisfiú szülinapjára, de a szülinapi csákók miatt a mai nap is aktuális a látvány. Van még pár ilyen elmaradt torta a tarsolyomban, majd jövőre megbombázlak benneteket.

Peppa malac és családja nagyon szeretnek a sárban hemperegni és minden más "kedves" kis dolgot, amit általában a disznók szoktak, ezért is szerethetik őket a gyerekek annyira, mert nekik sosem kell viselkedni. Na ilyesmit Ti ma hajnalban ne csináljatok, ha nem muszáj, de aki teheti, azért eressze el magát! :D

Szeretném megragadni az alkalmat és minden kedves Olvasómnak és Ismerősömnek nagyon boldog Új évet kívánni! Teljesítsétek be álmaitokat, töltsétek vidáman a 2013-mas évet, kerüljön Benneteket minden bú, baj, bánat! És vessetek néha egy pillantást rám is! ;)

sok puszi:

Pixie

Torta Micinek

Ismeritek Szarvas Mici plüssbabáit? Ha nem, sürgősen pótoljátok a hiányosságot! :)

Én személy szerint imádom az egyedi pofikájú kis figuráit és azt, hogy olyan gyönyörűen vannak kidolgozva, hogy nem csak egy gyerek, de jó néhány gyermeklelkű felnőtt is ellenállhatatlan vágyat érez, hogy beszerezzen egyet közülük. Én is egy ilyen gyermeklelkű felnőtt vagyok, de most nem magamnak, hanem a kislányomnak rendeltem Micitől egyet a Bibepöcök fantázianevű kis babaarcú pillangóból, mert úgy gondoltam, hogy annyira passzolna az én Csipikémhez, hogy még alvóbabának is megszeretheti később.

Micire bíztam a részleteket, csak annyit kértem, hogy legyen csíkos a teste, amihez nagyon szuper kis anyagot sikerült találnia, ami rózsaszínes, de mégsem az a tömény bugyirózsaszín, hanem kellemes kis árnyalatokból áll össze az egész.

Ezeket így szépen meg is beszéltük, aztán jött a meglepetés. Kiderült, hogy Mici is vágyna egy fincsi kis tortára tőlem, mert épp Karácsony előtt van a szülinapja! :) Így esett, hogy cseréltünk és egy kellemes kis kávézás keretében kicseréltük az "árut". :D

A kávé iszogatása közben kiderült, hogy annyira sok mindenben hasonlítunk egymásra, az eddigi életutunkat tekintve is nagyon sok az átfedés, így nem is csoda, hogy mindketten valami kézműves alkotásban próbálunk kiteljesedni. Igazából erőszakkal kellett megszakítanunk a szófolyamot, mert mindkettőnknek rohanni kellett, de azt hiszem bőven tudtunk volna még miről beszélgetni. :)

Mici tortája is valahogy úgy készült, mint nekem a Bibepöcök, hogy teljesen rám bízta, csak annyit kért, hogy ne legyen túlbonyolítva és valami könnyed gyümölcsös legyen a belső. Hát a túlbonyolítás részét nem tudom mennyire sikerült megoldani, mert nehéz visszafogni magam, ha egyszer nekiállok a díszítésnek, de azért igyekeztem. ;) Belsőleg joghurtos-málnás krémet készítettem könnyű kakaós piskótába töltve, remélem sikerült eltalálni az ízlését.

Figurának Mici kedvenc kabalafiguráját, a csíkos ruhás szarvast választottam, mert egyrészt ugye jött a Karácsony, amihez mindenképp szükségeltetik egy rénszarvas is, másrészt reméltem nagyon, hogy szeretni fogja, illetve épp azokat a színeket egyesíti magában, amikhez benyomásaim szerint Mici is vonzódik. Csak remélni tudom, hogy sikerült egy kicsit szívéhez közel álló tortát készítenem és legalább feleannyira boldoggá tenni, mint neki sikerült engem a kis tündérbabával.

Azt azért még el kell meséljem, hogy a hazatérést követő 24 órában átlag óránként elővettem és megnézegettem a babát újra, meg újra, annyira szép és finom kidolgozású élőben is... 

Köszönöm Mici és még nagyon sok boldog születésnapot!!!

Boldog Karácsonyt!

Boldog, békés, vidám Karácsonyt kívánok Mindenkinek!

szeretettel:

Pixie

Hóemberes cupcake kupac

Bizonyára észrevettétek, hogy hóember dömping van most nálam.

Az oka, hogy a nagyobbik gyerkőcnek hóember lett a jele az óvodában, amit az idén kezdtünk. Ebből kifolyólag nálunk most minden hóemberes. Gyártottam már hóemberes pólót, hóemberes mézeskalácsot, linzert, tortát és most cupcake-et is. :)

Ez a kis kollekció az ovis karácsonyi buliba készült, ami éppen ma reggel esett meg, ezért így frissiben meg is mutatom Nektek. Sajnos azt már nem láttam, ahogy a gyerkőcök elfogyasztják, ugyanis prüntyillának elérkezett az etetési idő, de majd kifaggatom az óvónéniket, hogy ízlett a kis társaságnak.

A gyerekekre való tekintettel vaníliás tésztát készítettem, amibe jó adag tejszínes csokikrémet töltöttem, majd fondant és marcipán keverékével burkoltam.

Földimogyorós csokis sütemény

Aki már a kezdetek óta követi a blogot, annak ismerős lehet ez a sütike, ugyanis az első évben írtam a receptet, de idén kicsit átfazoníroztam és így még finomabb lett.

Kifejezetten ehhez álmodtam meg a mazsolalekvárt, mert az eredeti receptemben egész mazsola is szerepelt, aztán közben eszembe jutott, hogy milyen változtatásokat érdemes még eszközölni az első változathoz képest. Így aztán törökmogyoró helyett most földimogyorót használtam, csokiból pedig süthetőt, persze ez utóbbi nem kapható minden sarkon, így a sima is megteszi, csak én szeretem, ha egészben is maradnak a sütiben csokidarabkák.

A recept megjelent a Vidék Íze magazin decemberi számában is.

Földimogyorós-csokis sütemény ánizsos mazsolalekvárral

Hozzávalók egy 25 cm-es püspökkenyér formához:

2 tojás

10 dkg barna nádcukor

1,5 dl tej

15 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

csipet só

8 dkg darált földimogyoró

5 dkg finomra vágott étcsoki (ha lehet, süthető fajta)

5 dkg olvasztott vaj

A csokimázhoz:

5 dkg jó minőségű étcsokoládé

3-4 ml tejszín

A tálaláshoz:

mazsolalekvár

A süteményhez  simára keverjük az egész tojásokat a nádcukorral, hozzáadjuk a tejet és habosra keverjük. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a sóval, majd a tojásos keverékkel simára dolgozzuk. Spatulával hozzáforgatjuk a darált földimogyorót és a csokoládét, majd végül az olvasztott vajat. Tapadásmentes sütőpapírral bélelt kenyérformában, előmelegített sütőben 180 fokon 20-30 perc alatt tűpróbáig sütjük.

A csokimázhoz felforrósítjuk a tejszínt és leöntjük vele az apróra tört csokoládét. Kevergetjük, míg selymesen krémessé válik, majd rásimítjuk a kihűlt sütemény tetejére.

Mazsolalekvárral tálaljuk (receptje ITT).

Mikulás napi torta

Az évi hagyományos családi Mikulás bulira most ezt a tortácskát készítettem. Sajnos úgy alakult, hogy az eredeti tervek nem valósulhattak meg, mert váratlan események jöttek közbe és magára a tortára már nem jutott idő. Még szerencse, hogy a hóembert még korábban elkészítettem...

Eredetileg egy színes, formagazdag tortaalap lett volna és a második szint tetején is lett volna dísz, remélem jövőre megvalósíthatom a most elmaradt dolgokat is.
Szóval ezért a minimál díszítés, meg a kiszúrós megoldások, csoda, hogy ennyit össze tudtam dobni nagy hirtelen.

Az íze azonban nagy sikert aratott, joghurtos málnás krém volt benne csokis piskótában extra sok málnával és extra csokisan. :)

Mazsolalekvár

Ez az egyik recept, ami kimaradt a Vidék Íze újságból, helyhiány miatt. 

A földimogyorós-csokis sütihez terveztem, illetve azzal is tálaltam. Elkészítése nem túl bonyolult, nagyon pikáns és különleges lekvárt tudunk tálalni az ünnepi asztalra.

A mazsolalekvár ötlete onnan jött, hogy van egy külföldi gasztroblog, ami egyik kedvencem, egy dominikai hölgy írja és gyakran mutat be nemzeti ételeikből néhányat. A Mari's cakes szintén édességekre specializálódott elsősorban, Mari-nál olvastam valamikor tavaly, hogy van egy tipikus dominikai édesség, az aszaltszilvából készített lekvár. Amikor ezt láttam nála, az jutott eszembe, hogy ez simán működhet mazsolával is, ami jóval olcsóbb, ráadásul még szeretem is.

Mazsolafóbiásoknak is tetszhet, ugyanis nem egészben vannak benne a mazsolaszemek, hanem turmixolva, így nem kell a kis bogyókáktól tartaniuk. :)

Egy kis ánizst és mandarinlevet tettem hozzá, hogy az édességét tompítsam, mert az aszalt gyümölcsök azért brutál édesek tudnak lenni ugyebár. Édessége miatt jól meg kell választani, milyen süteménnyel párosítjuk, például egy kis cantucci-szerű kekszféléhez, kelt tésztához, fánkokhoz is nagyon jól el tudom képzelni.

Fogadjátok szeretettel a receptet! :)

Ánizsos mazsolalekvár

Hozzávalók:

200 g mazsola

20 dkg cukor

3 dl víz

2 teáskanál savanykás mandarin leve (vagy ugyanennyi citromlé)

1 kávéskanál vaníliakivonat

1 egész csillagánizs

A mazsolalekvárhoz a mazsolát egy éjszakán át vízben előáztatjuk. A cukorral, a vízzel és az egész csillagánizzsal feltesszük főni, lassú lángon 15-20 perc alatt puhára főzzük. Kivesszük az ánizst, majd botmixerrel átturmixoljuk. Hozzáadjuk a citruslevet és a vaníliát, majd még 20 percig főzzük. Sterilizált üvegbe töltjük, 5-10 percre fejre állítjuk, majd száraz dunsztba tesszük. Frissen is felhasználható, a maradékot az üvegben sokáig eltarthatjuk.

Szülinapi torta filmrajongónak

Ez a tortagyártás úgy kezdődött, hogy kéne valami egyszerű kis torta szülinapi buliba gyorsan, ha van egy kis maradék piskótám. Na az nem volt, ellenben a végére sikerült egy cseppet sem egyszerű tortát összedobni, ami ahhoz képest egy csuda, hogy mennyi időm volt rá. Az ünnepelt lánynak készültek már egy nagyobb tortával a buliba, ez csak egy kis ajándék meglepi lett volna, aztán kiderült, hogy jó volt a választás, mert a többiektől nem díszített tortát, hanem egy hatalmas krémeshalmot kapott. :)

 

Annyi infót sikerült csak az érdeklődéséről megtudnom, hogy nagyon szereti a mozit, a filmeket, a misztikus sorozatokat, azon belül is a Dextert és a Rejtély címűt. Mivel egyiket sem nézem, csak annyira vagyok képben, sacc, per kábé tudtam, hogy annyira nem mehetek bele a részletekbe, mert az előbbi kifejezetten belezős-trancsírozós-sorozatgyilkosos, a másik meg annyira szövevényes, hogy nem lehet egy motivumot kiragadni belőle, vagy legalábbis én nem tudtam ennyi idő alatt utánanyomozni.

Végül azt találtam ki, hogy egy filmtekercset viszonylag rövid idő alatt is meg tudok majd formázni, meg volt még egy kis gombóc tragantom, amiből a letekeredett filmrészletnek lenne még ideje kiszáradni. Így hát arra gondoltam, hogy ha már film, akkor legyen a Dexter sorozatplakát részlete, ami tán felismerhető, a filmszalagra skiccelve, illetve a 300 című film logóját alakítottam át az ünnepelt éveinek számára, mivel az olyan jellegzetes, hogy tán ő is felismeri. Ráadásul a vérvörös pöttyök a szám körül a Dexter promófotókon is visszaköszönnek, így egy filmrajongónak biztos beugrik az összefüggés, legalábbis remélem.

Lehet, hogy ez már így túl erőltetett okfejtés egy tortára kivetítve, mondhatnátok, hogy nem vagyok normális, sőt, én magam is azt hiszem, hogy kissé túlagyaltam megint a dolgot... :)

 

A tetejére a kis popcornos doboz a színek összehangolása miatt került részben, úgy éreztem jól mutatna ott még egy kis vörös szín. A dobozka egyébként a legminibb tortámnak tekinthető, ugyanis csokiganache-al ragasztottam össze a piskótadarabkákat, hogy magában is fogyasztható legyen, és azzal is vontam be, majd rásimítottam a fondant.

A nagyobbik tortarész tejszínes csokikrémes, szintén a szokásos fondantborítással. Sajnos a tekercs fedőlapjának nem volt elég ideje kiszáradni, így egy picikét leleffedt a szélén, de talán nem annyira feltűnő.

Elnézést kérek a rossz minőségű fotóért, borús időben ennyit tudtam kicsiholni a gépből. :(

Vajaskekszet a Mikulásnak!

Tavaly ilyenkor vezettem be, hogy kis sütivel és tejjel várjuk a Mikulást, miután a gyerkőc két és fél évesen már elég nagynak bizonyult ahhoz, hogy megértse, miért is csináljuk ezt a felhajtást. :)

Egyesült erővel szépen kipucoltuk a kiscsizmákat, kitettük az ablakba és mellé helyeztünk egy kis tányért egy pohár tejjel és friss sütivel. Szegény "Mikulás" kénytelen volt hajnalok hajnalán sütit enni, hogy mire az aprónép felébred, úgy tűnjön, hogy sínen vannak a dolgok.

Idén Mikulásarcot formázó sütipecsétet vettem elő és nekiálltam a számomra legjobb vajaskeksz-recept kikísérletezésének. Olvastam régebben valahol, hogy a shortbread-et a skótok eredetileg zablisztből készítették, ezért azt csináltam, hogy az itthon leledző teljes kiőrlésű zabkenyér lisztet kevertem sima finomliszttel. Az arányokat úgy határoztam meg, hogy a szobahőmérsékletű vajhoz apránként adagoltam a hozzávalókat és kézzel gyúrtam át, hogy érzékeljem, körülbelül milyen keménység lesz a jó. Majdnem egy egész órát pihentettem a hűtőben, hogy szépen visszadermedjen benne a vaj, de elvileg fél is elég lett volna. 

Ízesítésül narancshéjat és kínai ötfűszert tettem bele, az ünnepi illatok kedvéért. Ha valakinek nincs otthon ötfűszer, nyugodtan helyettesítheti csipetnyi ánizzsal, fahéjjal, szegfűszeggel, hasonló hatást fog elérni. Eredetileg szecsuáni bors és édeskömény is van a keverékben, de ebben a kekszben úgyis a narancs aromája érvényesül jobban, így nem olyan nagy baj, ha kihagyjuk.

A kukoricakeményítőt az omlósság fokozására tettem bele, nem tudom, hogy Ő csinálta-e, de nagyon omlós lett. :)

Nekem ebből a mennyiségből csak 20 db kekszem lett, de ez azért van, mert a sütinyomó pecsétem  elég mély nyomot hagy, csak úgy jön ki szépen a minta, ha ducik a gombócok. Sima pogácsaméretű korongokból kétszer ennyi is kijön belőle.

Azt kell mondanom, hogy eddig ez a kombináció vált be a legjobban, igazán omlós és finom, benne van minden, amit elvártam tőle, úgyhogy  meg vagyok magammal elégedve teljes mértékben. :) Most megosztom veletek is, remélem más is így érez majd.

Narancsos-ötfűszeres vajaskeksz Mikulásvárásra

Hozzávalók 20-25 db kekszhez:

10 dkg szobahőmérsékletű vaj
5 dkg porcukor
10 dkg finomliszt
3 dkg teljes kiőrlésű zabkenyér liszt
2 dkg kukoricakeményítő
csipet só
egy egész kezeletlen héjú narancs héja lereszelve
egy teáskanál ötfűszer keverék

A kukoricakeményítő felét félretesszük. A többi szárazanyagot egyenletesen összekeverjük, majd összegyúrjuk a szobahőmérsékletű vajjal. A végén a maradék keményítővel kis cipót formázunk, frissentartó fóliába tekerjük és a hűtőben pihentetjük fél-egy órát.

A masszából diónyi gombócokat formázunk, majd sütipecséttel, vagy kanál hátával lelapítva (esetleg pogácsaszaggatóval kiszaggatva), sütőpapírral bélelt tepsiben 170 fokon, 10 perc alatt kisütjük. Halvány drapp színű lesz, hagyjuk a tepsiben kihűlni. 

Fémdobozban sokáig eltartható lenne, ha nem ennénk meg egy nap alatt, amit garantálok! :)

Meséhez a tortát

Különleges megbízatásom volt a múlt héten, ugyanis kedves ismerősöm kislánya írt egy mesét, abból kellett tortát kreálnom.

Közös névnapozásra készült egyébként, de főleg a nagymamát szerette volna meglepni a saját kezűleg írt mesével, ami egy szitakötőmamáról és öt kis szitakötőgyerekről szól. :)

A képeken sajnos nem látszik mind az öt kis szitakötő, mert egyenletesen akartam elrendezni a tortán, hogy a hátulja se legyen üres. 

Megoldhattam volna egyszerűbben is, ha csak úgy felfestem a szitakötőket a tortára, vagy ráragasztom, de úgy gondoltam sokkal szebb lenne, ha kicsit plasztikusabb, így a bonyolultabb megoldást választottam. A szárnyakkal elbajlódtam egy kicsit, jó párat sikerült összetörni, meg ki is kellett találni, hogy tudom úgy összeállítani, hogy ne sérüljenek a legkisebb rázkódásra. A végeredmény azt hiszem egész mutatós lett, bár eredetileg világosabb alapot képzeltem el, de aztán végülis nem zavar, hogy ilyen sötétkék lett, mert egy tó eleve nem áttetsző normál esetben.

Belülről egy nagyon fincsi málnás tölteléket sikerült készítenem a csokis piskótába, a maradékot szépen elkóstolgattam, remélem tudom majd rekonstruálni. :)

A fotózással mindig bajban vagyok, most se sikerült igazán jól eltalálni a hátteret, nem jönnek úgy ki a színek, ahogy az a valóságban volt, remélem egyszer majd ráérzek erre is...

És most lássátok az ihletadót! :)

Harmadik blogszülinap a legfrissebb répatortával és egy kis meglepetés

Nekem is hihetetlen szinte, de már a harmadik szülinapját ünnepli a blog. 

Úgy elröppent az idő ... felnőnek a gyerekek... hüpp.... :)

Mostanság kicsit kevesebbet mozgolódtam, az igaz, de muszáj volt utolérnem magam minden fronton, ami korántsem érzem úgy, hogy megtörtént volna, hisz még csak most jön a karácsonyi készülődés. Mielőtt belecsapnék a lecsóba, azért még hoztam Nektek egy aktuális blogszülinapi jépatojtát. :)

Bírom még tovább is variálni, konkrétan aszalt fügét csempésztem a répa mellé, amiért utólag megveregettem a vállamat. Tuti, hogy amikor lehet, teszek most már bele, ugyanis a füge magos része nagyon kellemesen roppanóssá vált a sütés alatt, és az íze pedig igazán pikánssá tette az összhatást. Mivel a répatorta alapvetően egy töltelék nélküli sütemény, mindig jól kiegészíti egy kis krém a tetején, aminek én most egy citromos-fehércsokis mázt készítettem. Durvára vágott pörkölt dió segíti még a ropogósságát a tetején, plusz egy kis aranyra színezett cukorral szórtam meg az ünnepélyesebb hatás kedvéért. :) A legjobb, ha az egész diót előre megpörköljük kicsit, utána daráljuk le a sütibe szánt részt, úgy még finomabb!

Mielőtt megosztanám veletek a receptet, még el kell mesélnem, hogy a blog kapott egy ajándékot még a szülinapjára.

Tegnap megjelent a Vidék Íze magazin legfrissebb, decemberi száma, melyben én is kaptam két oldalt, ahol engem és három receptemet mutat be röviden, de velősen. :) Csak azért írom, hogy röviden, mert sajnos olyan komplikált recepteket adtam, hogy nem fért be a teljes szöveg a két oldalba, így az ott szereplő Mogyorós süteményhez járó mazsolalekvár és a Baked Alaskához (sült fagyi) járó csokifagyi és ribizliöntet receptjét majd itt a blogban olvashatjátok .

Ezúton is köszönöm a lehetőséget, és, hogy szemet vetettek rám és a blogomra! :) Az újságban egyébként jó kis adventi recepteket és karácsonyi ajándékötleteket is találtok.

Jöjjék hát a recept!

Répatorta szárított fügével és citromos-fehércsokis mázzal

Hozzávalók egy 18 cm-es átmérőjű formához:

3 tojás

13 dkg barna nádcukor

150 ml olaj

15 dkg reszelt sárgarépa

15 dkg finomliszt

5 dkg teljes kiőrlésű zabliszt

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál foszfátmentes sütőpor

1 csipet só

5 dkg darált dió

10 dkg apróra vágott szárított füge

A mázhoz:

5 dkg fehér csoki

3 ml tejszín

1-2 evőkanál friss citromlé

2 evőkanál lecsepegtetett tejföl, vagy krémsajt

+

durvára vágott dió a tetejére

A tojásokat elektromos habverővel habosra keverjük a nádcukorral. Hozzákeverjük az olajat, majd simára dolgozzuk az összekevert szárazanyagokkal. Beleforgatjuk a diót és az apróra vágott fügét. 

Sütőpapírral bélelt formába öntjük, majd 180 fokra előmelegített sütőben 40-45 perc alatt tűpróbáig sütjük.

A mázhoz felforrósítjuk a tejszínt és a csokira öntjük, kevergetjük, míg fel nem olvad. Langyosra hűtjük, hozzákeverjük a citromlevet, majd apránként a lecsepegtetett tejfölt. A kihűlt répatorta tetejére simítjuk és megszórjuk enyhén megpörkölt apróra vágott dióval.

 

Tűzoltóautó pillangókkal

Vagy fordítva. :)

Naszóval egy bulira két torta készült, ugyanis kétpetéjű ikrek az ünnepeltek ismét. Ez nagyon izgi, mert idén már a második ilyen szülinapi buli, amire készülök, remélem ahogy cseperednek a gyerkőcök, egyre specializáltabb lesz a dolog...

Szóval a kislánynak pillangók, a kisfiúnak tűzoltó téma. Eredetileg Sam a tűzoltó, mint mesehős lett volna az elképzelés, aztán kiderült, hogy abból már a 4 éves nagyfiú "kinőtt" és kifejezetten a tűzoltóautó érdekli (akit mint utólag megtudtam Jupiternek hívnak), a figura nem. Na ennek én annyira nem örültem, mert autós torta fóbiám van, utálok járművet készíteni tortából.

Ez főleg azért van, mert mindig tejszínes krémeket csinálok, azoknak nincs olyan tartása és faragni sem lehet, főleg akkor nem, ha puha omlós piskótát választ hozzá az ember. De itt aztán nem volt kecmec, tűzoltó autó kellett és kész. Így hát egy kicsit tömörebb ribizlis túrókrém lett a töltelék vaníliás piskótában, amit már jó előre méretre szabtam és jól összedermesztettem, hogy lehessen rá építkezni. Végül annyira nem is lett borzasztó, de a végén már láttam, hogy mit hogy kellett volna csinálni, hogy szabályosabb legyen. Lehetett volna még dolgozgatni rajta, de mivel két torta volt a feladat egyazon napra, nem jutott szegényre több időm.

A pillangós témával már egyszerűbb dolgom volt. Két kikötés volt hozzá, legyenek rajta pillangók és cukorgyöngy. A cukorgyöngyöt nem értettem, hiszen az kemény, de olyan nagyon sokat azért nem pakoltam rá, talán nem lett belőle gond. A másik instrukció, hogy mivel 4 évesnek készül, lehet nyugodtan "enyhén túlzó". Én ezt úgy fordítottam le magamnak, hogy róóóózsaszíííín... :D

Azért ahhoz képest nem is lett olyan nagyon az, kicsit konszolidáltabb fazon kerekedett ki belőle. Mivel időhiány miatt a pillangók kiszúróval készültek és nem kézi formázással, azt hiszem jobb is így gyereknek, mert a végén még túl elegáns lett volna. :) Ez pedig tejszínes csokikrémes csokitorta volt a szokásos fondantbevonattal.

A buli utáni beszámoló alapján az alábbi szavak hangzottak el: "Jupiterestortámvanjupiterestortámvan!" :)))
Illetve a másik ünnepelt részéről síri csönd, ugyanis addig nem mozdult a tortája mellől, míg le nem eszegette róla az összes pillangót és kisvirágot. :)

Kutya, kutya hátán...

Ha már lúd, legyen kövér, azaz esetünkben kutyák a tortán kifulladásig! :D

Úgy gondoltam, ha már egymás után két kutyás tortát is kellett készítenem, nem apránként adagolom, hanem megkapjátok egyszerre. Igaz, itt egész apró kis ölebecskék vannak, konkrétan 3-4 cm-es hosszúságban. :)

Megrendelőm Nóri, 70. szülinapra vitte a tortát, nagy családi buli ígérkezett. A torta története annyi lenne, hogy a hölgy gyönyörű szép, tökéletes simaságú gyepszőnyeget ápol a kiskertjében és Nóriékkal mindig viccelődnek, hogy ne engedjék a kutyákat a kertbe, mert tönkreteszik. Persze egy kutya mást sem szeret jobban, mint ásni, futkosni és összerondítani, amit csak lehet, így a családi látogatások java részét a kutyukák hajkurászása tölti ki. Így aztán ez az egyetlen lehetőség, hogy a szenvedélyüknek élhessenek, hacsak nem óhajtja valaki festményen is megörökíteni az eseményt. :D

Egy szó, mint száz, a tortának sikere volt annak ellenére, hogy egy kis konzervatív nőies díszítést is belecsempésztem a cirádás 70-es számmal és a kis rózsabokrokkal. Belsőleg egyszerű tejszínes csokitortát rejtett a fondantburkolat, a kutyukák ismét marcipánból készültek. 

Őszi kutyasétáltatás

Még egy őszies hangulatú tortával jövök, amit két hete készítettem. 

Szülinapra készült egy kedves ismerősnek, aki kimondottan kutyabolond, sőt, szinte az egész élete a magyar vizslák körül forog, dizájnos nyakörveket készít, és társadalmi munkában elveszett állatokat, bajba jutott kutyusokat ment (akit érdekel a téma, a vizslamentes.hu oldalon tájékozódhat).

A torta történetéhez hozzá tartozik, hogy eredetileg maga az ünnepelt kért tőlem egy szülinapi tortát saját magának, meg is beszéltük, hogy valami vizslásat csinálok. Aztán közelgett a nap és kiderült, hogy mégsem lesz itthon, elutazik, így nem kell a torta. Pár napra rá bejelentkezett a barátnője, hogy ez csak egy csel volt, valójában igenis, meg lesz tartva a buli, úgyhogy mindenképp csináljam meg. Miután részleteket már nem beszéltünk meg, teljesen improvizatíve ezt alkottam. Ihletet a Hajógyári Szigettől kaptam, ahol egy kellemes, napos őszi sétát tettünk családilag. :) Ott ilyenkor rengeteg a kutya, több, mint a gyerek, úgyhogy volt miből csemegézni...

A torta feketeerdő torta volt belsőleg, kívülről a szokásos fondantbevonat. A kutyusokat marcipánból készítettem, de a vizslánál muszáj volt merevítést is tenni bele, különben nagyon kis nyomi lett volna, így legalább emlékbe is eltehető.

A két kutyus az ünnepelt két kutyájára emlékeztet, kissé perspektivikus ábrázolásban. :) Eredetileg jóval bonyolultabbra terveztem, több figurával, de aztán mivel kevesebb idő jutott a felkészülésre, csak egy fél fa készült el pluszban, majd felhasználom egy másik kompozícióhoz. A vizsla nem sikerült olyan jól, mint szerettem volna, kicsit pálcikalábakon áll, de olyan gyorsan száradt a marcipán, hogy nem bírtam több réteget rárakni, mert már lemorzsolódott volna a nagy része. Kicsit még próbálgatni kell ezt a dolgot, de hiszem, hogy idővel jobb lesz. Máris újabb - bár igen apró -, kutyikon dolgozom, vagyis hamarosan láttok még tőlem hasonlót.

Szép idő van, menjetek ki a zöldbe! Kutyával, vagy anélkül, ilyenkor a legjobb kirándulni!

Cet

Tudtátok, hogy a hosszúszárnyú bálnák sokszor fél órácskát is elénekelgetnek egymásnak? Ráadásul ez a dalocska akár 30 km-es távolságra is elhallatszik!

Vianne kisfia ezt biztosan tudja, ugyanis nagy rajongója ezeknek az óriástestű vízi emlősöknek, pedig még csak három éves. :)

Ez immár a második szülinap, melyen volt lehetőségem neki tortát készíteni, amit ezúton is köszönök Vianne-nek, egyik kedvenc bonbonos blogom, a Levendula és Csokoládé szerzőjének. ;)

Eredetileg Nimród málnás-meggyes tortát rendelt, de úgy gondoltuk, hogy ne keverjük már össze a kétféle gyümölcsöt, az olyan furi, így alulra került egy feketeerdő-ízű meggyes, felülre egy joghurtos-málnás töltelék csokis piskótába. A bálnát kellett egy napot szárítgatnom, hogy így megálljon, de miután marcipánból készült, még így is kicsit lapos lett a hasa.

Az utolsó pillanatban még készült hozzá egy kis gülüszemű rákocska is, ami már nem került a fotóra, de Vianne beszámolója szerint az esett először áldozatul a gyerekseregnek. :)

A gomba kalapja

Ez a címe annak a Bogyó és Babóca mesének, mely alapján a torta készült. A konkrét sztoriról csak annyit tudok, hogy a gomba elveszti a kalapját (?) és az után kajtatnak a bogárkák, de annyira mégsem vagyok képben, mert ez nálunk valahogy kimaradt. :)

Immár a harmadik Bogyó és Babócás torta volt itt nálam, először a cseresznyés mesét, másodszor a papírsárkányos és dinnyeevős történetet öntöttem tortába. Örültem, hogy most valami új feladat van, lehet valami új formában gondolkodni.

Egy webes könyvesbolt oldalán néztem meg a könyvborítót, azt próbáltam figurákba önteni és miután őszi történetről van szó, úgy gondoltam, hogy színes falevelekkel díszítem. Úgy érzem egész kellemes kis összhatása lett...

Fondantborítás alatt csokitorta volt marcipánfigurákkal, de a gomba egy pici csokitortából volt formázva, egyedül a kalapjába nem töltöttem semmit.

Kétéves kislány szülinapjára készítettem, nagyon cuki volt, mert sírva fakadt, mikor betettük a dobozba, hogy haza lehessen vinni. Sokáig kellett neki magyarázni, hogy attól, hogy ő nem látja, még ott van, és ha kicsomagoljuk, még sokáig nézegetheti. :)

Eklektikus torta Tim Burton karakterekkel

Annnnyira imádtam ezt csinálni! 

Álmaim vágya volt egy hasonló feladat, csak arra nem gondoltam, hogy az elképzeléseimnek megfelelő kivitelezésre legalább egy hét szabadidő kellett volna. :) Így ez most egy egyszerűsített forma ahhoz képest, de mégis az aktuális kedvencem, már csak a témája miatt is.

Tim Burton, mint filmrendező és mint művész is nagy kedvencem, úgyhogy teljesen bele tudtam élni magam az ünnepelt lelkivilágába, aki 17. szülinapját ülte ezzel a tortával. 

Anyukája teljesen szabad kezet adott, csak annyi megkötés volt, hogy szerepeljen két konkrét figura a tortán, az Alíz Csodaországban Tim Burton-féle filmváltozatából a nyúl és a macska. Ezekhez én egyéb karaktereket társítottam, amik ugyan más filmekben szerepelnek, de nekem nagyon tetszenek amúgy, gondoltam az ünnepeltnek is bejönnek majd. 

Én 17 évesen tuti odalettem volna egy topsy turvy tortáért, ami a téma bolondságához is elég jól passzol szerintem, úgyhogy az emeletek ferdeségét még egy kicsit fokozva olyan mintát próbáltam rászerkeszteni, hogy az optikai csalás még húzósabb legyen.

Ha most nem egy kis szülinapi tortáról lett volna szó, biztos tovább bonyolítom a dolgokat, szerintem minimum egy százfős esküvői torta lett volna a megfelelő méret, hogy rendesen kiélhessem magam. :))

Belsőleg epres-joghurtos tölteléket rejtett a torta csokis piskótában, a figurákat most is marcipánból készítettem. 

Nem beszéltem személyesen az ünnepelttel, de szinte biztos vagyok benne, hogy ha a szülinapi tortája ilyen volt, az esküvőjére ilyen figurákat fog kérni. :D

Teadélután macikkal és sütinyalókákkal

Az úgy volt, hogy barátnőm kisfiának lemaradtam a szülinapjáról, ugyanis nem volt kapacitásom az idén tortát készíteni neki, amit nagyon sajnáltam. Megígértem viszont, hogy valamiképp kárpótolni fogom őket, így abban maradtunk, hogy a legközelebbi babás találkozóra készítek neki egy kisebb tortát, lehetőleg macisat, mert eredetileg is az lett volna a kívánalom. A minitortát egy kis sütinyalókával kellett kiegészítenem, mert az most "menő". :P

El kell, hogy mondjam, eddig kifejezetten ellenérzésekkel viseltettem a "cake pops" iránt, ugyanis rendkívül gagyinak találtam, hogy egy tulajdonképpen kókuszgolyó-szerű kis tésztagolyót csokiba mártva, és pálcára tűzve szolgáljak fel a népeknek. Nagyon reméltem, hogy engem elkerül majd ez a dolog és nem kell vele bajlódnom, de most meggyőztek, hogy mivel ez is egy ilyen divathóbort most nálunk, nem engedhetem meg magamnak, hogy én nem veszem fel a repertoáromba. :)))

Na jó, be is adtam a derekam, de muszáj volt előtte egy kis próbagyártást csinálni. Így születtek ezek a kis szösszenetek itt:

Az érintettektől ezúton is elnézést kérek, hogy csak most jutottam hozzá, hogy közzétegyem őket, sajnos a szokásos időhiányban szenvedek és itt sorakoznak még a torták...

Most néhány szót a sütinyalóka készítésről.
A cake pops "nagyasszonya", Bakerella szerint ehhez nincs is szükségünk másra, mint egy doboz cake pops sütiporra, meg némi krémsajtos maszatra a megkötéshez. Na most nekem ez eleve ellenszenves volt, a házias ízeket sokkal inkább preferálom, meg különben sem nagy kunszt egy kevert tésztát összedobni alapnak, erre aztán még a legkezdőbb kezdő sütögető is képes.

Első körben krémsajtos és kétféle csokis verziót csináltam, közben kitapasztalva, hogy milyen állag a megfelelő és fehér csokival, majd temperált étcsokival vontam be őket. Állagát tekintve a fehércsokis jobban vizsgázott, mint a képen is látszik, mert szebben sikerült bevonni vele a golyócskákat, viszont az étcsokis sokkal finomabb volt, így azzal próbálkoztam tovább. Lehet venni nálunk is kifejezetten ilyen célra gyártott bevonót, de mindenki tudja, hogy a csoki annál sokkal finomabb, bár a bevonópasztillákból színes is létezik, így ha érdekesebb külsőre van szükség, jobban használható.

A gyerkőcös partira már egy diós-csokis változatot készítettem, plusz kis csokidrazsékkal oldottam meg a mackók fülét és egy kis marcipánnal a többi részletet. Alaptésztának a csokis-tejfölös piskótareceptemet használtam kicsit tömörebbre sütve, nagyon jól vizsgázott, mert elég omlós állagú és így nem lett "fujtós" a végeredmény. Bár a gyerekek alapvetően jobban szeretik a tej-, mint  az étcsokit, most mégis ez utóbbit használtam, hogy ne legyen az összhatás túl édes.

Úgy tapasztaltam, hogy egy napos pihentetés után jobban összérnek az ízek és finomabb lesz a belseje, ezért a következő alkalommal már egy nappal korábban elkészítettem a kis golyóbisokat.

A dolog még további fejlesztéseket igényel, de ezt az első receptet közzé teszem azzal a felvetéssel, hogy a többiek is követik. :)

Mellesleg a kis mackós minitorta is diós-csokis volt belsőleg, a kis plüssmacikat pedig még én magam készítettem bő 15 évvel ezelőtt, most végre dekorációnak is felhasználhattam őket. Nem is kell mondanom, hogy a lurkóknak nagyon bejött a dolog, meg is kaptam a kívánságlistát, hogy legközelebb miket gyártsak majd. :)

Diós-csokis sütinyalókák

Hozzávalók kb 30 darabhoz:
2 tojás
15 dkg cukor
15 dkg finomliszt
4 dkg rétesliszt
1 csapott evőkanál kakaó
1 teáskanál sütőpor
1 dl tejföl
1 dl olaj

5 dkg darált dió
8 dkg étcsoki
10 dkg krémsajt (házi, vagy Philadelphia, esetleg mascarpone)
2 dkg olvasztott vaj

A füleknek:
csokidrazsé (nálam dr. Oetker)

A bevonáshoz:
30 db nyalókapálca, vagy saslikpálca
10 dkg étcsoki

A díszítéshez:
marcipán
kakaó

A tojásokat válasszuk szét és a fehérjét verjük habbá 5 dkg cukorral. A tojások sárgáját keverjük fehéredésig a maradék cukorral, majd adjuk hozzá a tejfölt és az olajat. A lisztet szitáljuk össze a kakaóval és a sütőporral, majd keverjük simára a tojásos keverékkel. Forgassuk hozzá a tojásfehérjék habját. Sütőpapírral bélelt tepsiben tűpróbáig süssük 180 fokon kb 20 percig.

A piskótát hagyjuk teljesen kihűlni, majd morzsoljuk szét egy nagyobb tálban. Keverjük hozzá a darált diót. 6 dkg csokit olvasszuk fel, majd ha már langyosra hűlt, fokozatosan adagolva keverjük simára a krémsajttal. A keveréket adjuk a piskótamorzsához és gyúrjuk össze. Dolgozzuk hozzá az olvasztott vajat és hagyjuk egy rövid ideig pihenni. 

Vizes kézzel formázzunk egyforma gombócokat. Tálcán sorba téve helyezzük őket a hűtőszekrénybe egy-két órára. A maradék 2 dkg olvasztott csokiban mártsuk meg a pálcák végét és szúrjuk a gömböcökbe. Tegyük vissza a hűtőszekrénybe, míg a pálcák körül megdermed a csoki.

A csokidrazsékból helyezzünk el minden gombócon két fülecskét. 

Olvasszuk fel a bevonáshoz szánt csokit, ha jó minőségű csokoládét használunk, lehetőleg temperáljuk. Forgassuk addig a gombócokat a csokiban, míg szép egyenletesen sikerül őket bevonni, majd szúrjuk hungarocellbe, vagy állítsuk bögrébe, míg meg nem dermednek. Marcipán segítségével a macik ábrázatát is megformázhatjuk.

Hűtőszekrényben nekem egy napot jól elvoltak.

Gyerekbulikhoz amúgy nem is olyan rossz, mert csak bekapnak egyet játék közben, aztán már futhatnak is tovább. :)

Darth Vader koncertre megy

Néhányatoknak ismerős lehet ez a torta, ami nem véletlen, ugyanis EZ a tortám szolgált most mintának eme speciális verzió elkészítéséhez.

Nagyon izgi volt a készülődés, ugyanis a Mátyás Attila Band basszusgitárosának szülinapjára készítettem. Mivel a koncert közben lett átadva a torta, úgy okoskodtuk ki a zenekar menedzserével, hogy a legjobb lesz, ha közvetlenül előtte visszük oda és dugjuk el, hogy lehetőleg semmi baja ne essék. 

azért a témaválasztás eléggé adott, nem? ;)

Nekik már az eredeti forma is tetszett, de én már az elején tudtam, hogy muszáj személyre szabni, így került a Nagyúr kezébe a basszusgitár és emellett még jellegzetes pózba is vágtam. Nagyon élveztem a figura gyurmázását, mert én is kíváncsi voltam, hogy tudom majd megoldani. Egyébként én örültem volna egy Chewbaccanak is, az ő fazonjához illett volna a heveder jobban, de ők ragaszkodtak Darth Vaderhez. Igaz, ami igaz, elég ütős így is...

Sajnos most nem sikerült olyan jól a Halálcsillag, mint elsőre, valahogy a bevonatot keményebbre csináltam, vagy nem tudom, de nem hagyta magát úgy formázni és alakítani. 

Belsőre csokitortát rejtett a burkolat, de soha nem fogom megtudni, hogy ízlett-e az ünnepeltnek, ugyanis nem engedte felvágni, az egész kompozíciót, úgy ahogy van, eltette emlékbe. De hát Ember, ez egy torta!!! :))) (Remélem még nem büdös a hűtője, már több, mint egy hete ott aszalódik... :P) 

Na, de ebből is látszik, hogy sikeres volt a projekt, remélem sikerült emlékezetes pillanatot szereznem Sanyinak, a Star-nak. :) Isten éltesse sokáig!

Megboldogult "lánykorom" emlékére igazán klassz meló volt egy ilyen féligmeddig rockos témát feldolgozni, remélem követik még hasonlóak... ;)

Csíkok és tulipánok

Szinte egész nyáron erre az esküvőre készültem lélekben. Annáéknak két tortát is bevállaltam a nagy napra, mert külön ünnepeltek a családdal és a barátokkal. Ez nekem iszonyú nagy feladat, így nem is tudtam egy körben megoldani, kellett hozzá kis előgyakorlás, meg előmunka. Ízben tonkababbal megbolondított fehér csokis krémet beszéltünk meg csokis piskótában.

Az ebédhez egy kisebb, színben a menyasszonyi csokorral harmonizáló tortát terveztünk. A csokorban lilásrózsaszín árnyalatú zárt szirmú tulipánok voltak, így valami hasonlót kellett produkálnom nekem is. Úgy terveztem, hogy valami art deco stílusú virágok lesznek, mivel az egész esküvő nagyon modern és minimal stílusban lett megkomponálva, így a torta sem lóghatott ki az összképből. A színátmenet most nagyon divat lett megint ruhában, frizurában, nagyjából mindenben, de a tortán ezt csak nagyon pasztell árnyalatban akartam megoldani, hogy azért mégis illő legyen a konzervatívabb családi ünnepléshez.

A tulipánfejeket házi készítésű cukormasszából formáztam egy kis alapra téve, hogy elég legyen közvetlenül a debütálás előtt ráhelyezni, illetve azért is, hogy később el lehessen tenni emlékbe. A torta maga 30 szeletes lett volna, ha jobban fel tudom mérni jobban az arányokat, de valahogy megint túlnőtt magán, így gondolom bőven repetázhattak is belőle. :)

A színátmenetes rész szintén egy sziszifuszi munka, mert mesterséges fénynél nehéz követni az árnyalatnyi különbségeket, meg a cukormassza is szárad, ezért gyorsan, de nagyon pontosan kell dolgozni. Ez sajnos nekem annyiban nem sikerült, hogy utólag a fotókat nézegetve nem sikerült hajszálpontosan és egyenesen felhelyeznem a rétegeket, pedig élőben nekem ezek az eltérések még nem tűntek fel. 

Egyébként nagyjából meg is voltam vele elégedve. A másik torta viszont teljesen kikészített! Az volt a nagyobb, tulajdonképpen egy monstrum! Olyan nehéz volt összeépítve a három emelet, hogy egyedül nem is tudtam mozgatni. 

A terv eredetileg az volt, hogy krém-drapp-barna csíkokat keresztben úgy teszek a tortára, hogy összeolvadjanak a csíkok. Ehhez a tésztanyújtó gépet hívtam volna segítségül, ám a körülmények megakadályozták, hogy ezt megtehessem. :(

Próbát is csináltam pedig már egy-két hónappal korábban, hogy biztosan sínen legyen a dolog és akkor teljesen jól működött, élesben viszont már nem. A massza a gépben szétmállott, beleragadt, akármit csináltam nem akarta az igazságot. Nem tudom mi lehetett a gond, talán a porcukor volt rossz minőségű, talán a páratartalom volt magasabb a kelleténél, de egy biztos, én nem tudtam rá megoldást találni.

Kénytelen voltam hát koncepciót váltani és egyesével felragasztgatni a csíkokat. Az idővel annyira elcsúsztam ezáltal, hogy az emeleteket díszítő masnikat már szinte az utolsó pillanatban készítettem és még egy adag porcukorért is el kellett futtatni a családot, hogy a tönkrement anyag helyett újat csináljak. 

Végül még rendesen lefényképezni sem tudtam, csak az asztal szélén, mielőtt dobozba tettük.

Azt hittem, hogy most már megnyugodhatok, de annyira frusztrált, hogy nem tudtam a tervek szerint elkészíteni a tortát, hogy egész nap ezen kattogott az agyam, nem találtam a helyemet egyszerűen. Mikor a menyasszony megköszönte a tortákat, a megkönnyebbüléstől még bőgicséltem is egy sort...