Töpszli macaronjaim, ronda, de finom kategóriában

Álljon ez a bejegyzésem intő például azoknak, akik macaront készülnek sütni, de még nem szánták el magukat, valamint fel vannak készülve a legrosszabbra. :)

Első két próbálkozásomat mutatom itt most meg, ami nagyon fincsik lettek ugyan, de nagyon távol állnak a macaronoknál előírt külalaktól.

Hosszasan tanulmányoztam a témát, gondoltam megvárom ezzel is, hogy kimenjen a divatból, de csak nem akar úgy látom, éveket meg nem várhatok ugyebár. Nézegettem a profik leírásait, a külföldi oldalaktól a macaronprofi Piszkéig és Reni gasztroblogjáig. :) Utóbbiaknál nagyon részletes leírásokat találtam és annyira szépek a sütikéik, hogy gondoltam, valamit biztos nagyon tudnak.

Minden előkészületet elvégeztem, még túl is biztosítottam magam azzal, hogy többszörösen átszitáltam a mandulalisztet és a porcukrot, de a kis rohadékoknak így sem akart talpuk nőni!!! grrrr..... Szép kis pufókok lettek, talpacska meg sehol!

Tudom, hogy a magas páratartalom nem kedvez nekik, meg a hőfokot is el kell találni, de a lakótelepi távfűtéses konyhákra minden jellemző, csak a magas páratartalom nem, pláne, hogy nem főzök sütés mellett szinte sose. A hőfokkal lehet talán a baj, merthogy gázsütőm van, arról meg azt olvastam, hogy a legkisebb fokozat is minimum 160 fok, szóval lehet, hogy még gyengédebben kéne őket szárogatni.

Na mindegy, valamikor biztosan újra nekifutok, addig is megmutatom milyen az, amilyet nekem sikerült legyártani.

Találtam közben egy cikket a magyar macaron lelőhelyekről a Dining Guide-on, így némileg megnyugodtam, mert az illusztrációnak szánt utolsó pár képen hasonlóan satnya talpacskával ellátott macaronokat láttam, ezért úgy döntöttem, hogy ha ők vállalják, akkor én is! :D

Dupla kávés macaron

Az elsőnél a Reninél talált receptet használtam, ahol 55 gramm tojásfehérje az alap, gondoltam kicsiben kezdem. Ezek itt dupla kávés macaronok, azaz nescafét tettem a tésztába, hozzá csokiganache-t készítettem 64%-os kakaótartalmú csokiból és kávéval tettem még ütősebbé.

Egy éjszakás pihentetés után csodásan összeértek az ízek, tényleg egész jó lett ahhoz képest, hogy csak egy habcsók. :)

Epres csokis macaronok rózsaszínben

A második próbánál céklaporral színeztem a tésztát, itt már a Piszkénél talált receptet használtam és csak egy villahegynyit tettem a céklaporból, hogy inkább barackszínűek legyenek, mint rószaszínek. A krém egy epres, fehér csokis ganache. Itt már nem lettek olyan finom puhák a sütikék belül másnapra se, valószínűleg azért, mert túl sűrűre csináltam a krémet és nem tudott felszívódni, ha megvan a tökéletes arány, jövök a recepttel, mert amúgy a krém nagyon finom volt.

Egy szó, mint száz, nem adjuk fel, lesznek itt még talpak, csak győzzétek kivárni! :D

Torta régészet témakörben

Állatrégésznek készült ez a tortám, jó nagy, minimum 25 fős kivitelben. Kicsit kisebbre terveztem de ekkorára nőtt. :)
Barátnőm intézte a munkahelyére és az volt a kérés, hogy lehetőleg disznócsontot ábrázoljon.

Szokás szerint megintcsak belevetettem magam a téma tanulmányozásába, legalábbis fotónézegetés szintjén, még jó, hogy van két unokatesóm is, akik az Állatorvosin végeztek, így küldtek nekem pár képet csontvázakról.

Sajnos 3D képek nem nagyon vannak, vagy ha igen, nem minden szögből, így csak egész felületesen bírtam elképzelni, hogy is fog kinézni ez tortában. Gondoltam a kis lábszárcsontok és egyebek nem mutatnának valami jól, ráadásul azokból nem is lehetne megismerni, hogy disznóról van szó, így végül a koponya felső része mellett döntöttem. Valahogy úgy képzeltem el, mint a sivatagban a bivaly-, vagy bölénykoponyákat, belesüppedve a homokba. :)

Mivel mindennek ehetőnek kell lenni egy igazi tortában, magát a koponyacsontot is úgy kellett megoldanom, hogy fel lehessen vágni, ezért azt piskótamasszából formáztam meg. Ha csak simán cukorból lett volna, lehet, hogy élethűbb lenne, mert akkor a szemüregeket egészen ki lehetett volna lukasztani, így meg csak árnyékolással tudtam érzékeltetni, hogy ott egy üreg van.

A lényeg a lényeg, hogy a hölgy végül megismerte ezt a csontot és állítólag nagyon meghatódott. :)

A torta deszkaborítást utánzó oldala kakaóval színezett fondantból volt, ami nagyon jól harmonizált ízben is a belsőleg csokikrémes csokitortához. A "földet" sima és kakaós keksz durvára darálásával oldottam meg, és mivel az egész tetejét ez borította, oda már nem is került fondant, csak a kekszmorzsa a krém tetejére. Sajnos én nem tudtam megkóstolni, de a visszajelzések alapján ez így volt tökéletes, mert a krémessége és a ropogóssága is megvolt így, ami általában mindenkinek bejön egy édességnél. :)

A "láda" oldalát olvasztott csokival ragasztottam össze, a szerszámok szintén házi cukormasszából készültek.

Mandulás sütibon amarettókrémmel és csokitalpacskával

Na, megjöttem beígért második "sütibon" recepttel. Mégegyszer elnézést kérek az idétlen elnevezésért, azóta sem jutott eszembe jobb. :)

A csokis sütibon akáciamaggal és vajkaramellával elnevezésű első gyártmányom tésztájához nagyon hasonlót készítettem itt is, csak darált mandulára és zabpehelylisztre cseréltem ki a sima lisztet, így jóval ropogósabb lett. Az amarettós krém a kis üregekben a decemberi amarettós-marcipános praliném krémje tulajdonképpen. Végezetül egy 64%-os kakaótartalmú csokitalpacskával láttam el, hogy még bonbonosabb hatása legyen. :)

Hozzávalók egy 24 db-os mini savarinformához:

a tésztához:

1 nagy tojás

4 dkg étcsoki

5 dkg vaj

5 dkg cukor

3 dkg finomra darált mandula

1 evőkanál zabpehelyliszt

a krémhez:

5 dkg fehércsoki

3 dkg marcipán

3 teáskanál mandulalikőr (amaretto)

a talpacskákhoz:

5 dkg jó minőségű étcsoki (nálam Belcolade 64%-os)

A tojás fehérjét felverjük keményre a cukor felével és félretesszük. A csokit felolvasztjuk és félretesszük hűlni. A vajat kikeverjük a cukor másik felével, majd hozzádolgozzuk a tojás sárgáját és a kihűlt csokit. A finomra darált mandulát és a zabpehelylisztet hozzákeverjük a csokis keverékhez. Végül kis kézi habverővel beleforgatjuk a felvert tojásfehérjét is, míg sima masszát nem kapunk. A szilikonformát úgy töltjük meg, hogy a kis rekeszekbe egy teáskanálnyit adagolunk a tésztából, és a formát finoman az asztalhoz csapkodjuk, hogy jól kitöltse a tészta a rekeszeket. A sütőt előmelegítjük és közepes fokozaton (gázsütő 5-ös) tűpróbáig sütjük körülbelü 10-15 perc alatt. Ha kihűlt, kifordítjuk a sütiket a formából és egy tálcára sorakoztatjuk őket.

A krémhez gőz fölött felolvasztjuk a fehércsokit és a nagyobbik lyukú reszelővel lereszelt marcipánt. Ahogy mindkettő feloldódott, kanalanként kevergetve hozzáadjuk a mandulalikőrt, míg homogén elegyet nem alkotnak. Ha túl sűrű lenne, további likőrrel vagy tejszínnel lazíthatjuk.

A krémmel megtöltjük a tészta kis üregeit, majd a hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen.

A csokitalpacskákhoz a csokit felolvasztjuk, a sütikék alját finoman belemártjuk, majd az edény szélén egyszerűen lehúzzuk és tapadásmentes sütőpapírra állítjuk a sütikéket. Így az aljuk egyenletesen lapos lesz, kihűlés után egyszerűen csak le kell választani a sütőpapírról.

Motoros torta 3.

Elkészült a harmadik motoros tortám is. Most kivételesen megpróbálkoztam a motorra a motorost is rávarázsolni, bár bevallom szegénykét sokat kellett támogatni meg szárítgatni, hogy így maradjon.

Egy erdős terepre helyeztem, ezért inkább amolyan terepmotor jelleget öltött így a kép, de azt hiszem összhatásilag jól mutat. A motor BMW lett volna, ha ilyen piciben meg bírtam volna csinálni, így inkább csak a jelzés az elején mutatja a márkáját.

Csokis piskóta volt fehércsokis-tejszínes krémmel, a bevonat és a figura fondantból készültek.

Minitorták

Ezeket a kis egyszerű minitortákat csak azért mutatom meg, mert a csoki alapú bevonómasszát használtam az elkészítésükhöz, amiket direkt kipróbálásra vettem még karácsony előtt. Mindkettő a nagyobbik pogácsaszaggató méretében készült, ez abból is látszik, hogy a rózsafej szinte az egész tortát elfoglalja.

Az első fehércsokis bevonómasszával (Chokoflex-white), a másik pedig sima csokis és fehércsokis bevonómasszával készült. A sötét változatról már írtam korábban a mézes-fahéjas torta burkolásánál ITT.


Az a tapasztalatom velük, hogy nagyon jól lehet velük burkolni, díszítéshez már egy kicsit többet kellett próbálgatni, mert a kéz melegétől hamar ragadóssá válik, ha nem dolgozunk vele elég gyorsan.
Színezni is szépen lehet, nagyjából úgy, mint a natúr marcipánt, ez a kis kék szalagnál is jól látszik.

A sötét massza jóval merevebb, keményebb anyag, mint a fehér, de ezáltal szerintem jobb a tartása is. A fehérnek egészen más az állaga, azt figyeltem meg, hogy nagyon nem mindegy mit kenünk alá, mert ha nem szárazra dermedt vajkrém, hanem valami lazább krém kerül alá, egy idő után megváltozik a felszíne és elszívja a krémből a nedvességet, nyúlóssá válik.

Az íze azonban mindkettőnek finom és nem tartalmaznak túl sok mesterséges anyagot, mint a különböző bevonómasszák és burkolásra szánt marcipánok, ezért is voltak szimpatikusak.

A kettőt szépen lehet kombinálni, mint a második képen is látszik. Ha valaki nem szereti se a marcipánt, sem a fondant, mégis burkolt tortát szeretne, annak ezek nagyon jó alternatívát nyújtanak.

Kiskutyás torta

Barátnőm kisfiának a keresztelője alkalmából készítettem ezt a pici tortát. Sajnos nagyon kapkodtam és nem vettem észre, hogy elfogyott itthon a porcukor, ezért elveimnek ellentmondva kénytelen voltam gyári bevonómasszával borítani. :( Mivel a gyerkőc csak két éves, a bevonatot úgysem fogja megenni, legalábbis ezzel nyugtatgatom magam...

A kis drágának "A vava" a kedvence, de szigorúan így névelővel ellátva. :) Nem volt hát kérdés, hogy "vavás" torta lesz.

Olyan kis játékkutya formát akartam, azért ilyen kis bumfordi szegényke, de a picurok az ilyet úgyis jobban értékelik, mintha élethű lenne.

Kakaós piskótában joghurtos krémmel készült eperdarabkákkal.

Tonkababbal fűszerezett fehércsokis pralinék

Ezeket a kis bonbonkákat még Krickynek vittem ajándékba a blogbulijába, csak elfelejtettem megmutatni.

70,4 %-os Valrhona keserűcsokiból készültek, bennük tonkababbal fűszerezett fehércsokis krémmel. A recept ugyanaz, mint a Vaníliakrémes pralinénál, csak vaníliapaszta helyett tonkababot reszeltem a krémbe.

Remélem ízlett neki. Nekem nagyon bejön, ma csináltam is mégegy adaggal. :)

Fahéjas forró csoki, de gyorsan

Most itt nyilvánosan beismerem, hogy mi úgy általában nem szoktunk nagy ügyet csinálni a Valentin napból. Pontosabban Mi nem, csak Én. :)

Ugyanis ez egy kíváló alkalom nekem arra, hogy kierőszakoljak egy kis virágot vagy más ajándékocskát magamnak. :D (Remélem ezt az illetékes nem olvassa...)

Szóval csak egy kis kedvesség vagy apróság, ami szóba jön, nem megyünk különösebben ünnepelni, meg semmi extra, kicsit több figyelem és kedvesség, ha esetleg a nagy rohanásban erről elfelejtkezne az ember.

Például egy csésze finom forró csoki. Ha nincs idő másra. Vagy elfelejtettünk csokit venni. :)

Álljon hát itt egy recept a rohanósoknak, felmelegíteni a fázós szivecskéket. :D

Fahéjas forró csoki

Hozzávalók:

1 dl tejszín

1 dl tej

fél kávéskanál fahéj

1 evőkanál méz

10 dkg magas kakaótartalmú étcsoki

A tejszínt, a tejet, a fahéjat és a mézet egy magas falú edénykében felmelegítjük, de nem forraljuk. Amikor már elég forró, hozzáadjuk az apróra tördelt étcsokit és addig kevergetjük, míg teljesen fel nem oldódik. Kicsit állni hagyjuk, majd még melegen egy kézi tejhabosító segítségével enyhén felhabosítjuk.

Kanál helyett egy darabka fahéjjal tálaljuk.

Torta első szülinapra játékokkal

Egy éves kislány szülinapjára készítettem ezt a tortát a hétvégén.

A koncepcióm ugyanaz volt, mint saját csemeténk első szülinapján, hogy az aktuálisan kedvenc játékaiból válogatva készüljenek a figurák. Akkor az a torta egy mindenmentes babatorta volt, most ennél a tortánál csak annyiban lett babásra véve, hogy minimális cukorral és nagyon könnyű joghurtos-gyümölcsös krémmel készült.

Ennek a babának igazi lányos játékai vannak, aranyos rongybabák, báránykák, stb., így ezekből válogattam össze a hasonló színvilágú darabokat. Nagyon megtetszett a hosszú lábú rongybaba ruhája, mert beugrott, hogy a Hello Kittys tortánál milyen jól mutattak a sötét pinkes alapon a fehér pöttyök, így ahhoz igazítottam a torta alján futó pöttyös szegélyt is.

A fotón sajnos nem nagyon látszik, de a torta alapszíne púderrózsaszín volt. Az apró szivecskéket az utolsó pillanatban találtam ki a felső szélére, szerintem jobb formát adtak így az egésznek.

Kakaós volt a piskóta, benne pedig meggyes joghurtkrém, rajta házi fondantborítás.

Sajttorta vadhibiszkusz virággal

Valentin napi előzetesnek is ajánlhatnám ezt a sütés nélkül készíthető egyszerű kis sajttortát, mert olyan kis elegánssá teszi ez a szép és ehető hibiszkusz virág, hogy ünneplős desszertnek is beválhat.

Pasiknak különösen ajánlom (már ha olvasnak engem egyáltalán pasik...), mivel nem kell hozzá nagy konyhai tapasztalat, viszont a lányok, asszonyok garantáltan elalélnak a látványtól. :)))

A hibiszkusz virág szirupban eltett üveges változatához még az év végén jutottam hozzá, így a szilveszteri pezsgőben debütálhatott. Abból kifolyólag kaptam ajándékul, hogy korábban sokat kísérletezgettem a szárított hibiszkusz virággal, többek közt EZT a finom, desszertekhez használható szirupot készítettem belőle. Gyanítom, hogy ez a hibiszkusz nem ugyanaz, mint amit nálunk kapni szárított formában, de az ízük nagyon hasonló. A magyar forgalmazó oldalán azt írják ITT, hogy Ausztrália északi, sivatagos vidékén terem, úgyhogy biztosan nem ugyanaz. :)
A virág formája nagyon szép, bár bizonyos szögből nézve lehet, hogy inkább űrlénynek nézném. :D
A szirupban eltéve a szirmok megszívják magukat és akár egy gyümölcsöt, meg lehet őket enni. A vadhibiscus.hu oldalon egy csomó érdekes receptet láttam és nem csak desszertekhez, hanem főételekhez is használható.

Szilveszterkor a pezsgőspohár aljába tettük egy löttyintésnyi szirup kíséretében, majd ráöntöttük a száraz pezsgőt. Nemcsak impozáns látvány, hanem finom is, kár, hogy nem sikerült róla jó fotót csinálnom.
Szóval, ha valakinek megtetszett, még nem késő beszerezni. ;)



A sajttorta alapreceptjét az üvegen található címkéről lestem le, de szokás szerint átalakítottam a saját ízlésemre és kicsit megcsereberéltem a hozzávalókat, a szirup és a virág maradt az eredeti. A kekszes alaphoz a Győri Édes zabpelyhes kekszét (Zabfalatok) használtam és krémsajt helyett a Spar saját logós nagyon olcsó friss sajt elnevezésű natur sajtkrémjét (Budget), ami nagyon natúr, de egy icipicit sózva van, ezért kiegészítettem lecsepegtetett joghurttal, így nagyon friss kellemes ízt kaptam. Ezzel az ötlettel megspóroltam a drága mascarpone vagy Philadelphia árát, ha már a hibiszkuszvirág úgysem túl olcsó. Két személyre készítettem desszertgyűrűben, ha már olyanom is van. :)

Mini sajttorták vad hibiszkusz virággal

Hozzávalók:

a kekszalaphoz:

4 db zabpelyhes keksz

4 dkg vaj

a sajtkrémhez:

10 dkg friss sajt (natur sajtkrém) vagy krémsajt

1 dl lecsepegtetett joghurt

2 evőkanál porcukor

2 dkg vaj

fél kávéskanál vaníliapaszta (vagy vaníliakivonat)

fél citrom reszelt héja

2 fej hibiszkuszvirág + szirup

A vajat felolvasztottam, a kekszeket ledaráltam, az egészet összekevertem, majd a desszertgyűrűk aljába kétfelé osztottam és a gyűrűkhöz tartozó segédeszközzel lenyomogattam simára. A gyűrűket betettem a hűtőbe, míg elkészítettem a sajtkrémet.

A mixerbe tettem a sajtkrémet, a sűrű lecsepegetett joghurtot, a porcukrot, a vajat, a vaníliapasztát és a citromhéjat. Simára dolgoztam és egy teáskanálnyi zselatin fix porral még fél percig pörgettem.

A krémet evőkanállal felváltva adagolva egyformán elosztottam a kekszlapok tetején és kicsit megrázogattam a tányért, hogy egyenletesen elsimuljon a krém. Egy órácskára a hűtőbe állítottam, ezalatt szépen összedermedt.

Tálalás előtt a desszertgyűrűkben vékony pengéjű késsel meglazítottam körben a tortácskákat, óvatosan leemeltem a gyűrűket és egy-egy hibiszkusz virágot tettem mindegyik tetejére, majd a szirupjával kicsit meglocsoltam. A szirupot csak ekkor tegyük rá, különben a krém beszívja magába egy idő után és akkor már nem olyan szép látvány.

Csak figurák

Összegyűlt pár fotóm ismét azokból a gyártmányokból, amik csak úgy magukban készültek, nem tartozott hozzájuk torta.

Hamarosan készítek egy képtárat a figuráknak külön, addig is ezeket megmutatom.

Az első egy 30. születésnapját ünneplő fiatalembernek készült, aki kerékpárral közlekedik mindenhová. Jellegzetes szerelése a drapp sapka és a farmernadrág szárfogó pánttal, vagy minek hívják azt. Kicsit rajzfilmfigura-szerűen jelenítettem meg, emelkedő utáni derűs pihegés közben. :)

A második egy esküvői nászpár karikatúra formájában. Sajnos, mint utólag kiderült nem sikerült olyan jól a hasonlóság, mivel a fotókon, amiket mintának kaptam, az ifjú pár nyaralás közben, óriási napszemüvegben volt látható. :) Az úriember nyárias, pár miliméteres frizurával, ám azóta, mint kiderült, a haja jócskán megnőtt. Bárhogyan is, remélem azért jókat derültek rajta.

Hófehérke nagyot utazott, mert Erdélyben örülhetett neki egy kislány a szülinapján. Alá a tortát a kislány anyukája készítette, nem én, de megmutatom a képet, mert nagyon szépen összehangolta a színeket szerintem.

Ezt a hőmérőt marcipánból készítettem egy kicsit hipochonder úriember szülinapjára. Nagyjából a nap 24 órájában hőmérő lóg a szájából a biztonság kedvéért. :)

Ez utolsó régebben készült kiscica miatt kissé szomorú vagyok, mert este készültem el vele és nem tudtam a tortáról normális fotót készíteni. Két emeletes volt a torta, a második pici szinten volt ez a marcipánból készült macsek a pillangóval, barátnőm 4 éves kis unokatesójának szülinapjára készültek.

Durván csokis csokitorta az egészség jegyében

Az eddigi legfinomabb csokitorta, amit sikerült összehoznom, ezért a pontos receptet nem is osztom meg a világgal, hanem megtartom magamnak, mert egyszer ebből lehet, hogy még profitálni fogok. :D

De komolyan.

Biztosan annak is köszönhető ez a dolog, hogy nagyon fincsi 70,4%-os Callebaut étcsokiból készült, ráadásnak itt is felhasználtam az apró ostyás csokigolyókat, amit az én saját különbejáratú jótündéremtől, Mentától kaptam.

Egy, mondhatni egészségmániás fiatalember szülinapjára készítettem, szigorú kikötés volt, hogy fehér liszt és fehér cukor nem lehet benne. A piskótát így a kedvencemmel, zabpehelyliszttel készítettem. A torta belül tejszínes csokikrémmel volt töltve, kívül pedig ganache-al körbesimítva. A krémhez és a piskótához is nádcukrot használtam. Az egyéb hozzávalók és részletek titkosak. :)

Az egyedüli "egészségtelen" része a tortának a tetején lévő dísz volt, amit fondantból készítettem, abból meg ugye nem lehet kihagyni a porcukrot és ételszinezéket is kellett használnom hozzá. Mivel úgyis el fogják tenni emlékbe, ennek itt most nem sok jelentősége van, ezért úgy készítettem el, hogy egyszerűen csak le kelljen emelni róla.

A súlyzók tárcsái 10kg-mal vannak feliratozva, melyek egy-egy évtizedet jelöltek az ünnepelt korában.

Ha egyszer cukrászdám lesz, megkóstolhatjátok! :P

Sütibon, az első

Az elnevezés, hogy "sütibon", onnan jött, hogy kaptam ajándékba egy miniatűr szilikonos savarinformát, amit az ajándékozóm bonbonkészítő formának nézett. :) Tudom, hogy kicsit erőltetett a szókapcsolat, de nem jutott jobb az eszembe, ha már pici sütiket készítettem bennük, amikbe töltelék és csoki is került, így azt hiszem mégiscsak találó. Ha valakinek hasonló szilikonos formája van otthon, remélem tudok most ötletet adni a használatukhoz.

Ezeket valójában Kricky blogszülinapjára készítettem, ahova úgy szólt a meghívás, hogy ha már gasztrobloggerek vagyunk, vigyünk is valami kóstolót, így egymás személyes megismerésével a finomságok megismerését is kipipálhatjuk.

Ezúton is köszönöm Krickynek, hogy részt vehettem az eseményen! Nagyon jól éreztem magam, kár, hogy olyan hamar vége lett!

Azért is gondoltam ezekre a kis falatnyi édességekre, mert így tényleg csak egy harapás, nem kell egy nagy szelet süteményt legyűrni, így ha véletlen nem ízlik a népeknek, nem kell feltűnés nélkül retikülbe süllyeszteni a maradékot. :)))

Az első, a már említett akáciamaggal készült olvasztott csokis tésztával, plusz egy kevés kakaóbab-törettel. A töltelék sós vajkaramella, közepében egy szem ostyás étcsokigolyóval.

A második ugyanabból az alaptésztából egy mandulás változat, a tölteléke pedig marcipános, fehércsokis amarettókrém. Ezt a sütikét még egy 70%-os étcsokiból készült talpacskával is elláttam. Ezúton is elnézést kérek a rendezvényen részt vevő szülőktől az alkoholtartalom miatt, ha csemetéjük is csórt ez utóbbiból a rendezvényen. :)

Készítettem még ajándékba egy valódi bonbonkát is az ünnepeltnek, de azt is egy külön bejegyzésben mutatom majd, hogy jobban elkülöníthetőek legyenek a receptek.

Elsőként tehát, jöjjön az akáciamagos sütibon leírása.

Csokis sütibon akáciamaggal és sós vajkaramellával

Hozzávalók egy 24 db-os mini savarinformához:

a tésztához:

1 tojás

4 dkg étcsoki

5 dkg vaj

5 dkg cukor

3 dkg liszt

fél kávéskanál akáciamag (el is hagyható, vagy helyettesíthető kakaóporral)

1 teáskanál kakaóbab-töret

a vajkaramellához:

1 evőkanál kristálycukor

1 evőkanál maláta-szirup (golden syrup)

1 evőkanál vaj

egy nagy csipet tengeri só (kb. fél kávéskanál)

a tetejére:

24 db ostyás csokigolyó (el is hagyható, vagy más aprószemű édességgel helyettesíthető)

A tojás fehérjét felverjük keményre a cukor felével és félretesszük. A csokit felolvasztjuk és félretesszük hűlni. A vajat kikeverjük a cukor másik felével, majd hozzádolgozzuk a tojás sárgáját és a kihűlt csokit. A lisztet összekeverjük az akáciamaggal és a kakaóbab törettel (ez utóbbi is helyettesíthető mondjuk reszelt csokival, mert tudom, hogy nem mindenkinek található ilyesmi otthon), majd hozzákeverjük a csokis keverékhez. Végül beleforgatjuk a felvert tojásfehérjét is, míg sima masszát nem kapunk.

A szilikonformát úgy töltjük meg, hogy a kis rekeszekbe egy teáskanálnyit adagolunk a tésztából, kicsit a kanál élével még beletunkoljuk, ráadásnak a formát még finoman az asztalhoz is csapkodjuk, hogy jól kitöltse a tészta a rekeszeket.

A sütőt előmelegítjük és közepes fokozaton (gázsütő 5-ös) tűpróbáig sütjük, ez kábé 10-15 perc.

Amint a sütikék kihűltek és kifordítottuk őket a formából, ráhelyezzük egy tálcára, majd elkészítjük a sós vajkaramellát.

Ehhez a cukrot és a malátaszirupot feltesszük egy kis edénykében melegíteni, egészen addig, míg a szirupban feloldódik a cukor és karamellizálódni nem kezd, vagyis kissé megsötétedik a keverék, de ne hagyjuk sokáig, mert ha bebarnul, megkeseredhet. A legjobb egy olyan kis kávémelegítő edénykét használni, aminek kis kiöntő csőröcskéje is van, így könnyebb lesz adagolni. Az edényt levesszük a lángról és gyors mozdulatokkal hozzákeverjük a vajat és a sót, majd rögtön feltöltjük a karamellával a savarinsütikék tetején lévő apró üregeket.

A sütiket a tálcával együtt a hűtőbe tesszük egy negyed órácskára, az idő alatt a vajkaramella megdermed, de még kissé puha marad. Ekkor kivesszük és mindegyikük közepébe nyomunk egyet a kis csokigolyókból. Szerintem ehelyett lehet bármilyen csokidrazsé vagy cukorka, ami elég aprószemű ahhoz, hogy jól mutasson a sütikénken.