Dupla szülinap - dupla torta

Hirtelen össze se tudnám számolni, hogy Csilla barátnőmnek hány tortát készítettem már az évek során, de abban bizonyos vagyok, hogy a kisebbik lurkója első szülinapjáról sajnálatos módon lemaradtam. Persze nyomós indokom volt rá, ugyanis nagy pocakkal nehézkesen forogtam akkor már a konyhában. :)

Aztán most megint borult kicsit a program, mert a nagyfiú szülinapi bulija az ő költözködésük miatt csúszott egy jókorát, ezért úgy esett, hogy a két gyerkőc születésnapja egyszerre lett megtartva. Ez engem jó nagy feladat elé állított, mert így egyszerre két teljes értékű tortát kellett összehoznom, ráadásul az egyik nekem különösen macerás, mert utálok járműveket farigcsálni tortából.

Persze ezt is kell gyakorolni, hátha egyszer megszeretem... :P

A négy éves nagyfiú egy mérges madarat kapott dupla csokis belsővel. Itt ugyan nem az ő tortáját mutatom meg nagyban, mert készítettem már egy ilyet tavaly év végén a két ünnep között, de miután teljesen egyformák, talán elnézitek nekem.

A kis kétéves egy Matuka torta boldog tulajdonosa lett. Ezzel már jobban meggyűlt a bajom, mert még mindig nem bírom a formát belelátni a piskótába, így a végén sehogysem az lesz a végeredmény, amit gondoltam, de lassacskán azért csak ráérzek majd a dologra. Legalábbis bízom benne...

Próbáltam még utólag rozsda hatású kis foltokat varázsolni rá, hogy minél meseszerűbb legyen, nem tudom ez a képen mennyire látszik. A daruszerkezet részeit tragantból "szereltem" össze, bár egy kissé elnagyolva, mert nem találtam olyan képet, ahol rendesen látszott volna, hogy is kellene ennek kinéznie, hogy hű legyen a mesefigurához.

Ez egy túró rudi ízhatású torta volt, csokis piskótában csokirétegek és tejszínes túrótöltelék. 

A Csillától kapott képeken jól látszik, hogy a gyermek elmélyülten vizsgálja a daru szerkezetét hátulról, hogy is lehetne használatba venni. Nagyon csodálkoznék, ha sikerült volna neki! :D

Kis franciás ékszerdoboz

Ezt a kis elegáns tortácskát még tavaly december elején készítettem, de csak most került sorra.

Egy lakberendezési bolt megnyitójára készült ajándékba, akik francia vidéki stílusú bútorokat, lakberendezési tárgyakat és kiegészítőket árulnak. 

Ebben a stílusban szerettem volna valami jól passzoló, finoman elegáns kis tortát készíteni. Visszafogott pasztellszíneket gondoltam ki és kis kazettás berakást terveztem, amit a torta kis mérete miatt nem tudtam maradéktalanul megvalósítani. A levendula alap, hogy bele kellett, hogy kerüljön, most csak egy kis visszafogott oldalfestés formájában, illetve az alsó rész alapszínének a halvány levendulakéket választottam, ami most a háttér miatt egy kicsit inkább lilának látszik.

Azóta készítettem még egy tortát, már konkrétan levendulára hangolva, de azt majd csak később tudom megmutatni. 

A most nyílt üzlet logóját is belekombináltam a torta díszítésekor a felső kis nyolcszögletű emeletbe, kíváncsi vagyok felismeri-e valaki, hogy melyikről lehet szó...

A kis "dobozka" tonkababbal fűszerezett csokitortát rejtett.

Téli torta

Kinn sűrű pelyhekben hull a hó, amerre a szem ellát fehér a táj, én pedig rájöttem, hogy épp egy hasonló kép lebegett a szemem előtt, amikor ezt a picurka tortát elkészítettem még tavaly novemberben.

Kifejezetten a Vidék Íze magazinnak készült, ezért kellett még az igazi téli időjárás előtt ihletet kapnom, hogy a decemberi számban passzoljon az Ünnepek előtti hangulathoz.

Tartalma egy korábbi receptem, a Fahéjas karácsonyi torta mézes fehércsokis krémmel picit átalakított változata volt. A fahéjas piskóta kakaóssá alakult és fondantbevonatot kapott a torta.

Sajnos azt nem kalkuláltam bele az elkészítése során, hogy hosszú ideig fog a torta reflektor alatt aszalódni, így a képeken látszik, hogy kicsit már megrogyott szegényke. Mindezek alapján már teljes mértékben megértem, hogy miért használnak polisztirol műtortákat a fotózásokhoz, egy könnyű tejszínes krémmel töltött torta nem bír ki órákat melegen tartva, úgyhogy ezt a jövőre nézve megjegyzem magamnak.

A kisebb szépséghibáktól eltekintve szerintem egész csinoska lett. :)

Basszusgitár torta, a mumus

Féltem tőle, de vágytam is rá már nagyon, hogy legyen valami hangszeres feladatom és ím eljött hozzám. :)

Sajnálom, hogy ilyen korlátozottak a körülmények nálam, ugyanis majd kétszer ilyen hosszúnak kellett volna a gityó nyakának lenni. :( Még így is meg van toldva egy kisebb alátéttel, hogy picurkát   nagyobb legyen, látszik is a képen talán, hogy a vége egy helyütt már meg van törve.

Pedig az eredeti példány nagyon szép darab szerintem, együtt választottuk Vikivel, aki a férjének és kisfiának vitte haza a közös szülinapra. Nekik készült tavaly a rockos-szegecses torta is, így idén ismét ebben a témakörben alkothattam. Azt nem tudom, hogy jövőre mit bírunk majd kifundálni, de majd igyekszem összekapni magam... :)

A gitár egy Traben Phoenix lett volna eredetileg szép vérvörös színben, amit a fénykép nem nagyon ad vissza. Próbáltam kézi festéssel maszatolgatni, hogy olyan legyen, mint az eredeti, amit ennyire sikerült csak összehozni.

Azért ettől függetlenül úgy érzem, hogy első gitár formájú tortapróbálkozásnak nem lett olyan rossz, és legalább tudom, hogy legközelebb mit kell másképp csinálnom.

Vaníliás piskótába tejszínes csokikrém volt töltve.

Baked Alaska házi csokifagyiból, vaníliás ribizliöntettel

Nem tudom létezik-e még a "pótszilveszter" intézménye, vagy csak én vagyok olyan öreg, hogy ilyenekre emlékszem, de ha igen, akkor ezt a villantós desszertet pont arra ajánlom! :D

A recept már körülbelül egy jó fél éve született, amikor a Vidék Íze magazin kedves főszerkesztőnője felkért, hogy válogassak három receptet az újságnak. Sajnos akkor még édes kötelességemnek eleget téve picurka második bébikémmel voltam elfoglalva, így a konkrét beszélgetést az év végére napoltuk, ezáltal csak november végén jelent meg nyomtatásban.

A sült fagyi tipikus amerikai desszertféle, elterjedtebb nevén "sült Alaszka", még idétlenebb nevén "norvég omlett". :D A hetvenes években élte virágkorát az USA-ban, több variációja is létezik, de az alaprecept szerint egy piskótakarikára helyezünk egy gombóc fagyit, majd habcsókot sütünk rá, hogy a belseje hideg, a külseje meleg legyen. Itt most nem kell arra gondolni, hogy a tojáshab kívülről konkrétan forró lenne, inkább csak rápirítjuk sütőben, vagy szakácsfáklya segítségével, ami leszigeteli a belül hideg fagylaltot.

Én ehhez egy finom, nagyonborzasztóan csokoládés csokifagyit gyártottam és vaníliás ribizliöntettel oldottam az édességét. Mivel kakaópor is kerül bele, nem szükséges magasabb kakaótartalmú csokit tenni hozzá, elég az 50%-os is. Az öntet szerintem elhagyhatatlan, nem érdemes lefelejtenie annak, aki elkészíti a receptet. Sajnos ezek helyhiány miatt nem kerülhettek be az újságba, de ami késik, nem múlik ugyebár...

Ha valaki nem akarna a fagyikészítéssel bajlódni, bolti fagyit is használhat, de ügyeljen rá, hogy jó minőségű legyen, mert az olcsó dobozos jégkrémek annyi vizet tartalmaznak, hogy még a tojáshabbal való bevonás előtt olvadásnak indulhatnak, akkor pedig fuccs a mutatványnak.

Fogadjátok hát szeretettel az én változatomat erre a finomságra!

Sült csokoládéfagylalt vaníliás ribizliöntettel

Hozzávalók a fagyihoz:

2 dl habtejszín

5 dkg 50%-os étcsoki

1 evőkanál átszitált holland kakaópor

2 tojás sárgája

2 evőkanál porcukor (30 g)

csipet só

1 kávéskanál vaníliaszirup

fél kávéskanál fahéj

A piskótaalaphoz:

2 tojás

10 dkg cukor

10 dkg liszt

1 evőkanál holland kakaópor

1 teáskanál sütőpor

3-4 evőkanál forró víz

2 dkg olvasztott vaj

A habsapkához:

2 nagy tojás fehérje

5 dkg átszitált porcukor

A ribizliöntethez:

5 dkg ribizli

1 evőkanál barna nádcukor

1 kávéskanál vaníliaszirup

A fagylalthoz a tejszínt forróra melegítjük, de nem forraljuk, majd felolvasztjuk benne az étcsokit. A tojások sárgáját kikeverjük a cukorral, a sóval, a fahéjjal és a kakaóporral. A forró csokis tejszínt fokozatosan adagolva összekeverjük, majd visszatesszük a gázra és kevergetve besűrítjük. Hozzáadjuk a vaníliát és az edényt hideg vízbe állítva folyamatos kevergetés mellett kihűtjük. A keverékből fagylaltgép segítségével, vagy az edényt fagyasztóba téve, 20-30 percenként átkeverve fagylaltot készítünk.

A piskótához a tojások sárgáját fehéredésig keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a forró vizet. A lisztet összekeverjük a kakaóval és a sütőporral, majd simára keverjük a tojásos keverékkel. Hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét, végül az olvasztott vajat. 20x25 cm-es szögletes tepsit kibélelünk sütőpapírral, beleöntjük a masszát és előmelegített sütőben 150 fokon tűpróbáig sütjük. Miután kihűlt, nagy méretű pogácsaszaggatóval korongokat szaggatunk belőle.

Fogjuk a korongokat és mindegyikre egy gombóc csokifagyit teszünk, majd a fagyasztóba visszatesszük , míg elkészítjük a tojáshabot. A tojások fehérjét a porcukorral kemény habbá verjük, míg puha csúcsokat formáz. A habot habzsákba töltjük és a fagyira kis tornyokat nyomunk úgy, hogy teljesen körbevonja, ne maradjon rés sehol, hogy kellően leszigetelje a fagyinkat. Szakácsfáklya segítségével rásütjük a habot, vagy 160 fokra előmelegített, majd lekapcsolt sütőben rászárítjuk. Így a fagyi belül hideg marad, a habcsók kívül meleg lesz.

A ribizliöntethez a ribizlit 5 perc alatt összeforraljuk a nádcukorral, hozzáadjuk a vaníliaszirupot, majd szitán áttörjük és a sült fagyi mellé tálaljuk.

Azonnal fogyasztandó.

Tombola torta vörösben és feketében, valamint esetem a műtortával

Az év utolsó napjára készültek ők itt ketten a Sláger Klub szokásos, idén Vörös és fekete jeligével fémjelzett szilveszteri bulijára. Bloggerina barátnőm, Picijuci kért meg, hogy segítsem ki ezzel a melóval, mert ő szervezte a bulit és az annyi mindennel jár, hogy már nem fért volna az idejébe, ha a tortasütést is be kell vállalni.

A tombola fődíjának szánták a tortát és azért van belőle kettő, mert az egyik kiállítási célra készült, azaz egész este nézegethették a résztvevők. Ebből kifolyólag ez a példány nem igazi torta volt, hanem egy hungarocell alapra kellett torta küllemű dolgot varázsolnom.

Aki nem annyira járatos az efféle dolgokban, azoknak elmondom, hogy ez egy bevett szokás azoknál a cukrászoknál, akik kiállításra, vagy vitrinbe, esetleg katalógusfotózásra szánnak egy tortát.

Én még sosem találkoztam ilyesmivel, de véleményem már volt róla, és most, hogy feladatul kaptam a dolgot, már úgy is álltam hozzá, hogy igazoljam a felvetéseimet.

Tény, hogy a gyárilag levágott hungarocell karikáknak egészen éles peremük van, és ez az ilyen technikával elkészített műtortákon látszik is,  mert a valódi torta soha nem olyan steril és szabályos küllemű, mint azok. A stúdióban fotózott torták emiatt is látszódnak olyan tökéletesnek, ugyanis egy ilyen belsőleg nem romlandó darabot akár heteken át is lehet díszítgetni, hogy minden milliméter úgy álljon rajta ahogyan kell. Egy frissiben, másnapra készített tortánál ez a lehetőség ugye nem adott, mert fontos, hogy mint belül, mint kívül minél finomabb legyen a torta, ehhez pedig bele kell sűríteni 24 órába mindent, amit csak lehet a sütéshez és a díszítéshez egyidejűleg. Sokan el is buknak ezen a ponton, mert sok menyasszony panaszkodik például, hogy a katalógusból kiválasztott tortával köszönőviszonyban sem volt az, amit a lagzin kézhez kaptak.

                            

Szóval a kihívás része nálam abban merült ki, hogy az igazi torta pontosan ugyanolyan legyen, mint a "hamis". A hungarocell alapot Juci apósa vágta ki és szépen le is csiszolta az éleket, ezért ennek nem is volt olyan éles pereme, bár a kézi vágás miatt nem is volt annyira szabályos, mintha egy gép csinálta volna. Ehhez igazítottam a torta méretét, így mikor betöltöttem a piskótát és keretbe foglaltam, mellé is tettem a biztonság kedvéért, hogy tuti egyforma magasak legyenek.

Amin nagyon meglepődtem, az az volt, hogy a hungarocell alapot sokkal könnyebb volt cukormasszával beburkolni, mint a "rendes" tortát. Szinte magától rácuppant, alig kellett rendezgetni, pedig már lélekben felkészültem arra, hogy majd órákig simítgatom. :)

A díszítést szintén úgy kellett kitalálnom, hogy képes legyek még egy példányban reprodukálni, ezért az eredetileg tervezett festett torta ötletét el kellett vetnem. 

A rendezvény logója egy táncoló párt ábrázol, én azt szerettem volna eredetileg mindkét torta tetején figura formájában elkészíteni, de sajnos olyan rossz minőségű porcukrot sikerült kifognom, hogy nemhogy nem állt meg a lábán a párocska, miután sikerült megtámogatni, az első felemelés után el is törtek. Ebből kifolyólag az eredetileg szoknyafodornak szánt részek virággá avanzsáltak, hogy mégis legyen a tetején valami. Szerencsére Jucinak így is nagyon tetszettek, ezért némileg megkönnyebbültem. 

Az ehető torta egyébként tonkababbal fűszerezett csokitorta volt és a szokásos fondanttal burkoltam mindkettőt. A hölgy, aki megnyerte, nagyon örült neki, remélem ízlett is, miután megkóstolta. :)

Szerintetek melyik a képen az igazi torta?