Ezúton kérem, hogy kreatív olvasóim dobjanak már meg valami jó ötlettel, hogy lehetne a "cupcake" szót értelmesen magyarosítani, mert a tündértortácska kifejezést túl finomkodónak tartom, csészetortának meg ugye mégse szólíthatjuk őket, mert az még idétlenebb lenne. Köszike! :)
Nasssszóval. A SAD (Süss, Alkoss, Díszíts!) 4. fordulójára készítettem ezt a két kis cupcake verziót összehangolt ízesítéssel. Mivel tudtam, hogy "egyéb elfoglaltságaim" lesznek, előre kellett dolgoznom, nehogy szégyenszemre kimaradjak a feladatból. :)
Gesztenye volt ennek a fordulónak a házigazdája, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy lehetőleg valami különleges krémmel készítsük el a sütikéket. Körül is néztem gyorsan a konyhában, mit is használhatnék, így akadt meg a szemem a rég használt akáciamagon.
Tavaly sokat sütögettem ezzel az érdekes ausztrál fűszerrel, aminek az íze leginkább a kávé és a mogyoró keverékére hasonlít. Miután fincsi tejes italt is lehet belőle készíteni, gondoltam jól fog passzolni egy karakteresebb vajas krémhez is. Az olasz habcsókkrémet választottam, mert az nem olyan tömény, és nem csak a süti tetején használható jól, hanem töltésre is. Így a marcipánnal burkolt változat belsejébe került, a kis kalaposhoz pedig a süti tetejére.
A díszítésről még annyit, hogy a kalaphoz előre gyártott csokipoharakat használtam, ami éppen Gesztenyéről jutott eszembe, aki nagy mestere a bonbongyártásnak. Hogy kalap formája legyen, elég volt egy kerek csokilapocskával kiegészíteni karima gyanánt, ráadásul a kalap belseje így még egy kis extra krémmel, vagy tejszínhabbal is megtölthető.
A rózsaszín virágos darabok úgy készültek, hogy marcipánból előre legyártottam a kis virágokat és hagytam őket egy pár órát száradni. A burkoláshoz textúra lappal mintáztam meg a felületet, majd rózsaszín lüszter festékkel árnyaltam. Ezeknek a belseje úgy néz ki, hogy a kókuszos-meggykrémes cupcake receptemnél látható fázisfotók szerint kivájtam a tésztát karalábévájóval, majd betöltöttem.