Emeletes torta neoviktoriánus stílusban és A tortaverseny

Ezt a kis toronyszerű alkalmatosságot kifejezetten az idei Online tortadíszítő versenyre készítettem. Sajnos annyira kicsúsztam az időből, hogy erősen összedobott lett, mivel az utolsó éjszaka, a határidő lejárt előtti utolsó pillanatban tákoltam össze szegénykét, így már se nem láttam jól, se normális fotókat nem tudtam róla készíteni. Amikor a határidő lejárt és egy kicsit naposabbra fordult az idő, készítettem egy-két fotót nappali fényben is, de addigra már erősen romlott a torta állaga, így sajna ezek sem sikerültek túl jól.

Mindezek ellenére a zsűri még így is ezüstéremmel jutalmazta az igyekezetemet, amit ezúton is nagyon köszönök! :)

Magammal kapcsolatban azért mégis nagyon csalódott vagyok, mert amikor elképzeltem, hogy mit fogok készíteni, még egész grandiózus terveim voltak, sajnálom, hogy ezeket nem sikerült megvalósítani.

A kiinduló ötlet az volt, hogy egy magas és több formából álló építményt próbálok összetenni anélkül, hogy idegen segédanyagokat kellene alkalmaznom. A versenykiírásban az szerepelt, hogy a torta "kreatív, egyedi és exkluzív legyen", azért valami olyasmit szerettem volna készíteni, amikből nincsen még elárasztva az Internet és egyéb tortadíszítős fórumok sem.

Kicsit több, mint egy évvel ezelőtt tesókám szülinapi tortájánál ismerkedtem meg közelebbről a steampunk stílussal, azon belül is egy machinariumos robotos tortát készítettem, és már akkor kitaláltam, hogy ha alkalmam nyílik rá, a stílus másik ágát, a neoviktoriánus vonalat is megpróbálom majd tortába önteni. Ez az alternatív művészeti szubkultúra igencsak megfoghatatlan nekem olyan értelemben, hogy nincsenek olyan nagyon konkrétan szabályai, aminek muszáj lenne megfelelni, mégis van valami jellegzetessége, amitől az ember rögtön tudja, hogy na ez az! Mégis létezik néhány apró elem, amik néhol megjelennek az iparművészethez kötődő tárgyakon is, ilyen például a tortámon is szereplő cilinder, vagy a kis fogaskerekek.

A szecessziós vonalra emlékeztető díszítést a torta oldalán szereplő kis fondantból készített kacskaringók jelképezik, ezeket különösen nehéz volt odaragasztani, de szerencsére a hűtőben szépen odaszáradtak, nem kellett őket erősítgetni.

A zsűri valószínűleg nem nagyon tudott mit kezdeni ezekkel az elemekkel, lehet, hogy azon gondolkodtak, mi a fenét keresnek ezek egy tortán, de hát nem lehet mindenki ízlésének megfelelni. :)))

Én mindenesetre azt érzem, hogy kezdek egyre jobban beleszerelmesedni ebbe a stílusba, így valószínűleg nem ez volt az utolsó ilyen tortám... :)

Az volt a koncepcióm, hogy egy steampunk stílusú esküvői torta hatása legyen, mint egy ruha, vagy ilyesmi, ezért került középtájra az a fűzőre emlékeztető karcsúsított betét. Szintén a steampunk hatást erősítendő festettem meg bizonyos részeket a réz hatású lüszterfestékkel, ezért van helyenként a fémes hatás.

Egyébként nem látszik a fotókon, de ez egy kicsike torta volt valójában, csupán 30 cm magas. :) Ez mondjuk nehezítette a feladatot, mert pici felületen még nehezebb aprólékosan díszíteni, de hát mégsem csinálhattam itthoni fogyasztásra egy méter magas tortát. :D

Hogy egyenes álljon és ne tudjanak elmozdulni a szintek, készítettem úgynevezett tragantból, ami zselatin, víz és porcukor keveréke egy keményre kiszárított rudat kisebb darabokra vágva, ezeket szúrtam a felsőbb szintek közé. Sajna a legalsóba nem tettem, így az egy kicsikét "elmászott", de ezt már csak utólag vettem észre, amikor a fotókat tanulmányozgattam. Ám ez is illusztrálja, hogy komolyan vettem a versenykiírást és még a belsejébe sem tettem szintetikus anyagot! :)

Bárhogy is, most levontam a tanulságot, hogy nem az utolsó pillanatra kell az ilyet hagyni, és nem ilyenkor kell új technikai megoldásokat próbálgatni, különben így járok.

A Tortaverseny eredményhirdetése tegnap volt a Zila kávéházban, akik szintén szponzorálták az eseményt, így személyesen is átvehettem az oklevelet és az érmet. Az összejövetel nagyon jól sikerült szerintem, végre sikerült olyan tortadíszítéssel foglalkozó társaimat is megismerni, akikkel eddig még nem találkoztunk személyesen, így legalább arcokat is kapcsolhatok a szépséges tortakölteményekhez. :)

Ezúton is mégegyszer köszönet Lenkének és Némónak a verseny szervezéséért és áldozatos munkájukért, hogy ezt a kis magyar amatőr tortadíszítő társadalmat így igyekeznek összetartani és buzdítani, hogy még többet és jobbat akarjunk! Millió puszi Nektek!