Nagyapókám tortája

Az én nagyapókám 80 éves lett. Ezt a tortát készítettem neki. :)

Nagy buli volt, harmincvalahányan voltunk, az összes családtag, unoka, dédunoka, mindenki eljött.

Drága Nagypapi nagyon meg volt hatódva, nagy sírdogálások közepette rögtönzött beszédet is mondott, így szipogott is mindenki rendesen.

Én persze mi mással is készülhettem volna, mint tortával. :) Tudom, hogy ez egy múlandó ajándék, de úgy éreztem, hogy ebbe tényleg belesüthetem és beledolgozhatom a szívemet. :)

Sokat tanakodtam magamban, hogy is nézzen ki az egész, mert mindenképpen valami személyeset szerettem volna, amiben az ő egyénisége mutatkozik meg leginkább. Ez egy kemény dió amúgy, mert igen sokrétű személyiség, érdeklődési köre is szerteágazó, mert a csillagászattól, az inka kultúrán át a globalizációig minden érdekli, sokat is olvas és ír a mai napig. Hosszú évtizedekig járta az erdőt is, vadászként nagyon szerette a természetet, gyerekkoromban sokat mesélt Fekete István történeteiből és a saját élményeiből is állatos sztorikat, meg persze könyvélményeiből is mindent, ami egy gyereket is érdekelhet. Ez utóbb nagyon hasznosnak bizonyult az iskolában, mert így emlékezetből is jól tudtam teljesíteni biológia-, földrajz- és történelemórákon. :)

Rengeteg olyan története van, ami nekem mind jó tortatéma lehetne, de ha mindent rá akarnék pakolni egy tortára, az már egy ötemeletesre sem férne rá azt hiszem. :)

Így hát végül egy történetet választottam ki a sokból. A sztori annyi, hogy nagyapókám egy éjszaka üldögélt a magaslesen, amikor is egy bagoly a sapkáján lévő pompont élőlénynek nézve siklórepülésben lekapta azt a fejéről. :DDD A vicc az, hogy ezután még kétszer megpróbálta, miután Nagypapi újra meg újra lemászott az "elejtett vadért". :D A történet véresebb részét nem jelenítettem meg, ugyanis elképzelhető hogy nézett ki szegény kobakja a sorozatos támadások után...

Naszóval, készült tehát egy karikatúra Nagypapiról (a bibircsókokról sem feledkeztem meg :P), illetve a bagoly az ágon a sapkával.

A háttérben a csillagos ég, köztük néhány csillagképpel, amiket pici koromtól kezdve mutogatott az égen, ezért mindenképpen oda szerettem volna pöttyözni párat. Sajnos most már közel nem ismerek fel annyit, mint régen, úgy látszik az én szemem is romlik. :)

A torta szerkezetét tekintve úgy nézett ki, hogy csokis piskótába töltöttem az alsó szinthez meggyes csokikrémet, a felsőhöz pedig joghurtos-epres krémet eperdarabokkal.

Érdekes, hogy úgy elfogyott mind egy szálig, mint a pinty, viszont az a torta, amit ajándékba kapott pluszban egy cukrászdából és a szilvásgombócos országtortát rejtette, felerészben a nyakunkon maradt. És még mondják azt, hogy nem jó a házi! :)

Isten éltessen Nagyapókám még sokáig! A századikra valami még impozánsabbat szeretnék készíteni! :)))