2013. november 28., csütörtök

Répatorta cupcake-formában a 4. blogszülinapra




Hüledeztem itt magamban, hogy már a negyedik éve írom ezt a blogot, így utólag nem is értem, hogy voltam képes minden héten kitermelni magamból valami irományt. :)

Az életben sem vagyok egy túl szószátyár típus, így ahhoz képest itt a blogban sokkal inkább megnyilvánulok. Bár legtöbbször a képek beszélnek helyettem, remélem Ti olvasók szívesen olvastok a csapongó gondolatokról is, leginkább arról, mit élek át egy-egy torta megszületése közben.

Tudom, hogy ez nem egy tipikus tortadíszítős blog, azaz nem gyártottam ezidáig fázisfotókat és tudományos értekezéseket a torták technikai kivitelezéséről, de nézzétek el nekem, én magam is úgy gondoltam, hogy még nem vagyok azon a szinten, sokkal tovább kell fejlődnöm ahhoz, hogy másoknak oszthassam az észt. :)
Leginkább egy afféle naplóként funkcionált ezidáig, azaz a saját fejlődésem nyomon követésére, pár vállalható munka, vagy éppen balul sikerült darab megmutatására, hogy más is okulhasson a példámból. Mostanára eljutottam odáig, hogy néhanapján kisebb büszkeséget éreztem, mikor belegondoltam, hogy minden fogást autodidakta módon sajátítottam el, ugyanakkor a profizmus hiányát is érzem sokszor, hogy lenne jó pár olyan területe ennek a műfajnak, amihez egész egyszerűen segítségre lenne szükségem, hogy továbbléphessek.
Így aztán négy év után úgy döntöttem, változásra vágyom, hogy ez a hobbi ne sikkadhasson el, megnyíljanak a lehetőségek a továbblépésre. Még képlékeny a dolog, érlelődik ez-az, de Ti is látni fogjátok, ha sikerül kisebb lépéseket tennem és konkrétabb segítséget is nyújthatok majd Nektek, hogy megismerkedhessetek közelebbről is ezzel az "édes" szerelemmel. :)

Ennek a személyes kitárulkozásomnak örömére íme egy tradicionálisan blog-évfordulónként megjelenő jépatojtás recept! :D

Ez most úgy született, hogy volt nemrégiben egy kis gasztroblogger találkozó Jankáéknál, amiről a többiek már idejében részletesen írtak, de én jól lemaradtam időben a recepttel, mert konkrétan, amikor kóstolót vittem, sikerült jól elrontani, de újat gyártani már nem volt lehetőség. Régebbi répatorta receptjeimből akartam transzformálni egy cupcake receptet, de nem gondoltam rá, hogy egyrészt ugyanolyan összetételű tészta kisebb mennyiségben hajlamos lehet a kiszáradásra, illetve, hogy nem szabad a műveletet az utolsó pillanatra hagyni, mert valami biztosan balul sül el. Itt konkrétan a máz eredetileg egy meringués vajkrém lett volna, ehhez képest sikerült túlverni gőz fölött és folyt, mint az istennyila.

Most sikerült időt szakítanom arra, hogy átalakítsam a receptet, több sárgarépát és aszalt gyümölcsöt tettem bele, így egy jóval szaftosabb, puhább összetételű tésztát gyártottam és inkább meleg eljárással csináltam meg a krémet, nehogy megjárjam a gőzzel. Eredetileg a tavalyi fügés répatortámból indultam ki, amihez a tavalyelőtti blogszülinapi répatorta frostingját párosítottam, az akkori kandírozott sárgarépával. A tészta alapvetően nem túl édes, éppen azért, mert a feltét viszont nagyon is az, de épp ezért jól kiegészítik egymást, majd meglátjátok. Hát íme...

Répatorta cupcake barna meringuével és kandírozott sárgarépával

Hozzávalók 12 db cupcake-hez:
3 tojás
13 dkg barna nádcukor
150 ml olaj
20 dkg reszelt sárgarépa
15 dkg finomliszt
5 dkg zabpehelyliszt
1 teáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só
3 dkg enyhén előpörkölt, durvára darált dió
10 dkg apróra vágott aszalt füge 
4 dkg aszalt feketeribizli

A frostinghoz:
3 db tojásfehérje
20 dkg barna nádcukor
8-9 dkg puha vaj

Díszítés:
kandírozott sárgarépa (recept ITT)
ehhez most zöldséggyaluval gyalultam le a répát, majd kandíroztam, a recept ugyanaz

A tojásokat habosra keverjük a nádcukorra, majd hozzáadjuk az olajat. Összekeverjük a száraz hozzávalókat és az egészet simára dolgozzuk. Fakanállal beleforgatjuk az apróra vágott fügét és az aszalt ribizlit.
Muffinformákba töltjük és 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt tűpróbáig sütjük.

A krémhez gőz fölött a tojásfehérjét és a nádcukrot együtt csípősre melegítjük, azaz csak épp annyira, hogy elég meleg legyen, de még ne égesse meg az ujjunkat.
A gőzről levéve kihűlésig habbá verjük, majd fokozatosan hozzádobáljuk a puha vajat. Ha ügyesek voltunk, máris habzsákba tölthető és díszíthetjük a kihűlt répás muffinjaink tetejét. Ha nem hűlt ki eléggé a tojáshab, mielőtt a vajat hozzáadtuk volna, ellágyulhat, de ezen segíthetünk, ha a hűtőbe tesszük egy időre, majd újra kihabosítjuk.
Tetejüket kandírozott sárgarépával díszítjük.

2013. november 25., hétfő

Kis csajos




Jellemzően egyénre szabott tortákat készítek, de van az úgy, hogy az ünnepeltről semmi személyeset nem sikerül megtudni.
Így készülhetett ez a torta is egy kedves ismerősöm leánykájának. Kicsi legyen, nőcis legyen, lehetőleg valami pinkkel. Így aztán egy kerek dobozka formát választottam, gondoltam ezt viszonylag gyorsan, hamar, de ügyesen fel fogom majd díszíteni.
A "gyorsan" részét jól benéztem, mert a különböző színű csíkokat felragasztgatni eltartott egy jó darabig. 

Mást nem is tudok róla mesélni, csak annyit, hogy túró rudi jellegű belsőt kapott ismét. :)

2013. november 21., csütörtök

Körtés pite juharszirupos karamellhabbal



Az őszi idénygyümölcsök közül az almán kívül körtét használom a leggyakrabban süteményekhez, mert abból aztán tényleg rengeteg félét kapni elérhető áron és mivel rendkívül gyorsan romlik, ha nem esszük kétpofára.
Október végén sült még ki ez a rendkívül omlós finom kis pite belőle, amihez egy habot is kreáltam juharsziruppal, hogy egy kis pikantériát vigyek a dologba. Nálam ez egy összedobálós jellegű recept volt, de most a Kifőztük kedvéért jegyzeteltem is közben, hogy miből mennyit tettem bele. :)



Körtés pite juharszirupos karamellhabbal

Hozzávalók egy 20 cm-es átmérőjű piteformához:

A tésztához:
5 dkg mandula
10 dkg finomliszt
10 dkg vaj
csipet só
1 tojás
csipet fahéj
1 tk szódabikarbóna
5 dkg barna nádcukor
1-2 evőkanál tej

A töltelékhez:
2 nagy lédús körte (kb. 20 dkg)
3 dkg édes zabpelyhes keksz
1 teáskanál citromlé
1 kávéskanál gyömbérpor
1 evőkanál barna nádcukor

A habhoz:
1 evőkanál kristálycukor
1 evőkanál juharszirup
1,5 dl tejszín

A pitetésztához összekeverjük a mandulát a liszttel, a sóval, és összemorzsoljuk a kockákra vágott vajjal. A tojás sárgáját, a fahéjat, a szódabikarbónát és a barnacukrot is hozzáadjuk és a tésztát összegyúrjuk. Könnyű, rugalmas tésztát kell kapnunk, így kevés tejjel lazíthatjuk, ha szükséges.
A tésztát pihentetés nélkül kettéválasztjuk, egyik felét kinyújtjuk és kibéleljük vele a piteformát. A kekszet lereszeljük, vagy ledaráljuk, egy evőkanálnyi mennyiséggel megszórjuk a tésztát. 190 fokra előmelegített sütőben 2-3 percig elősütjük, míg elkészítjük a tölteléket. Ehhez a körtéket villával összetörjük, ha kicsit keményebb, lereszeljük, hozzákeverjük a darált kekszet, a citromlevet, a gyömbért és a cukrot. Beletöltjük a tésztafészekbe.
A tészta másik felét kinyújtjuk és befedjük vele a tölteléket. A leeső részekből díszíthetjük a piténket.
A tojás fehérjét kissé felverve megkenjük a tetejét és a sütőbe visszatéve aranybarnára sütjük.

A habhoz a cukrot és a juharszirupot összekeverjük, alacsony hőfokon karamellizáljuk, míg aranyszínű nem lesz a folyadék. A tejszínből 0,5 dl-t felforrósítunk és besűrítjük vele a karamellt. A lángról levéve kevergetve kihűtjük. A maradék tejszínt habbá verjük és a krémhez forgatjuk, majd felhasználásig behűtjük.

Tálalás előtt a habból két kanál segítségével galuskákat formázunk minden szelet pitéhez.

A recept megjelent a Kifőztük magazin novemberi számában.

2013. november 15., péntek

Disznótoros torta rémült malackával




Boriéknak is a sokadik tortát készítem már, most aktuálisan 60. szülinapot ünnepeltek a családban. Bori apukájának régi vágya volt, hogy részt vegyen egy igazi disznótoron, de valahogy úgy hozta az élet, hogy ez eddig nem adatott meg neki. Így hát a gyerekek gondoskodtak róla, hogy ha kicsiben is, de valamiképpen részesüljön ebből az élményből. Ehhez járultam én hozzá ebben a formában, ami remélem okozott azért vicces perceket a bulin. :)

Az első ötletük az volt, hogy egy vágódeszkán legyen kolbász, hurka, szalonna, stb. Én ettől rögtön meg is rettentem, gondoltam inkább átpasszolom a feladatot Krickynek, hisz végülis ő a nagy mestere ennek a témának, de előtte még felvetettem, hogy nem lehetne-e valami más, ami szintén passzol a témához. Szerencsére elfogadták az ötletemet, hogy egy rémült kismalac kukucskáljon ki egy fazékból, ami ugyan nem konkrétan a disznótorra utal (mert ugye a nagy fazékba a szerencsétlen egyéb alkatrészeit szokták dobálni, az kicsit durva látvány lett volna), de a böllérkéssel és zöldségekkel kiegészülve már inkább stílszerű. Gondoltam megküzdök a deszkafelülettel is, különben soha nem fogom megtudni, hogy képes vagyok-e rá, ezért egy asztallap szerűséget terveztem alá, vontam be fondanttal és mintáztam faerezetűre.


A torta úgy 25 szeletes volt körülbelül, és mindez a fazék részében összpontosult, tehát úgy kellett felfognom, mint egy emeletes tortát, azaz két részletben lehetett elméletileg felszeletelni. A malacfejet kekszmasszából készítettem és marcipánnal burkoltam, de próbáltam úgy összeállítani, hogy ne legyen nagyon édes, így nagyon sötét kakaópor és étcsoki is került bele.


A zöldségek marcipánból voltak és nem vagyok velük igazán megelégedve, a paprikák jobban mutattak volna, ha még le vannak fújva étellakkal, és fényesebbek, de ilyenem nem volt, így maradtak úgy. A fokhagyma meglepően jól sikerült egyébként, kár, hogy a fotó ezt nem adja vissza.
Dukált volna még a témához egy szép nagy pálinkás üveg is felespoharakkal, de úgy éreztem rontanák az összképet. :D

A torta minden része ehető, az alátétet kivéve természetesen, és nem csak ehető, hanem élvezhetően fogyasztható, ha értitek mire gondolok. ;)
A fazék belseje tejszínes csokitortát rejtett.
Vicces kis adalék, hogy az ünnepelt eltette emlékbe a malacka orrát, mert azt így meg lehet mutatni a haveroknak. :)))

2013. november 8., péntek

Madáritató torta




Na az úúúúgy volt, hogy a feladatom egy madáritató torta lett volna. De nem is akármilyen, hanem az én kedves tortadíszítő iparművész barátném, Drescher Marcsi egyik tortáját kaptam mintának.
Mivel én elvből nem másolok, mondtam, hogy oké a madáritató, de nem olyan lesz. Két rigó kellett, itató kellett, úgyhogy óhatatlan, hogy egy kicsit se hasonlítson.

Gondoltam, valami lefelé keskenyedő kis kőtál-szerűséget próbálok fabrikálni, de a textúrázós része nem annyira akart összejönni, bár ezt már csak utólag láttam a színezést követően. 
Belülre egy túrós-epres töltelék került, ami viszonylag stabil alapot ad a faragáshoz, csak ne lenne olyan omlós a piskóta. Na mindegy, csak sikerült megfaragni, de a burkolat már gyorsan szárad, így gyorsan kellett mintázni is, nem is tudtam valójában mit csinálok.

A vizes részét úgy terveztem, hogy olyan hatású legyen, ami egy kicsit mohalepte, kicsit oxidálódott régi kőtálra jellemző, ez a része szerintem meglepően jól sikerült, én se gondoltam, hogy ilyen klasszak lesznek a színek. Marcsi tortáján nagyon szép, szinte világító kék a víz, úgyhogy sikerrel tértem el ettől is. :)
A madárkákra inkább nem vesztegetnék szót, mert tudom, hogy vannak hiányosságaik, de meggyőztem magam, hogy nem vagyok szobrász, jó lesz az. Mindkettőt marcipánból gyurmáztam és utólag színeztem porfestékkel. 

70. szülinapra készítettem, remélem maradandó emlék lesz az ünnepeltnek. 




2013. november 3., vasárnap

Pasztell elegancia



Szeptemberi elmaradásomat igyekszem most pótolni, mert újra egy kis csúszásban vagyok.
Ezt a kis emeletes tortát a tévedések elkerülése végett nem esküvői tortának szántam, hanem szülinapra készült. Moncsiéknak ez már a sokadik torta, amit van szerencsém elkészíteni, de most először lett ő az ünnepelt.
Férjecskéjével fogtunk össze, hogy a nagy napon legyen egy olyan torta, ami az ő ízlését tükrözheti, de ugye férfiakkal kommunikálni a női ízlésről kissé nehézkes, így nem tudom mennyire sikerült eltalálni... (bocs Csabi! :))

Ami biztos volt, hogy topsy turvy típusú, azaz ferdére faragott tortaszintek legyenek és pasztell színű, krém, halványrózsaszín rózsákkal. Na most a topsy alapvetően egy bohókás tortastílust feltételez, így fogalmam sem volt, hogy fogom ezt elegáns visszafogott stílusúra összehozni. Mivel a rózsa fajtája nem volt meghatározva, kisebb méretű és kevesebb sziromból álló rózsafajtát gondoltam, hogy többet lehessen csokorba fogni és egyik se legyen túl hangsúlyos. 


Mivel több apró virágocskával töltöttem ki a csokrokat, úgy éreztem, már nem bírna el a torta valami csicsás oldaldíszítést, ezért azt találtam ki, hogy spirálisan körbetekert fokozatosan elvékonyodó fondantzsinórt fogok használni erre a célre, amit mind a két szintnél ott vezettem ki, ahova a csokrokat terveztem tenni. Így egy kicsit olyan vázaszerű hatást kelt szerintem, de legalább nem érzem túldíszítettnek.

Belül mindkét emelet saját fejlesztésű túró rudis belsőt rejtett, vagyis tejszínes túrómousse-t csokis piskótában és vékony csokirétegekkel. Kívül házi fondant és a virágok nagyobb része drótos cukorvirág technikával készült.



LinkWithin

Related Posts with Thumbnails