Mézeskalács projekt 2013

Az év ezen szakaszában hajlandó vagyok feláldozni magam és mézeskalácsot díszíteni, mert a tisztesség azt kívánja. :)

Idén nagy segítségemre volt, hogy pár hónapja Mézesmanna barátnőm mézeskalács minitanfolyamán vehettem részt. Nem elfogultságból persze, de mézeskalácsban nekem ő a top, és elég jól megmutatta az alapokat ahhoz, hogy érdemes legyen végre egy kis szellemi kapaszkodóval nekiállni a gyakorlásnak.

A legfontosabb infó nekem a terülőmáz technikája volt, mert azt úgy éreztem, hogy tényleg látni kell milyen sűrűnek kell lennie, meg hogy viszi fel az ember a sütikére. Az írókázás más tészta, a kacskaringókat szépen türelmesen gyakorolgatni kell, amihez nekem sosincs elég időm és türelmem persze.

Most két alkalom is nyílt ezek próbálgatására, az egyik az ovis karácsonyi buli, a másik a gasztroajándék gyártás házi használatra. Szegény kis ovisokon gyakoroltam először, így a kis pingvinkék kicsit csálék lettek, de nagy sikere volt ennek a kis kupacnak.

Azután nekiláttam itthon kisebb tételben gyakorolni, ezért jobban oda is tudtam figyelni, szerintem ezek már inkább vállalható darabok lettek.
Takács Feri fotós barátom gyönyörű képeket készített róluk, ami nagyban emelte az esztétikai értéküket. :)))

A montázsban szereplő üveg a múltkori ötfűszeres csokis krémlikőr, amihez gyártottam Ferinek kisüthető gyurmából egy karácsonyos kis kupakot is. :)

És az utolsó adag mézes, amit a karácsonyi rohamban a fára, meg a tálba készítettem alvás helyett.

Ebből is látszik, hogy mindenki képes a fejlődésre, csak gyakorolni kell. Szánjatok egy kis időt rá, mert nagyon látványos tud lenni! ;)

És egy utolsó jó tanács álmodozó típusú sütögetőknek: Jobb, ha minden darabra tesztek egy lyukat akasztónak, mert a túlsütött, illetve megégetett darabokból is lehet még rusztikus karácsonyfadísz. :)))

Eperkrémes szívecskés praliné aszalt földieperrel

Ezek itt még a karácsonyi gasztroajándékok közé készültek, már akkor beharangoztam a recit, de csak most kerültek sorra a formájuk miatt egy laza svédcsavarral a Valentin nap elé időzítve. :)

Ha valaki tartja ezt a napot és még nem jutott dűlőre, mivel is lepje meg a drágicáját, itt a kiváló alkalom nekifogni...

A krém epres fehércsokival készült tejszínes, benne aszalt földieperrel és egy pici liofilizált eperrel, plusz a tetején ugyanez díszítésnek. Utólag derült ki, hogy a liofilizált epret teljesen felesleges volt hozzátenni, mert anélkül is nagyon intenzíven epres volt, fincsi ez az aszalt cucc, máskor is veszek.

Eperkrémes praliné aszalt földieperrel

Hozzávalók egy 15 db-os szilikonformához:

a csokiburokhoz:
10 dkg magas kakaótartalmú étcsoki (nálam 70,4%-os Callebaut)

a töltelékhez:
6 dkg epres fehér csoki
0,6 dl tejszín
3-4 db aszalt földieper (mérettől függően)
1-2 teáskanálnyi liofilizált eper

A csokit temperáljuk és kitöltjük vele a formákat, majd betesszük a hűtőbe dermedni. Szükség esetén javításokat eszközlünk egy kis ecsettel, ha nem sikerültek volna tökéletesre.

A töltelékhez az epres fehércsokit leöntjük a felforrósított tejszínnel és kevergetjük, míg egészen fel nem oldódik. Belekeverjük az apróra vágott aszalt földiepret és a szintén felaprított liofilizált epret. Ez utóbbiból keveset félreteszünk a díszítéshez.

A csokiformákat megtöltjük a töltelékkel és visszatesszük a hűtőszekrénybe dermedni. Ha a töltelék megdermedt, a maradék csokit újra temperáljuk és lezárjuk a bonbonokat.

A tálban maradt kis csokimaradékot felolvasztjuk és a formából kiforgatott bonbonok tetejére pici ecset segítségével kis pöttyöket teszünk és belenyomjuk díszítésnek a maradék liofilizált eperdarabkákat.

Mézes rumos különleges puncstorta, rumos-meggyes bonbondísszel

Egy kis kísérletezés eredménye ez az érdekes puncstorta, amit itthoni szülinapi meglepinek készítettem.
Az Ünnepeltem egyik kedvenc süteménye a puncs torta, vagy szelet, amit sosem értettem, mert nem találom egy extra finom süteménynek. Készítettem neki már kétszer is, de úgy éreztem, hogy érdemes lenne feldobni ezzel-azzal, persze csak addig a határig, amig még nem veszti el teljesen az eredeti ízvilágot, mert akkor már lehet, hogy kétségbe vonná a puncstortaságát. :)

Csilla barinőmtől kaptam Gran Canariáról egy mézes rumot ajándékba, és mivel a családban senki sem iszik rumot, eddig nem tudtam mit fogok vele kezdeni.

Ünnepelt másik kedvence a konyakos meggy bonbon, így gondoltam összevonom a kettőt és készítek egy mézes rumos puncstortát, hozzá mézes-rumos-meggyes bonbonokkal. Így aztán adott volt a töltelékhez a meggy és a meggylekvár, a bevonathoz a meggylé, egy kis extrának pedig a csoki, ami a bonbonhoz ugye adott.

Kicsit túlagyaltam persze ezt a dolgot is, mert az jutott eszembe, hogy a puncs alapvetően egy angolok által Indiából "importált" ital, aminek az alapja egy fűszeres tea rummal, ezért a töltelék locsolgatásához egy fekete teás-rumos szirupot készítettem. Szerintem nagyon finom lett, legalábbis az én ízlésemnek. :)

A piskóta hozzá viszonylag egyszerű, nem akartam azt már túlbonyolítani. Persze nem lehet mindenkinek otthon ilyen mézes rumocskája, ezért B-verzióként elegendő, ha egyszerűen a megadott rum mennyiségét összemelegítjük egy evőkanál mézzel, ez esetben azért nem árt kóstolni, hogy ne legyen túl édes.

A bonbonnál én nem a folyós alkoholos verziót választottam, hanem inkább egy krémszerű állagot képzeltem  el, szerintem nagyon fini lett a tejcsokis-rumos krémben csücsülő mézes rumba áztatott meggyszemekkel, roppanós étcsokiburokban. Egy szilikonos formányi mennyiséget készítettem, azaz 15 db-ot, ebből 6 db díszdobozba került, a többi a tortába, plusz a selejt minőségellenőrzés céljából. :)

A torta felépítése erősen hasonlatos az őszi sikeres aszaltkörtés mogyorótortához, vagyis egy fészekbe kerül a töltelék, így a tetejét és az oldalát szép egyenesen le lehet simítani. A tölteléknél én nem a túláztatott, szottyos verziót készítettem, inkább egy könnyű, levegős, omlós belsőt képzeltem hozzá, hogy a csokis gallérral együtt és a díszítést követően ne legyen már túlzottan tömény egy-egy szelet belőle. Emiatt ugyan nem lehet olyan szépen szeletelni, de legalább sokkal finomabb. :) A locsoláshoz használt sziruphoz kiforraltam a rumot, hogy az is ehessen belőle, aki nem fogyaszt alapvetően alkoholt, persze sima összemelegítés is elegendő.

A bevonat egyrészt egy sima cukormáz, amit én szándékosan pikánsan savanykásra készítettem meggyszörppel és egy kis plusz citromlével.

A díszítéshez direkt nem használtam semmi különösebb eszközt, csak egy teljesen sima sütőpapírból hajtogatott zsákocskát, ezzel pöttyöztem körbe a bonbonokat,  majd a torta peremét is apró kis csigákat formázva, hogy kicsit borzas-tüskés hatást érjek el.

Kóstoljátok meg az én verziómat, bonbont gyártani hozzá nem kötelező! :)

Különleges puncstorta mézes rummal

Hozzávalók egy kb. 20 cm-es átmérőjű tortához:

A piskótához:
5 tojás
10 dkg kristálycukor
5 dkg porcukor
12 dkg liszt
6 dkg étkezési keményítő
1 teáskanál sütőpor
1 citrom reszelt héja
1 evőkanál citromlé

A töltelékhez:
15-20 szem magozott meggybefőtt
2 evőkanál meggylé
3 evőkanál mézes rum (vagy barna rum+méz)
1 dl erős fekete tea
3 evőkanál meggyszörp
2 evőkanál meggylekvár
maréknyi mazsola, vagy egyéb aszalt gyümölcs

A cukormázhoz:
10 dkg porcukor
3-4 evőkanál meggyszörp
1 evőkanál citromlé

A bonbonokhoz és a karima bevonásához:
10 dkg magas kakaótartalmú étcsoki (nálam 70,4%-os)
6 dkg tejcsoki
0,5 dl tejszín
1,5 evőkanál mézes rum
+ a töltelékhez beáztatott meggybefőttből 15 szem

A meggyszemeket a rumba és a meggylébe áztatjuk, közben nekifutunk a többi műveletnek.

A piskótához a tojások fehérjét kemény habbá verjük a porcukorral. A tojások sárgáját a cukorral és a citrom héjával, valamint a citromlével fehéredésik keverjük. Hozzádolgozzuk a keményítővel és sütőporral előzőleg összekevert lisztet. A tojáshabot a keverékbe forgatjuk, de ne törjük nagyon össze.

A piskótamassza kétharmadát egy 18 cm-es tortakarikában, egyharmadát pedig egy kb 20x15cm-es csíkban sütjük meg előmelegített sütőben, tűpróbáig. A csíkot még melegen konyharuhába bugyoláljuk és piskótatekercs-szerűen feltekerjük.

A kerek tortakorongot négy lapba vágjuk, a két legszebb lapot félretesszük a torta aljának és tetejének, a másik kettőt pedig kis kockákra vágjuk.

A beáztatott meggyszemeket kiválogatjuk, a szebbeket félretesszük a bonbonokhoz, a többit összevágjuk a töltelékhez. Készítünk egy erős fekete teát.

A sziruphoz összemelegítjük az áztatáshoz használt rumot és meggylevet, a teát, a szörpöt és a lekvárt. Ha nem szeretnénk, hogy alkoholos legyen, ezen a ponton forraljuk ki a keveréket.

Egy tortagyűrűbe állítjuk az alsó piskótalapot, egyenletesen meglocsoljuk sziruppal. A tetejére szánt piskótalapot is sziruppal megkenjük, félretesszük, majd a maradék sziruppal összeállítjuk a tölteléket.

Az összevágott piskótakockákat keverjük össze a sziruppal és a gyümölcsökkel, a keveréket az alsó piskótalapra nyomkodjuk. Ráhelyezzük a tetejére a második piskótalapot, rászorítjuk a tortagyűrűt és jól lenyomkodjuk, a tetejére nehezéket is tehetünk, majd beállítjuk a hűtőbe egy fél órára. 

A feltekert piskótát a torta magasságának megfelelő szélességű csíkokra vágjuk. A hűtőből kivett tortán meglazítjuk a tortagyűrűt, a piskótacsíkokkal körbefogjuk a tortát, méretre szabjuk, majd újra rászorítjuk a tortagyűrűt. Fél napot, vagy akár egy éjszakát pihentetjük.

A bonbonokhoz temperáljuk az étcsokit, megtöltjük a szilikonformákat és a hűtőbe tesszük. Amíg a csoki dermed, elkészítjük a tölteléket. Felforrósítjuk a tejszínt, ráöntjük a tejcsokira és kevergetve felolvasztjuk benne. Lassan adagolva összedolgozzuk a rummal, majd a csokiüregeket megtöltjük a töltelékkel és a rumba áztatott meggyszemekkel. Hagyjuk újra a hűtőben összedermedni, majd lezárjuk a bonbonok talpát temperált csokival. A maradék tölteléket és olvadt csokoládét összekeverjük és félretesszük a további díszítéshez.

A cukormázhoz simára keverjük a porcukrot a meggyszörppel és a citromlével. Sima, de lassan folyó, sűrű krémet kell kapjunk, ezért a meggyszörp sűrűségétől is függ, hogy mennyit kell majd hozzá adagolnunk.

(Kiskanál segítségével a bonbonok tetejét is díszíthetjük a mázzal, de ez a forma adta lehetőségeken múlik, az enyémeken éppen volt egy kis üreg a tetején.)

A mázat ráöntjük a torta tetejére, hagyjuk szétterülni, majd kanállal még segítünk neki kijutni a peremig. Hagyjuk rádermedni a hűtőszekrényben.

A maradék csokis tölteléket és temperált csokoládét gőz fölött újraolvasztjuk, az optimális állag elérése érdekében még higíthatjuk kevés tejszínnel. A tortakarikát körben éles késsel meglazítjuk, levesszük a tortáról és a torta peremét körbesimítjuk a csokiganache-al. A hűtőszekrényben készre dermesztjük a tortát. A bonbonokkal feldíszítjük a torta tetejét és a maradék csokival díszíthetjük a bonbonokat és a torta felső peremét. 

Narancsos-fahéjas macaron a karácsonyi ajándéktárból

Ahogy ígértem, apránként hozom a recepteket a karácsonyi gasztroajándékok gyűjteményéből.

Ezt a kis ünnepi ízesítésű macaront direkt ilyen apró, bonbonméretben készítettem el, hogy együtt tudjam a többi bonbonkával csomagolni. A díszítése is ilyen kis ékszer-jellegű lett. Korábban már készítettem hasonlót csokitorta díszítéshez, és akkor nagyon édinek találtam, gondoltam másoknak is tetszeni fog majd.

A tészta megintcsak a Latsia-féle alaptésztából indult ki, csak kakaóval és fahéjjal színeztem, illetve ízesítettem.

A krém egész enyhén, nem durván narancsos, szerintem nagyon harmonikus ízű lett így együtt.

Narancsos-fahéjas macaron

Hozzávalók kb. 30 db-hoz:

6 dkg finomra darált, blansírozott mandula (vagy kész mandulaliszt)
12,5 dkg porcukor
6,25 dkg tojásfehérje
4 dkg kristálycukor
1 púpos teáskanál kakaópor
1 csipet fahéj

A töltelékhez:
10 dkg fehér csoki
fél dl tejszín
1 kávéskanál narancsvirágvíz
1 kisebb kezeletlen héjú narancs reszelt héja

A szokásos módon elkészítjük a macaronok tésztáját. Tehát összekeverjük a mandulát, a porcukrot, a kakaóport, és a fahéjat, ha kell átszitáljuk. A tojásfehérjét felverjük keményre a kristálycukorral, míg puha csúcsokat nem formáz a hab,  vigyázzunk, nehogy túlverjük. Egyszerre beleforgatjuk a mandulás keveréket, majd nyomózsákba töltjük. Ha ilyen kicsi macaronokat szeretnénk, elegendő 2 cm-es átmérőjű kis halmokat  adagolni tapadásmentes sütőpapírral kibélelt tepsire.

Kb. fél órát pihentetjük a macaronokat. Előmelegített sütőben kb 160 fokon sütjük a tésztakorongokat, ha már látjuk, hogy kis talpakat növesztettek és van rá lehetőség, még egy picit visszavesszük a hőfokot. Ha a teteje már megsült, ki is vehetjük, mert így még belül puha marad.

A macaronokat leválasztjuk a papírról és hűlni hagyjuk, míg a krém elkészül.

A tejszínt forróra melegítjük és leöntjük vele a fehér csokit. Kevergetjük, míg egészen felolvad, azután hozzákeverjük a narancsvirágvizet és a reszelt narancshéjat. Ahogy hűl a krém, úgy sűrűsödik, ha megfelelő pudingszerű állagot kapunk, nyomózsákba töltjük és a habcsók-korongokat összeragasztjuk a krémmel.

Jól záródó műanyag dobozban a hűtőszekrényben hagyjuk az ízeket összeérni, másnapra tökéletes lesz.

Én kis pötty olvasztott csokival és cukorgyönggyel díszítettem.

A idei karácsonyi gasztroajándékok

Mutatom az idei termést, de receptekkel csak később jövök, hagyok mindenkit pihizni. :)

A képen láthatóak: mandulás biscotti, fahéjas mézlikőr, mézeskalács fondantbevonattal, narancsos-csokis-fahéjas macaron, fahéjas-sárgabarackos kürtős kocka, eperkrémes praliné aszalt földieperrel, calvadosos almazselés bonbon.

Aztán készült egy télies minitorta minimál díszítéssel (munka szinte semmi :)), diós-csokis belsővel.

És egy kisebb csokor a bonbonkákról úgy, mint calvadosos-almazselés bonbon, mini narancsos-fahéjas macaron bonbonméretben, eperkrémes praliné aszalt földieperrel és a fahéjas-sárgabarackos kürtős kocka.

Rokonokok, barátok kéretik nem nézegetni! :)

Fahéjas-sárgabarackos kürtős kocka

Apró, csokiba mártható kis kockákat lehet készíteni ebből a különleges tésztából, amihez kellő idő és türelem szükségeltetik, de bizton állíthatom, megéri.

Az alaprecept egy Karácsonyi aprósütemények című kis receptfüzetkéből származik és eredeti változatát kürtőskalács kocka néven már kétszer is elkészítettem, annyira finom volt. Most egy kicsit még jobban felturbóztam, amivel úgy érzem sikerült felülmúlni az elképzeléseimet, sőt a karácsonyi gasztroajándékok között előkelő helyet foglal majd el, bár külsőleg nem annyira esztétikus, mint egy formában gyártott bonbon.

Már az elkészítés módja is különleges, mert a tésztát rétegenként kell összesütni, így aki arra vállalkozik, hogy elkészíti, számítson rá, hogy 2-3 percenként kell nyitogatnia a sütő ajtaját.

Eredetileg egyszerűen csak sárgabaracklekvár van a rétegek között, amit én most kiegészítettem egy kis apróra vágott sárgabarackkal, amit a tészta felében barackpálinkával locsoltam meg. A tésztába tettem egy csipet fahéjat, hogy ízesebb, és a karácsonyhoz jobban passzoló ízvilágot kapjak, amit vaníliapasztával dúsítottam. A hozzávalók arányát kicsit megváltoztattam. Az eredeti receptben tortabevonót használnak a mártáshoz, amit én kicseréltem 74%-os Callebaut étcsokira, amit előzőleg temperáltam, hogy roppanósabb legyen.

Sokáig kell vele szöszölni meg molyolni, de tényleg mindenkit csak bíztatni tudok, hogy egyszer szánja el magát és készítse el.

Fahéjas-sárgabarackos kürtős kocka

Hozzávalók 30 db kockához:

7 dkg vaj
7 dkg porcukor
fél kávéskanál vaníliapaszta (vagy kivonat)
1 egséz tojás + 1 db sárgája
1 evőkanál tejszín
7 dkg liszt
3 evőkanál házi sárgabaracklekvár
3 db apróra vágott aszalt sárgabarack
(dupla adagnál + egy evőkanál barackpálinka, de el is hagyható)

a díszítéshez:
kb. 10 dkg jó minőségű étcsokoládé
aszalt sárgabarack

Egy 25 cm hosszú püspökkenyérformát, vagy hasonló méretű kisebb tepsit kivajazunk, a sütőt 250 fokra előmelegítjük.

A vajat kikeverjük a porcukorral, a vaníliával és a tojásokkal. Hozzáadjuk a tejszínt és a lisztet és simára keverjük.

A forma aljára kb 2-3 evőkanál masszát kenünk vékonyan, majd a sütőben 2-3 perc alatt világosra sütjük. Közben a baracklekvárt kikeverjük az aszalt sárgabarak darabkákkal. Ha rostosabb házi lekvárunk van, nem árt egy kicsit átturmixolni is.

A kisült tésztarétegre kenünk egy evőkanálnyit a barackos keverékből és visszatesszük egy percre a sütőbe. Ezután következik az újabb tésztaréteg, majd a lekvár és így tovább, míg el nem fogy. Kb. 3 réteg barackos és négy réteg tésztaréteget fogunk kapni.

Takarjuk le a formát és hagyjuk teljesen kihűlni, de nem érdemes hosszú időre megfeledkezni róla, mert kiszáradhat. A csokit lehetőség szerint temperáljuk, vagy vízgőz felett felolvasztjuk. A tésztát egyforma kis kockákra vágjuk és a csokival bevonjuk, aszalt barackdarabkákkal díszítjük és rácson hagyjuk megkötni. Hűtőszekrényben tartható fogyasztásig, nem árt neki a pihentetés, mert a csokiburokban még jobban összeérnek majd az ízek.

Ehető karácsonyfadíszek fondantból

A maradék házi fondant felhasználására mutatnék most egy jó tippet azoknak, akik a szegényes karácsonyfadísz-készletüket szeretnék kicsit felturbózni úgy, mint én. :) Csomagoláshoz is jól jöhet extra díszítésnek, vagy gasztro-ajándékcsomag kiegészítéseként.

Az ötlet nem az enyém, láttam már ilyet valahol, de muszáj volt kipróbálnom, hogy jól működik-e, mert bevallom őszintén, elegem volt már a mézeskalácsokról lepotyogó írókáról, ami nem túl esztétikus ugye, ha már a karácsonyfán lógnak. 

Ezekre is tettem azért írókát díszítésnek, de reménykedem benne, hogy az alap tovább megmarad és talán így, hogy a cukor, cukorhoz tapad, talán tartósabb lesz az is.

Alaptésztaként idén Moha mézestésztáját teszteltem, nagyon szép sima marad a felülete, nem púposodik fel, bár én jó vékonyra is nyújtottam a biztonság kedvéért. 

A méretre szabott fondantlapocskákat vízzel kissé felhigított cukorsziruppal ragasztottam a mézeskalácsra úgy, hogy ecsettel felkentem, majd kézzel rásimogattam a lapokat.

Az írókázásom még mindig elég bénácska, nem érdemes elemezgetni, sajnos nincs igazán türelmem hozzá, majd talán nagymamakoromban gyakorlom ezt is a kötögetés mellett. :)

Citromos-málnás óriásmacaron és a csokis-mogyoróvajas kicsi

Ja, és: Heuréka! :)

Ez utóbbi annak szól, hogy végre növesztettek olyan talpacskát a macaronjaim, amikkel én is meg vagyok elégedve. Ezáltal egyértelművé vált, hogy a páratartalom és a sütő milyensége rendkívül nagy befolyásoló tényező, és nem az én kézügyességemmel van a baj.

A megoldás kulcsát egy nagyon kedves olvasóm adta a kezembe, aki megírta nekem, hogy nála az jelentette az áttörést, amikor kitette a napra pihentetni a még nyers korongocskákat. :) Alig vártam hát én is, hogy a megfelelő mennyiségű szabadidő és az erkélyünkön is élvezhető napsütés egy időpontra essen. Egy kissé szeles, ámde napos délutánt választottam a melóra, így meg tudtam ejteni a műveletet. Ó, hogy mekkora nagy boldogság öntötte el a szívemet, mikor a sütő ablakán kukucskálva megláttam az első talpacskákat! Így aztán most ezt a két változatot végre meg tudom mutatni a megfelelő kűlcsínnel is. :)

Szomorú mellékzöngéje a sikeremnek, hogy egy barátnőmet is meg akartam lepni a szülinapján ezekkel a kis szépségekkel, készítettem speciális hőálló dobozkát és elsőbbséggel feladtam a postára. Ezúton is üdvözlöm a királyi posta kedves alkalmazottját, aki lenyúlta a csomagot, remélem legalább ízlett neki! Biztosan nagyon alul vannak fizetve szegények, hogy már a csomagokban kutatják a kaját. :(((

Visszatérek hát a dolog szebbik részére. Az első, egy citromos-krémsajtos kencével készült, amiből óriás változatokat is készítettem friss málnával. A friss gyümölcs és a hozzá illő friss krémsajtos töltelék miatt ez nem az a fajta macaron, amit egy napig pihentetni kellene a hűtőben, rövid idő alatt felszívja a nedvességet, így akár azonnal is tálalható dekoratív főétkezés utáni desszertként. Az én korongjaim itt kb 7-8 cm átmérőjűek voltak.

A másik változat mogyoróvajas csokikrémmel készült. Amikor először megcsináltam ezt a tölteléket, az akkori macaronokat szinte mind én pusztítottam el egyedül, amire nem vagyok büszke, de sajnálom, egyszerűen nem tudtam ellenállni. Ezek után lehet azt mondani, hogy mogyoróvajfüggő vagyok. :) Most darabos házilag készült mogyoróvajjal készítettem, nagyon fincsi, kicsit pikáns lett az összhatás, tényleg nem lehet abbahagyni.

A tészta alapreceptjét ismét Latsiától kölcsönöztem, színezéshez természetes porfestékeket használtam, sárgát, kurkumából kivontat és egy kevés kakaóport. Készültek az alábbiak szerint:

A habcsókokhoz Latsia alapreceptjét készítettem, megnézhető ITT. A masszát elfeleztem és az egyik felébe egy késhegyni sárga természetes ételszínezéket, a másikhoz szintén késhegyni sáfránysárga természetes ételszínezéket és kb ugyanennyi kakaóport használtam óvatosan spatulával átforgatva a masszát.

Tapadásmentes sütőpapírra habzsákból kb 50 Ft-os átmérőjű korongokat nyomtam, a sárga masszából pedig jó néhány 7-8 cm átmérőjű nagyobb korongot. A tepsiket kitettem a napra pihenni fél órára.

Gázsütő 2-es fokozatán kb 5 percig, majd 1-es fokozatra visszavéve még ugyanennyit sütöttem/szárítottam. Az első 5 perc alatt kinőttek a talpacskák, majd már csak a teljes átsülésig kellett kicsit várni.

Kence a citromos macaronokhoz:

10 dkg natur krémsajt (nem sajtkrém! :)),

1-2 teáskanál porcukor

3 evőkanál tejszín

1 kávéskanál vaj

fél citrom reszelt héja

1 teáskanál citromlé

+ az óriásmacaronokhoz kb 10. dkg málna

A hozzávalókat egyszerűen összekevertem és betöltöttem vele a macaronokat. Az óriás példányokhoz kb. egy evőkanálnyi krémet tettem az alsó korongra, körberaktam málnával, majd egyszerűen ráhejeztem a "tetőt".

Ezt a változatot, ha málnával tálaljuk, azonnali fogyasztásra ajánlom, ha csak simán a citromos töltelékkel, szintén pihenhet.

Töltelék a mogyoróvajas-csokikrémes macaronokhoz:

5 dkg magas kakaótartalmú csokoládé (nálam Callebaut 70,4%-os)

0,5 dl tejszín

1 kávéskanál méz

1 evőkanál mogyoróvaj

A tejszínt forróra melegítettem, ráöntöttem a csokoládéra és addig kevertem, míg egészen fel nem oldódott benne. Hozzákevertem a mézet és a mogyoróvajat, ekkorra már egészen kihűlt és lehetett is tölteni vele a macaronokat.

Ennek a változatnak egy éjszakás pihit ajánlok a hűtőben egy dobozba téve, másnapra isteni finom lesz, csak bírjatok vele leállni! :)

Anyák napi bonbonkák kávélikőrrel

Nálunk családilag mindenki szereti a kávét mondhatni, nem is feltétlenül függőségből, illetve koffeintartalma miatt, hanem inkább az ízéért.

Anyukámnak készítettem ezeket a kávékrémes-likőrös kis bonbonkákat megintcsak 70,4%-os Callebaut csokiból, ami már annyira ét, hogy nagyon. :) Sajnos a belsejéről nem tudok képet mutatni, mert ugye ajándékba készült...A krémhez pici nescafét és a karácsonyi kardamomos kávélikőrt használtam, ami nekem nagyon bejön, de van olyan, hogy valaki nem szereti a kardamomot, így bármilyen más likőrfélével próbálkozhat.

Kávékrémes-likőrös bonbon

Hozzávalók:

10 dkg jófajta étcsoki (nálam Callebaut 70,4%-os)

a töltelékhez:

7 dkg jófajta étcsoki

0,7 dl tejszín

fél kávéskanál nescafé

1-2 evőkanál kávélikőr

a díszítéshez egy-egy szem ostyás csokigolyót használtam

A csokit temperálom és duplán kikenem vele a szilikonos bonbonformák mélyedéseit.

Kicsit a hűtőbe állítom, majd miután szépen megdermedt és látszik, hogy mindenhol jól fedi a csoki, elkészítem a tölteléket.

A tejszínt felforrósítom, feloldom benne a nescafét és a csokira öntöm. Kevergetem, míg egészen elolvad és egyneművé válik a massza, ekkor apránként hozzáadom a kávélikőrt.

Kis kanálkával feltöltöm a formákat annyira, hogy még maradjon kb. 3 mm hely a tetejénél a lezáráshoz.

Újra hűtőbe teszem a formát, ahol kb egy órát hagyom pihenni, ennyi idő alatt szépen megdermed majd a töltelék.

A maradék csokit újra temperálom és lezárom vele a formákat, spaklival elsimítva a tetejüket. Dermedésig újra hűtőbe állítom, majd kipattintom őket a formából.

Kis ecset segítségével egy pötty olvasztott csokit kentem mindegyik kúp forma tetején lévő mélyedésbe és egy csipesszel beleragasztottam az ostyás csokigolyókat.

Boldog Anyák napját Nyunyukám!!! :)

Macaronmuri 3.

Valószínűleg én vagyok a ritka példány, aki a balul sikerült macaronjait is a világ elé tárja, mégis azt gondoltam hasznos, ha szegény elkeseredett konyhatündér sorstársaim erőt merítenek az én szerencsétlenkedéseimből is. :)

Harmadjára is nekifutottam a macaronsütésnek, úgy látszik mégis van kitartásom, ezt az oldalamat nem ismertem eddig még én sem. :))) Korábbi próbálkozásaimat megnézhetitek ITT.

A macaron, mint olyan szerintem nem egy extra kulináris élményt nyújtó dolog, főleg, hogy csupán mandulás habcsókról beszélünk, a kihívás inkább a külsejének elérésben van, ezért is próbálkoztam vele ismét. Amit a macaronok külső megfeleléséről tudok, az annyi, hogy sima kell, hogy legyen a felülete, nem lehet rücskös, nem lehet repedezett és kis talpak kell, hogy legyenek a korongok alján, valamint nem szabad túlsütni, mert kiszárad a tészta belseje.

Mielőtt erről a konkrét sütésről írnék, el kell, hogy meséljem, hogy a hétvégén két cukrászdában is kóstoltam macaronokat, hogy legyen valami összehasonlítási alapom, de elég nagy csalódás volt sajna, mert az egyik most divatos cukrászdában a levendulás macaron olyan volt, mintha egy kiskanál Béres-cseppet vettem volna be (brrr...) a másiknál pedig a pisztáciás macaron szerintem csak zöld ételfestéket látott, pisztáciát nem sokat, úgyhogy itt pihentetem is ezt a dolgot szerintem.

A korábbiaknál az ízzel nem, csak a külalakkal voltak problémáim, ezen a fronton túl sok javulás most sem tapasztalható. Most a Latsiánál olvasott receptet vettem alapul, így az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat fogom leírni. Csak az ott szereplő adag felét készítettem el, így is lett belőle egy szép nagy tepsivel, összeragasztva kb 30 db. Én a mandulához blansírozott lapmandulát használtam kávédarálón ledarálva és két közepes tojás fehérjét.

Ahogy Latsia leírja, tényleg jóval egyszerűbb a recept annyiban, hogy nem kell a tojásfehérjéket napokig pihentetni, és a mandulával kapcsolatban sem igényel extra előkészületeket. Szerintem sokat nyom a latban, hogy az ember már eleve úgy kezd neki, hogy nem izgulja össze magát, hogy mindent megfelelően előkészített-e hozzá, maximum azon aggódhatunk, hogy ha nem sikerül, akkor jó sok drága alapanyagot elpazaroltunk. :)

Valószínűleg az én konyhámmal és sütőmmel lehet a probléma, mert itt sem lett a macaronoknak megfelelő talpacskája, viszont ez a kevéske, ami kinőtt nekik, az mindegyiknél megvolt, így azt mondhatom, hogy sokkal hatékonyabban működött az előbbieknél, mivel azoknak csak kábé egyharmada növesztett talpat.

Ami érdekes megfigyelés volt nálam, hogy teljesen ad hoc jelleggel jó pár darabnak megrepedezett a teteje, attól függetlenül, hogy a tepsi hátulján, vagy elejében foglaltak-e helyet. Nem voltak nagy repedések, csak aprók, így az élvezeti értékükön nem rontott.

Ízét tekintve szerintem az összes eddig próbált macaronrecept tésztája ugyanolyan volt, az ízesítéssel lehet még variálgatni.

Most csak egy teljesen alap, extra színezés vagy ízesítés nélküli adagot csináltam, hozzá a Latsiánál olvasott recept felét. Ami improvizatív jellegű, az a tonkababbal ízesített csokikrém, amivel összeragasztottam. Nagyon finom lett, de ha valakinek nincs otthon tonkababja, az nyugodtan használhatja anélkül is, vagy egy csipet fahéjjal megspékelve akár.

Leírom tehát, én miképp jártam el...

Macaron tonkababos csokikrémmel

Hozzávalók:

a macaronokhoz:

6,25 dkg darált, blansírozott mandula ( vagy mandulaliszt)

12,5 dkg porcukor 6,25 dkg tojásfehérje (2 közepes méretű tojásból)

3,5 dkg kristálycukor


a csokikrémhez:

5 dkg magas kakaótartalmú étcsoki (nálam Callebaut strong 70,4%)

0,5 dl tejszín 1 teáskanál golden syrup (helyettesíthető más cukorsziruppal)

1 kávéskanál vaj negyed tonkabab lereszelve (nélküle is finom, vagy helyettesíthető csipet fahéjjal)

A macaronokat a szokásos módon készítettem, de a tojásokat frissen vettem ki a hűtőből, pihentetés és szobahőmérsékleten való felengedtetés nélkül. A blansírozott mandulát kávédarálón finomra daráltam, de röviden és gyorsan, hogy még a mandulaolaj ne csapódjon ki és ne tapadjon nagyon össze a mandula. Rögtön összekevertem a porcukorral és lazán kézzel szétmorzsoltam, hogy minél kevésbé maradjanak benne göbök.

A tojásfehérjét felvertem, a művelet felénél hozzáadtam a kristálycukrot, és addig vertem tovább, hogy a hab már kemény legyen, felcsúcsosodjon, de még ne törjön szét. Szilikonos spatulával összeforgattam a mandula és porcukor keverékével, majd sima, kerek csöves habzsákba töltöttem.

Én szilikonos sütőfóliára nyomtam a körülbelül 3 cm átmérőjű korongokat, de a tapadásmentes sütőpapír is megteszi. Kb. fél órát pihentettem a kis sapkákat, majd előmelegítettem a gázsütőt a legalacsonyabb, 1-es fokozaton.

Körülbelül 10 perc alatt megsültek, majd hagytam őket kihűlni és leemeltem a lapról.

A csokikrémhez a tejszínt felmelegítettem, míg forró nem lett, de még nem forrt és ráöntöttem a csokira. Folyamatosan kevergettem, közben hozzáadtam a vajat, és addig kevertem, míg a csoki fel nem olvadt és az egész pudingszerű masszává nem vált. Ekkor belereszeltem a tonkababot és hozzákevertem a cukorszirupot. A malátaszirup azért finom hozzá, mert kicsit karamelles hatása lesz tőle, ezért a fűszerezés nélkül is finom. Amint a massza teljesen kihűl, be is sűrűsödik, így könnyen összeragaszthatóak lesznek a macaronok.

Tapasztalataim szerint 24 órás hűtött pihenő után, pár perces szobahőmérsékleten való ejtőzést követően a legfinomabbak. :)

Töpszli macaronjaim, ronda, de finom kategóriában

Álljon ez a bejegyzésem intő például azoknak, akik macaront készülnek sütni, de még nem szánták el magukat, valamint fel vannak készülve a legrosszabbra. :)

Első két próbálkozásomat mutatom itt most meg, ami nagyon fincsik lettek ugyan, de nagyon távol állnak a macaronoknál előírt külalaktól.

Hosszasan tanulmányoztam a témát, gondoltam megvárom ezzel is, hogy kimenjen a divatból, de csak nem akar úgy látom, éveket meg nem várhatok ugyebár. Nézegettem a profik leírásait, a külföldi oldalaktól a macaronprofi Piszkéig és Reni gasztroblogjáig. :) Utóbbiaknál nagyon részletes leírásokat találtam és annyira szépek a sütikéik, hogy gondoltam, valamit biztos nagyon tudnak.

Minden előkészületet elvégeztem, még túl is biztosítottam magam azzal, hogy többszörösen átszitáltam a mandulalisztet és a porcukrot, de a kis rohadékoknak így sem akart talpuk nőni!!! grrrr..... Szép kis pufókok lettek, talpacska meg sehol!

Tudom, hogy a magas páratartalom nem kedvez nekik, meg a hőfokot is el kell találni, de a lakótelepi távfűtéses konyhákra minden jellemző, csak a magas páratartalom nem, pláne, hogy nem főzök sütés mellett szinte sose. A hőfokkal lehet talán a baj, merthogy gázsütőm van, arról meg azt olvastam, hogy a legkisebb fokozat is minimum 160 fok, szóval lehet, hogy még gyengédebben kéne őket szárogatni.

Na mindegy, valamikor biztosan újra nekifutok, addig is megmutatom milyen az, amilyet nekem sikerült legyártani.

Találtam közben egy cikket a magyar macaron lelőhelyekről a Dining Guide-on, így némileg megnyugodtam, mert az illusztrációnak szánt utolsó pár képen hasonlóan satnya talpacskával ellátott macaronokat láttam, ezért úgy döntöttem, hogy ha ők vállalják, akkor én is! :D

Dupla kávés macaron

Az elsőnél a Reninél talált receptet használtam, ahol 55 gramm tojásfehérje az alap, gondoltam kicsiben kezdem. Ezek itt dupla kávés macaronok, azaz nescafét tettem a tésztába, hozzá csokiganache-t készítettem 64%-os kakaótartalmú csokiból és kávéval tettem még ütősebbé.

Egy éjszakás pihentetés után csodásan összeértek az ízek, tényleg egész jó lett ahhoz képest, hogy csak egy habcsók. :)

Epres csokis macaronok rózsaszínben

A második próbánál céklaporral színeztem a tésztát, itt már a Piszkénél talált receptet használtam és csak egy villahegynyit tettem a céklaporból, hogy inkább barackszínűek legyenek, mint rószaszínek. A krém egy epres, fehér csokis ganache. Itt már nem lettek olyan finom puhák a sütikék belül másnapra se, valószínűleg azért, mert túl sűrűre csináltam a krémet és nem tudott felszívódni, ha megvan a tökéletes arány, jövök a recepttel, mert amúgy a krém nagyon finom volt.

Egy szó, mint száz, nem adjuk fel, lesznek itt még talpak, csak győzzétek kivárni! :D

Mandulás sütibon amarettókrémmel és csokitalpacskával

Na, megjöttem beígért második "sütibon" recepttel. Mégegyszer elnézést kérek az idétlen elnevezésért, azóta sem jutott eszembe jobb. :)

A csokis sütibon akáciamaggal és vajkaramellával elnevezésű első gyártmányom tésztájához nagyon hasonlót készítettem itt is, csak darált mandulára és zabpehelylisztre cseréltem ki a sima lisztet, így jóval ropogósabb lett. Az amarettós krém a kis üregekben a decemberi amarettós-marcipános praliném krémje tulajdonképpen. Végezetül egy 64%-os kakaótartalmú csokitalpacskával láttam el, hogy még bonbonosabb hatása legyen. :)

Hozzávalók egy 24 db-os mini savarinformához:

a tésztához:

1 nagy tojás

4 dkg étcsoki

5 dkg vaj

5 dkg cukor

3 dkg finomra darált mandula

1 evőkanál zabpehelyliszt

a krémhez:

5 dkg fehércsoki

3 dkg marcipán

3 teáskanál mandulalikőr (amaretto)

a talpacskákhoz:

5 dkg jó minőségű étcsoki (nálam Belcolade 64%-os)

A tojás fehérjét felverjük keményre a cukor felével és félretesszük. A csokit felolvasztjuk és félretesszük hűlni. A vajat kikeverjük a cukor másik felével, majd hozzádolgozzuk a tojás sárgáját és a kihűlt csokit. A finomra darált mandulát és a zabpehelylisztet hozzákeverjük a csokis keverékhez. Végül kis kézi habverővel beleforgatjuk a felvert tojásfehérjét is, míg sima masszát nem kapunk. A szilikonformát úgy töltjük meg, hogy a kis rekeszekbe egy teáskanálnyit adagolunk a tésztából, és a formát finoman az asztalhoz csapkodjuk, hogy jól kitöltse a tészta a rekeszeket. A sütőt előmelegítjük és közepes fokozaton (gázsütő 5-ös) tűpróbáig sütjük körülbelü 10-15 perc alatt. Ha kihűlt, kifordítjuk a sütiket a formából és egy tálcára sorakoztatjuk őket.

A krémhez gőz fölött felolvasztjuk a fehércsokit és a nagyobbik lyukú reszelővel lereszelt marcipánt. Ahogy mindkettő feloldódott, kanalanként kevergetve hozzáadjuk a mandulalikőrt, míg homogén elegyet nem alkotnak. Ha túl sűrű lenne, további likőrrel vagy tejszínnel lazíthatjuk.

A krémmel megtöltjük a tészta kis üregeit, majd a hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen.

A csokitalpacskákhoz a csokit felolvasztjuk, a sütikék alját finoman belemártjuk, majd az edény szélén egyszerűen lehúzzuk és tapadásmentes sütőpapírra állítjuk a sütikéket. Így az aljuk egyenletesen lapos lesz, kihűlés után egyszerűen csak le kell választani a sütőpapírról.

Tonkababbal fűszerezett fehércsokis pralinék

Ezeket a kis bonbonkákat még Krickynek vittem ajándékba a blogbulijába, csak elfelejtettem megmutatni.

70,4 %-os Valrhona keserűcsokiból készültek, bennük tonkababbal fűszerezett fehércsokis krémmel. A recept ugyanaz, mint a Vaníliakrémes pralinénál, csak vaníliapaszta helyett tonkababot reszeltem a krémbe.

Remélem ízlett neki. Nekem nagyon bejön, ma csináltam is mégegy adaggal. :)

Csak figurák

Összegyűlt pár fotóm ismét azokból a gyártmányokból, amik csak úgy magukban készültek, nem tartozott hozzájuk torta.

Hamarosan készítek egy képtárat a figuráknak külön, addig is ezeket megmutatom.

Az első egy 30. születésnapját ünneplő fiatalembernek készült, aki kerékpárral közlekedik mindenhová. Jellegzetes szerelése a drapp sapka és a farmernadrág szárfogó pánttal, vagy minek hívják azt. Kicsit rajzfilmfigura-szerűen jelenítettem meg, emelkedő utáni derűs pihegés közben. :)

A második egy esküvői nászpár karikatúra formájában. Sajnos, mint utólag kiderült nem sikerült olyan jól a hasonlóság, mivel a fotókon, amiket mintának kaptam, az ifjú pár nyaralás közben, óriási napszemüvegben volt látható. :) Az úriember nyárias, pár miliméteres frizurával, ám azóta, mint kiderült, a haja jócskán megnőtt. Bárhogyan is, remélem azért jókat derültek rajta.

Hófehérke nagyot utazott, mert Erdélyben örülhetett neki egy kislány a szülinapján. Alá a tortát a kislány anyukája készítette, nem én, de megmutatom a képet, mert nagyon szépen összehangolta a színeket szerintem.

Ezt a hőmérőt marcipánból készítettem egy kicsit hipochonder úriember szülinapjára. Nagyjából a nap 24 órájában hőmérő lóg a szájából a biztonság kedvéért. :)

Ez utolsó régebben készült kiscica miatt kissé szomorú vagyok, mert este készültem el vele és nem tudtam a tortáról normális fotót készíteni. Két emeletes volt a torta, a második pici szinten volt ez a marcipánból készült macsek a pillangóval, barátnőm 4 éves kis unokatesójának szülinapjára készültek.

Sütibon, az első

Az elnevezés, hogy "sütibon", onnan jött, hogy kaptam ajándékba egy miniatűr szilikonos savarinformát, amit az ajándékozóm bonbonkészítő formának nézett. :) Tudom, hogy kicsit erőltetett a szókapcsolat, de nem jutott jobb az eszembe, ha már pici sütiket készítettem bennük, amikbe töltelék és csoki is került, így azt hiszem mégiscsak találó. Ha valakinek hasonló szilikonos formája van otthon, remélem tudok most ötletet adni a használatukhoz.

Ezeket valójában Kricky blogszülinapjára készítettem, ahova úgy szólt a meghívás, hogy ha már gasztrobloggerek vagyunk, vigyünk is valami kóstolót, így egymás személyes megismerésével a finomságok megismerését is kipipálhatjuk.

Ezúton is köszönöm Krickynek, hogy részt vehettem az eseményen! Nagyon jól éreztem magam, kár, hogy olyan hamar vége lett!

Azért is gondoltam ezekre a kis falatnyi édességekre, mert így tényleg csak egy harapás, nem kell egy nagy szelet süteményt legyűrni, így ha véletlen nem ízlik a népeknek, nem kell feltűnés nélkül retikülbe süllyeszteni a maradékot. :)))

Az első, a már említett akáciamaggal készült olvasztott csokis tésztával, plusz egy kevés kakaóbab-törettel. A töltelék sós vajkaramella, közepében egy szem ostyás étcsokigolyóval.

A második ugyanabból az alaptésztából egy mandulás változat, a tölteléke pedig marcipános, fehércsokis amarettókrém. Ezt a sütikét még egy 70%-os étcsokiból készült talpacskával is elláttam. Ezúton is elnézést kérek a rendezvényen részt vevő szülőktől az alkoholtartalom miatt, ha csemetéjük is csórt ez utóbbiból a rendezvényen. :)

Készítettem még ajándékba egy valódi bonbonkát is az ünnepeltnek, de azt is egy külön bejegyzésben mutatom majd, hogy jobban elkülöníthetőek legyenek a receptek.

Elsőként tehát, jöjjön az akáciamagos sütibon leírása.

Csokis sütibon akáciamaggal és sós vajkaramellával

Hozzávalók egy 24 db-os mini savarinformához:

a tésztához:

1 tojás

4 dkg étcsoki

5 dkg vaj

5 dkg cukor

3 dkg liszt

fél kávéskanál akáciamag (el is hagyható, vagy helyettesíthető kakaóporral)

1 teáskanál kakaóbab-töret

a vajkaramellához:

1 evőkanál kristálycukor

1 evőkanál maláta-szirup (golden syrup)

1 evőkanál vaj

egy nagy csipet tengeri só (kb. fél kávéskanál)

a tetejére:

24 db ostyás csokigolyó (el is hagyható, vagy más aprószemű édességgel helyettesíthető)

A tojás fehérjét felverjük keményre a cukor felével és félretesszük. A csokit felolvasztjuk és félretesszük hűlni. A vajat kikeverjük a cukor másik felével, majd hozzádolgozzuk a tojás sárgáját és a kihűlt csokit. A lisztet összekeverjük az akáciamaggal és a kakaóbab törettel (ez utóbbi is helyettesíthető mondjuk reszelt csokival, mert tudom, hogy nem mindenkinek található ilyesmi otthon), majd hozzákeverjük a csokis keverékhez. Végül beleforgatjuk a felvert tojásfehérjét is, míg sima masszát nem kapunk.

A szilikonformát úgy töltjük meg, hogy a kis rekeszekbe egy teáskanálnyit adagolunk a tésztából, kicsit a kanál élével még beletunkoljuk, ráadásnak a formát még finoman az asztalhoz is csapkodjuk, hogy jól kitöltse a tészta a rekeszeket.

A sütőt előmelegítjük és közepes fokozaton (gázsütő 5-ös) tűpróbáig sütjük, ez kábé 10-15 perc.

Amint a sütikék kihűltek és kifordítottuk őket a formából, ráhelyezzük egy tálcára, majd elkészítjük a sós vajkaramellát.

Ehhez a cukrot és a malátaszirupot feltesszük egy kis edénykében melegíteni, egészen addig, míg a szirupban feloldódik a cukor és karamellizálódni nem kezd, vagyis kissé megsötétedik a keverék, de ne hagyjuk sokáig, mert ha bebarnul, megkeseredhet. A legjobb egy olyan kis kávémelegítő edénykét használni, aminek kis kiöntő csőröcskéje is van, így könnyebb lesz adagolni. Az edényt levesszük a lángról és gyors mozdulatokkal hozzákeverjük a vajat és a sót, majd rögtön feltöltjük a karamellával a savarinsütikék tetején lévő apró üregeket.

A sütiket a tálcával együtt a hűtőbe tesszük egy negyed órácskára, az idő alatt a vajkaramella megdermed, de még kissé puha marad. Ekkor kivesszük és mindegyikük közepébe nyomunk egyet a kis csokigolyókból. Szerintem ehelyett lehet bármilyen csokidrazsé vagy cukorka, ami elég aprószemű ahhoz, hogy jól mutasson a sütikénken.

Amarettós-marcipános és gránátalmazselés-vodkás bonbonok csak felnőtteknek

Vérszemet kaptam ettől a nagy bonbonozástól és ez odáig vezetett, hogy rácuppantam a bárszekrényre. :) Na jó, nem kell megijedni, csak feldúltam kicsit, hogy milyen alkoholos italok lennének jók az ajándékbonbonokba, mivel az Erinacea Praliné Paradicsomában meglesett és kipróbált pezsgőkrémes pralinék annyira jól sikerültek, hogy egészen ihletet kaptam tőlük. Az amarettós üveget, a koktélokhoz való grenadineszörpöt és egy ezer éve a szekrény mélyén heverő maradék kis vodkát vettem magamhoz. Az amarettós változat ízlik nekem a legjobban, még szaloncukornak is nagy sikere lenne szerintem, talán jövőre ki is próbálom. A zselés változatnál vigyázni kell, nehogy túl sok legyen benne az étkezési zselatin, mert akkor túl tömörré válik. Én a Horváth Rozi félét használtam és csak egy kis csapott teáskanálnyi került bele. A vodkával a gránátalmaszörp édességét kívántam oldani elsősorban, de az alkohol miatt is kellett bele persze. Remélem még segítek valakinek az utolsó pillanatban is, ha gyors gasztroajándékkal készülne.


Amarettós-marcipános praliné

Hozzávalók:

10 dkg magas kakaótartalmú jó minőségű étcsokoládé

3 dkg marcipán

3 dkg fehér csokoládé

2 evőkanál amaretto (mandulalikőr) A csokoládét felolvasztjuk, temperáljuk, majd kikenjük vele a pralinéformákat. A hűtőbe tesszük dermedni, ha úgy látjuk, hogy még áttetsző, kicsit utánakenünk.

A marcipánt villával széttörjük, a fehércsokit lereszeljük és mindkettőt göz fölött felolvasztjuk. Levesszük a gőzről és egy kicsit még kevergetjük, hogy ne legyen forró, majd pici kézi habverővel kanalanként hozzákeverjük az amarettót. Ízlés szerint lehet picit kevesebbet vagy többet hozzátenni, a lényeg, hogy amennyire lehet, még krémes állagot kapjunk. Nem baj, ha kicsit folyósnak tűnik, a hidegben majd meg fog dermedni. Kicsi kanállal vagy habzsákkal megtöltjük a csokiüregeket és visszatesszük a hűtőbe dermedni. A maradék csokit felolvasztjuk és lezárjuk a bonbonokat, majd visszarakjuk hűlni míg egészen meg nem keményedik, akkor már kipattinthatjuk a pralinékat a formából.

Gránátalmazselés-vodkás praliné

Hozzávalók:

10 dkg magas kakaótartalmú csokoládé

1 dl gránátalmaszirup (grenadineszörp néven koktéladalékként beszerezhető)

2-3 teáskanál víz

1 csapott teáskanál étkezési zselatinpor

3-4 evőkanál vodka

A csokoládét temperáljuk, majd kikenjük vele a pralinéformákat. A hűtőbe tesszük dermedni, ha kell még utánakenünk.

A gránátalmaszörpöt a vízzel és a zselatinporral felmelegítem, míg az edény szélén gyöngyözni nem kezd, akkor lehúzom a tűzről. Addig kevergetem, míg langyos nem lesz, akkor hozzákeverem a vodkát. Ez azért kell, hogy ne menjen el a vodka alkoholtartalma.

A csokiüregeket előveszem és feltöltöm őket a zselés sziruppal. Dermedésig visszateszem a hűtőbe, majd az újra felolvasztott maradék csokival lezárom. A kész pralinékat kipattintom a formából és ízlés szerint díszítem.