2012. augusztus 26., vasárnap

Esküvő karamellben



Az iszonytató hőség ellenére megint bevállaltam egy tortát kedves barátaink esküvőjére. Az menyasszonyi torta készítőjének kiválasztása extra bizalmi feladat szerintem, úgyhogy nagyon megtisztelve éreztem magam és próbáltam is megfelelni, amennyire csak lehet.
Előtte egy előkóstolást is végeztünk, amihez ezeket a kis minitortákat gyártottam még egy hónappal ezelőtt. A blog facebook oldalán már láthatta, aki szokta követni...

Akkor három változatot készítettem, egy akáciamagos, egy fehércsokis és egy karamellkrémeset. Végül az utóbbi győzött, méghozzá úgy, hogy egy kis mandulagrillázzsal készített krokantot is csempésztem a krémbe. Nem volt olyan egyszerű egyébként, mint amilyennek tűnik, mivel a karamell eleve édes dolog, abból túl sok cukrot nem lehet kisprórolni, ugyanakkor a bevonat is édes, nagyon pengeélen táncoltam, hogy a tejszínnel ellensúlyozni tudjam ezt az összhatást. A krokant pedig már egy idő után nem annyira ropog szerintem, ha összeért a krém a piskótával, ezért gondoltam, hogy a mandula majd kicsit "megfogja".


A karamellkrém választása egyébként a torta külsejéhez kapcsolódik, ugyanis az ifjú pár kifejezett kérése volt ez a szín a torta alapjául, így gondolták, jó lesz, ha a belső is harmonizál a külsővel. Egy inspirációs tortafotót is mutattak, hogy legyen ez a szín és hozzá a torta oldalán egy fehér virágminta, valamint csúsztassam el a felső szintet az alsó oldalához. Semmiképpen nem akartam másolni, így megbeszéltem velük, hogy a színösszeállítás marad, de a minta és a kivitelezés már az én elképzelésem szerint megy. Szerencsére rám bízták a dolgot, így nem éreztem megkötve magam és menet közben tudtam alakítani a dekorálást.
A torta oldalán lévő motívumot sem terveztem meg előre, mert úgy gondoltam, hogy úgyse fog passzolni, ha nem tudom a pontos méretet. Az volt az eredeti ötletem, hogy a virág szárát fogom az oldalára aplikálni, ami majd egy 3D virágfejben folytatódik a torta tetején, így eshetett meg, hogy előbb készítettem el a virág fejét, majd hozzáimprovizáltam a folytatást.



A virág afféle fantáziavirág lett megint, úgyhogy botanikai könyvet senki se bogarásszon utána. :)
A készítés történetéhez még hozzá tartozik, hogy most anyukám konyhájában követtem el a tortát, így nehezített volt a terep attól függetlenül, hogy több hely állt a rendelkezésemre. Idegen sütő, idegen hűtő, meg a kellékek költöztetése ugye... A meleggel és páratartalommal való küzdelmemet már le se írom, mert lerágott csont, de aki ennek az édes hobbinak hódol, mind tudja miről beszélnék. ;) Talán annyit a hőséget illusztrálandó, hogy este hétkor, már szürkületben fotóztam a tortát, iszonyú sebesen kattingatva, de ez is elég volt ahhoz, hogy az oldalán elkezdjenek lemászni róla a szegélydíszek. :( Persze sikerült utána helyretennem őket és még egy kicsit rádermeszteni a hűtőben, mire elvitték.

A lényeg a lényeg, hogy az ifjú pár nagyon örült a tortának, tökéletesen meg voltak elégedve és nekem ennél több nem is kell! :)




2012. augusztus 20., hétfő

Hibiszkusz-lime granita



Elővettem ismét a megunhatatlan hibiszkuszt. Gyakran csinálok belőle szirupot a természetes szinezékgyártás apropóján, így jutott eszembe, hogy hűsítő italhoz is jó lesz alapnak a kánikulában. Kiegészítésként egy szem árválkodó lime-ot tettem hozzá, hogy kicsit savanykásabb legyen, valamint egy maréknyi friss mentalevelet a még frissítőbb hatás miatt. 
A hibiszkusz magas antioxidáns- és vitamintartalma miatt még egészséges is, ha a cukortartalmától eltekintünk. :) Állítólag a magas vérnyomás ellen is kíváló, úgyhogy futás, dobjunk össze egy adagot a nagypapának! :D


Hibiszkusz-lime granita

Hozzávalók:

1,5 dl víz
2 evőkanál szárított hibiszkuszlevél
15 dkg cukor
1 teáskanál méz
1 kisebb maréknyi mentalevél
1 lime leve (citrommal helyettesíthető)
3-4 dl ásványvíz

A díszítéshez:
készen kapható szirupban eltett hibiszkuszvirág
mentalevél

Másfél deciliter forrásban lévő vízzel leforrázzuk a hibiszkuszlevelet. Hagyjuk tíz percet állni, míg intenzív lilásvörös színét ki nem ereszti. Leszűrjük, majd a levet a cukorral feltesszük főni. Amikor habozni kezd, vegyük le a lángot, de a habot ne hagyjuk az edény oldalára kicsapódni, folyamatosan kevergessük vissza a főzetbe. Amint lemegy a hab, hozzáadhatjuk a mézet. Még egy-két percig főzzük, majd vegyük le a tűzről. Dobjuk bele a megmosott mentaleveleket és hagyjuk együtt langyosra hűlni.
Szűrjük le újra a folyadékot és öntsük szélesebb edénybe. Keverjük hozzá a lime levét és öntsük fel ásványvízzel. Jól keverjük el és tegyük a fagyasztóba. Fél óránként keverjük át egy villával úgy, hogy az edény oldaláról igyekezzünk a jéglerakódásokat lekapargatni.
Körülbelül 3 óra elteltével kásásra fagy és máris fogyasztható.



2012. augusztus 17., péntek

Blogkóstoló 4. fehércsokis-mogyorós répatortával



Chef Viki a háziasszonya az aktuális, szám szerint a negyedik Blogkóstolónak, amire most én is jelentkeztem. 
A sorsolásnál Pinkócit kaptam játszótársul, azaz az ő receptjeiből kellett szemezgetnem. Blogja a "Szárnyalj, és a felhők fölött nem érhet baj" nevet viseli és nagyon sok szimpi receptet tartalmaz. Én az édességek között nézelődtem természetesen és találtam is sok sütit és tortát, amik mind nagyon gusztán néztek ki. Úgy szerettem volna választani, hogy lehetőleg saját receptet próbálhassak ki, hogy ne kelljen az eredeti forrást is felbogarásznom. Sajnos a sajátok kicsit költségigényesek voltak, így végül egy répatortára esett a választásom, mi másra ugye... :)

Nagyon érdekesnek hangzott, hogy liszt helyett zsemlemorzsát kell hozzá tenni, gondoltam ezt ki kell próbálni. A receptet kicsit megvariáltam, mert nekem a massza kicsit túl száraznak tűnt, gondolom azért, mert öreg volt a sárgarépám és már alig lehetett víztartalma, így az eredetileg megadott fehércsoki mennyiség díszítésre szánt részét is a tésztába kevertem, plusz egy kis vizet adtam még hozzá. A receptben nem szerepelt, hogy milyen mogyoró kell hozzá, így én törökmogyorót daráltam, mert csak az volt itthon. Szilikonos savarin formában sütöttem, így nem kellett kikenni a formát, egy kicsit lapos, de csinos koszorú formát kaptam. Fincsi lett és omlós! :) Az eredeti receptet ITT találhatjátok.



2012. augusztus 14., kedd

Mazsola és a piknik



... lehetne a címe a következő résznek. :)
Bálint Ágnes idén lenne 90 éves. Felfoghatom akár egy tisztelgésül is őelőtte, mivel többek között az ő meséin nőttem fel én is, és, ha rajtam múlik, az én gyerekeim is azokon fognak. Mazsola az egyik kedvencem volt, gondolom sokan vannak így ezzel rajtam kívül.

Tortát készíteni most nem tudtam a pici lánynak még május végén, akinek a szülinapjára kerültek ezek a kis figurák, de azt bevállaltam, hogy a kis csoportot elkészítem. Varjú bácsi sajnos már nem fért bele az időmbe, de azt hiszem, a takarón se jutott volna neki hely.
Úgy gondoltam, hogy összehangolt környezet nélkül a figurák önmagukban kicsit bután néztek volna ki csak úgy rápakolva egy olyan tortára, amiről azt se tudom még, hogy milyen lesz, ezért gondoltam kis életképbe rendezem őket. Így került Manócska, Mazsola és Tádé piknikezni egy kockás takaróra.

A figurák marcipánból voltak, a takarót tragantból készítettem.  Túl aprólékosan nem sikerült kidolgozni őket, miután az egész kis takaró csak 10x10 cm-es darabka volt. Manócskát pedig egy kissé összecsaptam, ugyanis a fiacskám elcsórta az első változat fejét, így a második már időhiány miatt nem lett valami tökéletes. Azért a kis ünnepelt így is értékelte és hamar elpusztította a kis társaságot. :)
Utólag kaptam azért egy kis fotót, hogy milyen volt a cukrászdai tortán a csapat...


2012. augusztus 3., péntek

Porcelán torta



Na persze nem porcelánból, csak valami arra emlékeztető dolgot akartam összehozni. Egy nagyon kedves ismerősöm anyukájának készült szülinapra, aki nagy rajongója a Zsolnay porcelánoknak, azokon belül is a pillangós mintának.

Próbáltam a neten utánajárni, hogy pontosan milyen is ez a minta, mert nem voltam egészen képben, aztán kiderült, hogy ez még egy viszonylag egyszerű stilizált kis virágocskák, indák és pillangók halmaza, nem az a túl aprólékosan díszített stílus, mint általában. Ettől függetlenül nagyon izgultam miatta, mert egyrészt csak rosszul fotózott porcelánokat találtam a neten, így nehéz volt rendesen megfigyelni a mintát, másrészt sikerült kifognom egy extra magas páratartalmú hőségriadós napot hozzá. Folyamatosan ventillátort kellett pörgetnem a torta előtt, mert anélkül egy csepp ételfesték is ezer felé futott volna rajta. Végül így sem ment tökéletesen a dolog, másnap reggel még át kellett kontúroznom egyszer, mert helyenként megfolyt pöttyet. Fotózni is csak rohanvást tudtam emiatt, nehogy még valami pára is rácsapódjon a hőmérséklet ingadozástól.


Mivel eredetileg csak az volt a kérés, hogy sima kerek torta legyen, a tetején a pillangós zsolnay mintával, gondoltam fel kéne turbózni kicsit, ne legyen már uncsi. :) Ezért egy kis "dombocskát" kapott a tetejére és egy 3D pillangót, mert az volt az elképzelésem, hogy úgy mutasson, mintha meg akarna elevenedni a minta és leröppenni a tetejéről. Na hát ezt nem tudom mennyire sikerült megvalósítanom, mindenesetre kipipálhatok egy ilyet is. :))
Belül dupla csokis a torta, kívülről a szokásos fondantbevonat. Sajna három napig csücsült egy hűtőben, mert messzire utazott, de az utólagos beszámoló szerint tökéletes volt így is, dobozban tárolva nem lett semmi baja. Ezt jó tudni azért...

2012. augusztus 1., szerda

Lollipop heaven :)



Most egy kis blogajánlóval egybekötött kóstolóról kell beszámolnom.

Nagyon kellemes meglepi ért a minap, ugyanis egy ilyen nagy csomag nyalókát hozott nekem a postás a Málnacukor kézműves nyalókától, minőség ellenőrzés céljából. :) 
A nagyobbik gyerkőc is segített a tesztelésben, ugyanis gyerekbarát anyagokból készültek (nekem meg kapóra jött a szobatisztasági-motivációs akcióhoz :)). A dinoszauruszos és a legoemberkés nyalókáktól egyenesen megvadult, de gyanítom, hogy csak a külsejük miatt, nem az ízesítéstől. :) Szegény gyerek, amilyen ritkán kap édességet, nem csodálom, hogy rápörög az ilyesmire...


Volt szerencsém kóstolni az alábbi ízkombinációkat: chilis-grapefruitos, kávés-vaníliás, gyömbéres-málnás, narancsos, mentolos, málnás, grapefruitos. Egyik fincsibb, mint a másik!
Amiatt is nagyon szimpi a dolog, hogy miután kézműves nyalókákról van szó, garantáltan nincs bennük mesterséges aroma, ízfokozó, tartósítószer és hasonló mumusok, ami nekem jellemzően fontos. A cukor emberiségellenes mivoltától most tekintsünk el, jóóóóó?!?! :D

A legújabb íz- és látványkombinációkat a Málnacukor kézműves nyalóka saját blogján is meg tudjátok kuksizni, illetve a facebookon is megtaláljátok. 

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails