Esküvő karamellben

Az iszonytató hőség ellenére megint bevállaltam egy tortát kedves barátaink esküvőjére. Az menyasszonyi torta készítőjének kiválasztása extra bizalmi feladat szerintem, úgyhogy nagyon megtisztelve éreztem magam és próbáltam is megfelelni, amennyire csak lehet.

Előtte egy előkóstolást is végeztünk, amihez ezeket a kis minitortákat gyártottam még egy hónappal ezelőtt. A blog facebook oldalán már láthatta, aki szokta követni...

Akkor három változatot készítettem, egy akáciamagos, egy fehércsokis és egy karamellkrémeset. Végül az utóbbi győzött, méghozzá úgy, hogy egy kis mandulagrillázzsal készített krokantot is csempésztem a krémbe. Nem volt olyan egyszerű egyébként, mint amilyennek tűnik, mivel a karamell eleve édes dolog, abból túl sok cukrot nem lehet kisprórolni, ugyanakkor a bevonat is édes, nagyon pengeélen táncoltam, hogy a tejszínnel ellensúlyozni tudjam ezt az összhatást. A krokant pedig már egy idő után nem annyira ropog szerintem, ha összeért a krém a piskótával, ezért gondoltam, hogy a mandula majd kicsit "megfogja".

A karamellkrém választása egyébként a torta külsejéhez kapcsolódik, ugyanis az ifjú pár kifejezett kérése volt ez a szín a torta alapjául, így gondolták, jó lesz, ha a belső is harmonizál a külsővel. Egy inspirációs tortafotót is mutattak, hogy legyen ez a szín és hozzá a torta oldalán egy fehér virágminta, valamint csúsztassam el a felső szintet az alsó oldalához. Semmiképpen nem akartam másolni, így megbeszéltem velük, hogy a színösszeállítás marad, de a minta és a kivitelezés már az én elképzelésem szerint megy. Szerencsére rám bízták a dolgot, így nem éreztem megkötve magam és menet közben tudtam alakítani a dekorálást.

A torta oldalán lévő motívumot sem terveztem meg előre, mert úgy gondoltam, hogy úgyse fog passzolni, ha nem tudom a pontos méretet. Az volt az eredeti ötletem, hogy a virág szárát fogom az oldalára aplikálni, ami majd egy 3D virágfejben folytatódik a torta tetején, így eshetett meg, hogy előbb készítettem el a virág fejét, majd hozzáimprovizáltam a folytatást.

A virág afféle fantáziavirág lett megint, úgyhogy botanikai könyvet senki se bogarásszon utána. :)

A készítés történetéhez még hozzá tartozik, hogy most anyukám konyhájában követtem el a tortát, így nehezített volt a terep attól függetlenül, hogy több hely állt a rendelkezésemre. Idegen sütő, idegen hűtő, meg a kellékek költöztetése ugye... A meleggel és páratartalommal való küzdelmemet már le se írom, mert lerágott csont, de aki ennek az édes hobbinak hódol, mind tudja miről beszélnék. ;) Talán annyit a hőséget illusztrálandó, hogy este hétkor, már szürkületben fotóztam a tortát, iszonyú sebesen kattingatva, de ez is elég volt ahhoz, hogy az oldalán elkezdjenek lemászni róla a szegélydíszek. :( Persze sikerült utána helyretennem őket és még egy kicsit rádermeszteni a hűtőben, mire elvitték.

A lényeg a lényeg, hogy az ifjú pár nagyon örült a tortának, tökéletesen meg voltak elégedve és nekem ennél több nem is kell! :)