Nemmondommeghányadik általános iskolai osztálytalálkozóra készítettem ezt a tortát éppen egy hete.
Nekem valahogy úgy alakult az életem, hogy a gimnáziumi osztállyal egyáltalán nem tartom a kapcsolatot, osztálytalálkozók sincsenek (vagy csak engem nem hívnak :P), viszont az általános iskolában annyira jó kis osztályunk volt, hogy velük egész egyszerűen muszáj. 5 évente tartjuk és hál'istennek a "kemény mag" mindig ott van, ami a végzős osztály körülbelül fél legénységét jelenti. Így aztán nem kellett óriás tortát gyártanom, épp annyi szeletre lehetett vágni, hogy még a vendéglő pincérei is megkóstolhassák. :)
A fiatalok nem tudták, hogy nekem van ez az új hobbim, így mindenki meglepődött, mikor egyesekre rádörrentettem, hogy ne merjenek desszertet rendelni, hát még akkor, mikor meglátták a tortát! :) Úgy érzem elég nagy sikere volt, pedig én kissé csalódott voltam, mivel egyrészt az összes kis kütyüt nem volt időm megcsinálni rá, amit eredetileg terveztem, másrészt pedig anyukám még ki nem tapasztalt légkeveréses sütőjében sütöttem a lapokat és csak a felvágáskor derült ki, hogy annyira omlós lett a piskóta, hogy szó szerint szétdőltek a szeletek. :(
Egy kis magyarázat a tortához...
Megboldogult iskoláskoromban a felsősök jellemzően ilyen mostani szemmel nézve "cikis" diplomata táskában hordták a felszerelést. (Kérném, hogy gyermekded olvasóim ne röhincséljenek!) Akinek nem volt ekkora "szerencséje", hogy számzáras menő dipója legyen, annak csak az apukája tatás csatos táskája jutott. :D Ez itt a "menő" változat, ha valakinek jó a szeme, láthatja a számzáron a soron lévő osztálytali sorszámát is... ;)
Úttörő jelvény, övcsat és síp késztet némi nosztalgiázásra, illetve a retró írószerek, mint a nagyon durván kemény fémcsatos radír, ami kilyuggatta a papírt is radírozás közben, a két színű cerka (bár szerintem ilyen most is van), az ős-rOtring ceruza és a ronda sárga 2B-s grafit, amit kötelező volt használni. Tudom, hogy az idő mindent megszépít, de nekem mégis a sok szabály és tiltás ellenére olyan idillinek tűnt az az időszak...
A kis tolltartó kicsit kilóg a képből, mert nem igazán méretarányos, de ennek az a magyarázata, hogy annak az aranyos kis régi osztálytársamnak készítettem benne külön egy szelet tortát, aki az egész találkozót szervezte és sajnos gluténérzékeny, így rizs- és gesztenyelisztből csináltam neki egy kis piskótát. Eredetileg együttesek nevét, meg egyéb jelvénykéket akartam rátenni, de aztán eszembe jutott, hogy ez aztán tényleg mindenkinek egész más volt, nem biztos, hogy értékelnék, ha az én egykori kedvenceimet firkálnám rá, így helyette maradt egy kis smiley jelvény és az úttörős.
Egyébként meggyes-csokis volt a belső, mert azt általában mindenki szereti, nem annyira lehet vele mellélőni, mint ha bedobnék valami extrém ízkombinációt. Anyukám isteni meggybefőttjéből tettem bele meggyeket és étcsokis tejszínes krémet készítettem hozzá.
Az idén felmerült, hogy minden évben kéne tartani bulit. Én benne lennék. ;)
Hát ez hihetetlen! :D Eszméletlenül ügyes vagy! Az a fekete bőr dipó! :D bakker! :D Nagyon ütős lett, külön nem is tudok semmit kiemelni...biztosan sokáig nézegették, röhigcséltek, és ámélkodtak, hisz nem is lehetne másképp! Frenetikus! :)))
VálaszTörlésCsak ámulok és bámulok, hogy hova lehet még fokozni a tortakészítést! Nagyon ügyes vagy!
VálaszTörlésHiperaprólékos és körültekintő munka! :)Olyat jól néz ki, hogy kedvem támadt visszamenni általánosba ;)
VálaszTörlésMarha jó! :) :D
VálaszTörlésCsak gratulálni tudok! Egyszerűen hihetetlen mi mindent el tudsz készíteni tortából. Nagyserűűűű!
VálaszTörlés