A második blogszülinapra: Répatorta kandírozott sárgarépával, barna meringeuével

Hipp és hopp, máris elmúlt egy újabb év, megint szülinapot ül a blogom! :)

Nem fárasztanálak benneteket statisztikával, de azt azért elmondom, hogy olyan ütemben készülnek a sütik és a torták, hogy publikálni alig van időm már őket, így aztán az elkövetkezendő időszakban jól rátok zúdítok majd jó pár receptet még az idei termésből.

A blog szülinapjára az évi szokásos jépatojtával készültem, most egy vadiúj változattal. Ez egy kicsit tömörebb fajta, mint a többi volt, mert elláttam bőven dióval és kandírozott sárgarépával. Egy könnyű kis meringue habocska koronázza, eredeti nevén "brown sugar swiss meringue buttercream", amit Martha Stewarttól lestem el. Barna cukorból kell készíteni, így ilyen kellemesen karamelles ízű és színű könnyű vajrémet kapunk, olyan, akár a legfinomabb karamellkrém, nekem nagyon bejön. Én nem mertem úgy á'la natur beletenni a cukrot, inkább kávédarálón megdaráltam kicsit, bár lehet, hogy anélkül is szépen feloldódott volna a gőz fölött, de így éreztem tutinak.

A sárgarépa kandírozása egy gyermekkori emlékből bukkant elő, ugyanis nagymamám vett gyakran akkoriban dobozos változatot belőle, amit azóta sem láttam az üzletekben, csak az maradt meg bennem, hogy nagyon szerettem rágcsálni. A kandírozást sima cukorsziruppal végeztem el, sárgarépával is nagyon jól működik, persze sok múlik a répa nedvességtartalmán is, illetve, hogy milyen vékonyra vágjuk a szeleteket. Én vastagabb és vékonyabb verziót is csináltam, a soványkábbakat szántam díszítésre, a többit darabolásra. Minél vékonyabbra vágjuk, annál jobban összepöndörödik a száradás közben, így mókás kis díszítést lehet belőle bármilyen sütire. Kicsit hosszadalmas az elkészítése, de megéri, mert sokáig eltartható.

A sütemény tésztájához most egy tömörebb, diósabb változatot készítettem, nem azt a könnyű kevert tésztásat, amit szinte piskóta helyett lehet használni. A diót pöttyet előpörköltem, majd nem túl finomra daráltam. Vagyis inkább durvára, mint finomra. :) Kínai ötfűszerrel tettem ízesebbé, mert abban pont olyanok az arányok, hogy nem kell külön kevergetnem és amúgy is egy fahéjas-ánizsos ízvilágot képzeltem el a répához.
Legújabb szerzeményeimben, szépséges répás Pataki tálban és tányérban tálaltam, répatortához már csak ezeket leszek hajlandó használni. :)

Répatorta kandírozott sárgarépával, barna meringeuével

Hozzávalók egy 18 cm átmérőjű tortaformához:

15 dkg sárgarépa

2 tojás

10 dkg barna nádcukor

50 ml növényi olaj
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

15 dkg finomliszt

1 teáskanál sütőpor

1 csipet só

1,5 teáskanál kínai ötfűszer keverék

10 dkg darált dió (kicsit előpörkölve, közepesen durvára darálva)

1 kávéskanál citromlé

maréknyi kandírozott sárgarépa

a meringuéhez:

2 tojás fehérje

csipet só
10 dkg barna nádcukor

4 dkg szobahőmérsékletű vaj

a kandírozott répához:
2 közepes szál sárgarépa (kb. 15 dkg)
2 dl víz
10 dkg cukor
fél citrom leve

A tésztához megtisztítjuk és lereszeljük a sárgarépát. A tojásokat kikeverjük a nádcukorral és az olajjal.
A liszteket összekeverjük a sütőporral, a sóval és a fűszerkeverékkel, majd jól kikeverjük a tojásos folyadékkal. Hozzáadjuk a diót, a citromlevet, a reszelt sárgarépát, legvégül a kis kockákra vágott kandírozott répát is.
Tortaformába simítjuk és 200 fokon tűpróbáig sütjük.

A vajkrémhez gőz fölött gépi habverővel elkezdjük alacsony fokozaton habosítani a tojások fehérjét a sóval, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a barnacukrot és addig verjük, míg össze nem sűrűsödik. Kicsit lassan fog menni, ahogy oldódik a cukor, de türelmesnek kell lenni és nem sokat törődni a karzsibbadással. :)
A habot levesszük a gőzről és a felkockázott vajat fokozatosan beledobálva folyamatosan verjük tovább a habot, míg langyosra nem hűl. Ha nem éreznénk elég keménynek, kis időre hűvösre tehetjük, utána tovább habosítható lesz.
Habzsákba töltjük és rózsákat nyomunk a tortára, majd kandírozott sárgarépával díszítjük.

A kandírozott sárgarépa elkészítéséhez szükségünk lesz két közepes szál sárgarépára, amit megtisztítunk és csíkokra vágunk. 1 dl vízbe belefacsarjuk fél citrom levét, felforraljuk és 5 percig főzzük benne a répacsíkokat. Jól leszűrjük. A vízből és cukorból szirupot főzünk és beledobáljuk újra a répacsíkokat. Még 10-15 percig főzzük, míg a répa megpuhul, leszűrjük és rácsra terítjük lecsöpögni.
Hagyjuk a répát teljesen megszáradni, majd jól záródó edényben, vagy üvegben pihentetjük egy napot. A cukorszirupból frisset készítünk és újra főzzük benne a répát még 5-10 percig, majd újra leszűrjük és kiterítjük száradni. Ha jófajta répa volt, lehet, hogy ennyi elég is neki, de ha rágósnak éreznénk a répaszeletkéket, másnap újra megismételhetjük a kandirozást. Jól záródó edényben sokáig eláll.

Az első szülinap

Csokis-meggyes babatorta

Elérkezett a napja, hogy elkészítsem az első és legfontosabb tortát, ami ennek az egész tortadekorálás hobbinak az elindítója volt anno.
Az ünneplés kiválóan sikerült, az ünnepelt belapátolta a neki kiszabott adagot, és ette volna még tovább is, ha meg nem akadályozzuk benne. :) Szépen összemaszatolt mindent, ahogy azt kell, utána vághattuk is volna be a kádba egyenest, ha előrelátóan nem készülünk elő megfelelő mennyiségű törlőkendővel. :)

A tortácska természetesen fondantbevonattal készült, de azzal az elgondolással, hogy azt nem eheti meg, így az elfogyasztás előtt egyszerűen csak lehúztam róla.

A figurák az Őt éppen ezidőtájt körülvevő kis játékok másolatai, utólagos engedelmetekkel a pillepalackot nem formáztam meg... :DDD
Kicsike volt a torta, ezért csak ez a négy figura fért rá, plusz a kis méhecskék, mert azok lógnak a pelenkázója fölött.

A torta elkészítését hosszas kísérletezgetés előzte meg, mivel az volt a koncepcióm, hogy csak olyan dolog kerüljön bele, amit már eddig is kóstolt. Egyelőre kerüljük a finomlisztet, a cukrot, és minden olyan élelmiszert, amivel még bőven ráér a találkozni, így ezen elvek alapján kellett tésztát és krémet kiagyalni.
Többhelyütt találtam recepteket és ajánlásokat első szülinapos babatortákhoz, meglehetősen ellentmondásos információkkal. Nálam a védőnői ajánlást és a saját elgondolásaimat kellett értelmes módon összeegyeztetni, így erősen megnehezítettem a saját dolgomat, mivel szerettem volna, ha nem csak egészséges lesz, hanem finom is.
A torta alapja egy teljes kiőrlésű lisztből készített kevert tészta lett, szándékosan nem írok piskótát, mert nekem a hagyományos úgynevezett bécsi massza jelenti a piskótát, kevert tészta semmi esetre sem.

Tehéntejet sem kap a kölök egyelőre, ezért úgy gondoltam, hogy rizstejből készítem a krémet, mert rizst már eszik egy ideje, szójából vagy más növényi alapanyagból készült tejet viszont az esetleges allergizáló hatás miatt inkább nem használnék. Mivel mascarponét is lehet készíteni házilag, gondoltam rizstejet is tán, és lám, valóban létezik rá mód, az internet csodája, hogy ezt is megleltem. Többek közt ITT is van egy leírás, de én nem barnarizsből készítettem, hanem normál fehér rizsből. Ezt tettem azután a tésztába és a krémbe is.

Az édesítést gyümölcscukorral oldottam meg, mert úgy okoskodtam, hogy ha már úgyis jó ideje eszik gyümölcsöt, ezzel az élemiszerrel közvetlenül találkozik és amúgy is minden jobb a finomított kristálycukornál. Tudom, hogy ez a vércukorszintet egész másképp szabályozza, de neki egész minimális került csak bele, hiszen az ő ízlelőbimbói még nincsenek úgy "elcsökevényesedve", mint a mieink, és ilyen szintű édesítést is fog értékelni. :)
Szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy csokikrém is legyen, mert nagy családi látványosság volt, mikor tesómmal egyéves korunkban jól összekentük magunkat vele. Nem igazán szeretném idő előtt rászoktatni őt a csokizásra, illetve a csoki allergizáló is lehet, ezért utánajártam, hogy milyen veszélyei lehetnek ennek. Mint kiderült, valójában a kakaó, mint olyan, natúr állapotában a legritkább esetben allergizál, inkább a csokiban lévő egyéb adalékanyagra szoktak a gyerekek allergiásak lenni. Így hát a krém az említett rizstejből, kakaóból és kevés fruktózból készült. (A csokiallergiára vonatkozó információimat többek között Innen szereztem.)
Az első szülinapra készülő tanácstalan kismamák kedvéért leírom a részletes elkészítési módszeremet, hátha épp az én receptem lesz valakinek szimpatikus és segíthetek vele.

Csokis-meggyes babatorta

Hozzávalók a tésztához:

8 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

6 dkg kávédarálóban finomra darált teljes kiőrlésű zabpehely

1 teáskanál szódabikarbóna

1 teáskanál sütőpor (bioboltos)

6 dkg gyümölcscukor (fruktóz)

130-150 ml rizstej

fél citrom leve

3 evőkanál olaj

A torta tésztáját úgy szerettem volna elkészíteni, hogy minél omlósabb és morzsálódósabb legyen, ne nagyon legyen szükség rágásra, inkább csak olyan majszolható állagot szerettem volna elérni. Ezért került bele a zabpehely darálva, ez sokat lazított a tésztán. Ha valakinek van otthon, zabpehelylisztet is használhat, de lehet, hogy azzal azért kicsit tömörebb lesz, így inkább ezt a kávédarálós változatot ajánlom.

A hozzávalókat a leírás sorrendjében egész egyszerűen összekeverjük, míg kissé folyós állagot nem érünk el, ha túl tömör, lehet még hozzá folyadékot adagolni.

Én kis jénai edénykében sütöttem úgy, hogy az aljára egy kerek tapadásmentes sütőpapírt vágtam, majd előmelegített sütőben, közepes lángon tűpróbáig sütöttem. A teteje meglehetősen barna lesz, de ettől nem kell megijedni, csak a teljes kiőrlésű liszt miatt ilyen. Kis pihenés után az oldalát egy vékony pengéjű késsel meglazítjuk, kifordítjuk egy deszkára, lehúzzuk róla a sütőpapírt, és hagyjuk kihűlni. Én ezt most külön laponként sütöttem, mert három ilyen edénykém is van, de egyben is mehet, kihűlés után csak lapokra kell vágni. Az én kis tésztám egy kb 15 cm átmérőjű, 5 lapból álló minitorta lett.

Hozzávalók a csokikrémhez:

2 dl sűrűre főzött házi rizstej,

1 evőkanál kakaó

1 csapott evőkanál gyümölcscukor

kb 1 evőkanál étkezési keményítő

A kakaót elkeverjük a fruktózzal, az étkezési keményítővel és a rizstejjel, majd közepes lángon főzve folyamatos kevergetés mellett besűrítjük. Ha nem elég sürű, ki lehet venni belőle egy-két evőkanállal, majd még egy kis keményítőt adagolni hozzá, és tovább főzni. Ez előfordulhat, ha alacsony a zsírtartalma a kakaónak, vagy gyenge minőségű a keményítő. Én meglehetősen sűrű rizstejet készítettem, ezért jó lett az állaga, de miután kihűlt, még sokat keményedik. Míg hűl a krém, időnként keverjük meg.

Hozzávalók a meggyzseléhez:

1 dl apróra turmixolt meggy

kb 2 evőkanál meggylé

1 csapott evőkanál gyümölcscukor

1 csapott evőkanál étkezési keményítő

A meggyet tegyük fel egy kis edényben melegedni a fruktózzal, közben a meggylével keverjük ki az étkezési keményítőt csomómentesre. Amikor már kicsit gyöngyözik a meggypép oldala, vegyük vissza a lángot és keverjük hozzá a keményítőt, majd addig kevergessük, míg ez is besűrűsödik. Tegyük félre hűlni.

Ha már mindkét krémünk kellően kihűlt, a krémeket felváltva használva töltsük be vele a tortácskát és tegyük a hűtőbe. Én körbekanyarítottam egy sütőpapírral, amit csipesszel fogtam össze, hogy ne csússzanak szét az emeletek, míg összedermed a tészta a krémmel. A csokikrémből maradt még annyi, amennyivel a tortácska tetejét és oldalát is át tudtam kenni, így ha valaki nem készít rá bevonatot, önmagában is maradhat így, akkor csak a tetejét kell egy kicsit megdíszíteni maradék meggyel, vagy gyümölcsökből kivágott kis díszítőelemekkel, kinek, mi tetszik.

Nekem egy éjszakát állt a hűtőben, reggelre jól beszívta a tészta a csokikrém nagy részét, így extra porhanyós lett, a gyerkőc minden gond nélkül szét tudta trancsírozni és segítség nélkül bekajálni. Védőöltözet javasolt! :D