Minitorták eljegyzésre

Először is egy körkérdés. Mindenkinek elege van már a bajuszmániából, vagy csak nekem???

Akik egyetértenek velem, biztosan meglepődnek, hogy akkor mi a fenét akarok itt ezzel a bajusszal. :))) Jelentem, megtaláltam az egyetlen megoldást, ahol még létjogosultsága lehet egy bajusz mintának, íme! :D

Na félre a tréfával, igazából már nagyon régóta lapulnak nálam ezek a nyalókák, amik nagyon klasszak, de ezidáig nem találtam a helyüket a hasamon kívül. Most azonban szűk körű eljegyzésre kellett volna egy pici tortát csinálnom, pontosabban bármilyen sütit, rám volt bízva. Mivel két szülő és az ifjak voltak csak jelen, annyi volt a kívánalom, hogy legalább négy személy meg tudja kóstolni, valamint legyen vicces, de azért szép is. Hát a vicces részét volt hivatott képviselni ez a női vonalat jelölő csókos száj és a férfias oldalt támogató bajusz.

Belül tonkababos csokitorták voltak a kis drágák, kívül a szokásos fondantbevonat. Gondoltam cukormasszával egy kis régimódi öltözetre emlékeztető ruházattal teljesíthetem a szépségre vonatkozó kérést, így az úr kapott egy zsabós nyakú inget berakásos mellénykével, a hölgy meg egy fodros-bodros kis muszlinruhát. Értelme nincs sok, de azért jól néznek ki, nem? :)

Bevallom ezzel a két kis szösszenettel dolgoztam annyit, mintha egy komplett tortát kellett volna csinálni, úgyhogy ilyet biztosan nem árulnék a boltomban, ha lenne.

A nyalókák természetesen a Málnacukortól valók, ezúton is köszönet érte!

Sok hosszú, boldog együtt töltött évet, ám rövid jegyességet kívánok Balázsnak és Nikinek! ;)

Singer varrógép torta

Barátnőm nagymamájának 80. szülinapjára készült ez a Singer. Vicces volt a köszöntés, mert mikor a tortát feltálalták, a nagyi mogorván nézett a családjára és felháborodottan kérdezte: "Minek vettetek nekem varrógépet??? Tudjátok, hogy évek óta nem varrok!" :)))

Ez nekem jóleső volt hallani, mert akkor azt jelenti, hogy szemüveg nélkül vizsgálva egész jó lehetett a végeredmény. Magam nem voltam vele megelégedve, persze csak ahhoz viszonyítva, hogy ennél sokkal rosszabbra számítottam, mikor elvállaltam a feladatot. Rég kínlódtam ennyit tortával, azt azért el kell mondanom...

Állítólag pont egy ilyen modellen tanult varrni  a néni annak idején, úgyhogy egész véletlenül sikerült ráéreznem, hogy még személyre szabottabb legyen a torta. :)

El kell mesélnem elöljáróban, hogy kifejezetten ellenérzésekkel viseltetek az olyan torták irányában, ahol vázszerkezetekre kell építkezni, mint külföldi tortaművészek is csinálják. Itt viszont a barátnőm nem tágított, neki álló varrógép kellett, azt meg más úton-módon nem bírtam volna összehozni.

Itt konkrétan az alsó "fadobozka" képviseli a tortát, a felső varrógép szerkezet túlnyomó része sajnos ehetetlen anyagokból készült. Életemben először kénytelen voltam kipróbálni a gabonamassza nevezetű förmedvényt, ami puffasztott gabonaszemekből és pillecukorból áll, és amit természetesen a kutya nem akarna megenni, mégis ehetőnek titulálható. Hát tapasztalatom semmi nem volt ezzel a cuccal, így valószínűleg ezért nem is működött igazán jól a kezem alatt, vagy érezte a szerencsétlen, hogy eleve utálom, így nem volt hajlandó engedelmeskedni. Funérlemezkéből és tiplipálcával, meg saslikpálcával építettem egy vázat, hogy majd a felső részt az tartja meg, de kétszer is neki kellett futni, hogy ne billegjen és kibírja a majd 300 kilométeres utat Szlovákiába.

A megfelelő stabilitás elősegítése érdekében az alsó tortarészt is másképp töltöttem be, mint ahogy szoktam. Feketeerdő torta volt a kívánalom, de miután az eredetileg nagyobbrészt tejszínehabos töltelékkel készül, itt egy kicsit trükköznöm kellett, nehogy valami deformitás következzen be. Több rétegben töltöttem így és háromféle krémmel egy belső csíkozást kapott a torta, a meggyszemeket meg próbáltam precízen egyforma távolságban elhelyezgetni egymástól, hogy azok is tartsanak valamit rajta.

Ja! És azt még nem is mondtam, hogy a trópusi meleg utáni első csapadékos napra esett a munka, ami nem kedvez a burkolásnak a magas páratartalom miatt, így nagyjából a fondantmassza szanaszét nyúlt, harmadik nekifutásra sikerült csak beburkolni a tortát. Gondolhatjátok milyen szépeket mondtam magamban...

A hiányzó alkatrészeket kéretik nem számonkérni rajtam, örülök, hogy ennyire futotta egyáltalán, főleg, hogy csak fénykép szolgált modellül hozzá. Az esetleges aránytalanságokkal is tisztában vagyok, különösen a forgatókar tekintetében, ami előbb készült, mint a torta és rögzíteni se volt valami egyszerű. A végső pingálásnál nem maradt már idő igazán plasztikusra kivitelezni, de az utolsó előtti pillanatban még eszembe jutott, hogy mi volna, ha a néni születési évszámát ráfesteném. Szerencsére barátnőm jóváhagyta az ötletet, szerintem ez egy elegáns megoldás volt, mert természetesnek hat, nem feltűnő és mégse vágja úgy direktben az ember arcába, hogy hány éves lett már megint. :)

Na mindegy, túl vagyok rajta, lehetett volna szebben cizellálgatni, ha a kínlódások után maradt volna még rá idő. Mindenesetre felhívom kedves ismerőseim figyelmét arra, hogy ilyen és ehhez hasonló tortaötletekkel szíveskedjenek a Nemzeti Sóhivatalt felkeresni! :P

Rongybaba torta

Egy éves kislányka szülinapjára készítettem ezt a tortát nemrégiben.

Anyukájának az volt az elképzelése, hogy egy fekvő baba tortára emlékeztessen, még jó, hogy visszakérdeztem, hogy játék, vagy igazi baba legyen-e, mert nem mindegy ugye. :)

Szerencsére az előbbiről volt szó és nagyjából rám is bízta a kivitelezést, csak az volt a kérés, hogy lányos színekben és 16 szeletes méretben próbáljam összehozni.

A baba formáját így a méret erősen behatárolta, mert úgy kellett megterveznem, hogy minden testrészéből szeletelni lehessen. Ezért lett viszonylag dundi és nagy a szoknyája.

Belül tejszínes csokikrémes csokitorta volt, kívül a szokásos fondantbevonat. Kivéve a nyalókáját, mert azt marcipánból csináltam. :)

Aranyos lett, nem? Az én Csipikémnek nagyon tetszik mindenesetre, mert akárhányszor meglátja a monitoron, azonnal kiabálni kezd és küzdi magát felfelé, hogy megfoghassa. :)

Kis torta vintage stílusban

Ünnepeltem a vintage stílus kedvelője, ami nagy divat mostanában. Emlékszem tizenvalahány évvel ezelőtt már volt egy rohama, csak akkor még nosztalgia stílusnak hívták, rengeteg ilyen bolt is nyílt akkortájt, mikor antikolt bútorokkal és csipkeruhákba öltöztetett mackókkal voltak tele a kirakatok. :)

A tortadivatban ez idő szerint leginkább a nagymama csipketerítőjére emlékeztető tortákban nyilvánul meg, rózsákkal, masnikkal, ruhabross-szerű díszekkel kiegészülve. Ezt is lehet persze ízlésesen művelni, de gyanítom, hamar elunnám magam, ha csak ilyen stílusú tortákat készíthetnék. Nekem egyébként jobban tetszik, amikor az ódivatút kombináljuk a nagyon modernnel (lásd steampunk ;)), de arra viszonylag ritkán nyílik lehetőségem.

Egyik óvónénink lányának készítettem most ezt a picike tortát, az inspirációnak küldött képekben kimondottan ezek a már említett ruhabross és szalagdíszes torták szerepeltek, így ahhoz hasonlót készítettem neki. A visszafogott díszítést a burkolat textúrája dobja fel kissé. Eredetileg púderrózsaszín volt a torta alapszíne, ehhez pedig törtfehér a szalagdísz, de megszépiáztam a képet, mert megint rossz hátteret választottam neki és úgy nem tetszett. :))

Belül tejszínes csokikrémmel töltött csokitortát rejtett, kívül a szokásos házi fondantbevonat.

Lúdláb torta újszerűsítve, mogyoróval megijesztve

Ez a másik húsvéti torta, amit már beharangoztam.

Valójában szüleim házassági évfordulója alkalmából készült, de hát jellemző a távolság miatt, hogy nálunk így össze legyenek vonva az ünnepek.

Gyerekkorom egyik kedvence volt a lúdláb szelet, úgy, ahogy anyukám készítette, de sajnos már leszokott róla, vagy elkeverte a családi receptet valahová. Azóta is kerestem azt az ízt, de a cukrászdákban sajnos ez a süti borzasztóan vajas és édes, az én ízlésemnek túl tömény, így hát megalkottam rá a saját verziómat.

Teljesen érzésre ment a dolog, ráadásul belekombináltam egy kis törökmogyorót is, mert épp előtte készítettem mogyorós macaronokat és a nagyobb méretű tetőket fel tudtam így használni díszítésre.

Ez még így is az a fajta sütemény, amiből egyszerre bőven elég egy szelet, meg aztán pár órával később mégegy, másnap mégegy.... :) Szóval kalóriabomba még így is, ne szépítsük, de úgy éreztem sokkal jobban közelít a gyerekkori ízekre, mint amire számítottam. További fejlesztésre vár ebből kifolyólag.

Kaptam ajándékba transzferfóliát, amit nagy lelkesen ki is akartam most próbálni, ezért került a csokibevonat tetejére, de ez nem elvárt az alapfelszereltséghez.

Én most egy viszonylag kicsi, 18 cm-es átmérőjű formában készítettem el, de nagyobb formában arányaiban vékonyabb lesz persze a tészta, így a szelet is mutatósabb lesz. A legközelebbi alkalommal újrafotózom Nektek a szeletet, mert a bulin készült képen enyhén szólva rosszul megkomponált a fotó. :)

Ím' a recept!

egy ronda kép ideiglenesen, majd lecserélem istibizi ;)

Mogyorós lúdláb torta

Hozzávalók:

A mogyorós piskótaalaphoz:
2 tojás
10 dkg barna cukor
1 dl tej
1 dl olaj
10 dkg finomliszt
5 dkg zabpehelyliszt
4 dkg darált mogyoró
1 teáskanál sütőpor
csipet só

A csokis krémhez:
2 tojás sárgája
2 evőkanál barna nádcukor
1 dl tej
2 lap zselatin
5 dkg jó minőségű étcsoki (nálam Callebaut 70,4%)
fél kiskanálnyi narancsvirágvíz (elhagyható)
3 dl habtejszín

a bevonáshoz:
10 dkg jó minőségű étcsoki
1 evőkanál olaj

A tojásokat szétválasztjuk. A tojások sárgáját kikeverjük a nádcukorral, az olajjal és a tejjel. A szárazanyagokat összekeverjük és jól kidolgozzuk a tojásos folyadékkal. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és a masszához forgatjuk. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és 170 fokra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt tűpróbáig sütjük.

A piskótát, ha kihűlt, tortakarikába fogjuk szorosan és elkészítjük hozzá a krémet.

A tejet felforraljuk, majd a tojások sárgájával kikevert cukorhoz fokozatosan hozzákeverjük és visszatesszük főni. Feloldjuk benne a csokit és a két egész lapzselatint. Pár perc alatt összefőzzük, majd folyamatosan kevergetve kihűtjük. Hozzáadjuk a narancsvirágvizet, ha van otthon.

A tejszínt kemény habbá verjük és fokozatosan a csokis krémhez keverjük, majd a habot a tortakarikával körbefogott piskótára öntjük. A tál alját kicsit az asztalhoz csapkodjuk, hogy szépen elterüljön a krém a tetején.

Hűtőbe tesszük egy-két órára, hogy szépen összedermedjen. Forró vízbe mártott vékony pengéjű késsel óvatosan elválasztjuk a karikától.

A csokimázhoz a csokit gőz fölött felolvasztjuk az olajjal, majd a gőzről levéve kevergetve langyosra hűtjük. Ráöntjük a torta tetejére és egy spatula, vagy hosszú kenőkés segítségével, gyors mozdulatokkal bevonjuk az egész tortát. 

Én mogyorós macaronokkal és csokis ostyagolyókkal díszítettem, de bármilyen csokidísszel dekorálható. Egy nappal korábban is el lehet készíteni, akkor még jobban összeérnek az ízek.

Epreskosár és katicababa

Kicsit beizzítottam a rakétákat, mert egy csomó tortát nem láttatok még, annyira nem értem rá a blogot ápolgatni...

Két Nórim is van az ismerőseim között, akik már évek óta ellátnak jobbnál-jobb tortaötletekkel és tevékenykednivalóval. Egyik Nórinak a múltkor már láthattátok a kerámiababás szülinapi tortáját, most másik Nóri kislányainak készítettem gyors egymásutánban két tortát is.

A nagyobbik leányka kapta a kis "szűkkörű", ötvenfős szülinapi bulijára ezt az epres monstrumot. :)

Kaptam Nóritól több tortafotót is külföldi tortakészítők munkáiról, az egyiken az egyik részlet tetszett neki, a másikon a másik, így azt kérte, hogy ezekből gyúrjak össze egy nagy tortát, mindenképp az eperrel a főszerepben. Természetesen belül is az eper és a csoki dominált, így a külső nagy mértékben illusztrálta a belbecset. :)

A másik, kisebbik leánykának készült torta a családi ünneplésre készült, egyetlen hangsúlyos motívuma az Anne Geddes jelmezbe bújtatott babái alapján készült katica formájú plüssjáték. Nem akartam róla elvonni a figyelmet, így inkább csak finoman a színeket megtartva díszítettem a torta felületét.

Ez utóbbi dupla csokis belsővel készült, de mindkét torta a szokásos fondantbevonattal és marcipándíszekkel.

Offroad RC car

Ezzel a fogalommal még én is csak most ismerkedem, ugyanis eddig nem is tudtam, hogy az ilyen épített táviránytós autókkal már versenyeket is rendeznek. :)

Nálunk is van ennek szubkultúrája, a fiú, akinek a szülinapjára sütöttem, hobbiból ilyen járgányokat készít és jár is ilyen versenyekre. 

Ez a típusú autómodellezés tényleg annyira speciális, hogy muszáj volt egy kicsit kutakodnom a neten és találtam is egy magyar blogot, ami próbálja összefoglalni az erre vonatkozó tudnivalókat, úgyhogy most csinálok is egy kis ingyenreklámot neki. :) ITT tudtok belekukkantani, ha valakit érdekel ez a téma.

Szóval én marcipánból fabrikáltam meg a járgányt, természetesen nem olyan, amilyennek lennie kéne, de nem tudtam megoldani másképp a statikáját, hogy ne rogyjon össze az egész. Ráadásul nem is gurul, de remélem azért az ünnepelt polcát még ebben a formájában is tudja díszíteni. :)

A festés és a küllem teljes egészében az én agyszüleményem, mielőtt még valaki vásárolni szeretne valahol egy ilyen példányt, csak szólok, hogy nem fog kapni. :D

Belül csokitorta volt, kívül a szokásos fondantbevonat. Személyesen adhattam át az ünnepeltnek, aki csak annyit tudott kinyögni, hogy "Brutális." :D Remélem ezt bóknak vehetem...