2012. június 27., szerda

Hello Kitty partycsomag




Gyorsan, fél nap alatt kellett összedobnom ezt a kis süticsomagot egy kis szülinapi bulira barátnőm kislányának. Csak annyi volt a kérés, hogy hello kitty legyen a fő motívum és ha lehet, valami gyümölcsös. Így aztán vaníliás cupcake mellett döntöttem egy kis málnával.
Menet közben derült ki, hogy több tésztát kevertem be, mint amennyi muffinpapírom volt hozzá, így született a tetejére ez a kis minitorta.

A sütitartó állvány házi készítésű, de még fejlesztem a dolgot, mert nem tökéletes. 



A díszítést kicsit elkapkodtam, mert mint írtam, nagyon rövid idő alatt kellett összehozni, ami két kicsi gyerek mellett nagy mutatvány, így nem is vagyok igazán elégedett. Ha több időm lett volna, valószínűleg burkoltra készítem a cupcake-eket is, de így aztán vajas habcsókkrémet készítettem málnával és egy csöpp természetes piros ételfestékkel.




A kiscsajok visítottak, mikor meglátták, úgyhogy nekik aztán tényleg nem számítottak az apró tökéletlenségek. :)

2012. június 25., hétfő

Wonka-féle tejszínpompás mártott mokka :) - SAD 6.



Kifejezetten a SAD (Süss, Alkoss, Díszíts) 6. fordulójára készítettem ezt a kis szösszenetet, melyet Mandulasarok szuperszakácsa írt ki. :) 
A feladat szlogenje "Kávét vagy teát?" volt, vagyis e két alkotóelem közül bármelyik felhasználásával kellett valami finomságot készíteni. Lett volna egy jó kis ötletem teára, de időhiány miatt nem fért már bele, így az egyszerűbb kávénál maradtam. 

Ihletet egyik kedvenc írómtól, Roald Dahl-tól kaptam, aki a Charlie és a Csokigyár című gyerekbestsellerével repít az édességek birodalmába. Itt most nem a Johnny Depp-féle bizarr külsejű Mr. Wonkára gondolok - bár alapvetően imádom Tim Burton figuráit -, hanem az eredeti mesekönyvre. Itt szerepelt Wonka úr egyik remeke, a "tejszínpompás mártott mokka", amit én úgy képzelek el, hogy van egy roppanós fincsi csokiburok, melyből az első harapás után lágyan omlik kifelé egy dús, tejszínes krém, a kávé friss zamatával. Ezt a víziót próbáltam ebbe a kis desszertkébe önteni, több-kevesebb sikerrel.

Tehát a koncepció az volt, hogy legyen egy magában is finom csokis sütikém, amit még bevonok csokival, de legyen benne egy kis üreg, amiből majd kifolyik a lágy krém, amint belevágtam. Ezt valószínűleg gyorsabban és praktikusabban is meg lehet csinálni egy profi cukrászüzemben, ahol van gyorsfagyasztó, meg hasonló turpisságok, de ezek hiányában nekem másképp kellett okoskodni. 
Sütöttem tehát desszertgyűrűben egy kis csokis-kávés piskótát kakaóbab törettel dúsítva, amit azután négy egyforma lapocskára vágtam. A legalsó karikát meghagytam egészben, a fölötte lévőket kiszúrtam egy kisebb pogácsaszaggatóval. Kávés ganache-al ragasztottam össze a szinteket, így a kis fészek ki lett szépen "szigetelve", hogy beleönthessem a lágyabb krémet. A tésztához és a krémekhez nescafét használtam, hogy ne legyen túl tömény a kávé íz, mert azt finomabban lehet adagolni, a valódi babkávét csak a díszítésnél használtam fel. 
A lágy kávékrém tetejére egy kanál tejszínhabot csücsültettem édesítés nélkül, hogy oldja egy kicsit a feszültséget. :) Az egészet végül bevontam a szigetelésnél használt kávés csokiganache-al, majd újra dermesztettem az egészet. 

Külön kikötés volt, hogy legyen valami ropogós is a tetején a fő alkotóelem felhasználásával, így óriás maragogype pörkölt babkávé szemekből készítettem krokantot. Mivel az őrült kávérajongóknál nem ritka, hogy egész kávészemeket rágcsálnak, ez a változat biztosan be fog nekik jönni avval az előnyével együtt, hogy ezzel nem rongálják majd olyan mértékben a fogzománcukat. :)
Tálalható még egy extra adag natur tejszínhabbal, de nekem ezt a részét nem sikerült sajnos ily módon megörökíteni, mivel az utolsó adag fránya tejszínem nem akart felverődni.
Szerintem eszméletlen fincsi lett, krémes is, omlós is, roppanós is, nem is adok más nevet neki, mint az eredeti munkacíme, csak ha jogdíjhoz kötné a szerző családja, amit kétlek, miután nonprofit blogot üzemeltetek. :D


Tejszínpompás mártott mokka

Hozzávalók 4 személyre:

a piskótához:
2 tojás
10 dkg cukor
10 dkg liszt
1 evőkanál kakaópor
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál nescafé
0,5 dl olaj
0,5 dl víz
1 evőkanál kakaóbab töret

a kávés ganache-hoz:
15 dkg étcsoki (minimum 50%-os)
0,75 dl habtejszín
1 csapott kávéskanál nescafé

a kávés tejszínkrémhez:
10 dkg fehércsoki
1 dl habtejszín
1 csapott kávéskanál nescafé

a babkávé-krokanthoz:
5 dkg cukor
8-10 szem pörkölt babkávé

+1 dl habtejszín

A piskótához fehéredésig keverjük a tojások sárgáját a cukorral. Hozzáadjuk az olajat és a vizet. A lisztet összekeverjük a kakaóval, a nescaféval és a sütőporral, majd kidolgozzuk a tojásos masszával. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és óvatosan a masszába forgatjuk. Lazán belekeverjük a kakaóbab töretet (el is hagyható, ha valakinek nincs).
Előmelegítjük a sütőt 200 fokra. A desszertgyűrűk alját alufóliába vagy sütőpapírba bugyoláljuk és egyenletesen elosztjuk bennük a piskótamasszát. Kb. 20 perc alatt, tűpróbáig sütjük.

A ganache-hoz forráspontig hevítjük a tejszínt, feloldjuk benne a nescafét és leöntjük vele a csokit. Kevergetjük, míg fel nem oldódik, majd hagyjuk teljesen kihűlni.
A piskótákat vékony pengéjű késsel elválasztjuk a formától, hagyjuk teljesen kihűlni, majd négy egyforma lapba vágjuk. A felső három karika közepét kis pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. 
Az időközben besűrűsödött krémmel megkenjük az alsó lapot, ráhelyezzük a következőt és így tovább. Visszatesszük a karikákat, a fészkek belsejét még amennyire tudjuk, kikenjük vékonyan a krémmel és betesszük a hűtőbe dermedni. A maradék ganache-t félretesszük a bevonáshoz.

Közben elkészítjük a tejszínkrémet.
A tejszínt felforrósítjuk, feloldjuk benne a nescafét és ráöntjük a fehér csokira. Kevergetjük, míg el nem olvad benne, majd hagyjuk kihűlni.
A gyűrűket kivesszük a hűtőből és négyfelé osztjuk a kis üregekben a fehér csokis, kávés tejszínkrémet. Nem fogja teljesen kitölteni, marad a tetején még egy kis hely, ezt hagyjuk meg a habnak. Hűtőbe tesszük újra. Kicsit fog még sűrűsödni, de valamennyire folyós marad.

A behűtött habtejszínt kemény habbá verjük és minden gyűrű belsejébe annyit töltünk belőle, hogy éppen a pereméig elfedje. Újra hidegre tesszük.
A maradék étcsokis ganache-al bevonjuk mind a négy desszertet úgy, hogy a tetejére öntjük, majd az lefolyó krémet az oldalára simítjuk.

A krokanthoz a pörkölt kávészemeket mozsárban megtörjük. Világosra karamellizáljuk a cukrot és hozzákeverjük a babkávé töretet, majd gyorsan hideg felületre simítjuk, pl. fémtálca hátára, vagy márványlapra. Amint megszilárdult, darabokra törjük, visszatesszük a mozsárba és apróra törjük. A morzsákkal megszórjuk a desszerteket és néhány nagyobbacska szilánkdarabbal díszítjük.
A maradék tejszínhabból meleg vízbe mártott kanalak segítségével galuskákat formálunk és azzal tálaljuk a sütikéket.



2012. június 20., szerda

A harmadik szülinap Elmoval



Hogy rohan az idő... a fiacskám már a harmadikat tapossa. Felnőnek a gyerekek... hüpp...

Abból is látom, hogy már milyen nagyfiú, hogy megkérdeztem tőle (én balga) milyen tortát szeretne, erre rögtön elkezdte sorolni a Szezám utca lakóinak teljes névsorát. A negyedik szörnyikénél eltereltem a figyelmét gyorsan... :)
Egyébként én még azt hittem, hogy a Kisvakondnál tartunk, volt is rá egy tök jó kis tortatervem, de így át kellett újra gondolni a dolgokat.

Végül sajnos úgy járt a kislegény, hogy az ő tortájára jutott a legkevesebb idő, pedig olyan jól kifundáltam a koncepciót eredetileg. A figurákat szerencsére előrelátóan már a hét elején elkezdtem gyurmázgatni, aztán a végén mégis csak egy nap jutott a tortára, az is rohamtempóban. 

Az alsó dobozszerű részt szántam a vendégek számára fogyasztásra, gondoltam az emeletet úgy csinálom meg, hogy a hét folyamán még tudjon belőle falatozgatni anélkül, hogy cukor túladagolást szenvedne. Ezért alulra egy joghurtos-ribizlis krémet tettem kakaós-zabpelyhes piskótába, a kis zongorát pedig Zacher-torta piskótából készítettem, így jól lehetett méretre vágni és csak egy icipici csokikrém kötötte össze az elemeket. A felső kis asztalka szintén egy mini torta volt, nagyobbacska pogácsaszaggatóval kiszúrt piskótából, de csak egy réteg krémmel. Épp elég volt neki másnap uzsonnára. :)


Alul a Grover nevű dilis figura heverészik, a második emeleten maga Elmo klimpírozik, a zongorán az aranyhallal. Felül a Sütiszörny űzi megszokott tevékenységét.

A köszöntés igen érdekesre sikerült megint, ugyanis, míg vittem be a három gyertyával felékesített tortát, kis huzatba kerültem és a gyertyák lángja elkapta a Sütiszörny terítőjét, így erősen lángoló tortával vonultam tovább. Nem kell ide tüzijáték, elég látványos lett így is! :D Szerencsére hamar megkezdődött az oltás, így csak egy kis karamell-illat terjengett a lakásban. :)

Bogyógyerek nagyon boldog volt, szó szerint játékként tekintett a tortára. Azóta is emlegeti, hogy "elcsórta" a Sütiszörnytől a sütijeit. :))


2012. június 14., csütörtök

Ebony and Ivory - a VKF 49. fordulójára



... live together in perfect harmony...
azaz fehéren egy kis fekete, ugyanis Noémi, a Mandulasarok blog írója és általam nagyra becsült alkotója így hirdette meg a VKF 49. fordulóját.
Vehettem volna persze valami más színt is a fehér mellé, de volt egy régebbi ötletem a fekete szezámmaggal, gondoltam, itt az idő végre kipróbálni.

Bőséges ebéd utáni desszertnek én a könnyű kis semmiségeket szeretem, aminek kiválóan megfelelnek a manapság divatos tányérdesszertek, ahol nincs túl nagy adag a tányéron, de lehet mégis részletenként kóstolgatni. Amit kifundáltam, az is egy ilyen kis könnyed darab, nem túl karakteres ízvilággal, mégis friss, kellemes, nem telít el túlságosan.
A fehér színt nálam egy házi joghurtfagyi képviseli mézzel édesítve és narancsvirágvízzel ízesítve. A fekete gömböcöm, belül szintén fehér, szusirizzsel, túróval, vaníliával, majd picit megpirított fekete szezámmagba hempergetve.

Fotózás szemszögéből nézve negatív, hogy kisütött a napocska, mert a tányéron már kicsit megolvadt a fagyi, de a kínálótálkán látszik, hogy fagyosabban is szépen gombócolható.
A japános hatást kis 80%-os étcsokiból készült ívvel és pöttyökkel erősítettem. :)



Fekete szezámmagos rizsgombóc mézes joghurtfagyival

Hozzávalók 2 személyre:

A joghurtfagyihoz:
1 dl natur joghurt
1 dl habtejszín
1 evőkanál méz
1 teáskanál narancsvirágvíz

A gombóchoz:
8 dkg szusirizs, vagy rizottórizs (pl. arborio)
1 dl víz
0,5 dl tej
1 teáskanál vaj (kb. 1 dkg)
vaníliakivonat
3 dkg kristálycukor
8 dkg túró
5 dkg fekete szezámmag

+ étcsoki a díszítéshez

A fagyihoz a joghurtot kanalazzuk egy szűrőbe, amit állítsunk egy edényre, hogy a savó nagyobb része lecsepegjen. Közben melegítsük fel a tejszínt és keverjük bele a mézet, míg feloldódik. Amint a tejszín kihűlt, keverjük hozzá a narancsvirágvizet és fokozatosan adagoljuk a keveréket a joghurthoz. Tegyük kis késes mixerbe, vagy egy edénybe és tegyük a fagyasztóba. Időnként keverjük meg, 1-2 óra alatt megfelelő állagot érhetünk el.

A gombóchoz a rizst öntsük fel a vízzel és tegyük fel főni. Ha egészen beszívta a vizet, adjuk hozzá a tejet, a vajat és a vaníliakivonatot. Ha felforrt, fedjük le és hagyjuk az edényben teljesen kihűlni, addigra a tejet is magába fogja szívni a rizs. Keverjük hozzá a cukrot és a túrót. Tegyük hűtőszekrénybe, míg teljesen összedermed. Ekkor fagyiskanállal, vagy nedves kézzel formázzunk belőle gombócokat és  negyed órára tegyük őket a fagyasztóba. 
Ezután forgassuk meg őket a kissé megpirított szezámmagban és a frissen gombócozott joghurtfagyival tálaljuk. Étcsokival díszíthetjük.


2012. június 6., szerda

Táska torta



Úgy nézzétek, hogy ez az első táska formájú tortám, úgyhogy ha bármi nem tetszik, fogjátok a gyakorlatlanságra. :)
Egyébként nehezített feladatot csináltam magamnak megint, mert csak minitorta volt, kb 6 szeletnyi, így aztán nem méretarányos, hanem miniatürizált formában vannak a kellékek is rajta.


Ajándékba készült barátnőmnek, aki messze lakik tőlünk, így sosem kapott még tőlem tortát, ráadásul külföldre költözik, ami miatt még az eddigieknél is ritkábban fogunk találkozni. Így hát gondoltam  meglepem egy összevont szüli- és névnapi tortácskával, ami tükrözi az egyéniségét. Ő szerencsére egyből levette, hogy mire akartam célozni a cseppet sem nőies táskatartalommal. :)))


A táska a kedvenc táskamárkája akarna lenni, egy nemlétező fazonban, de azért a stílust követve. Sajnos nem tudtam már időhiány miatt részletesebben kidolgozni, de ő így is nagyon értékelte. :)
Belsőleg egy kis kísérletet folytattam egy újabb krémkombinációval és piskótafajtával, aminek ugyan jobb tartása volt, mint a megszokottnak, viszont nem annyira finom, úgyhogy azt hiszem el kell vetnem. 


Sajnos a színek megint nem úgy jönnek vissza a képeken, ahogy kellene, pedig tök büszke voltam a  jól eltalált rozsdaszínre, ami itt most sajna nem látszik. Egy barackszínre színezett alapra fújtam hús színű airbrush ételfestéket, és a végeredmény nagyon hasonlított az eredetire. 

Legközelebb azt hiszem magamnak is csinálok valami kis dögöset, úgysincs elég táskám... :D


2012. június 3., vasárnap

Mandulás sütemény barnított vajjal



Tudom, hogy külsejét nézve nem egy Mona Lisa, de megkóstolni mindenképp erősen ajánlom a következő kis sütikét. 
A mandula és a barnított vaj finom zamatot ad neki, érdemes frissen fogyasztani, lehetőleg a reggeli kávéhoz, avagy a délutáni teához. 
Viszonylag könnyen és gyorsan elkészíthető, kis pihentetést követően válik ropogóssá a külső felszíne, de belül puha és omlós marad. Fémdobozban eltartható, de előkészíteni sem érdemes, mert ez az adag biztosan egy kör alatt elfogy. :)



Mandulás sütemény barnított vajjal

Hozzávalók:
4 dkg liszt
8 dkg darált mandula (lehetőleg blansírozott, de nem kötelező)
12 dkg porcukor
3 tojás fehérje
8 dkg vaj


A lisztet keverjük össze a darált mandulával és a porcukorral. 
A vajat alacsony lángon kezdjük el olvasztani, ne forraljuk, csak figyeljük folyamatosan, míg barnulni nem kezd. Ekkor gyorsan vegyük le a tűzről, ne várjuk meg, míg megég, mert akkor már nem lesz jó és méreganyagok keletkezhetnek benne, ha megfeketedik. Tegyük félre hűlni.
A tojásfehérjéket villával verjük kicsit habosra, de nem habbá. Keverjük össze a szárazanyagokkal és dolgozzuk ki simára. Keverjük bele az olvasztott, barnított vajat is.
Kis muffinformákat, vagy más hasonlót vajazzunk ki és tegyünk a masszából mindegyikbe egye-egy evőkanálnyit. 
Előmelegített sütőben 200 fokon süssük 15-20 percig, majd kapcsoljuk le a sütőt és hagyjuk a süteményeket a formában kihűlni. Én úgy szoktam ellenőrizni, hogy a tetejüket megkocogtatom, és ha érzem, hogy már "kopog", de még épp hogy aranysárga a tetejük, akkor tudom, hogy jó.
Szobahőmérsékletre kivéve teljesen kihűtjük, és máris fogyasztható.


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails