Beépített szépség

Na, ezt a tortát most el kell magyaráznom. :)))

Unokatesóm barátnőjének készült a 24. szülinapjára és Jankával összedugtuk a fejünket, hogy mit is lehetne, ami igazán passzol hozzá. Valami oknál fogva nagyon vonzódik a nyomozói munka iránt, és gyakran hangoztatja, hogy FBI ügynök lenne legszívesebben, ha tehetné, így ebből a témából indultunk ki. :)

Mivel csak kis létszámú ünnepléssel számoltunk, pici lett a torta, így túl sok mindent nem lehetett rápakolni. Úgy gondoltam, hogy a legjobb az lesz, ha egy ütős figura határozza meg az egészet, különben nem lehetne elég részletesen kidolgozni.

Sokadik ötletként a Beépített szépség című régi Sandra Bullock film jutott eszembe róla, mert a lányzó is hasonlóan fésüli a haját, csak szőke. :) Miután a pink színt is szereti ruhában, éppen passzolt a filmplakáton szereplő szerelés, szinte csak a hajszínt kellett megváltoztatnom. 

Belülről egy tejszínes epertorta volt csokis piskótában, kívülről a szokásos fondantbevonattal burkoltam.

Én nem voltam ott a bulin, de állítólag nagy sikere volt, bár a hazafele úton sikerült egy néninek ráesnie a tortadobozra a buszon. Hallottatok már ilyet? Hogy lehet az, hogy épp egy tortára essen rá valaki??? Remélem azért egy picit beütötte a bokáját... :P

Jázmin és Boglárka

A szépen hangzó cím csak részben takar valódi virágokat, ugyanis a két tortából csak az egyik lett kifejezetten virágos. :)

Nagymama és unokája közös szülinapi ünneplésére készültek. A pici Jázmin most lett egy éves, a kis emeletes tortácska díszítését a dekorációs kellékek mintájához kellett igazítanom. A legjellegzetesebb motívum az 1-es szám, a pillangó és a kis virágok voltak, így ezeket emeltem ki, és az alapszínekkel kombináltam.

A nagymama tortája már kicsit melósabb volt, pár ránézésre egyszerű a díszítése. Régen kinéztem már ezeket a nemesített boglárkákat, hogy majd megpróbálom egyszer elkészíteni cukorból, csak ezidáig nem volt feladat, amihez illett volna. Most úgy gondoltam, hogy egy friss tavaszias, mégis szolidan elegáns tortához jól fognak illeni, így legyártottam négy virágfejet, az utolsó már egész jól sikerült, a többi meg jó volt gyakorlásnak. Végül a négyből három rá is került a tortára, kisebb töltelékvirágok kíséretében.

A pici lány tortája epres-joghurtos volt, a nagyié csokis, így mindenki megtalálhatta az ízlésének való szeletkét a buliban. :)

Édes képeket is kaptam az ünneplésről, Jázminka elmélyülten ismerkedik az első sütijével, Nagymama pedig önfeledten örül a meglepetésnek, én meg annak, hogy így is megörökítették a fogadtatást. :)

Levendulás torta

Hát itt a még januárban beharangozott másik levendulás torta. 

Szegény kicsit meg lett rángatva, mire rendeltetési helyére ért, ugyanis január elején a legnagyobb hóviharban nem tudták elvinni tőlem idejében, ezért már egy kicsit megviselt lett szegényke, de remélem ezt csak én látom rajta. Lakberendezési enteriőrfotózáshoz készült, kifejezetten a francia vidéki stílushoz passzoló külső volt a feladat.

Az első ilyen témájú torta sikere után most olyan kedvesek voltak, hogy nekem is készítettek pár képet csak a tortáról, amit nektek is megmutathatok. Azért ez így mindjárt más, mint az én kétbalkezes szerencsétlenkedésem az erkélyen...

Az általam készítetteket csak azért mutatom, hogy látszódjon a cukorból készített kis cukorlevendula csokor a tetején, illetve, hogy látni lehessen milyen volt a viszontagságok előtt. Sosem csináltam még ilyet, így csak egy rögtönzés volt, meg lehetne biztosan szebben is formázni a virágokat, de ahhoz több gyakorlat és tudás kellene, mint ami nekem van. Érdekes, hogy mennyire más színe van így a tortának...

Szerettem volna valami franciás könnyedséget vinni bele, ezért rajzoltam az alsó szint oldalára a fehér kis levendulasziluetteket, amit úgy gondoltam, hogy majd rézkarc hatásúak lesznek,  nem tudom mennyire sikerült ezt megvalósítani.

A belsejét tekintve levendula és csoki, azaz a krém konkrétan levendulás volt, de ezt még tökéletesítenem kell, ugyanis annyira telítődtem a levendula aromájával, hogy már semmilyen ízt és illatot nem éreztem azon kívül, így fogalmam sincs milyen mértékben sikerült adagolnom.

A szép képeket Fabricius Anna fotós készítette, köszönet és hála érte! :)

Kisvakond torta - A vakond és a lenáztatás

"- Kvak - szólította meg a béka a vakondot. - Várj, segítek! Sokszor láttam lenáztatást. 

Követ gördítünk a lenre, hogy a víz alatt maradjon. Minek néked a len?

- Hát nadrághoz! - felelte a vakond. A lenből vászon lesz, a vászonból pedig nadrág. De jó lesz, ha elkészül a nagyzsebes nadrágom!"

Szóval erről szól a torta. :)

Ez a második Kisvakond tortám és úgy érzem most sokkal jobban sikerült már megragadnom a figurák lényegét.

Bogyókámnak terveztem a harmadik szülinapjára, de a fiatalúr keresztülhúzta a számításaimat és a buli előtt egy héttel közölte, hogy ő bizony Elmot szeretne a haverkáival, így az ötletet félre kellett tennem.

Dédelgettem magamban, hogy egyszer úgyis megcsinálom, így esett meg, hogy egy gyermeklelkű felnőtt kaphatta meg a 48. szülinapjára. :)

Belül csokitorta volt, a figurákat marcipánból gyurmáztam.

Aranyos lett, nem?

Ford Mustang cabrio :)

Íme az első vállalható autós tortám! :)

Aki el szokta olvasni a szöveget is a bejegyzéseimhez, nem csak a képeket nézegeti, már tudhatja, hogy mennyire fázom a jármű formájú tortáktól. Ezt itt most tudatosan vállaltam be, hogy egy kicsit gyakoroljak, hátha megszűnik mumusnak lenni. :)

Nem vagyok híve amúgy sem az autó formájú tortáknak, de ez itt most jó feladatnak látszott, mert úgy, hogy az ünnepelt figuráját is beleültethettem, mindjárt életre kelt az egész.

A feladat egy Ford Mustang Coupe Cabrio 65-ös évjárat lett volna tűzpiros színben. Szokás szerint csak az Interneten fellelhető fotók alapján dolgozhattam, így pedig extra nehéz a feladat, mert nem látja az ember rendesen az arányokat. Emiatt nem is lett olyan igazán áramvonalas, mint szerettem volna, de azzal vigasztalom magam, hogy attól lett volna jobb, ha van legalább egy matchbox méretű modellem.

A figurát direkt olyan stílusban formáztam meg, hogy passzoljon a 60-as évek stílusához, napszemüvegben és lobogó sállal. :) 

A járgányt ennél aprólékosabban is meg lehetett volna csinálni, ha egy nap minimum 40 órából állna, nekem is sikerült volna. :) Azért a főbb stílusjegyeket igyekeztem beletenni, hogy felismerhető legyen.

Tejszínes csokikrémes csokitortavolt belsőleg, fondantbevonattal.

Dínós torta

Nem is értem, hogy ez a téma, hogy nem talált meg eddig korábban, hiszen minden második kisfiú dínómániás tudtommal. :)

Persze Zsuzsi barátnőmben nem kellett csalódnom most sem, hiszen jobbnál-jobb tortaötletekkel talál meg minden évben, és most már két gyerkőcének is gyárthatom a szülinapi tortákat. 

A nagyobbik fiúcskának már a 4. szülinapjára készültünk és az volt a kérése, hogy lehetőleg élethűre emlékeztető dinoszauruszok legyenek a tortán, ne olyan babásak, mert ő már név szerint ismeri az összeset és nem lehet holmi stilizált formával megvezetni. :)

Na most emiatt nem is lehetett pici tortában gondolkodni, mert egy élethű-szerű figurához kell egy bizonyos méret, nem lehet ötcentisben megcsinálni. A torta így 25 szeletes lett, a dínók pedig ehhez méretezve. 

A Brachiosaurus nyakába persze egy kis merevítést kellett tennem, a Stegosaurus tüskés hátának szerencsére egy kis szárítgatás elegendő volt. A Triceratops teste sajnos nem lett az igazi, de ahogy nézegettem a képeket nem is igazán volt egyértelmű milyennek is kell lennie, mert van ahol olyan nagyon orrszarvúra emlékeztető testtel ábrázolták, van ahol inkább elefántszerű volt.

A vulkánnal egyáltalán nem vagyok elégedett, legközelebb, ha több időm lesz rá, jobban ráfekszem a dologra, de talán egy négyéves még elnézi nekem ezt a változatot. 

A torta belseje egy szedres-túrókrémes tortát rejtett kakaós piskótával. A vulkán belsejét pedig kivájtam és meglepiként egy kis házi szederlekvárt töltöttem bele, hogy passzoljon a tortához. :)