Répatorta sütögetés a Fem3 Caféban

Ma reggel jépatojtát sütöttem a tévében! :)

A Fem3 Café délelőtti műsorában kellett egy répatorta-szakértő, így rám esett a választásuk... hihi... :)

Sajnos az élő adásban kicsit elírták a receptet, pont a leglényegesebb hozzávaló, a sárgarépa maradt ki, így most megosztom veletek itt.
A blogon lévő régi jó darabokból összegyúrva rittyentettem egy kicsit diósabb, narancsosabb, joghurtos frostinggal feldobott példányt.

Hozzávalók:

3 tojás

15 dkg nádcukor

150 ml napraforgóolaj

15 dkg finomra reszelt sárgarépa

5 dkg darált zabpehely

15 dkg finomliszt

1 teáskanál sütőpor

10 dkg darált dió

1 kezeletlen héjú narancs lereszelt héja

fél dl narancslé

csipet só

egy teáskanál kínai ötfűszer, vagy fahéj

Kézi, vagy gépi habverővel kikeverjük a tojást a nádcukorral és az olajjal. Hozzáadjuk a fűszereket, a narancslevet és a lereszelt sárgarépát. A lisztet összekeverjük a darált zabpehellyel, a sütőporral, a sóval és a dióval. A nedves és a száraz hozzávalókat összekeverjük. 

180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt sütőkeretben, vagy kapcsos tortaformában körülbelül 20 perc alatt, tűpróbáig sütjük.

A mázhoz:

Egy nagy doboz joghurtot sűrű szövésű anyagon át lecsepegtetünk. 5 dkg fehér csokit megolvasztunk, majd megvárjuk, míg langyosra hűl. Apránként hozzákeverjük a joghurtot, majd narancslével ízesítjük.

Tálalás:

A kész mázat rusztikus formában a kihűlt répatortára kenjük és marcipánrépákkal díszítjük.

Répatorta cupcake-formában a 4. blogszülinapra

Hüledeztem itt magamban, hogy már a negyedik éve írom ezt a blogot, így utólag nem is értem, hogy voltam képes minden héten kitermelni magamból valami irományt. :)

Az életben sem vagyok egy túl szószátyár típus, így ahhoz képest itt a blogban sokkal inkább megnyilvánulok. Bár legtöbbször a képek beszélnek helyettem, remélem Ti olvasók szívesen olvastok a csapongó gondolatokról is, leginkább arról, mit élek át egy-egy torta megszületése közben.

Tudom, hogy ez nem egy tipikus tortadíszítős blog, azaz nem gyártottam ezidáig fázisfotókat és tudományos értekezéseket a torták technikai kivitelezéséről, de nézzétek el nekem, én magam is úgy gondoltam, hogy még nem vagyok azon a szinten, sokkal tovább kell fejlődnöm ahhoz, hogy másoknak oszthassam az észt. :)

Leginkább egy afféle naplóként funkcionált ezidáig, azaz a saját fejlődésem nyomon követésére, pár vállalható munka, vagy éppen balul sikerült darab megmutatására, hogy más is okulhasson a példámból. Mostanára eljutottam odáig, hogy néhanapján kisebb büszkeséget éreztem, mikor belegondoltam, hogy minden fogást autodidakta módon sajátítottam el, ugyanakkor a profizmus hiányát is érzem sokszor, hogy lenne jó pár olyan területe ennek a műfajnak, amihez egész egyszerűen segítségre lenne szükségem, hogy továbbléphessek.

Így aztán négy év után úgy döntöttem, változásra vágyom, hogy ez a hobbi ne sikkadhasson el, megnyíljanak a lehetőségek a továbblépésre. Még képlékeny a dolog, érlelődik ez-az, de Ti is látni fogjátok, ha sikerül kisebb lépéseket tennem és konkrétabb segítséget is nyújthatok majd Nektek, hogy megismerkedhessetek közelebbről is ezzel az "édes" szerelemmel. :)

Ennek a személyes kitárulkozásomnak örömére íme egy tradicionálisan blog-évfordulónként megjelenő jépatojtás recept! :D

Ez most úgy született, hogy volt nemrégiben egy kis gasztroblogger találkozó Jankáéknál, amiről a többiek már idejében részletesen írtak, de én jól lemaradtam időben a recepttel, mert konkrétan, amikor kóstolót vittem, sikerült jól elrontani, de újat gyártani már nem volt lehetőség. Régebbi répatorta receptjeimből akartam transzformálni egy cupcake receptet, de nem gondoltam rá, hogy egyrészt ugyanolyan összetételű tészta kisebb mennyiségben hajlamos lehet a kiszáradásra, illetve, hogy nem szabad a műveletet az utolsó pillanatra hagyni, mert valami biztosan balul sül el. Itt konkrétan a máz eredetileg egy meringués vajkrém lett volna, ehhez képest sikerült túlverni gőz fölött és folyt, mint az istennyila.

Most sikerült időt szakítanom arra, hogy átalakítsam a receptet, több sárgarépát és aszalt gyümölcsöt tettem bele, így egy jóval szaftosabb, puhább összetételű tésztát gyártottam és inkább meleg eljárással csináltam meg a krémet, nehogy megjárjam a gőzzel. Eredetileg a tavalyi fügés répatortámból indultam ki, amihez a tavalyelőtti blogszülinapi répatorta frostingját párosítottam, az akkori kandírozott sárgarépával. A tészta alapvetően nem túl édes, éppen azért, mert a feltét viszont nagyon is az, de épp ezért jól kiegészítik egymást, majd meglátjátok. Hát íme...

Répatorta cupcake barna meringuével és kandírozott sárgarépával

Hozzávalók 12 db cupcake-hez:

3 tojás

13 dkg barna nádcukor

150 ml olaj

20 dkg reszelt sárgarépa

15 dkg finomliszt

5 dkg zabpehelyliszt

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál szódabikarbóna

1 csipet só

3 dkg enyhén előpörkölt, durvára darált dió

10 dkg apróra vágott aszalt füge 

4 dkg aszalt feketeribizli

A frostinghoz:

3 db tojásfehérje

20 dkg barna nádcukor

8-9 dkg puha vaj

Díszítés:

kandírozott sárgarépa (recept ITT)

ehhez most zöldséggyaluval gyalultam le a répát, majd kandíroztam, a recept ugyanaz

A tojásokat habosra keverjük a nádcukorra, majd hozzáadjuk az olajat. Összekeverjük a száraz hozzávalókat és az egészet simára dolgozzuk. Fakanállal beleforgatjuk az apróra vágott fügét és az aszalt ribizlit.

Muffinformákba töltjük és 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt tűpróbáig sütjük.

A krémhez gőz fölött a tojásfehérjét és a nádcukrot együtt csípősre melegítjük, azaz csak épp annyira, hogy elég meleg legyen, de még ne égesse meg az ujjunkat.

A gőzről levéve kihűlésig habbá verjük, majd fokozatosan hozzádobáljuk a puha vajat. Ha ügyesek voltunk, máris habzsákba tölthető és díszíthetjük a kihűlt répás muffinjaink tetejét. Ha nem hűlt ki eléggé a tojáshab, mielőtt a vajat hozzáadtuk volna, ellágyulhat, de ezen segíthetünk, ha a hűtőbe tesszük egy időre, majd újra kihabosítjuk.

Tetejüket kandírozott sárgarépával díszítjük.

Harmadik blogszülinap a legfrissebb répatortával és egy kis meglepetés

Nekem is hihetetlen szinte, de már a harmadik szülinapját ünnepli a blog. 

Úgy elröppent az idő ... felnőnek a gyerekek... hüpp.... :)

Mostanság kicsit kevesebbet mozgolódtam, az igaz, de muszáj volt utolérnem magam minden fronton, ami korántsem érzem úgy, hogy megtörtént volna, hisz még csak most jön a karácsonyi készülődés. Mielőtt belecsapnék a lecsóba, azért még hoztam Nektek egy aktuális blogszülinapi jépatojtát. :)

Bírom még tovább is variálni, konkrétan aszalt fügét csempésztem a répa mellé, amiért utólag megveregettem a vállamat. Tuti, hogy amikor lehet, teszek most már bele, ugyanis a füge magos része nagyon kellemesen roppanóssá vált a sütés alatt, és az íze pedig igazán pikánssá tette az összhatást. Mivel a répatorta alapvetően egy töltelék nélküli sütemény, mindig jól kiegészíti egy kis krém a tetején, aminek én most egy citromos-fehércsokis mázt készítettem. Durvára vágott pörkölt dió segíti még a ropogósságát a tetején, plusz egy kis aranyra színezett cukorral szórtam meg az ünnepélyesebb hatás kedvéért. :) A legjobb, ha az egész diót előre megpörköljük kicsit, utána daráljuk le a sütibe szánt részt, úgy még finomabb!

Mielőtt megosztanám veletek a receptet, még el kell mesélnem, hogy a blog kapott egy ajándékot még a szülinapjára.

Tegnap megjelent a Vidék Íze magazin legfrissebb, decemberi száma, melyben én is kaptam két oldalt, ahol engem és három receptemet mutat be röviden, de velősen. :) Csak azért írom, hogy röviden, mert sajnos olyan komplikált recepteket adtam, hogy nem fért be a teljes szöveg a két oldalba, így az ott szereplő Mogyorós süteményhez járó mazsolalekvár és a Baked Alaskához (sült fagyi) járó csokifagyi és ribizliöntet receptjét majd itt a blogban olvashatjátok .

Ezúton is köszönöm a lehetőséget, és, hogy szemet vetettek rám és a blogomra! :) Az újságban egyébként jó kis adventi recepteket és karácsonyi ajándékötleteket is találtok.

Jöjjék hát a recept!

Répatorta szárított fügével és citromos-fehércsokis mázzal

Hozzávalók egy 18 cm-es átmérőjű formához:

3 tojás

13 dkg barna nádcukor

150 ml olaj

15 dkg reszelt sárgarépa

15 dkg finomliszt

5 dkg teljes kiőrlésű zabliszt

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál foszfátmentes sütőpor

1 csipet só

5 dkg darált dió

10 dkg apróra vágott szárított füge

A mázhoz:

5 dkg fehér csoki

3 ml tejszín

1-2 evőkanál friss citromlé

2 evőkanál lecsepegtetett tejföl, vagy krémsajt

+

durvára vágott dió a tetejére

A tojásokat elektromos habverővel habosra keverjük a nádcukorral. Hozzákeverjük az olajat, majd simára dolgozzuk az összekevert szárazanyagokkal. Beleforgatjuk a diót és az apróra vágott fügét. 

Sütőpapírral bélelt formába öntjük, majd 180 fokra előmelegített sütőben 40-45 perc alatt tűpróbáig sütjük.

A mázhoz felforrósítjuk a tejszínt és a csokira öntjük, kevergetjük, míg fel nem olvad. Langyosra hűtjük, hozzákeverjük a citromlevet, majd apránként a lecsepegtetett tejfölt. A kihűlt répatorta tetejére simítjuk és megszórjuk enyhén megpörkölt apróra vágott dióval.

 

Blogkóstoló 4. fehércsokis-mogyorós répatortával

Chef Viki a háziasszonya az aktuális, szám szerint a negyedik Blogkóstolónak, amire most én is jelentkeztem. 

A sorsolásnál Pinkócit kaptam játszótársul, azaz az ő receptjeiből kellett szemezgetnem. Blogja a "Szárnyalj, és a felhők fölött nem érhet baj" nevet viseli és nagyon sok szimpi receptet tartalmaz. Én az édességek között nézelődtem természetesen és találtam is sok sütit és tortát, amik mind nagyon gusztán néztek ki. Úgy szerettem volna választani, hogy lehetőleg saját receptet próbálhassak ki, hogy ne kelljen az eredeti forrást is felbogarásznom. Sajnos a sajátok kicsit költségigényesek voltak, így végül egy répatortára esett a választásom, mi másra ugye... :)

Nagyon érdekesnek hangzott, hogy liszt helyett zsemlemorzsát kell hozzá tenni, gondoltam ezt ki kell próbálni. A receptet kicsit megvariáltam, mert nekem a massza kicsit túl száraznak tűnt, gondolom azért, mert öreg volt a sárgarépám és már alig lehetett víztartalma, így az eredetileg megadott fehércsoki mennyiség díszítésre szánt részét is a tésztába kevertem, plusz egy kis vizet adtam még hozzá. A receptben nem szerepelt, hogy milyen mogyoró kell hozzá, így én törökmogyorót daráltam, mert csak az volt itthon. Szilikonos savarin formában sütöttem, így nem kellett kikenni a formát, egy kicsit lapos, de csinos koszorú formát kaptam. Fincsi lett és omlós! :) Az eredeti receptet ITT találhatjátok.

A második blogszülinapra: Répatorta kandírozott sárgarépával, barna meringeuével

Hipp és hopp, máris elmúlt egy újabb év, megint szülinapot ül a blogom! :)

Nem fárasztanálak benneteket statisztikával, de azt azért elmondom, hogy olyan ütemben készülnek a sütik és a torták, hogy publikálni alig van időm már őket, így aztán az elkövetkezendő időszakban jól rátok zúdítok majd jó pár receptet még az idei termésből.

A blog szülinapjára az évi szokásos jépatojtával készültem, most egy vadiúj változattal. Ez egy kicsit tömörebb fajta, mint a többi volt, mert elláttam bőven dióval és kandírozott sárgarépával. Egy könnyű kis meringue habocska koronázza, eredeti nevén "brown sugar swiss meringue buttercream", amit Martha Stewarttól lestem el. Barna cukorból kell készíteni, így ilyen kellemesen karamelles ízű és színű könnyű vajrémet kapunk, olyan, akár a legfinomabb karamellkrém, nekem nagyon bejön. Én nem mertem úgy á'la natur beletenni a cukrot, inkább kávédarálón megdaráltam kicsit, bár lehet, hogy anélkül is szépen feloldódott volna a gőz fölött, de így éreztem tutinak.

A sárgarépa kandírozása egy gyermekkori emlékből bukkant elő, ugyanis nagymamám vett gyakran akkoriban dobozos változatot belőle, amit azóta sem láttam az üzletekben, csak az maradt meg bennem, hogy nagyon szerettem rágcsálni. A kandírozást sima cukorsziruppal végeztem el, sárgarépával is nagyon jól működik, persze sok múlik a répa nedvességtartalmán is, illetve, hogy milyen vékonyra vágjuk a szeleteket. Én vastagabb és vékonyabb verziót is csináltam, a soványkábbakat szántam díszítésre, a többit darabolásra. Minél vékonyabbra vágjuk, annál jobban összepöndörödik a száradás közben, így mókás kis díszítést lehet belőle bármilyen sütire. Kicsit hosszadalmas az elkészítése, de megéri, mert sokáig eltartható.

A sütemény tésztájához most egy tömörebb, diósabb változatot készítettem, nem azt a könnyű kevert tésztásat, amit szinte piskóta helyett lehet használni. A diót pöttyet előpörköltem, majd nem túl finomra daráltam. Vagyis inkább durvára, mint finomra. :) Kínai ötfűszerrel tettem ízesebbé, mert abban pont olyanok az arányok, hogy nem kell külön kevergetnem és amúgy is egy fahéjas-ánizsos ízvilágot képzeltem el a répához.
Legújabb szerzeményeimben, szépséges répás Pataki tálban és tányérban tálaltam, répatortához már csak ezeket leszek hajlandó használni. :)

Répatorta kandírozott sárgarépával, barna meringeuével

Hozzávalók egy 18 cm átmérőjű tortaformához:

15 dkg sárgarépa

2 tojás

10 dkg barna nádcukor

50 ml növényi olaj
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

15 dkg finomliszt

1 teáskanál sütőpor

1 csipet só

1,5 teáskanál kínai ötfűszer keverék

10 dkg darált dió (kicsit előpörkölve, közepesen durvára darálva)

1 kávéskanál citromlé

maréknyi kandírozott sárgarépa

a meringuéhez:

2 tojás fehérje

csipet só
10 dkg barna nádcukor

4 dkg szobahőmérsékletű vaj

a kandírozott répához:
2 közepes szál sárgarépa (kb. 15 dkg)
2 dl víz
10 dkg cukor
fél citrom leve

A tésztához megtisztítjuk és lereszeljük a sárgarépát. A tojásokat kikeverjük a nádcukorral és az olajjal.
A liszteket összekeverjük a sütőporral, a sóval és a fűszerkeverékkel, majd jól kikeverjük a tojásos folyadékkal. Hozzáadjuk a diót, a citromlevet, a reszelt sárgarépát, legvégül a kis kockákra vágott kandírozott répát is.
Tortaformába simítjuk és 200 fokon tűpróbáig sütjük.

A vajkrémhez gőz fölött gépi habverővel elkezdjük alacsony fokozaton habosítani a tojások fehérjét a sóval, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a barnacukrot és addig verjük, míg össze nem sűrűsödik. Kicsit lassan fog menni, ahogy oldódik a cukor, de türelmesnek kell lenni és nem sokat törődni a karzsibbadással. :)
A habot levesszük a gőzről és a felkockázott vajat fokozatosan beledobálva folyamatosan verjük tovább a habot, míg langyosra nem hűl. Ha nem éreznénk elég keménynek, kis időre hűvösre tehetjük, utána tovább habosítható lesz.
Habzsákba töltjük és rózsákat nyomunk a tortára, majd kandírozott sárgarépával díszítjük.

A kandírozott sárgarépa elkészítéséhez szükségünk lesz két közepes szál sárgarépára, amit megtisztítunk és csíkokra vágunk. 1 dl vízbe belefacsarjuk fél citrom levét, felforraljuk és 5 percig főzzük benne a répacsíkokat. Jól leszűrjük. A vízből és cukorból szirupot főzünk és beledobáljuk újra a répacsíkokat. Még 10-15 percig főzzük, míg a répa megpuhul, leszűrjük és rácsra terítjük lecsöpögni.
Hagyjuk a répát teljesen megszáradni, majd jól záródó edényben, vagy üvegben pihentetjük egy napot. A cukorszirupból frisset készítünk és újra főzzük benne a répát még 5-10 percig, majd újra leszűrjük és kiterítjük száradni. Ha jófajta répa volt, lehet, hogy ennyi elég is neki, de ha rágósnak éreznénk a répaszeletkéket, másnap újra megismételhetjük a kandirozást. Jól záródó edényben sokáig eláll.

Blogszülinapi jépatojta :) - avagy Répatorta de lux friss gyömbéres narancslekvárral

Bibíííííííí, ma van a blogszülinapom! :)))
Milyen jó, hogy most már két szülinapot is tudok ünnepelni, ráadásul ennél nem kell eltitkolni, hogy hányadik! :D
Én magam észre sem vettem volna, hogy eltelt már egy egész év, ha tesókám nem figyelmeztet rá, így még épp ki tudtam találni valami meglepit magamnak és kedves olvasóimnak. Köszönöm mindenkinek, aki néha benéz hozzám, mert nélkületek biztosan nem értük volna meg ezt a szép kort! :) Nekem még az is érdekes, hogy ez az első blogszülinap épp Advent első vasárnapjára esik, ám mégsem valami karácsonyossal jövök, hanem nevezhetjük inkább húsvétinek, mégis ez passzol jobban a bloghoz úgy érzem. Úgy gondoltam, mi mással ünnepelhetném meg jobban ezt a napot, mint egy répás tortával, igaz, ez a nyuszika nem beszédhibás, csak nagyon erőlködik, hogy a nálánál nagyobb répát kihúzza a földből, ami természetesen nem sikerülhet neki már azért sem, mert rajta áll. :D

A répatorta az első receptes bejegyzésemben lévőhöz képest sokat változott. Fel lett tuningolva szépen dióval, aszalt vörösáfonyával, fűszerekkel és egy kis narancslekvárral. A narancslekvárt és a vörösáfonyát éppen azért választottam, hogy savanykás jellegük ellensúlyozza majd az édes marcipánbevonatot. Ő volt az első olyan sütemény, amelynek creme of tartarral, azaz borkővel növeltem meg a térfogatát, nagyon jól bevált egyelőre, fogok még vele próbálkozni. Egyébként ez szintén a Mentától kapott ajándékcsomagban lapult. ;) A lényege, hogy természetes térfogatnövelő, foszfátmentes és csak egy pici szódabikarbónával kell kiegészíteni, hogy működésbe lépjen.
A narancslekvárt frissen készítettem, ahogy minden Karácsony előtti időszakban szoktam, és általában csak akkora mennyiséget főzök, hogy éppen elfogyjon, így nem szükséges tartósítani sem. Sajnos nem volt itthon friss gyömbér, így most őrölt gyömbérport tettem bele. A friss gyümölcsöt kandírozott narancshéjjal is kiegészítettem, mert annak tutira biztonságos a felhasználása, ráadásul nagyon finom szirupban eltéve. Én most dzsemfixáló porral is kiegészítettem, mert valamiért nem akart úgy besűrűsödni, ahogy szerettem volna, de anélkül is nyugodtan elkészíthető. Nekem ez így amiatt is jobban jött, hogy ne folyjon ki majd a tésztarétegek közül.

A répatortát most kivételesen három különálló kis lapban sütöttem meg és a narancslekvárral töltöttem meg a rétegeket. Narancshéjjal ízesített vajkrémmel vékonyan bevontam, majd marcipánnal borítottam. Eredetileg airbrush festékszóró pisztollyal akartam volna a répát élethűbbre lefújni, de most sajnos csak kézi festésre volt lehetőségem. A répatorta omlósabb szerkezetű tésztájának nem tesz jót a hűtés, ezért szobahőmérsékleten javaslom fogyasztani. :) Íme hát a recept.



Répatorta de lux, friss gyömbéres narancslekvárral Hozzávalók a narancslekvárhoz:
(egy közepes befőttesüvegnyi mennyiség)
2 db szép narancs1 db citrom
15 dkg kristálycukor
150 ml víz
1 kiskanál gyömbérpor
egy evőkanálnyi kandírozott narancshéj (vagy frissen reszelt narancshéj, ha a narancs bio)
2 teáskanál dzsemfix (nálam dr. Oetkeres)


Hozzávalók a répatortához:

(18 cm-es átmérőjű formában sütve)
15 dkg reszelt sárgarépa 
2 tojás
10 dkg kristálycukor
egy kávéskanál vaníliakivonat
20 dkg liszt
1 teáskanál creme of tartar (borkő, de nem sav!)
fél teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só
50 ml olaj
1 csapott kávéskanál fahéj
1 csapott kávéskanál gyömbérpor
5 dkg darált dió
2 evőkanál narancslekvár
1-2 evőkanál aszalt vörösáfonya

A bevonathoz:

10 dkg vaj
10 dkg porcukor
1-2 evőkanál tejszín
fél narancs reszelt héja
25-30 dkg marcipán

Elsőként elkészítjük a narancslekvárt, hogy amíg az hűl, nekiállhassunk a répatortának.
A narancsokat és a citromot kifilézzük, fehér részüktől és hártyájuktól alaposan megtísztítjuk. Ügyeljünk rá, hogy a fehér részből ne maradjon a narancshúsból, mert az megkeserítheti a lekvárunkat. Érdemes a műveletet olyan edényben végezni, ami a levet is felfogja, mert azt is felhasználhatjuk.
A cukrot a vízzel felforraljuk, majd hozzáadjuk a narancsot és takarék lángra kapcsolunk. Jó negyed órát rotyogtatjuk, majd hozzáadjuk a gyömbérport és a két teáskanál dzsemfixet. Feltekerve a lángot mégegyszer kiforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről. Belekeverjük a kandírozott narancshéjat (ha sima narancshéjat használunk, már a főzés alatt bele kell tenni), és két-három evőkanálnyit félreteszünk a meleg lekvárból a répatorta tésztájához. A többi forró lekvárt rögtön tiszta befőttesüvegbe töltjük, jól rácsavarjuk a tetejét és fejre állítjuk. Hűvös helyre tesszük hűlni, míg a tésztát kisütjük.

A répatortához lereszeljük a répát finomra és félretesszük.
A tojásokat kikeverjük a cukorral és a vaníliával. A lisztet összekeverjük a borkővel és a szódabikarbónával, a fahéjjal, gyömbérrel, valamint a csipet sóval. Elektromos habverővel jól beledolgozzuk a tojásos keverékbe, majd hozzákeverjük a reszelt répát. Ezután jöhet az olaj és a darált dió is. Hozzáadjuk a narancslekvárt, amiből attól függően, hogy mennyire volt lédús a sárgarépa, lehet, hogy egy kicsit több is mehet bele két kanálnál. Végül fakanállal beleforgatjuk az aszalt vörösáfonyát, de más aszalt gyümölcs is használható. Előmelegített sütőben, közepes fokozaton (nálam gázsütő 5-ös) tűpróbáig sütjük.
A kész répatortát félretesszük hűlni. Ha már a lekvár is megdermedt és a tészta sem forró, a rétegeket megtöltjük a friss lekvárral és a tortát behűtjük.

A vajat és a porcukrot robotgéppel kikeverjük, míg a cukor teljesen fel nem oldódik, ekkor beletesszük a tejszínt és a reszelt narancshéjat. A keverékkel bevonjuk a tortát, spatulával jól elsimogatjuk rajta, majd visszatesszük a hűtőbe annyi időre, míg a bevonatot elkészítjük.
A marcipánt átgyúrjuk, ha szükséges színezzük, porcukorral beszórt felületen kinyújtuk, majd bevonjuk vele a tortát. A felesleget körben levágjuk, és a maradék marcipánnal ízlés szerint kidíszítjük.

A "jépatojta"

Stílszerűen egy répatortával kell indítsam a blogot, mielőtt szó érné a ház elejét. :)

Ez egy saját fejlesztésű répatorta recept, nekem bevált, aki szereti a hozzávalókat külön-külön, az együtt is szeretni fogja. Úgy született, hogy volt otthon egy kevés répa, egy kevés tök, és ahogy már ez lenni szokott fel kellett használni. Ez sült ki belőle. A mennyiség egy 20 centis tortaformához elegendő. Tehát…

Tökös-mogyis (höhö) répatorta

Kell hozzá:

20 dkg sárgarépa

10 dkg sütőtök

3 tojás

20 dkg cukor

fél kiskanál vaníliakivonat

30 dkg liszt

1 csomag sütőpor

1 csipet só

1 dl napraforgó olaj

1 teáskanál fahéj

fél teáskanál gyömbér

8 dkg nem túl apróra darált mogyoró

1 kisebb narancs

porcukor

A sütőt előmelegítjük kb 180 fokra. A sárgarépát és a sütőtököt lereszeljük és félretesszük. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, a vaníliával és az olajjal. A lisztet összeszitáljuk a sütőporral, a sóval és a fűszerekkel, majd mindezt kézi habverővel hozzákeverjük az előbbiekhez. A masszához reszelünk fél narancs héját és szintén hozzákeverjük a fél narancs levét. Ha szerencsénk van, és elég lédús volt a sárgarépa, a levét leszűrjük és félretesszük. A répát és a tököt hozzákeverjük a masszához, majd végül beleforgatjuk a mogyorót. Sütőpapírral bélelt tortaformában tűpróbáig sütjük.

Rácson kihűtjük a kész tortát, majd a megmaradt fél narancs reszelt héjával, levével (ha maradt, répalé is jöhet hozzá), kikeverünk egy kis tálkányi leszitált porcukrot és a kapott mázat elsimítjuk a torta tetején. Lehet marcipán répácskákkal díszíteni, ahogy a répatortákat általában szokás. :) A sütőtökből nem érdemes többet bele tenni, nehogy túl domináns legyen az íze.