2017-es őszi Segítsüti - Fügés, karamellás diótorta

Segítsüti árverés indul!

Az őszi sütisütő csapat támogatottja idén a Völgyzugoly Alapítvány lesz, mely sérült gyermekek családjait támogatja, hogy javítsa életminőségüket és elősegítse a társadalomba való beilleszkedésüket.
Az alapítvány munkájáról bővebben ITT olvashattok.

Én idén kicsit formabontó tortával készültem. :) Eddig nem nagyon készítettem erre az alkalomra burkolt tortát, pedig elsősorban az a fő profilom, de valahogy mindig úgy éreztem, hogy a külsőnek ebben az esetben inkább azt kell tükröznie, hogy milyen ínycsiklandozó belsőt is takar a látvány, hogy minél jobban el tudják képzelni a licitálók mire ajánlják fel az adományaikat.

Hagyományosan minden évben az őszhöz kapcsolható alapanyagokat választottam, de valahogy eddig kimaradt a dió, pedig ha valami, az aztán igazán őszi. :)
Tehát idén a dió van a középpontban, méghozzá nem is akárhogy! Belsőleg finom pörkölt dióval készült piskóta, diós-aszalt fügés ropogós réteggel és karamellás krémmel, melyet kissé savanykás fügelekvárral márványozok, hogy oldja az édes ízvilágot.
Idén a torta külleme is őszi hangulatú lesz, csokis bevonóval burkolom a tortát fatörzsmintázattal, melyet őszi cukorlevelekkel, bogyócskákkal és marcipántermésekkel koronázok.
Szeretettel várom a bőkezű licitálókat, aki segíteni szeretnének, miközben egy finom tortát is nyernek bónuszként! :)
Licitálni a Segítsüti árverés oldalán tudtok.
Drukkdrukkdrukkk....

Diós kekszkoszorú

Egyszerű, de nagyszerű kis kekszrecept és dekorációs ötlet tőlem, Nektek. :)

Diós kekszkoszorú

Hozzávalók egy nagy tepsire való adaghoz:

25 dkg hideg vaj

45 dkg finomliszt

6 dkg darált dió

csipet só

16 dkg porcukor

2 kisebb egész tojás

A vajat kikeverjük a porcukorral összekevert dióval, majd apránként hozzáadjuk a sóval elkevert lisztet is. Kézzel hozzágyúrjuk az egész elkevert tojásokat, majd fóliába tekerve fél órát hűtőszekrényben pihentetjük.

A tésztát 3-4 mm vastagra nyújtjuk és egy 6-7 cm átmérőjű kerek kiszúróval, vagy pogácsaszaggatóval köröket vágunk a tésztából. A körök közepét 2 cm átmérőjű kiszúróval, vagy almacsumázóval kiszúrjuk és 180 fokra előmelegített sütőben 5-6 perc alatt halvány drapp színűre sütjük.

A kihűlt kekszecskéket magyal mintázatú marcipánlevélkékkel és piros marcipánbogyócskákkal díszítjük az alábbi képes leírás alapján. A marcipánt cukorsziruppal, vagy ehető ragasztóval is felragaszthatjuk a kekszekre.

Kellemes ünnepi  készülődést Mindenkinek! :)

Harmadik blogszülinap a legfrissebb répatortával és egy kis meglepetés

Nekem is hihetetlen szinte, de már a harmadik szülinapját ünnepli a blog. 

Úgy elröppent az idő ... felnőnek a gyerekek... hüpp.... :)

Mostanság kicsit kevesebbet mozgolódtam, az igaz, de muszáj volt utolérnem magam minden fronton, ami korántsem érzem úgy, hogy megtörtént volna, hisz még csak most jön a karácsonyi készülődés. Mielőtt belecsapnék a lecsóba, azért még hoztam Nektek egy aktuális blogszülinapi jépatojtát. :)

Bírom még tovább is variálni, konkrétan aszalt fügét csempésztem a répa mellé, amiért utólag megveregettem a vállamat. Tuti, hogy amikor lehet, teszek most már bele, ugyanis a füge magos része nagyon kellemesen roppanóssá vált a sütés alatt, és az íze pedig igazán pikánssá tette az összhatást. Mivel a répatorta alapvetően egy töltelék nélküli sütemény, mindig jól kiegészíti egy kis krém a tetején, aminek én most egy citromos-fehércsokis mázt készítettem. Durvára vágott pörkölt dió segíti még a ropogósságát a tetején, plusz egy kis aranyra színezett cukorral szórtam meg az ünnepélyesebb hatás kedvéért. :) A legjobb, ha az egész diót előre megpörköljük kicsit, utána daráljuk le a sütibe szánt részt, úgy még finomabb!

Mielőtt megosztanám veletek a receptet, még el kell mesélnem, hogy a blog kapott egy ajándékot még a szülinapjára.

Tegnap megjelent a Vidék Íze magazin legfrissebb, decemberi száma, melyben én is kaptam két oldalt, ahol engem és három receptemet mutat be röviden, de velősen. :) Csak azért írom, hogy röviden, mert sajnos olyan komplikált recepteket adtam, hogy nem fért be a teljes szöveg a két oldalba, így az ott szereplő Mogyorós süteményhez járó mazsolalekvár és a Baked Alaskához (sült fagyi) járó csokifagyi és ribizliöntet receptjét majd itt a blogban olvashatjátok .

Ezúton is köszönöm a lehetőséget, és, hogy szemet vetettek rám és a blogomra! :) Az újságban egyébként jó kis adventi recepteket és karácsonyi ajándékötleteket is találtok.

Jöjjék hát a recept!

Répatorta szárított fügével és citromos-fehércsokis mázzal

Hozzávalók egy 18 cm-es átmérőjű formához:

3 tojás

13 dkg barna nádcukor

150 ml olaj

15 dkg reszelt sárgarépa

15 dkg finomliszt

5 dkg teljes kiőrlésű zabliszt

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál foszfátmentes sütőpor

1 csipet só

5 dkg darált dió

10 dkg apróra vágott szárított füge

A mázhoz:

5 dkg fehér csoki

3 ml tejszín

1-2 evőkanál friss citromlé

2 evőkanál lecsepegtetett tejföl, vagy krémsajt

+

durvára vágott dió a tetejére

A tojásokat elektromos habverővel habosra keverjük a nádcukorral. Hozzákeverjük az olajat, majd simára dolgozzuk az összekevert szárazanyagokkal. Beleforgatjuk a diót és az apróra vágott fügét. 

Sütőpapírral bélelt formába öntjük, majd 180 fokra előmelegített sütőben 40-45 perc alatt tűpróbáig sütjük.

A mázhoz felforrósítjuk a tejszínt és a csokira öntjük, kevergetjük, míg fel nem olvad. Langyosra hűtjük, hozzákeverjük a citromlevet, majd apránként a lecsepegtetett tejfölt. A kihűlt répatorta tetejére simítjuk és megszórjuk enyhén megpörkölt apróra vágott dióval.

 

Teadélután macikkal és sütinyalókákkal

Az úgy volt, hogy barátnőm kisfiának lemaradtam a szülinapjáról, ugyanis nem volt kapacitásom az idén tortát készíteni neki, amit nagyon sajnáltam. Megígértem viszont, hogy valamiképp kárpótolni fogom őket, így abban maradtunk, hogy a legközelebbi babás találkozóra készítek neki egy kisebb tortát, lehetőleg macisat, mert eredetileg is az lett volna a kívánalom. A minitortát egy kis sütinyalókával kellett kiegészítenem, mert az most "menő". :P

El kell, hogy mondjam, eddig kifejezetten ellenérzésekkel viseltettem a "cake pops" iránt, ugyanis rendkívül gagyinak találtam, hogy egy tulajdonképpen kókuszgolyó-szerű kis tésztagolyót csokiba mártva, és pálcára tűzve szolgáljak fel a népeknek. Nagyon reméltem, hogy engem elkerül majd ez a dolog és nem kell vele bajlódnom, de most meggyőztek, hogy mivel ez is egy ilyen divathóbort most nálunk, nem engedhetem meg magamnak, hogy én nem veszem fel a repertoáromba. :)))

Na jó, be is adtam a derekam, de muszáj volt előtte egy kis próbagyártást csinálni. Így születtek ezek a kis szösszenetek itt:

Az érintettektől ezúton is elnézést kérek, hogy csak most jutottam hozzá, hogy közzétegyem őket, sajnos a szokásos időhiányban szenvedek és itt sorakoznak még a torták...

Most néhány szót a sütinyalóka készítésről.
A cake pops "nagyasszonya", Bakerella szerint ehhez nincs is szükségünk másra, mint egy doboz cake pops sütiporra, meg némi krémsajtos maszatra a megkötéshez. Na most nekem ez eleve ellenszenves volt, a házias ízeket sokkal inkább preferálom, meg különben sem nagy kunszt egy kevert tésztát összedobni alapnak, erre aztán még a legkezdőbb kezdő sütögető is képes.

Első körben krémsajtos és kétféle csokis verziót csináltam, közben kitapasztalva, hogy milyen állag a megfelelő és fehér csokival, majd temperált étcsokival vontam be őket. Állagát tekintve a fehércsokis jobban vizsgázott, mint a képen is látszik, mert szebben sikerült bevonni vele a golyócskákat, viszont az étcsokis sokkal finomabb volt, így azzal próbálkoztam tovább. Lehet venni nálunk is kifejezetten ilyen célra gyártott bevonót, de mindenki tudja, hogy a csoki annál sokkal finomabb, bár a bevonópasztillákból színes is létezik, így ha érdekesebb külsőre van szükség, jobban használható.

A gyerkőcös partira már egy diós-csokis változatot készítettem, plusz kis csokidrazsékkal oldottam meg a mackók fülét és egy kis marcipánnal a többi részletet. Alaptésztának a csokis-tejfölös piskótareceptemet használtam kicsit tömörebbre sütve, nagyon jól vizsgázott, mert elég omlós állagú és így nem lett "fujtós" a végeredmény. Bár a gyerekek alapvetően jobban szeretik a tej-, mint  az étcsokit, most mégis ez utóbbit használtam, hogy ne legyen az összhatás túl édes.

Úgy tapasztaltam, hogy egy napos pihentetés után jobban összérnek az ízek és finomabb lesz a belseje, ezért a következő alkalommal már egy nappal korábban elkészítettem a kis golyóbisokat.

A dolog még további fejlesztéseket igényel, de ezt az első receptet közzé teszem azzal a felvetéssel, hogy a többiek is követik. :)

Mellesleg a kis mackós minitorta is diós-csokis volt belsőleg, a kis plüssmacikat pedig még én magam készítettem bő 15 évvel ezelőtt, most végre dekorációnak is felhasználhattam őket. Nem is kell mondanom, hogy a lurkóknak nagyon bejött a dolog, meg is kaptam a kívánságlistát, hogy legközelebb miket gyártsak majd. :)

Diós-csokis sütinyalókák

Hozzávalók kb 30 darabhoz:
2 tojás
15 dkg cukor
15 dkg finomliszt
4 dkg rétesliszt
1 csapott evőkanál kakaó
1 teáskanál sütőpor
1 dl tejföl
1 dl olaj

5 dkg darált dió
8 dkg étcsoki
10 dkg krémsajt (házi, vagy Philadelphia, esetleg mascarpone)
2 dkg olvasztott vaj

A füleknek:
csokidrazsé (nálam dr. Oetker)

A bevonáshoz:
30 db nyalókapálca, vagy saslikpálca
10 dkg étcsoki

A díszítéshez:
marcipán
kakaó

A tojásokat válasszuk szét és a fehérjét verjük habbá 5 dkg cukorral. A tojások sárgáját keverjük fehéredésig a maradék cukorral, majd adjuk hozzá a tejfölt és az olajat. A lisztet szitáljuk össze a kakaóval és a sütőporral, majd keverjük simára a tojásos keverékkel. Forgassuk hozzá a tojásfehérjék habját. Sütőpapírral bélelt tepsiben tűpróbáig süssük 180 fokon kb 20 percig.

A piskótát hagyjuk teljesen kihűlni, majd morzsoljuk szét egy nagyobb tálban. Keverjük hozzá a darált diót. 6 dkg csokit olvasszuk fel, majd ha már langyosra hűlt, fokozatosan adagolva keverjük simára a krémsajttal. A keveréket adjuk a piskótamorzsához és gyúrjuk össze. Dolgozzuk hozzá az olvasztott vajat és hagyjuk egy rövid ideig pihenni. 

Vizes kézzel formázzunk egyforma gombócokat. Tálcán sorba téve helyezzük őket a hűtőszekrénybe egy-két órára. A maradék 2 dkg olvasztott csokiban mártsuk meg a pálcák végét és szúrjuk a gömböcökbe. Tegyük vissza a hűtőszekrénybe, míg a pálcák körül megdermed a csoki.

A csokidrazsékból helyezzünk el minden gombócon két fülecskét. 

Olvasszuk fel a bevonáshoz szánt csokit, ha jó minőségű csokoládét használunk, lehetőleg temperáljuk. Forgassuk addig a gombócokat a csokiban, míg szép egyenletesen sikerül őket bevonni, majd szúrjuk hungarocellbe, vagy állítsuk bögrébe, míg meg nem dermednek. Marcipán segítségével a macik ábrázatát is megformázhatjuk.

Hűtőszekrényben nekem egy napot jól elvoltak.

Gyerekbulikhoz amúgy nem is olyan rossz, mert csak bekapnak egyet játék közben, aztán már futhatnak is tovább. :)

Mini gyümölcskenyerek aszalt szilvával és gyömbérrel

Ezekben az aranyos kis sütőformákban készítettem most gyümölcskenyeret, nem a szokásos egybensütött változatban. Ahol pici gyerekek vannak a családban, nagy sikert arathat, és egy szép karácsonyi reggelen egy négytagú család minden tagjának jut belőle egy kellemes forró ital mellé. :) 

Ez is Pataki kerámia, ajándékba kaptuk, úgyhogy nagyon megörültem neki, mert már van tapasztalatom az edénykéikkel. Ezekkel is jól jártam, mert nagy bátran csak annyit tettem, hogy kicsit kivajaztam a formákat, beletöltöttem a tésztát, aztán zsupsz a sütőbe, mégis teljesen simán ki tudtam utána fordítani belőle a sütikéket. Nagyjából muffinforma méretű kis edénykék, így a maradék tésztát régi teflonos sütőformákban használtam el, amik még egy kis cukormázas díszítést is kaptak, mert nem elég esztétikusak az abban való tálaláshoz. :) Természetesen egyben is ki lehet sütni, akkor mindenképp jól mutat rajtuk a narancsos cukormáz, amit még tovább lehet díszítgetni.

Kicsit improvizáltam a hozzávalókkal, szemre tettem bele az alapanyagokat, persze mérleg fölött, így veletek is megoszthatom a receptet.

Kaptam egy csomag kivételesen puha, szaftos aszalt szilvát, ez lett a gyümölcskenyér alapja, kiegészítve szárított-aszalt gyömbérrel, amit egész apróra vágtam. Kis kandírozott narancshéj és egész kevés darált dió teszi omlósabbá a tésztát, amit most zabkenyérliszttel készítettem, de elvileg sima finomliszttel is ugyanilyen jól működik.

Gyümölcskenyér aszalt szilvával és gyömbérrel

Hozzávalók:

6 dkg vaj

6 dkg cukor

2 tojás

fél kiskanál fahéj

1 teáskanál sütőpor

6 dkg zabkenyérliszt (finomliszttel helyettesíthető)

2 dkg darált dió

1-2 evőkanál friss narancslé

fél narancs reszelt héja (kezeletlen héjú!)
5 dkg aszalt szilva
2 dkg szárított gyömbér
3 dkg kandírozott narancshéj

a mázhoz:
fél narancs leve
fél narancs reszelt héja (kezeletlen héjú!)
10 dkg porcukor

A szobahőmérsékletű vajat keverjük habosra a cukorral, majd az egész tojásokkal. A zabkenyérlisztet keverjük össze a fahéjjal és a sütőporral, majd dolgozzuk össze a tojásos keverékkel. Fakanálra váltva keverjük össze az egészet a dióval, a narancshéjjal, a narancslével és az apróra vágott aszalt szilvával, kandírozott narancshéjjal, valamint a gyömbérrel. 

Vajazzuk ki vékonyan a formákat, és előmelegített sütőben 250 fokon süssük, míg aranybarnák nem lesznek, valamint a tűpróbát is kiállják. Tegyük félre hűlni.

A mázhoz szitáljuk át a porcukrot és alaposan keverjük össze a narancslével és a narancshéjjal. Öntsük a püspökkenyérre és szórjuk meg kandírozott narancsdarabkákkal.

Mézes-diós kalács teljes kiőrlésű verzióban, pillecukros forró csokival

Nos, azzal kezdeném, hogy én személy szerint nem vagyok oda a bejgliért, nem is sütök sosem, ha mégis arra vetemedném, hogy megkóstolom valakiét, akkor csak a diós verziót vagyok hajlandó. Ez a recept itt, egy alternatív bejglinek mondható, mert nagyon hasonlít arra, mégis inkább kalács, abból is az egészségesebb változat.

Az eredeti recept a Nova szakácskönyvek sorozat Édességek című részében található, amit jelentősen átalakítottam. Gondoltam, ha már úgysem vagyok olyan fakír, hogy karácsony környékén messziről kerülgessem a cukros és finomlisztes sütikéket, addig is picinykét megtartóztathatjuk magunkat, mert ez a kalács azért mégsem hízlal annyira. Extra cukor nincs benne, csak méz, lisztből is csak teljes kiőrlésűt tartalmaz, ami persze nem jelenti azt, hogy a kalóriatartalma alacsonyabb volna, a szervezetünk mégis jobban barátkozik vele.

Tudom, hogy a fentieknek ellentmond a hozzá tálalt forrócsoki, a borrrrrzasztóan egészségtelen pillecukorral, de mint mondtam egyrészt nem vagyok teljesen fakír, másrészt nagyon fincsi volt így együtt a borongós téli estén, amikor betoltuk. :) A forró csoki, a Valentin napra készült fahéjas finomság volt, hozzá a pillecukrot házilag készítettem kis vaníliával ízesítve. 

Mézes-diós reformkalács

Hozzávalók egy kb. 25 cm hosszú formához:

25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
fél citrom reszelt héja
csipet só
2 dkg élesztő
18 dkg méz
2 dl tej
20 dkg darált dió
5 dkg vaj
fél kávéskanál őrölt fahéj
3 evőkanál sárgabaracklekvár

+
Fahéjas forrócsoki két személyre (recept itt)
házi pillecukor

A lisztet összekeverjük a sóval és a reszelt citromhéjjal. A tej felét meglangyosítjuk, hozzákeverünk 5 dkg mézet, belemorzsoljuk az élesztőt és egy kevés liszttel elkeverjük. Hagyjuk egy kicsit felfutni, majd öntsük a liszt közepébe és dolgozzuk ki jól a tésztát, ha szükséges, tegyünk hozzá még egy pici tejet. Tiszta konyharuhával letakarva tegyük félre pihenni egy fél órára.

A töltelékhez keverjük össze a maradék tejet, a mézet és a darált diót, majd forraljuk fel a keveréket. A tűzről levéve keverjük bele a vaj felét. Hagyjuk kihűlni.

A tésztát kinyújtjuk egy körülbelül 30x40 cm-es téglalapra, kenjük rá a tölteléket, majd a két végét behajtva tekerjük fel, közben húzzunk rá kicsit mindig, hogy jó feszes legyen. A rudat, ezután még lazán megcsavarhatjuk, akkor érdekesebb lesz a látvány a végén, de hagyhatjuk egyszerű tekercs formában is.

A maradék vajat olvasszuk fel, kenjük ki a formát és tegyük bele a tésztát. Kenjük át még egy kis olvasztott vajjal a külsejét, majd 200 fokon tűpróbáig süssük, kb. 30 percig. A kész kalácsot hagyjuk a lekapcsolt sütőben még egy tíz percet, majd a külsejét kenjük meg baracklekvárral és hagyjuk a formában kihűlni.

A forrócsokit frissen készítettem hozzá, a pillecukrot pedig vékonyabb szeletkékre vágva étkezési keményítőbe mártott virágkiszúróval kiszaggattam, majd csipesszel leráztam róluk a keményítőt és a csokiba dobáltam.

A második blogszülinapra: Répatorta kandírozott sárgarépával, barna meringeuével

Hipp és hopp, máris elmúlt egy újabb év, megint szülinapot ül a blogom! :)

Nem fárasztanálak benneteket statisztikával, de azt azért elmondom, hogy olyan ütemben készülnek a sütik és a torták, hogy publikálni alig van időm már őket, így aztán az elkövetkezendő időszakban jól rátok zúdítok majd jó pár receptet még az idei termésből.

A blog szülinapjára az évi szokásos jépatojtával készültem, most egy vadiúj változattal. Ez egy kicsit tömörebb fajta, mint a többi volt, mert elláttam bőven dióval és kandírozott sárgarépával. Egy könnyű kis meringue habocska koronázza, eredeti nevén "brown sugar swiss meringue buttercream", amit Martha Stewarttól lestem el. Barna cukorból kell készíteni, így ilyen kellemesen karamelles ízű és színű könnyű vajrémet kapunk, olyan, akár a legfinomabb karamellkrém, nekem nagyon bejön. Én nem mertem úgy á'la natur beletenni a cukrot, inkább kávédarálón megdaráltam kicsit, bár lehet, hogy anélkül is szépen feloldódott volna a gőz fölött, de így éreztem tutinak.

A sárgarépa kandírozása egy gyermekkori emlékből bukkant elő, ugyanis nagymamám vett gyakran akkoriban dobozos változatot belőle, amit azóta sem láttam az üzletekben, csak az maradt meg bennem, hogy nagyon szerettem rágcsálni. A kandírozást sima cukorsziruppal végeztem el, sárgarépával is nagyon jól működik, persze sok múlik a répa nedvességtartalmán is, illetve, hogy milyen vékonyra vágjuk a szeleteket. Én vastagabb és vékonyabb verziót is csináltam, a soványkábbakat szántam díszítésre, a többit darabolásra. Minél vékonyabbra vágjuk, annál jobban összepöndörödik a száradás közben, így mókás kis díszítést lehet belőle bármilyen sütire. Kicsit hosszadalmas az elkészítése, de megéri, mert sokáig eltartható.

A sütemény tésztájához most egy tömörebb, diósabb változatot készítettem, nem azt a könnyű kevert tésztásat, amit szinte piskóta helyett lehet használni. A diót pöttyet előpörköltem, majd nem túl finomra daráltam. Vagyis inkább durvára, mint finomra. :) Kínai ötfűszerrel tettem ízesebbé, mert abban pont olyanok az arányok, hogy nem kell külön kevergetnem és amúgy is egy fahéjas-ánizsos ízvilágot képzeltem el a répához.
Legújabb szerzeményeimben, szépséges répás Pataki tálban és tányérban tálaltam, répatortához már csak ezeket leszek hajlandó használni. :)

Répatorta kandírozott sárgarépával, barna meringeuével

Hozzávalók egy 18 cm átmérőjű tortaformához:

15 dkg sárgarépa

2 tojás

10 dkg barna nádcukor

50 ml növényi olaj
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

15 dkg finomliszt

1 teáskanál sütőpor

1 csipet só

1,5 teáskanál kínai ötfűszer keverék

10 dkg darált dió (kicsit előpörkölve, közepesen durvára darálva)

1 kávéskanál citromlé

maréknyi kandírozott sárgarépa

a meringuéhez:

2 tojás fehérje

csipet só
10 dkg barna nádcukor

4 dkg szobahőmérsékletű vaj

a kandírozott répához:
2 közepes szál sárgarépa (kb. 15 dkg)
2 dl víz
10 dkg cukor
fél citrom leve

A tésztához megtisztítjuk és lereszeljük a sárgarépát. A tojásokat kikeverjük a nádcukorral és az olajjal.
A liszteket összekeverjük a sütőporral, a sóval és a fűszerkeverékkel, majd jól kikeverjük a tojásos folyadékkal. Hozzáadjuk a diót, a citromlevet, a reszelt sárgarépát, legvégül a kis kockákra vágott kandírozott répát is.
Tortaformába simítjuk és 200 fokon tűpróbáig sütjük.

A vajkrémhez gőz fölött gépi habverővel elkezdjük alacsony fokozaton habosítani a tojások fehérjét a sóval, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a barnacukrot és addig verjük, míg össze nem sűrűsödik. Kicsit lassan fog menni, ahogy oldódik a cukor, de türelmesnek kell lenni és nem sokat törődni a karzsibbadással. :)
A habot levesszük a gőzről és a felkockázott vajat fokozatosan beledobálva folyamatosan verjük tovább a habot, míg langyosra nem hűl. Ha nem éreznénk elég keménynek, kis időre hűvösre tehetjük, utána tovább habosítható lesz.
Habzsákba töltjük és rózsákat nyomunk a tortára, majd kandírozott sárgarépával díszítjük.

A kandírozott sárgarépa elkészítéséhez szükségünk lesz két közepes szál sárgarépára, amit megtisztítunk és csíkokra vágunk. 1 dl vízbe belefacsarjuk fél citrom levét, felforraljuk és 5 percig főzzük benne a répacsíkokat. Jól leszűrjük. A vízből és cukorból szirupot főzünk és beledobáljuk újra a répacsíkokat. Még 10-15 percig főzzük, míg a répa megpuhul, leszűrjük és rácsra terítjük lecsöpögni.
Hagyjuk a répát teljesen megszáradni, majd jól záródó edényben, vagy üvegben pihentetjük egy napot. A cukorszirupból frisset készítünk és újra főzzük benne a répát még 5-10 percig, majd újra leszűrjük és kiterítjük száradni. Ha jófajta répa volt, lehet, hogy ennyi elég is neki, de ha rágósnak éreznénk a répaszeletkéket, másnap újra megismételhetjük a kandirozást. Jól záródó edényben sokáig eláll.

Diós-almás sütemény pikáns csokoládéöntettel

A technika ördöge megint megtréfált és sikerült idő előtt közzétennem a receptet, így aki gasztroblog gyűjtőoldalak alapján tájékozódik, már akár meg is süthette volna. :)

Ez a kis omlós, fűszeres sütike egyébként egy hétvégi ebéd mellé készült. Egyszer már elkészítettem, mikoris a gyümölcsturmixolás melléktermékeként visszamaradt almapürét akartam hasznosítani értelmesebb módon, de újra eszembe jutott és friss almából is összedobtam most.

A dió mennyisége nem teng túl benne, így lehet, hogy nagyképűségnek tűnik diósnak nevezni, mégis kellemesen érződik az íze, amit még egy kis diógrillázzsal hangsúlyoztam a tálalásnál, a fűszeres csokiszósz mellé.

Kicsit télies izesítésű, ami nem is véletlen, olyan cidri van most is, tehát bedobható valami finom kis forró tea, vagy forraltbor melletti sziesztázáshoz is.

Diós-almás sütemény pikáns csokoládéöntettel


Hozzávalók:


2 tojás

10 dkg kristálycukor

8 dkg vaj

30 dkg reszelt alma

fél kávéskanál fahéj

fél kávéskanál gyömbérpor

5 dkg barna nádcukor

5 dkg kristálycukor

fél citrom leve és reszelt héja

15 dkg zabpehelyliszt

10 dkg finomliszt


csipet só

5 dkg darált dió

1 csomag foszfátmentes sütőpor

1 evőkanál joghurt

az öntethez:

0,7 dl tejszín

0,7 dl tej

7 dkg étcsokoládé

egy teáskanál méz

egy csipet chilipor

egy csipet reszelt szerecsendió

egy csipet őrölt feketebors

A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral és a szobahőmérsékletű vajjal. Az almákat meghámozzuk, lereszeljük és rácsavarjuk a fél citrom levét, összekeverjük a fahéjjal, gyömbérrel és nád- és kristálycukorral. Beledolgozzuk a tojásos keverékbe, nem baj, ha összetörik.

A liszteket, a sütőport és a darált diót összekeverjük és szintén a masszához keverjük. Jól kidolgozzuk a tésztát, majd beleforgatjuk a habbá vert tojásfehérjét és a joghurtot. Vajazott, lisztezett formába simítjuk és 200 fokon tűpróbáig sütjük, majd kifordítjuk a formából hűlni.

A csokiöntethez felhevítjük a tejszínt és a tejet, beleolvasztjuk a csokoládét és simára keverjük. Hozzáadjuk a mézet és a fűszereket, majd még melegen a süteményre öntjük. Díszíthetjük karamellbe forgatott diószemekkel.

Diós tortácska gesztenyemousse-al

Ez is a gyorsan összerittyentett receptek közé tartozik, semmi extra hozzávalót nem igényel és ízlés szerint tálalható.

Én most kicsi sütőformákat használtam fel, amik többnyire páratlanul tengődnek a szekrényben, de akár muffintepsiben vagy kuglófformában is kisüthető a tészta.

Egyszerű csokis kevert tésztát készítettem, mint az Omlós koszorúnál, csak most 5 dkg darált dióval egészült ki a keverék. Hozzá könnyű tejszínes gesztenyemousse-t tálaltam, melyet fagyiskanállal szaggattam a tetejére.

Hozzávalók a tésztához:

1 tojás
15 dkg cukor
1 dl tej
15 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
1 púpos evőkanál jófajta kakaópor
10 dkg vaj

5 dkg darált dió

Az egész tojást robotgép segítségével habosra keverjük a cukorral, majd hozzákeverjük a tejet. A lisztet összeszitáljuk a sütőporral és a kakaóporral, majd a tojásos keverékhez dolgozzuk. A vajat felolvasztjuk és szintén hozzákeverjük a masszához. A darált diót lazán beleforgatjuk a masszába. Vajazott, lisztezett formákba töltjük, és előmelegített sütőben kb 15-20 perc alatt tűpróbáig sütjük.

A gesztenyemousse-hoz:


1 csomag gesztenyemassza
3 dl tejszín
1 evőkanál barnarum
fél csomag zselatin fix
1-2 evőkanál porcukor

A gesztenyemasszát lereszeljük és kikeverjük a rummal és a porcukorral. A tejszínt habbá verjük, majd körülbelül egyharmadát a gesztenyemasszához keverjük, robotgéppel simára dolgozzuk. A maradék tejszínhabhoz hozzáadjuk a zselatin fixet és egy kicsit még tovább habosítjuk. Kézi habverővel óvatosan beleforgatjuk a tejszínt, majd a hűtőbe tesszük. A kihűlt süteményekre meleg fagyiskanállal vagy evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle.

Feketeribizlis-aszúboros reformsütik

Először a németországi rokonainknál volt szerencsém a cukorrépasziruphoz (zuckerrübensirup), akik kenyérre kenve fogyasztották reggelenként. Állagát tekintve, akár a méz, csak szinte fekete, és kicsit égetett cukros, melaszos mellékíze van. Gyerekként nagy lelkesedéssel fogyasztottuk, mint különlegességet. Most némileg nosztalgiából tesókámtól kaptam ilyet egy üveggel, gondoltam gyorsan kotyvasztok is valamit belőle. Akinek nincs ilyen otthon, helyette mézet is használhat, persze az íze ezáltal nem lesz ugyanolyan.

Az ihletet Selectfood kiváló sörös-portóis kenyerétől kaptam, amit sajnos még nem sikerült letesztelnem, mert nem tudtam makadámdiót vadászni hozzá, de mióta megláttam nála, folyamatosan tervezem az elkészítését, így az utolsó néhány korty ciprusi Commandariát elmentettem erre a célra, mielőtt még valaki beszlopálná. :) Most csak egy ilyen kis cookie jellegű sütike készült belőle, ami lényegében reformsütinek minősül a zabpehelyliszt és a többi hozzávaló miatt. Megsüthető egyben, hosszúkás gyümölcskenyér-formában is, én most kis kerek sütikéket készítettem.
Vigyázat! Nagyon omlós, figyelni kell, nehogy túlsüssük.


Hozzávalók:

10 dkg puha vaj

10 dkg lágy barna nádcukor

0,5 dl (5 dkg) cukorrépaszirup

1 nagy tojás

0,5 dl vörös aszúbor (nálam ciprusi commandaria)

10 dkg zabpehelyliszt

5 dkg sima búzaliszt

1 teáskanál sütőpor

csipet só

5 dkg dió (elhagyható)

5 dkg aszalt feketeribizli

A vajat és a barnacukrot géppel habosra keverjük, majd fokozatosan hozzádolgozzuk a cukorrépaszirupot, a tojást és az aszúbort is. A liszteket összekeverjük a sütőporral és a sóval, majd szintén a masszához keverjük, jól kidolgozzuk. A feketeribizlit fakanálra váltva a masszába keverjük. További 5 dkg dióval dúsíthatjuk a masszát, de ez el is hagyható.
Sütőpapírra evőkanálnyi halmokat teszünk, vagy muffinsütő formáiban szintén egy evőkanálnyi tésztát adagolva, esetleg gyümölcskenyérformában sütjük ki a tésztát. Előmelegített sütőben, gázsütő 5-ös fokozatán tűpróbáig sütjük, körülbelül 10-15 perc alatt.
Végezetül még egy kis cukorrépasziruppal meglocsolhatjuk a süteményeket.

Délutáni cappuccinós cupcake

El kell, hogy meséljem, úgy jártam ezekkel a sütikékkel, hogy egy barátnőmet vártam látogatóba nőcis délutáni csevejhez, de rútul cserbenhagyott. Pedig milyen szépen megterítettem, nem?! Dühömben jól lefagyasztottam őket, elvégre hogy is nézett volna ki, ha mindet bevágom egyedül. Az járt a fejemben, hogy legalább megtudom mi történik ezzel a jó kis tésztával ha kiengedem a fagyás után. Hát meg kell, hogy mondjam, nagyon finom volt úgy is, szinte olyan, mint frissensült korában. A tészta porhanyós maradt és a krém sem folyott szét. Lehet, hogy máskor is legyártok egy adagot váratlan látogatók számára. :)

Az egyik adagot a krém tetején cukorgyöngyökkel, a másikat úgynevezett plasztik csokiból készült apró rózsákkal díszítettem.

Hozzávalók a tésztához:

1 dl tej
1 csapott evőkanál nescafé
15 dkg vaj
2 tojás
12 dkg lágy barnacukor
15 dkg liszt
fél csomag sütőpor
1 evőkanál kakaópor
5 dkg darált dió


A krémhez:

10 dkg mascarpone
2-3 evőkanál porcukor
1 evőkanál kávélikőr
kb 1 dl habtejszín

Kezdetnek a tejet melegítsük fel és foldjuk fel benne a nescafét. A vajat habosítsuk fel a barnacukorral és adjuk hozzá a tojásokat. Keverjük össze a tejeskávéval és fokozatosan dolgozzuk hozzá a sütőporral és kakaóval elkevert lisztet. Végül dolgozzuk hozzá a diót és ha szükséges még egy kis tejjel vagy tejszínnel lazítsuk a tésztát. Ezt azért fűzöm hozzá, mert a tojások általában nem egyformák és előfordulhat, hogy nem tudjuk szépen kidolgozni. Papírformákkal bélelt muffinsütőben, előmelegített sütőben közepes lángon süssük tűpróbáig.

A krémhez keverjük ki a mascarponét a cukorral és a kávélikőrrel, majd óvatosan forgassuk hozzá a keményre felvert tejszínhabból annyit, hogy még jól formázható, mégis könnyű maradjon a hab. Nyomózsákba töltve díszítsük fel a kihűlt sütikéket.

Jó étvágyat! :)