Halloweenre magyarosan :)

Tökházikó Mazsolával.

Emlékezetből csináltam, nem a bábfilm alapján, inkább talán a könyvillusztráció járt a fejemben, úgyhogy bocsánat, ha nem pont ugyanolyan. :)
A múltkori minitorta versenyre szerettem volna már elkészíteni, de akkor nem jutott rá időm, így most csak a magam és kis családom szórakoztatására gyártottam le, ha már sütőtök-szezon van ugyebár. Kicsit összecsaptam, de most nem volt tétje, úgyhogy nem annyira bánom...
Icipici, alig 10 cm-es kis tortácska, amit egy régi muffinreceptem citromos alaptésztájából készítettem, lemon curddel töltve és citromos fondantbevonattal burkolva. Mazsi marcipánból készült és kb. 2 cm-es volt.
A kis kétévesem már messziről kiszúrta és diadalmasan felkiáltott, hogy "tökházikóóóóó!", úgyhogy valószínűleg sikerült megfogni ilyen piciben is a lényeget, ha a kidolgozás nem is lett most olyan precíz. :)
Szép hosszú hétvégét Mindenkinek!

Aranyhaj torta, gubanc nélkül

Mint azt már korábban beharagoztam, most megmutatom a következő rózsaszín-sárga színkombinációban született tortát.
Az Aranyhaj és a nagy gubanc című Disney-rajzfilm alapján készült, ami igazából a germánoktól eredő Rapunzel-mese feldolgozása erősen amerikanizálva. :) Megnéztem a rajzfilmet, hogy tanulmányozzam a témát, mert a kis hároméves ünnepelt kislánynak kifejezetten ez a kedvence, a főszereplőkkel és a kis kaméleonnal, így mindhárom figurát meg kellett figyelnem, hogy aztán valami hasonlót produkálhassak a tortára. Tök jó, hogy mindig van indokom rá, hogy rajzfilmeket nézzek! :D
Az Internet eléggé el van árasztva Aranyhaj témájú tortákkal, ráadásul közkedvelt dolog belül üres tornyot varázsolni a tetejükre. Na ez az, amit én mindenképpen el akartam kerülni, nemcsak azért, mert azon már nincs mit megenni, hanem tudtam előre, hogy egy 20 szeletes mérethez, ha még tornyot is építek, már arányaiban nem lesz lehetőség a figurákat úgy kidolgozni, hogy azok még felismerhetőek maradjanak.
Úgy gondoltam, hogy inkább a figurákra helyezem a hangsúlyt és valami motívumot próbálok a filmből megragadni. Hogy az arcok kicsit hasonlítsanak az eredetire, muszáj volt viszonylag nagyokat csinálnom, így aztán azt láttam a legjobbnak, hogy a film vége felé a királyi várba érkező párocskát deréktól felfelé formázom meg és csak a kaméleont hagyom meg egész alakosnak.

A történetben szereplő lampionrengeteget próbáltam megjeleníteni mintaként a torta oldalán, ahogy az éjszakában szállnak az ég felé, ezért használtam háttérnek sötétebb lilát középtájon, remélem felismerhető volt a motívum valamennyire. A lampionok alsó sávjában helyeztem el a hármas számot, hogy ne vágja el az összképet annyira.
Aranyhaj hosszú haja a terv szerint egészen körbetekeredett volna a tortán, de aztán úgy elcsúsztam az idővel, hogy szegény apukát meg is kellett váratnom, aki a tortáért jött, így aztán kicsit átgondolatlanul levágtam a kanyart, s ezáltal a csajszi haját is, talán jobb lett volna, ha az eredeti terv szerint rendesen körbe viszem. Ettől a hibától eltekintve nagyjából elégedett vagyok a végeredménnyel, bár egy nagyobb tortából biztos többet lehetett volna kihozni, mindenesetre a tündér kis hároméves angyali mosolyát látva a fotókon, úgy érzem elértem célomat. :)

Éhes háziasszony esete a túrós palacsintával :)

Tulajdonképpen az történt, hogy nagyon megkívántam a túrós palacsintát ebédre a kedvenc lencselevesem mellé. Neki is láttam utánanézni az alapanyagoknak, mire kiderült, hogy nincs itthon se mazsola, se bubis ásványvíz. Na most mit csináljak?

A tervemről persze nem bírtam lemondani, így meggyőztem magam, hogy jó lesz abba mazsola helyett vörösáfonya is, merthogy az van. Na meg aztán palacsinta lesz az akkor is, ha nincsen benne bubi, legfeljebb kicsit szottyosabb lesz a tésztája. Addig-addig variáltam, míg úgy döntöttem, hogy ha már nem olyan, mint kéne, legyen egészen más, tettem bele egy kis kakaóport is.

A készlet felmérése közben rájöttem, hogy van a fagyasztóban egy kis összetört málna is, jó lesz öntetnek, ha már lúd, legyen kövér címmel. :) A balzsamecetet már a kiolvasztása közben beleálmodtam, van is nekem itthon egy ezer éves üveg, amiben már úgy összesűrűsödött az ecet, hogy sűrűbb, mint a méz. Istenien csodálatos lett hozzá, nem is értem, miért nem használtam ilyesmire eddig?!

Csintalan a palacsin-csin-csin, jajj, de dagad a pocim....

Vörösáfonyás túrós palacsinta balzsamecetes málnaszósszal

Hozzávalók kb. 10 db-hoz:

2 tojás
20 dkg liszt
csipet só
csipet cukor
2 teáskanál kakaópor
2 dl tej

A töltelékhez:

15 dkg tehéntúró
1,5 dl magas zsírtartalmú tejföl
porcukor (ízlés szerint)
reszelt citromhéj
beáztatott vörösáfonya

A málnaszószhoz:

7 dkg málna
15 gr cukor
1 teáskanál "öreg" balzsamecet
1 teáskanál méz

A hozzávalókból közepesen sűrű palacsintatésztát készítünk és kisütjük a palacsintákat. Aki vékonyabban szereti, tovább higíthatja a masszát természetesen.

A töltelékhez valókat turmixgépben simára keverjük, hogy minél krémesebb legyen, majd összekeverjük az áfonyával. Én egy részét finomra aprítottam, hogy jobban beleolvadjon a töltelékbe, meg amúgy is nagyok a szemek, nem olyan apró, mint a mazsola.

A málnaszószhoz átpasszíroztam a málnát és összehevítettem a cukorral. Hozzáadtam a balzsamecetet és mézet, még egy picit gyöngyözni hagytam. Ahogy hűl a szósz, még tovább sűrűsödik egy picit, így érdemes a palacsinták összeállítása közben elkészíteni, így tálaláskor tökéletesebb az élvezet. :)

Néhány remake ismét gyerekeknek

Ezek a torták mind úgy készültek, hogy hasonló testvérkéjük nagyon megtetszett néhány anyukának és csemetéjüknek, így azok alapján egy továbbfejlesztett változatban újjáéledtek.

Mindjárt az első a pónis-emeletes tipikusan leánykáknak való rózsaszín torta, de most egyszintesben és három pónival, eredetije megnézhető itt. Nagyon aranyos, mosolygós, négyéves kislánynak készült, anyukájával már egy éve megbeszéltük, hogy majd készítek valami csajosat, most végre megvalósulhatott.

ztán volt egy motoros szögletes, amiből az elrendezés hasonló, csak motor helyett Matukával, aki marcipánból készült, plusz egy kis airbrush-al mélységet adtam a felületnek. Sajnos a fotó nem a legjobb minőség, mert meglehetősen borús volt az ég, a lakásban is tök sötét volt, így kénytelen voltam kicsit megeffektezni. Titkos infó róla, hogy egy bloggerina kollegina kisfiának készült, de nem hatalmaztak fel rá, hogy eláruljam kinek, úgyhogy psszt... :)

Készült tavaly egy emeletes Dóra a felfedező torta is, ezt teljesen ugyanolyannak szerették volna, csak Dóra és a majma helyett unokatestvérével, Diegóval és az ő jaguárjával. Családban marad és fiúsodik. :)

Végezetül itt egy csinos kislányos emeletes, aminek prototípusa egy másik szülinapi torta játékokkal, csak itt a színeket és a formákat, ennek a picur kis egyévesnek a játékaihoz kellett igazítanom. Közben nagyon megtetszett a rózsaszín-sárga párosítás, amiből született is egy szép kis torta, nemsokára megmutatom. :)

Diós-almás sütemény pikáns csokoládéöntettel

A technika ördöge megint megtréfált és sikerült idő előtt közzétennem a receptet, így aki gasztroblog gyűjtőoldalak alapján tájékozódik, már akár meg is süthette volna. :)

Ez a kis omlós, fűszeres sütike egyébként egy hétvégi ebéd mellé készült. Egyszer már elkészítettem, mikoris a gyümölcsturmixolás melléktermékeként visszamaradt almapürét akartam hasznosítani értelmesebb módon, de újra eszembe jutott és friss almából is összedobtam most.

A dió mennyisége nem teng túl benne, így lehet, hogy nagyképűségnek tűnik diósnak nevezni, mégis kellemesen érződik az íze, amit még egy kis diógrillázzsal hangsúlyoztam a tálalásnál, a fűszeres csokiszósz mellé.

Kicsit télies izesítésű, ami nem is véletlen, olyan cidri van most is, tehát bedobható valami finom kis forró tea, vagy forraltbor melletti sziesztázáshoz is.

Diós-almás sütemény pikáns csokoládéöntettel


Hozzávalók:


2 tojás

10 dkg kristálycukor

8 dkg vaj

30 dkg reszelt alma

fél kávéskanál fahéj

fél kávéskanál gyömbérpor

5 dkg barna nádcukor

5 dkg kristálycukor

fél citrom leve és reszelt héja

15 dkg zabpehelyliszt

10 dkg finomliszt


csipet só

5 dkg darált dió

1 csomag foszfátmentes sütőpor

1 evőkanál joghurt

az öntethez:

0,7 dl tejszín

0,7 dl tej

7 dkg étcsokoládé

egy teáskanál méz

egy csipet chilipor

egy csipet reszelt szerecsendió

egy csipet őrölt feketebors

A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral és a szobahőmérsékletű vajjal. Az almákat meghámozzuk, lereszeljük és rácsavarjuk a fél citrom levét, összekeverjük a fahéjjal, gyömbérrel és nád- és kristálycukorral. Beledolgozzuk a tojásos keverékbe, nem baj, ha összetörik.

A liszteket, a sütőport és a darált diót összekeverjük és szintén a masszához keverjük. Jól kidolgozzuk a tésztát, majd beleforgatjuk a habbá vert tojásfehérjét és a joghurtot. Vajazott, lisztezett formába simítjuk és 200 fokon tűpróbáig sütjük, majd kifordítjuk a formából hűlni.

A csokiöntethez felhevítjük a tejszínt és a tejet, beleolvasztjuk a csokoládét és simára keverjük. Hozzáadjuk a mézet és a fűszereket, majd még melegen a süteményre öntjük. Díszíthetjük karamellbe forgatott diószemekkel.

Bakancs torta és az airbrush dícsérete

Na ez az a torta, amit az airbrush nevezetű festékszóró nélkül nem jött volna létre. :) Vagy legalábbis nem így.

Csilli barátném ismét megörvendeztetett egy kihívásos feladattal, mert nem csak egy fél pár bakancsot, de mindjárt dobozt is rendelt hozzá. A doboz még csak hagyján, mert a minta alapján ennek még csak teteje sincsen, oldalt záródik. A bakancs viszont eredeti terveim szerint a talpán állt volna, ami nekem sehogy sem akart összejönni.

Gondoltam, készítek egy torta alapot, szépen a talptól indulva felfelelé, aztán a gömbölyű és kiálló részeket majd piskótamasszából felépítem. Na, hát ez a kis szerencsétlen mindenre hasonlított a végén, csak a bakancsra nem, leginkább egy erősen széttaposott tornacipőre emlékeztetett, így éjjel fél kettőkor feladtam a küszködést, és úgy döntöttem másnap reggel folytatom, mielőtt üvöltve földhöz nem vágom az egészet.

Még jó, hogy éjszaka hagytam ülepedni magamban a dolgokat, mert a belső csendes hisztizés közben rájöttem, hogy sokkal jobb is lesz, ha fekvő bakancsot csinálok, miután a tortának ezer valahányszáz kilómétert kellett másnap utaznia Németországba egy bélelt dobozban, valószínűleg el is dőlt volna, mire odaérnek.

Reggel nekifutottam egy merevebb vajas piskótából, csokiganache-al töltve, farigcsálással elérni a kívánt formát. Így már az elejétől láttam, hogy sokkal jobb lesz, ráadásul burkolni is könnyebb volt. Persze a kimerültség rovására írom, hogy végül sikerült rosszul befűznöm a bakancsot, úgyhogy senki nem kötözködjön ezen, mert velem gyűlik meg a baja! :D

A végén barna folyékony festékkel fújtam le finoman, hogy azért még némileg homokszínűnek tűnjön, miután az eredeti darab olyan lett volna, de sajna nem volt más olyan festékem, amivel kikeverhettem volna a tökéletes árnyalatot. Az airbrush mindenesetre jó szolgálatot tett, ez a meló nélküle igen sziszifuszi lett volna, pláne, hogy viszonylag nagy, kb. 30 szeletes torta volt, plusz a baki.

Nagy sóhaj kíséretében szabadultam meg tőle, sőt még a roggyant tornacipőt is Csillinek adományoztam, hogy az se emlékeztessen már a túlzott idegfeszültségre. :) Még a torta utóéletével kapcsolatban én is kaptam egy kellemes kis rémtörténetet tőlük utólag, ugyanis Csilli és férje arra jöttek rá az éjszaka folyamán, hogy ők meg túl kicsi dobozzal készültek a szállításra, így a röntgenlapot, amit tálcaként a torta alát tettem, elkezdték dekopírfűrésszel lefarigcsálni anélkül, hogy magát a tortát eltakarták volna valamivel, így aztán repkedtek a műanyagdarabok szanaszét... nahát ilyenekről hallani sem akarok..., mindenesetre remélem a németeknek nem akadt a torkán semmi. :P

Szülinapi torta szexi feleséggel :)

Személyes kedvencem lett ez a torta az utóbbi idők terméséből. Főleg azért, mert végre sikerült a figurával valami hasonló pozitúrát beállítani, mint amit elképzeltem. Másrészt olyan jól klappolt minden, amikor ezt a meglepi tortát kifundáltuk, hogy jobb nem is lehetett volna.

Egy finn házaspár férfitagjának készült születésnapjára, egy kerek évforduló alkalmából, amit nem véletlenül nem írtam a tortára. ;) Barátaik lepték meg általam az urat, akit nem ismertem személyesen és ilyenkor nagyon nehéz eltalálni, hogy ki milyen stílusú tortának örülne igazán.

Mivel középkorú házaspárról van szó, úgy okoskodtam, hogy nem valami trendi, hanem inkább stílusos, szép, mégis látványos tortával lehetne lenyűgözni az ünnepeltet. Szerencsére Judit, aki a tortát megrendelte, rám bízta a tervezést, viszont megemlítette, hogy jó volna, ha a feleség rajta lehetne figura formájában a tortán. Rögtön az jutott eszembe, hogy milyen jópofa volna, ha kicsit olyan "pin-up girl" stílusban formáznám meg, szexis, hiányos öltözékben, mégis ízléses formában. Kértem tőle fotót, hogy hasonlíthasson majd a hölgyre és amikor megkaptam, rögtön felnevettem magamban, ugyanis a hölgy már eleve egy olyan típus, mint egy klasszikus plakátlány, amit elképzeltem, vagyis nagyon dekoratív, frufruja van és élénk sminket használ. :)

A másik dolog, ami nagyon klappolt, hogy az ízesítés tekintetében ajánlottam Juditnak a tonkababbal ízesített csokikrémet, és ekkor derült ki, hogy kifejezetten imádják ezt a fűszert, nagyon szeretik a különlegességeket, így egyértelmű volt, hogy ennél maradunk.

Már csak a színeket kellett hozzáalakítanom az elképzelt figurához, így maradtam a vörös-fekete kombinációnál. A figura megformázására sok időm elment, de úgy érzem megérte, mert nagyjából úgy sikerült, ahogy elképzeltem, persze lehetett volna még finomítani rajta, de sajnos igen gyorsan száradt a marcipán a munkatempómhoz képest, így sok mindenen már nem nagyon tudtam menet közben változtatni.

A lényeg, hogy az ünnepeltnek, és kedves feleségének nagyon tetszett a végeredmény, kaptam is emlékbe egy helyes fotót a hölggyel, aki volt olyan aranyos és hozzájárult, hogy itt a blogban is megmutassam. :)

Segítsütik átadása

Idén úgy alakult, hogy egy héten belül sikerült elkészítenem a Segítsüti akció keretében induló tortámat nyertesemnek, a Sü-TEAM-nek, és a vigaszágon bejelentkezett Hajninak, aki harmadik helyre csúszott licitálóként volt olyan nagyvonalú, hogy szintén támogatta hozzájárulásával az akció sikerét.

Sajnos túl hosszú beszámolót nem tudok írni az átadásokról, mivel időhiány miatt úgy alakult, hogy mindkét licitálóm személyesen jött el a tortáért, de sajnos nem volt alkalmunk túl sokat beszélgetni, bár hamar kiderült, hogy lett volna miről.

A Sü-TEAM fantázianevű nyertesemről hamar kiderült, hogy nem más, mint Moes, aki a Narancskonyha gasztroblogot írja, tehát bloggerina kollegina, csak munkahelyi kis csapatával közösen licitáltak, így jó kis irodai falatozást csaphattak a tortából, ami valljuk be elég jól fel bírja dobni a kemény melóval töltött napot. :) Moes nagyon aranyos volt, már munkakezdés előtt beugrott az "ellátmányért", bár épp emiatt sajnos viszonylag gyorsan kellett lebonylítanunk az akciót. A tortát már egy éjszakás pihi után voltam kénytelen így átnyújtani, így csak remélni tudom hogy nem vesztett élvezeti értékéből, mindenesetre azt a visszajelzést kaptam, hogy az egész teamnek nagyon ízlett. :) Köszönöm Nektek ezúton is a nagylelkű felajánlást!

Vigaszágas nyertesem Hajni, szintén egy tündéri aranyos kétgyerekes anyuka, neki szerencsére volt egy pici ideje egy kávéra, amit egymás szavába vágva úgy ittunk meg, hogy más egy óra alatt nem szövegel ennyit. :) Kár, hogy többre nem volt idő, ráadásul szegénynek kicsit elrontottam a tortáját, mert a díszítésre szánt mogyorókat sikerült túlpörkölnöm, így minden második szeletre jutott csak, de szerencsére sikerült a hiányzó lukakat Valrhona ostyás csokigolyóval pótolni. Szerencsére nekik is nagyon ízlett, a családdal és barátok segítségével sikerült fél nap alatt az egészet betermelniük. :) Köszönöm Hajni Neked is a felajánlást a Szemem fénye alapítvány nevében is!

Gépek hajnala, avagy fiús torták egy kupacban

Az idétlen cím azt takarja, hogy készült pár kimondottak fiúknak való szülinapi torta, de nagyon sok mindent nem tudtam volna róluk mesélni, ezért inkább egy kupacba gyűjtve mutatom meg őket.

Az első kis 12 szeletes torta egy nagyon aranyos, kétéves kisfiúnak készült, akinek a katicabogarak és a markológépek a kedvencei, így ezek kerültek a tortára. Mint utólag megtudtam, csak a "markolókanalat" merte megenni. :)

A következő torta a Thomas-kollekciómat bővíti. :) Barátnőm 3 éves kisfiának készítettem, akinek már tavaly is Thomas témájú tortát csináltam, így reméltem, hogy most más lesz, de ő közölte, hogy pontosan ugyanolyat akar idén is, csak kibővítve Percyvel, James-el és Thomas két személyszállító kocsijával. Szóval feladta a leckét a kis drága. :) Mivel sok a figura, az átlagosnál kisebbeket csináltam és nem készült hozzá különösebb háttér, csak a sínek futnak egymás mellett, sajnos a torta 16 szeletes mérete nem tette lehetővé a további elemek beépítését, de szerencsére így is sikere volt a bölcsiben.

Végül egy fűnyírógép következik, ami igazából nem kisfiúnak, hanem felnőtt férfiembernek készült, de kimondottan ez volt a kérés, hogy csak a fű, meg a fűnyíró legyen rajta. Ezt sikerült kihoznom a témából, a kidőlt kerítéselemek nem célzásként szerepelnek az oldalán, bár lehet, hogy utólag eszmélve tényleg gondolhatták, hogy azt feltételezem, nem tud egyenesen haladva füvet nyírni. :D Ez szintén egy kisebb, 12 szeletes méret volt, szintén tejszínes csokitorta formájában, mint a másik kettőnél.

Legközelebb a kislányos stílusú tortákat gyűjtöm egy csokorba.

Topsy turvy kislánybulira

Régóta vártam már, hogy mi lesz ha egyszer ilyen feje tetejére állított, úgynevezett topsy turvy tortát kell majd csinálnom. Igazából az én ötletem volt, hogy ilyen legyen, bár akkor még nem tudtam mekkora fába vágtam a fejszémet.

Két 11 éves lányzó közös szülinapi bulijára készült, és ennek szellemében minél csajosabbra, csillogósabbra, rózsaszínebbre kellett készítenem. Próbáltam utánajárni, mit szeretnek a mai 11 évesek, ebben Recept Eszter, kedves bloggerina kollegina volt a segítségemre, akinek a családjában vannak ilyen korú leánykák. Mint megtudtam, Hanna Montana már nem menő, viszont menő helyette az Indul a risza! című tinédzsereknek szóló sorozat. :) A címéből is sejthető, hogy valami táncolós téma körül foroghat a történet, ami gondoltam tök jó lesz, mert az ünnepelt kislányok versenyszerűen táncolnak. Próbáltam fotókat keresni hozzá, de igazából semmi inspirációt nem láttam, viszont véletlenül rábukkantam az egyik főszereplő 13. szülinapjára készített torta fotójára, ami épp ez a tipikus rózsaszín emeletes fazon, gondoltam, valami hasonló stílusú tetszeni fog nekik is. (Persze én nem használtam hozzá neonzöldet, meg nyulakat. :))

Maga a torta felépítése volt a legnehezebb feladat, főleg azért, mert sima, omlós piskótából és tejszínes krémmel akartam megcsinálni. Aki próbálkozott már tortafaragással, sejti, hogy ez milyen macerás meló lehetett. A tortadíszítést nem gyakorló olvasóim kedvéért itt ki kell térnem arra a tényre, hogy az amerikai tortadíszítős műsorokból ismert tortacsodák milyen speciális paraméterekkel bírnak. Ők alapvetően nem a nálunk ismert piskótatésztát használják, hanem rendkívül sűrű, tömör, leginkább sűrűbb muffintésztára emlékeztető tésztát, amit sokszor jó 3-4 cm-es vastagságban, cukros, kemény, de vékony réteg vajkrémmel töltenek meg. Hát ez nálunk nem sok mindenkinek csúszna le a torkán azt hiszem, viszont hűtőben való dermesztés után könnyedén ki tudnak belőle faragni bármit.

Én úgy érzem, hogy a csinos külső érdekében nem annyira mondanék le a finom belsőről, főleg, hogy nálunk azért elvárás, hogy két-három réteg finom krém is legyen egy szelet tortában, nem csak a fujtós tészta. Nagyon féltem tehát, hogy nem fogom tudni kifaragni már utólag a puha piskótát a puha krémmel, mert sosem lesz olyan kemény, mint azok. Azt agyaltam ki végül, hogy még a betöltés előtt próbálom megfaragni a piskótát, aztán utólag igazítok rajta ott, ahol kell. Szerencsére működött az elv, bár valószínűleg sok időt és idegeskedést megspóroltam volna, ha nem így járok el. Sajnos nem úsztam meg, hogy merevítés nélül is összeálljon az építmény, így néhány szívószállal meg kellett támogatnom a szinteket. Alulra tejszínes csokikrémet, a felső két szinthez epres-rózsaszín fehércsokis krémet készítettem, csokis piskótában.

Mivel egy optikai csalás áldozatai vagyunk, ha egészében nézzük a tortát, nem úgy kell elképzelni, hogy az alja is ferde az emeleteknek, hanem be van süllyesztve az alatta lévőbe. Na hát én ezt hiába tudtam, miután én tettem össze, éjjel kétszer is felriadtam álmomból, hogy be kéne nézni a hűtőbe, nem dőlt-e el a torta! :)))

Persze szerencsére nem dőlt el, ilyen lett, elsőre talán nem is olyan rossz. Talán legközelebb nem csinálom ennyire "meredekre". :)

Tollaslabda torta és díjak

Megint egy érdekes feladatot kaptam, amin lehetett elmélkedni. Annyi volt csak a kérés, hogy tollaslabdával kapcsolatos tortája legyen az ünnepeltnek.

Na most azon túlmenően, hogy gyermekkori emlékeim vannak a tollaslabdáról, különösebben nem sokat tudok róla, bár sejtettem, hogy manapság már profi felszerelés kapható hozzá, ha valaki ezt sportszerűen szeretné űzni.

Mivel kicsike, 12 szeletes torta volt csak, úgy gondoltam, értelmetlen, meg unalmas is volna, ha egy ütőt próbálnék megformázni, inkább úgy gondoltam, hogy magát a labdát próbálom meg cukorból elkészíteni. Hosszasan tanakodtam saját magammal, hogy miből is legyen, végül úgy gondoltam, hogy keményre kiszárított fondanttal próbálkozom és a cukorvirágokhoz használatos fehér papírbevonatú drótot használom a tollak szárának. Szerencsére teljesen jól bevált a dolog, bár nem készítettem annyi tollat, mint szerettem volna, ugyanis némelyek selejtesek lettek menet közben.

Az volt az elképzelésem, hogy a torta felülete lesz némiképp hálóra emlékeztető, ehhez egyszerű glazúrt használtam, illetve ezzel kötöttem össze a tollak szárát is. A torta felületét teljes egészében airbrush-al fújtam le, plusz az alátétet borító fondantra legyezőecsettel húztam még laza csíkokat, illusztrálandó, ahogy a labda suhan a levegőben. :) Sajna ez a képen pont nem látszik, de ez az én bénaságom, vagy a fényképezőgépé.

Belsőleg kakaós piskótában tejszínes fehér csokikrém volt.

Egyúttal szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem Vikinek a Pink Lady díjat és Vianne-nak a the Versatile blogger díjat, és Picijucinak a Cherry on the top díjat. Szeretném mindhármat továbbküldeni képletesen minden általam rendszeresen olvasott blognak, nem is merek senkit külön kiemelni, nehogy a többiek megharagudjanak rám. És ugyan a férfiak által vezetett blogok talán nem férnek bele a "Pink Lady" kategóriába, de a másik kettőt bizonyosan megérdemlik. :)))

Minitorta a minitortaversenyre

A Webcukrász oldalon a minap minitorta versenyt hirdetett Némó és Lenke a szokásos évi online tortaverseny mellett, melyen minden versenyző két minitortával indulhatott. 60 pályamunka érkezett és szebbnél-szebb tortákat lehetett megcsodálni, mindenkinek ajánlom figyelmébe.

Én ezzel az egy tortácskával készültem, mert sajnos a másikra már nem jutott időm, pedig lett volna rá elképzelésem. Amit meg akartam rajta jeleníteni, az a hernyó az Alíz Csodaországban című klasszikus Lewis Carroll meséből. Sajna úgy tűnik, hogy szinte senki sem jött rá erre, úgyhogy lehet, hogy mégsem sikerült olyan jól. Mindenesetre egy aranyérmet szerzett nekem ez a kis hernyócska, ezért szeressük! :))))

A hernyó megformálása egy régi rajzfilmfeldolgozás alapján történt, pedig a legfrisebb filmváltozat figurái is nagyon tetszenek, Tim Burton karaktereit meg amúgy is imádom, de ennél sajnos a hernyó egy nyomi emberarcú izé, ami a legkevésbé sem tetszett, így maradtam a szerintem mókásabb régi verziónál.

A versenykiírás kritériumai között szerepelt, hogy a torta átmérője nem lehet nagyobb 10 cm-nél és belülről is meg kell mutatni, hogy valóban torta, azaz felvágva is küldeni egy fotót. Na ez egy külön tortúra volt, ugyanis a fotózkodás közben drága fiacskámat nem sikerült távol tartani a tortától, folyton bele akart harapni, így csak olyan fotót tudtam küldeni, amin a küzdelem folyamatában látszik. :)

Egyébként egy vaníliás madeiratésztából készítettem és csokoládé ganache-al töltöttem meg. Az ízéről sajnos nem tudok beszámolni, mert nem volt szívünk elfogyasztani, a mai napig szárad szegény gomba a hűtőszekrényben. :)

Nagyon örülök, hogy kézzel foghatónak ítélték a fejlődésemet és a legutóbbi tortaversenyen elért ezüst után most aranyéremmel jutalmaztak. Ezúton is csókoltatom a zsűrit! :)