Mia, egy unikornis, és a Nők :)

Különleges megbizatásom volt a múlt héten. :)

Szülinapi tortát készítettem kétpetéjű ikerlánykáknak, akik ráadásul még egy közismert és elismert bloggeranyuka, Mirelle leánykái. 

Én személy szerint nagyon izgultam, hogy meg tudok-e felelni az elvárásoknak, és itt most nem konkrétan a csillogó gyerekszemek számítottak a fő fokmérőnek, gondolom sejtitek mire gondolok. ;) 

Mirelle sincs oda hozzám hasonlóan a túl édes dolgokért, ezért a torta ízében gyorsan megegyeztünk, mégis nehéz eltalálni, hogy a tömény cukor bevonattal kellemesen harmonizáljon még a töltelék. Joghurtos-epres krémben egyeztünk meg, csokis piskótában, amihez a mandulakivonattal ízesített házi fondantbevonat csatlakozott. Mirelle szerint finom volt, és kénytelen vagyok elhinni neki, mert úgyse mondaná meg, ha nem. :)

A téma, egy viszonylag újkeletű animációs rajzfilmsorozat, a "Mia és én", azon belül is a címszereplő Mia és egy unikornis. Utánanéztem persze a karaktereknek, és rögtön láttam, hogy nem valami elnagyolt figurákról van szó, inkább minden olyan részletesen kidolgozott, ezért jól át kell majd gondolnom a koncepciót.

Mivel marcipánfigurákat beszéltünk meg, úgy gondoltam, hogy csak akkor fogom tudni a viszonylag pici, 12 szeletes tortára a két figurát elkészíteni úgy, hogy még hasonlítsanak is az eredetire, ha nem egész alakosak lesznek, csak afféle torzók. Így aztán egy bokorból kukucskálnak kifelé, amit egyben háttérnek is szántam a tortához. Miután a figurákkal már elkészültem és félig a tortával is, akkor sikerült csak elcsípnem a mesét a tévében, amiből kiderült, hogy egy kisebb unikornis is van sárga sörénnyel, lehet, hogy azzal könnyebb dolgom lett volna, mint az anyukájával. :) Persze ennél részletesebben is ki lehetett volna dolgozni őket, főleg a kiscsaj ruháját meg a hajában lévő díszeket, de az időkeret ugye megint csak szűkös volt.

A bokrot tragantból, azaz keményre kiszárított cukorlapból készítettem el, hozzá a figurák marcipánból vannak. Azóta még nem kerültek elfogyasztásra, úgyhogy azt hiszem a Nők még egy kicsit nézegetni szeretnék őket. :)

A feliratot úgy találtam ki, hogy a rajzfilm logójához passzoló legyen, csak a lányok beceneveire formázva. Mivel eredetileg nagybetűkből csak négyféle szerepel rajta, a hiányzó betűket nekem kellett kitalálni, hogy ne üssenek el annyira. Mert ugye nyolcévesen már számít a dizájn is. ;)

Isten éltesse még a Nőket sokáig!
Hát nem tündériek? :)

Madárkás esküvői torta

Szeptember elején készült ez az esküvői torta, még jócskán benne a kánikulában.

Sajnos a kis kóstoló sütikéket elfelejtettem lefényképezni, pedig ehhez is készítettem, hogy minden klappoljon a nagy napon. 

Andi, a menyasszony, nagyon lelkesen szervezte az előkészületeket, szerette volna, hogy minden igazán egyedi és stílusos legyen az esküvőjén, remélem ehhez a tortával is sikerült némiképp hozzájárulnom.

Az esküvői meghívókat és a torta látványtervét a pár kedves régi barátja, Kelemen Ágnes grafikus és illusztrátor készítette, az ő szépséges indás-madaras mintáját kellett nekem valahogy tortába önteni.

Az esküvőre készített meghívókat, ültetőkártyákat és menükártyát megnézhetitek Ágnes blogján, ahol érdemes hosszasabban is elidőzni, ugyanis könyvillusztrációi és egyéb grafikai munkái is csodálatosak! Bevallom, én már az egész blogot végigböngésztem azóta... :)

De most beszéljünk a tortáról!

Én ezt a látványtervet kaptam az alkotáshoz:

Azt már az elején láttam, hogy néhány részletet praktikus okokból meg kell rajta változtatni, de igyekeztem azért, hogy az összkép lehetőleg ne térjen el túlságosan az elképzeléstől. A díszítő gyöngysorokból le kellett csippenteni néhányat, például lent, az alátéten nem lett volna jó, ha meghagyom, mert az lett volna az első, amit a torta mozgatásakor összelapítanak a szorgos kezek.

Időközben a méret is változott, mert eredetileg 40 szeletes lett volna, aztán kiderült, hogy mégiscsak jobb, ha van legalább 45, nehogy ne legyen elég. Így a torta arányai is megváltoztak, és miután az alátét már megvolt, a felső szint átmérőjét kellett kicsit megnövelnem.

A festéssel megintcsak meggyűlt a bajom, mert úgy jártam, hogy az utolsó idei kánikulai napok egyike pont a tortasütés napjára esett, így hát a múltkori Zsolnay mintás tortához hasonlóan most is sikeresen szétfutott a festék, ezért a folyékonyat porfestékkel megkötve kellett utólag javítgatnom. Emiatt rendkívül dühös voltam, mert ez lett volna ugye a lényege az egésznek, hogy szép legyen a festés, tudom, hogy ezek a hibák az összhatáson nem sokat rontanak, de nekem mégis szúrják a szememet sajnos. :(

Andival úgy beszéltük meg, hogy legyen egy kis dísz a tetején, hogy a gyöngyök hiányát ellensúlyozzuk és ne legyen annyira üres, erre találtam ki ezt a kis fészket a madárkákkal, így valami emlékbe eltehető kis dolog is került a tortára.

Belbecsét tekintve az alsó szint belga csokis csokikrémes, a második pedig málnás-joghurtos volt, a szokásos fondantbevonattal. El is fogyott az utolsó szeletig! :)

Segítsüti 2012 - Csokihabos gesztenyetorta kandírozott gesztenyével

Immár a harmadik Segítsüti akción van szerencsém részt venni, és a lelkesedésem továbbra is töretlen. :)

Idén ősszel a daganatos vagy leukémiás gyerekekért gyűjtünk, az Őrzők Közhasznú Alapítvány közreműködésével. A Semmelweis Egyetem II. szám, Tűzoltó utca Gyermekklinikájának Intenzív Osztálya felújításra kerül, ehhez szeretnénk mi is hozzájárulni, remélhetőleg az eddigiekhez hasonlóan minél nagyobb mennyiségű eszköz megvásárlásával. A kitűzött cél egy speciális, elektromos intenzív gyermekágy, és, ha elég ügyesek voltunk, sok egyéb hasznos eszközt is megvásárolhatunk a felajánlott összegekből, így minden kedves licitálót és olvasót arra buzdítok, hogy vigyék az akció hírét ez alatt a négy nap alatt.

Továbbra is lehetőség van arra, hogy egyéb Segítsüti akcióhoz kapcsolódó ajándéktárgy megvásárlásával is segíthessen az, aki most licitálni nem szeretne, de egy kisebb összeggel szívesen elősegítené az akció sikerét.

Most néhány szót az idei sütikémről.

Aki követi valamennyire, hogy az elmúlt két évben mivel készültem, már sejthette, hogy ismét tortát fog tőlem látni. :) Szokásomhoz híven megint egy nem túl egyszerű és gyorsan elkészíthető tortát kísérleteztem ki, ami a licitálóknak jó hír, azoknak már kevésbé, akik otthon is el szeretnék készíteni. Megijedni persze nem kell, kicsit macerás, de megéri az erőfeszítést, mert annál finomabb!

Miután az őszi akciósorozatban vettem részt eddig minden évben, mindkét alkalommal őszi idénygyümölccsel készültem, először kékszőlővel, másodszor körtével. Idén a gesztenyét vettem elő, mire a torta kézbesítésére kerül a sor, remélhetőleg már friss szelídgesztenyét is tudok majd vásárolni. A próbasütésnél fagyasztott változatot használtam egész tisztított gesztenyéből, illetve normál gesztenyepürét is a torta belsejéhez.

Ennél a tortánál a belső lapok a klasszikus Hunyadi tortához hasonlóan gesztenyével, de liszt nélkül készültek, a külsejéhez gesztenyelisztet és finomlisztet is használtam.
Figyelem! A vadgesztenye csak dekoráció a képen, a tortám szelídgesztenyéből van, mielőtt még valaki azt hinné, hogy meg akarom mérgezni. ;)

Hogy csinosabb legyen a torta megjelenése, mintázott, úgynevezett joconde-tésztából készítettem egy kis gallért hozzá, ami nem olyan nehéz mutatvány, mint amilyennek látszik.

A gesztenyelapokat könnyű csokihabbal töltöttem, a torta tetejét pedig vékony étcsoki ganache-al húztam át belga csokiból. A tetején lévő kandírozott gesztenyét magam kandíroztam, ezt a lépést azért nem érdemes kihagyni, mert a kandírozásból visszamaradt szirup eszméletlen finom gesztenyés ízű, amivel szeletelés előtt meglocsolhatjuk az egész tortát, vagy csak a szeletkéket. Azért a licitnyertes valószínűleg külön kapja meg ezt a finom szirupot, hogy közvetlenül tálaláskor tudja majd felhasználni.

A torta receptjét a licit lezárultát követően teszem majd közzé.

Kérem, hogy a tortámra idén is olyan valaki pályázzon, aki Budapesten át tudja venni személyesen.
Idén már 30-an vagyunk, úgyhogy bőven van miből válogatni!  Licitre fel! :)

Torta osztálytalálkozóra a retro jegyében :)

Nemmondommeghányadik általános iskolai osztálytalálkozóra készítettem ezt a tortát éppen egy hete. 

Nekem valahogy úgy alakult az életem, hogy a gimnáziumi osztállyal egyáltalán nem tartom a kapcsolatot, osztálytalálkozók sincsenek (vagy csak engem nem hívnak :P), viszont az általános iskolában annyira jó kis osztályunk volt, hogy velük egész egyszerűen muszáj. 5 évente tartjuk és hál'istennek a "kemény mag" mindig ott van, ami a végzős osztály körülbelül fél legénységét jelenti. Így aztán nem kellett óriás tortát gyártanom, épp annyi szeletre lehetett vágni, hogy még a vendéglő pincérei is megkóstolhassák. :)

A fiatalok nem tudták, hogy nekem van ez az új hobbim, így mindenki meglepődött, mikor egyesekre rádörrentettem, hogy ne merjenek desszertet rendelni, hát még akkor, mikor meglátták a tortát! :) Úgy érzem elég nagy sikere volt, pedig én kissé csalódott voltam, mivel egyrészt az összes kis kütyüt nem volt időm megcsinálni rá, amit eredetileg terveztem, másrészt pedig anyukám még ki nem tapasztalt légkeveréses sütőjében sütöttem a lapokat és csak a felvágáskor derült ki, hogy annyira omlós lett a piskóta, hogy szó szerint szétdőltek a szeletek. :(

Egy kis magyarázat a tortához...

Megboldogult iskoláskoromban a felsősök jellemzően ilyen mostani szemmel nézve "cikis" diplomata táskában hordták a felszerelést. (Kérném, hogy gyermekded olvasóim ne röhincséljenek!)  Akinek nem volt ekkora "szerencséje", hogy számzáras menő dipója legyen, annak csak az apukája tatás csatos táskája jutott. :D Ez itt a "menő" változat, ha valakinek jó a szeme, láthatja a számzáron a soron lévő osztálytali sorszámát is... ;)

Úttörő jelvény, övcsat és síp késztet némi nosztalgiázásra, illetve a retró írószerek, mint a nagyon durván kemény fémcsatos radír, ami kilyuggatta a papírt is radírozás közben, a két színű cerka (bár szerintem ilyen most is van), az ős-rOtring ceruza és a ronda sárga 2B-s grafit, amit kötelező volt használni. Tudom, hogy az idő mindent megszépít, de nekem mégis a sok szabály és tiltás ellenére olyan idillinek tűnt az az időszak...

A kis tolltartó kicsit kilóg a képből, mert nem igazán méretarányos, de ennek az a magyarázata, hogy annak az aranyos kis régi osztálytársamnak készítettem benne külön egy szelet tortát, aki az egész találkozót szervezte és sajnos gluténérzékeny, így rizs- és gesztenyelisztből csináltam neki egy kis piskótát. Eredetileg együttesek nevét, meg egyéb jelvénykéket akartam rátenni, de aztán eszembe jutott, hogy ez aztán tényleg mindenkinek egész más volt, nem biztos, hogy értékelnék, ha az én egykori kedvenceimet firkálnám rá, így helyette maradt egy kis smiley jelvény és az úttörős.

Egyébként meggyes-csokis volt a belső, mert azt általában mindenki szereti, nem annyira lehet vele mellélőni, mint ha bedobnék valami extrém ízkombinációt. Anyukám isteni meggybefőttjéből tettem bele meggyeket és étcsokis tejszínes krémet készítettem hozzá.

Az idén felmerült, hogy minden évben kéne tartani bulit. Én benne lennék. ;)

Esküvő karamellben

Az iszonytató hőség ellenére megint bevállaltam egy tortát kedves barátaink esküvőjére. Az menyasszonyi torta készítőjének kiválasztása extra bizalmi feladat szerintem, úgyhogy nagyon megtisztelve éreztem magam és próbáltam is megfelelni, amennyire csak lehet.

Előtte egy előkóstolást is végeztünk, amihez ezeket a kis minitortákat gyártottam még egy hónappal ezelőtt. A blog facebook oldalán már láthatta, aki szokta követni...

Akkor három változatot készítettem, egy akáciamagos, egy fehércsokis és egy karamellkrémeset. Végül az utóbbi győzött, méghozzá úgy, hogy egy kis mandulagrillázzsal készített krokantot is csempésztem a krémbe. Nem volt olyan egyszerű egyébként, mint amilyennek tűnik, mivel a karamell eleve édes dolog, abból túl sok cukrot nem lehet kisprórolni, ugyanakkor a bevonat is édes, nagyon pengeélen táncoltam, hogy a tejszínnel ellensúlyozni tudjam ezt az összhatást. A krokant pedig már egy idő után nem annyira ropog szerintem, ha összeért a krém a piskótával, ezért gondoltam, hogy a mandula majd kicsit "megfogja".

A karamellkrém választása egyébként a torta külsejéhez kapcsolódik, ugyanis az ifjú pár kifejezett kérése volt ez a szín a torta alapjául, így gondolták, jó lesz, ha a belső is harmonizál a külsővel. Egy inspirációs tortafotót is mutattak, hogy legyen ez a szín és hozzá a torta oldalán egy fehér virágminta, valamint csúsztassam el a felső szintet az alsó oldalához. Semmiképpen nem akartam másolni, így megbeszéltem velük, hogy a színösszeállítás marad, de a minta és a kivitelezés már az én elképzelésem szerint megy. Szerencsére rám bízták a dolgot, így nem éreztem megkötve magam és menet közben tudtam alakítani a dekorálást.

A torta oldalán lévő motívumot sem terveztem meg előre, mert úgy gondoltam, hogy úgyse fog passzolni, ha nem tudom a pontos méretet. Az volt az eredeti ötletem, hogy a virág szárát fogom az oldalára aplikálni, ami majd egy 3D virágfejben folytatódik a torta tetején, így eshetett meg, hogy előbb készítettem el a virág fejét, majd hozzáimprovizáltam a folytatást.

A virág afféle fantáziavirág lett megint, úgyhogy botanikai könyvet senki se bogarásszon utána. :)

A készítés történetéhez még hozzá tartozik, hogy most anyukám konyhájában követtem el a tortát, így nehezített volt a terep attól függetlenül, hogy több hely állt a rendelkezésemre. Idegen sütő, idegen hűtő, meg a kellékek költöztetése ugye... A meleggel és páratartalommal való küzdelmemet már le se írom, mert lerágott csont, de aki ennek az édes hobbinak hódol, mind tudja miről beszélnék. ;) Talán annyit a hőséget illusztrálandó, hogy este hétkor, már szürkületben fotóztam a tortát, iszonyú sebesen kattingatva, de ez is elég volt ahhoz, hogy az oldalán elkezdjenek lemászni róla a szegélydíszek. :( Persze sikerült utána helyretennem őket és még egy kicsit rádermeszteni a hűtőben, mire elvitték.

A lényeg a lényeg, hogy az ifjú pár nagyon örült a tortának, tökéletesen meg voltak elégedve és nekem ennél több nem is kell! :)



Hibiszkusz-lime granita

Elővettem ismét a megunhatatlan hibiszkuszt. Gyakran csinálok belőle szirupot a természetes szinezékgyártás apropóján, így jutott eszembe, hogy hűsítő italhoz is jó lesz alapnak a kánikulában. Kiegészítésként egy szem árválkodó lime-ot tettem hozzá, hogy kicsit savanykásabb legyen, valamint egy maréknyi friss mentalevelet a még frissítőbb hatás miatt. 

A hibiszkusz magas antioxidáns- és vitamintartalma miatt még egészséges is, ha a cukortartalmától eltekintünk. :) Állítólag a magas vérnyomás ellen is kíváló, úgyhogy futás, dobjunk össze egy adagot a nagypapának! :D

Hibiszkusz-lime granita

Hozzávalók:

1,5 dl víz
2 evőkanál szárított hibiszkuszlevél
15 dkg cukor
1 teáskanál méz
1 kisebb maréknyi mentalevél
1 lime leve (citrommal helyettesíthető)
3-4 dl ásványvíz

A díszítéshez:
készen kapható szirupban eltett hibiszkuszvirág
mentalevél

Másfél deciliter forrásban lévő vízzel leforrázzuk a hibiszkuszlevelet. Hagyjuk tíz percet állni, míg intenzív lilásvörös színét ki nem ereszti. Leszűrjük, majd a levet a cukorral feltesszük főni. Amikor habozni kezd, vegyük le a lángot, de a habot ne hagyjuk az edény oldalára kicsapódni, folyamatosan kevergessük vissza a főzetbe. Amint lemegy a hab, hozzáadhatjuk a mézet. Még egy-két percig főzzük, majd vegyük le a tűzről. Dobjuk bele a megmosott mentaleveleket és hagyjuk együtt langyosra hűlni.

Szűrjük le újra a folyadékot és öntsük szélesebb edénybe. Keverjük hozzá a lime levét és öntsük fel ásványvízzel. Jól keverjük el és tegyük a fagyasztóba. Fél óránként keverjük át egy villával úgy, hogy az edény oldaláról igyekezzünk a jéglerakódásokat lekapargatni.

Körülbelül 3 óra elteltével kásásra fagy és máris fogyasztható.

Blogkóstoló 4. fehércsokis-mogyorós répatortával

Chef Viki a háziasszonya az aktuális, szám szerint a negyedik Blogkóstolónak, amire most én is jelentkeztem. 

A sorsolásnál Pinkócit kaptam játszótársul, azaz az ő receptjeiből kellett szemezgetnem. Blogja a "Szárnyalj, és a felhők fölött nem érhet baj" nevet viseli és nagyon sok szimpi receptet tartalmaz. Én az édességek között nézelődtem természetesen és találtam is sok sütit és tortát, amik mind nagyon gusztán néztek ki. Úgy szerettem volna választani, hogy lehetőleg saját receptet próbálhassak ki, hogy ne kelljen az eredeti forrást is felbogarásznom. Sajnos a sajátok kicsit költségigényesek voltak, így végül egy répatortára esett a választásom, mi másra ugye... :)

Nagyon érdekesnek hangzott, hogy liszt helyett zsemlemorzsát kell hozzá tenni, gondoltam ezt ki kell próbálni. A receptet kicsit megvariáltam, mert nekem a massza kicsit túl száraznak tűnt, gondolom azért, mert öreg volt a sárgarépám és már alig lehetett víztartalma, így az eredetileg megadott fehércsoki mennyiség díszítésre szánt részét is a tésztába kevertem, plusz egy kis vizet adtam még hozzá. A receptben nem szerepelt, hogy milyen mogyoró kell hozzá, így én törökmogyorót daráltam, mert csak az volt itthon. Szilikonos savarin formában sütöttem, így nem kellett kikenni a formát, egy kicsit lapos, de csinos koszorú formát kaptam. Fincsi lett és omlós! :) Az eredeti receptet ITT találhatjátok.