2011. május 24., kedd

A Gerbeaud-ban jártam


Gerbeaud Ház a XX. század fordulóján

a fotó forrása Innen


Nemrég kellemes meglepetés ért, meghívót kaptam a Gerbeaud Cukrászdából, hogy szeretettel várnak több blogger-kollégával egyetemben egy kis sütikóstolásra. Hát ezt nem hagyhattam ki! :)

Az esemény célja elsősorban az volt, hogy megismertessék velünk és gondolom általunk a nagyközönséggel is, hogy milyen újításokkal büszkélkedhet a cukrászda és miért is érdemes hozzájuk újra betérni.

Bevallom, nekem a Gerbeaud régebben azt jelentette, mint bohócosra sminkelt műszempillás nénikék apró ölebekkel és jól szituált urak törzshelye, bár mindig is csodáltam a századeleji hangulatot, mely körüllengte és az épület megkopott szépségét. Szerencsére ez a benyomásom a látogatás után merőben megváltozott, egyrészt mert az épületet gyönyörűen felújították, másrészt a kedves igazgatónő, Pintér Katalin és Niszkács Anna marketing menedzser hölgy eloszlatták kételyeimet. Felhívták a figyelmünket arra, hogy minden téren változást szeretnének elérni és ennek a folyamatnak a része az is, hogy az elvitelre szánt süteményekre jelentőst kedvezményt kap az, aki szeretné a különlegességeket megkóstolni. Ez konkrétan 50 százalékot jelent, ami azt hiszem korrekt ajánlat. :)

Ami szintén meglepett, hogy elmesélték, külön pékség is működik az épületben, ahol friss péksüteményekkel várják már a kora reggeli órákban is a reggelizni kívánókat. Feltételezem, hogy nagyon finomak lehetnek, mert sós aprósüteményeket is kóstoltunk és nagyon frissek és omlósak voltak.

A sütemények kóstolásánál már kritikusabb voltam, de hát ez ugye abból is adódik, hogy édességekre specializáltam magam a blogírásnál. :)




Volt alkalmunk választani egy tányérdesszertet vagy kelyhet is kezdetnek egy nagyon szép, igényes desszertlapról, melyről én a Gerbeaud "Valrhona" kelyhet választottam. Mivel volt már alkalmam Valrhona csokit fogyasztani és dolgozni is vele, nagyjából tudtam, hogy milyen ízre számíthatok. A kehely úgy épült fel, hogy csokis piskótát 3 gombóc csokifagyival, sárgabarack pálinkás aszalt sárgabarackos barackpürét, sárgabarack habot, tejszínhabot, csokiöntetet és egy szem bonbont rétegeztek össze egy kelyhen belül.

Hát meg kell, hogy mondjam, a barackpálinás barackpüré valami isteni volt, meg is ihletett már, majd fogok belőle valamit kotyvasztani, az biztos. Felírom a százoldalas cetligyűjteményembe... :D
A barackhab is nagyon jól harmonizált a tömény csokihoz és piros pontot adok a kelyhet megkoronázó tejszínhabnak, amiért azt már pluszban nem cukrozták meg. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy én mégsem vagyok igazi csokifüggő, mert nekem sok volt ennyi csoki egy desszertben, elég lett volna ebben a kombinációban egy gombóc csokifagyi is bőven, így sajnos nem bírtam el az egésszel. Talán jobb is, mert akkor már nem tudtam volna a sok apró egyéb desszert közül kóstolgatni. :)
Segítségemre volt ehhez egy nagyon fincsi epres-bodzás alkoholmentes koktél, ha jól emlékszem az összetevőkre.

Barátnőm egy fincsi sajtkrém tortát fogyasztott tányérdesszertként, ami eperzselével volt megkoronázva, plusz egy gombóc citromfagyit is adtak hozzá. A fagyi az az igazi békebeli citromfagyi volt, amit imádok, még jó, hogy meg tudtuk egymásét kóstolni.

A cukrászati újításokért Kolonics Zoltán cukrászmester a felelős, aki készséggel bemutatta nekünk az édességek mini változatait, amiket végig is lehetett kóstolni.



Volt egy-két falatka, ami nekem is nagyon bejött, például én soha nem szerettem az Eszterházy tortát, de a ropogós krokantréteggel kiegészítve és valami könnyű habbá varázsolva az eredeti tömény vajkrémet, egy nagyon finom diós desszert vált belőle, ezt például bármikor szívesen megenném. :)

Aztán volt egy fincsi epres kis habos desszertecske Eperilla fantázianéven, ami nagyon ízlett, illetve a helyben készített kézműves bonbonkák között is találtam fogamra valót.

A macaronokkal kapcsolatban muszáj volt tapasztalatot gyűjtenem, ha már ennyit küzdöttem az elkészítésükkel, de rá kellett jönnöm arra, hogy kicsit más összetevőkkel dolgozhatnak, mint mi itt házilag, mert ízében alig hasonlított az otthon gyártottra, illetve most már azt is tudom, hogy macaronba nem jó ötlet lekvárt tölteni, nem is fogok. :)




Összességében azt mondhatom, hogy mind dizájnban, mind ízben sikerült elrugaszkodniuk a megszokott ízektől, de azért én szívesen kóstoltam volna a hagyományos kínálatból is ilyen kis falatkákat.

A szép tálalás mindig is lenyűgözött, ahogy még az elvitelre szánt süteményeket és tortákat is gyönyörű dobozba és selyempapírba csomagolták, most haza is vihettünk egy kis ajándékcsomagot, benne díszdobozos macaronokat és macskanyelvet. A macskanyelv még megvan, dédelgetem, nézegetem a nőcis kis pink-fekete dobozkát, de még nem volt szívem felbontani... :)




Személyes véleményem csak, és tudom, hogy nem feltétlen kritikát várnak tőlem, de úgy érzem a Gerbeaud továbbra is képviselheti azt, amit máshol nem kapunk meg, hogy egy kicsit a régi korok hangulatát idézze, jelentheti ugyanakkor a magas minőséget, mégsem gondolom, hogy nagyon trendkövetőnek kellene lenniük, ezért egy pár apró dolgot feleslegesnek tartok. Gondolok itt például a robbanócukorral tuningolt mousse-ra vagy a bazsalikomos-citromos nemtommire. A régi sütemények új köntösben tálalva gyönyörűek és finomak, én úgy érzem sokkal jobban illenek a hely szelleméhez, de ez csak az én véleményem ugyebár.

Én egy kicsit mindig összekötöttem gondolatban a Gerbeaud-t a Kis földalattival, mert azon utazva a Vörösmarty térig az embert már meglegyinti egy kicsit ez a kor és stílus a plakátok és burkolatok által, amit a cukrászda tovább visz gyönyörű bútorzatával és patinás hangulatával.

Mindenesetre mindenkit arra bíztatok, hogy merészkedjen be a megújult Gerbeaud-ba és nézelődjön, kóstolgasson, nem fogja megbánni! :)


4 megjegyzés:

  1. „Finom” kis ízelítő, nem fogom kihagyni!

    VálaszTörlés
  2. Először is gratulálok, hgoy egy ilyen nívós helyre kaptál meghívást. Másodszor pedig a beszámolóhoz.........nyelek is nagyokat. Kívülről láttam még csak én is, de egyszer majd beljebb is merészkedek....
    Az árfekvésről nem írtál:(

    VálaszTörlés
  3. Jó kis bejegyzés, köszönjük! Én a fagyijukért vagyok oda, főleg, hogy a frissen sütött, forró ostyába beleszedik a hideg fagylaltot... az valami mennyei!

    VálaszTörlés
  4. Én még soha nem voltam a Gerbeaud-ban. Pedig eredetileg pesti vagyok ugye... már más blogon is olvastam a beszámolót, és nagyon felcsigázott a dolog.
    Gratulálok, hogy meghívtak téged is! Nem csodálom, mondjuk. :))) Nagyon kifinomult ízlésed van. :) jó volt a bejegyzés!

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails