Az év ezen szakaszában hajlandó vagyok feláldozni magam és mézeskalácsot díszíteni, mert a tisztesség azt kívánja. :)
Idén nagy segítségemre volt, hogy pár hónapja Mézesmanna barátnőm mézeskalács minitanfolyamán vehettem részt. Nem elfogultságból persze, de mézeskalácsban nekem ő a top, és elég jól megmutatta az alapokat ahhoz, hogy érdemes legyen végre egy kis szellemi kapaszkodóval nekiállni a gyakorlásnak.
A legfontosabb infó nekem a terülőmáz technikája volt, mert azt úgy éreztem, hogy tényleg látni kell milyen sűrűnek kell lennie, meg hogy viszi fel az ember a sütikére. Az írókázás más tészta, a kacskaringókat szépen türelmesen gyakorolgatni kell, amihez nekem sosincs elég időm és türelmem persze.
Most két alkalom is nyílt ezek próbálgatására, az egyik az ovis karácsonyi buli, a másik a gasztroajándék gyártás házi használatra. Szegény kis ovisokon gyakoroltam először, így a kis pingvinkék kicsit csálék lettek, de nagy sikere volt ennek a kis kupacnak.
Azután nekiláttam itthon kisebb tételben gyakorolni, ezért jobban oda is tudtam figyelni, szerintem ezek már inkább vállalható darabok lettek.
Takács Feri fotós barátom gyönyörű képeket készített róluk, ami nagyban emelte az esztétikai értéküket. :)))
És az utolsó adag mézes, amit a karácsonyi rohamban a fára, meg a tálba készítettem alvás helyett.
Ebből is látszik, hogy mindenki képes a fejlődésre, csak gyakorolni kell. Szánjatok egy kis időt rá, mert nagyon látványos tud lenni! ;)
És egy utolsó jó tanács álmodozó típusú sütögetőknek: Jobb, ha minden darabra tesztek egy lyukat akasztónak, mert a túlsütött, illetve megégetett darabokból is lehet még rusztikus karácsonyfadísz. :)))
Csodásak!!
VálaszTörlésCsodálatosak! Nagyon ügyes vagy! :)
VálaszTörlés