Dóra, Csizi és Thomas egy tortán

Különleges kérést teljesítettem ezzel az emeletes tortával nemrégiben. A kis négyéves ünnepelt leányka ugyanis azt álmodta, hogy a szülinapján találkozott Dóra és a majma Csizi, a gőzmozdony Thomassal. A mesefigurák ilyetén keverdése is azt jelzi, hogy igazán nagy rajzfilmrajongó a kis drága. De leginkább Dórát, a felfedezőt szereti, úgy kell őt elképzelni, hogy Dórás pizsamában, Dórás ágynemű közt aluszkál, Dóra babával. :))) Én aztán tényleg nem akarok álmok elrontója lenni, ezért bevállaltam a feladatot. :)

Ha valami koncepció mentén akartam volna megoldani, akkor valószínűleg egy jó nagy terepasztal szerű tortára lett volna szükség, de aztán eszembe jutott, hogy maga a szülinap is jó téma arra, hogy úgy jelenítsem meg ezt a pár történetileg össze nem illő mesefigurát, mintha mindannyian őt köszöntenék meg együtt születése napján. Így került rá végül sok színes lufi és ajándékdoboz is a tortára.

Szerencsére ez a változat nagyon tetszett neki, teljesen meg volt elégedve, így én is. :)

Jó nagy, kábé 25 szeletes torta volt, alul tejszínes csokikrémmel, felül tejszínes fehércsoki krémmel.

Pogácsatorta akáciamaggal és nyújtható fehércsokis bevonóval

Szűk körben ültük itthon ezt a szülinapot, ezért ez a torta egész kicsi, nagyjából 4-5 szeletes volt. Vagyis egy hamburgerzsemle méret körülbelül. :)

Mégsem zsemlét akar ábrázolni, hanem pogácsát, ami abból jön, hogy az ünnepelt régóta hangoztatja, hogy alapvetően nem édesszájú és habostorta helyett ő bizony jobban örül a friss sajtos pogácsának. Ugyanakkor szavaival ellentétben a tesztelendő édességeket is jóízűen elfogyasztja, ezért most megkapta a kettő ötvözetét. :)))

Tudom, hogy a pogácsa része nem lett annyira élethű, bár az én pogácsáim erre szoktak hasonlítani. :) A szalvétával viszont teljesen megvezettem mindenkit, tényleg azt hitték, hogy csak odatettem mellé egyet, úgyhogy a kompozícióban arra vagyok a legbüszkébb. :D

Az otthonra készülő tortácskák mindig lehetőséget adnak a kísérletezésre, most például egy új fűszert, az akáciamagot teszteltem többek között. Ennél a tortánál egy egyszerű főzött krémet készítettem a segítségével, de tésztaalaphoz is kipróbáltam már. Nagyon finom, kicsit mogyorós aromája lett tőle a sima vaníliakrémnek. Az akáciamagról később majd részletesebben írok.

A torta külsejét Chokoflex-white-tal vontam be, ami egy fehércsokiból készült bevonómassza, még karácsony előtt vettem kipróbálásra. Finom volt így együtt, de azóta kipróbáltam már csokiganache fölé is, úgy sokkal jobban ízlett. Az anyag annyira nem rugalmas, mint a fondant, talán ezért is nem sikerült a pogácsát igazán pogácsaszerűvé formázni, de legalább az ízhatással variálhattam egy kicsit.

Díjakat kaptam

Díjeső volt a héten. Úgy látom nem csak nálam, hanem a legtöbb blogon is, mivel a kis oldalsávomban szinte csak ezt a logót látom. :) Ami nem baj persze, mert ez is azt illusztrálja, hogy sokan, sokféle blogot olvasnak és kedvelnek, így az ilyen kis gesztusokkal mások napját be lehet aranyozni, ami lássuk be bőven ránk fér az év eleji depi idején.

Hát az enyém bőven bearanyozódott, mert több mindenkitől kaptam díjat. A Kreatív blogger díjat Cakenitől, Adryenntől, és Anyatigristől, a Leibster blog díjat pedig Alíztól és Picijucitól. Nagyon szépen köszönöm Nektek ezúton is!

A Kreativ blogger díj már megtalált engem párszor, így az nekem igazából már nem járna, ezért ha nem haragusztok meg, a játék szabályait most nem tartom be csak nagyon megköszönöm, mert igazán jól esik, hogy rám is gondoltatok.

A Leibster blog díj egy számomra újkeletű kedves kis díj, továbbadásának feltételei:

- Írj egy bejegyzést,amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet,és másold be az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját akitől kaptad a díjat,és hagy nála egy hozzászólást,hogy elfogadod a díjat,és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodjál el azon ,hogy ki az az 3-5 blog szerzője akinek a díjat szívesen adnád,linkeld be őket a bejegyzésedben és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogokat részesíts előnyben,ne olyanokat jelöljél akinek több 100 követője van.

Az első két feltételt azt hiszem már teljesítettem. A másodikkal bajban vagyok, mert szinte mindenki megkapta már ezeket a díjakat, akiket én rendszeresen olvasok és tudom, hogy szívesen fogadták volna. Az utolsó kitétel tovább szűkíti a lehetőségeket, de én úgy értelmezem, hogy az még belefér, akinek követői már túllépték a százat, de még nem érték el a kétszázat. :)

Mindezek szellemében szeretném továbbadni a díjat:

Krickynek, a csodás tortákért, fantasztikus alkotásokért és a sok bátorító szóért;

Aminek, aki megérdemli! :))) és megnyithatná már az éttermét, hogy végigkóstolhassam azt a sok finomságot, amit nála napról napra látok;

Ms. Poppynak, aki most tudom, hogy pihenteti kicsit a blogját, de ezáltal kicsit ösztönözni is akarom, hogy újra életre keltse, mert bírom a kísérletező kedvét és nagyon szeretek nála nézelődni, mert isteni étkeket készít;

és Selectfoodnak, a különleges receptekért és szellemi útmutatásért, és akihez mindennap benézek, hátha látok valami új csodát, pedig tudom, hogy kiírná a gyűjtemény az oldalsávban, de hátha... :)

Mivel ez egy gesztus, nem ragaszkodom hozzá, hogy írjanak róla egy posztot, ha nem akarnak, de azért remélem örülni fognak neki. :)

Elvis torta

A nagy Elvis rajongók most lehet, hogy térdüket csapkodva fetrengenek a számítógép előtt, vagy könnyeiket törölgetik, úgyhogy mindenkitől elnézést kérek az esetleges szentségtörésért. :)

A figura talán lábtartásában és sérójával emlékeztet némileg a Királyra, képességeimből erre futotta egyelőre. Így is keményen megküzdöttem szegénnyel, mert sehogysem akart abban a pozitúrában megállni, ahogy én azt kigondoltam. Sajnos még mindig nem ismerem eléggé, hogy cukorral hogyan kellene a statikát megalapozni az ilyen figuráknál, tovább kísérletezgetek, aztán egyszer csak rájövök a trükkjére.

Az ötvenes évekbeli Elvis Prestleyt akartam megformálni, aki akkoriban még ilyen szolid ruhákat hordott. Ez azért van, mert a szülinapos ünnepelt még azt az igazi rock'n'roll-os korszakát kedveli igazán, nem a Las Vegas-osat, pedig a pózt tekintve akkor könnyebb dolgom lett volna, ha letérdeltethetem és jó nagy barkót nyomhatok az arccsontjára. :DDD

Egyébként nagyon jópofa feladat volt és mivel szabadkezet kaptam, úgy gondoltam, hogy jó kis intellektuális poén lesz az oldalára Elvis egyik számának címét írni, ami egészen stílszerű lett szerintem. Mivel a feleség adta a férjnek ezt a tortát, a "baby" kifejezést haszálni szerintem egyáltalán nem ciki. :))) Remélem ezt ők is így gondolják...

Csokis piskótában, tejszínes csokikrém volt megint, a tortát fondanttal burkoltam.

Házi fondant recept és tapasztalatok

Nohát kénytelen vagyok több mint egy év után leírni, hogy milyen fondantreceptet használok, mert annyian kérdeztétek, hogy már rengeteg e-mailt kellett elküldenem ebben a témában és kicsit ínhüvelygyulladásom kezd lenni. :)

Egyébként nincsen benne semmi ördöngösség, ráadásul nagyjából mindenki ugyanazt a receptet használja a nagyvilágban szerintem, kisebb változtatásokkal. Az enyém kiindulópontja egy régi bedobós-kártyás kis receptlapból származik. Abban olaj volt a zsiradék, na én azt alapból elhagytam. A glicerin is állandó adalékanyagként szerepel, de én nem szeretek ilyen dolgokat benyelni, ezért ezt is "kifelejtettem" belőle. Legtöbbször glükózszirupot vagy mézet tesznek a keverékhez, de ugyanúgy megteszi bármilyen maláta alapú vagy juharszirup is akár, a lényeg az állagban van.

Én személy szerint házilag főzöm a cukorszirupot. Nekem ez bevált, de tudom, hogy macerás elkészíteni, nem mindenki vesződne vele. Ha tudok, maláta alapú szirupot is tartok itthon, mert azt sok minden máshoz is fel lehet használni és nagyon szép selymes az állaga, puha marad tőle a massza, nem válik gumiszerűvé, mint a méztől.

Érdemes a porcukrot jól megválasztani, de persze erre sincs garancia, mert jártam már úgy, hogy egy megszokott márkám sorozatban rosszul volt darálva, szinte olyan durva volt, mint a kristálycukor, dobhattam is ki az egészet, mert teljesen kiszárította a masszát. Biztos, ami biztos, mindig szitáljuk át, azzal nem veszítünk semmit, csak egy kis időt. :)

Én általában zsiradéknak sima teavajat, vagy pálmavajat használok. Az utóbbi előnye, hogy színtelen és szagtalan, nehezebben is romlik meg, az előbbié, hogy finomabb. Ha nem jutunk hozzá egyikhez sem, megfelel a sima márkázott vaj is, de annak picit sárgásabb a színe, így a fondant is törtfehér lesz. Ameddig a vaj szavatossága szól, addig a fondant is jó lesz. Margarin használatát egyáltalán nem javaslom, szerintem mellékíze van és büdös lesz tőle, de ez lehet, hogy csak az én mániám, mást nem zavar az ilyesmi. :)

Mindenesetre én azt tanácsolom, hogy ha valakinek van ideje és türelme, próbáljon ki minél több receptet és tapasztalati úton kiderül, melyikkel tud bánni a legjobban.

Tehát ahogy én csinálom, az így néz ki:

1.

Elkészítem a cukorszirupot. Fél deci vizet 15 dkg kristálycukorral felteszek főni, nem túl nagy lángra. Amikor elkezd gyöngyözni az edény szélén és felolvadt a vízben a cukor, visszaveszem a legalacsonyabb fokozatra. Ekkor elkezd fehér hab képződni a tetején, ahogy kicsapódnak a cukorból a kristályok. Ezt a habot nem engedem kiülni az edény falára, hanem egy kis nedves ecsettel vissza kevergetem a szirupba, míg a hab teljesen el nem tűnik, ha nagyobb a hab, vagyis szennyezettebb a cukor, akkor akár a húslevest, lehabozom. Ezután hozzáteszek még egy evőkanál mézet. A legjobb a termelői méz, ami jó sűrű, jobb állagú lesz tőle a szirup. Kevergetve főzöm, míg a méz egészen fel nem oldódik. A szirup akkor jó, ha kis fémhurok segítségével buborékot tudunk fújni belőle, vagy hideg felületre cseppentve kis golyóvá nem formálódik. A kész szirupot én a hűtőben szoktam tartani dugós üvegben, de ha tudjuk, hogy gyorsan elfogy, kis csavaros tetejű befőttesüvegben szobahőn is tárolható. Ez utóbbi esetben be fog kristályosodni, de nincs jelentősége, mert a fondanthoz úgyis újra felolvasztjuk majd.

2.

A fondanthoz fél deci vizet egy evőkanál zselatinporral felmelegítek, mikor gyöngyözni kezd a szélén, beleteszek egy evőkanál sima teavajat és fél decit a cukorszirupból. Ha teljesen összeolvadtak, már le is lehet zárni a lángot és hozzá lehet keverni az ízesítést, ha szeretnénk. Én keserűmandula-kivonatot szoktam leggyakrabban használni, ami kicsit drága, de lehet bele tenni mandulaaromát, citromaromát, vagy vaníliakivonatot is, csak arra figyeljünk, hogy amit hozzáteszünk átlátszó legyen, különben megszínezi a fondantunkat is, ami nem szerencsés, ha éppen fehéret szeretnénk. Ha az egész mennyiséget ugyanarra a színre szeretnénk színezni, érdemes ezen a ponton beletenni az ételszinezéket, később már jóval nehezebb belegyúrni. A folyadékot félretesszük pihenni.

3.

Előkészítek egy darab folpackot, amit a kezem ügyébe teszek a munkapultra, vagy kibélelhetünk vele egy megfelelő méretű tálkát. Kb 30 dkg porcukrot átszitálok egy edénybe. Szilikonlapra még kb. 10 dkg porcukrot szitálok és kicsit szétterítem. A szilikonlap nem létszükséglet, csak én örülök, hogy van és így biztosan nem tapad le az anyag, amúgy sima konyhai munkapult is megteszi. A folyadékot beleöntöm az edényben lévő porcukorba, fakanállal jó simára kidolgozom. Jó sűrűnek kell lennie, szinte álljon meg benne a fakanál, de még maradjon folyékony, ha kell, hozzáteszek még egy kis cukrot. Gyorsan ráöntöm a szétterített porcukorra és vajjal bekent kézzel vagy gumikesztyűvel lazán összeforgatom vele, mintha nagyon lágy kalácstésztával dolgoznék. A még szinte folyékony halmazállapotú anyagot rádobom az előkészített folpackra, gyorsan összefogom, mint egy batyut és beteszem a hűtőszekrénybe. Kb 20-30 percig ott pihentetem, míg kissé összedermed. Azután kiveszem és szobahőmérsékleten hagyom kicsit visszapuhulni, majd még egy-két evőkanálnyi vajat gyúrok hozzá.

Ebből az adagból körülbelül egy zsemlényi adag lesz, egy normál méretű torta bevonására elegendő. A tortabevonásról a youtube-on rengeteg videót lehet találni, ezért ha nem haragusztok, nem vesződnék a fázisfotózással. :) Például EZT, ahol a kerek formájú torta bevonását mutatják be, vagy EZT, ahol a szögletesét.

Jó ügyeskedést minden amatőr tortadíszítőnek!

Panna cotta citrommirtusszal és mandarinzselével

Vagy hívhatnám úgy is, hogy a citromízű panna cotta, amiben nincs citrom. :)

Nemrég fedeztem fel ezt az Újvilági Ízek boltját, ahonnan, mint kiderült a nagyon fincsi vaníliapasztám is származik, és Ausztráliából származó érdekes fűszerekbe botlottam, amik nagyon elkezdték csiklandozni a fantáziámat. A legújabb szerzeményem ez a citrommirtusz nevű fűszernövényke (Backhousia citriodora), ami nekem a citrom és a citromfű aromája közé tehető íz- és illathatásilag.

Citrommirtusz (Lemon myrtle)

Az illusztrációt Innen kölcsönöztem.

Virága szerintem leginkább a bodzára hasonlít külsőre. A magyar nyelvű leírásban azt mondják, hogy a növény illóolaja a legnagyobb koncentrátumban tartalmaz citrált (90-98%). Nahát utánanéztem ennek a neten, és a Wikipédia azt írja, hogy "A citrál a a citromfűolaj valamint más Cymbopogon-fajok illóolajának fő alkotórésze. Jelen van még a verbena, citrom és narancs illóolajában is". Ez az én szintemre lefordítva azt jelenti, hogy annyira citromos, hogy ennél olyanabb már nem is lehetne! :)))
Kozmetikumokban is használják, amit nem is csodálok, mert isteni az illata.

Azt írják még, hogy nagyon jól alkalmazható az ázsiai konyhában is, de fehér húsokhoz, halakhoz, a tenger gyümölcseihez is ideális fűszer, ugyanakkor a citromosságából következtetve minden máshoz is jó, amibe amúgy citromot raknánk.

Konkrétan fóliában sült tőkehalhoz kipróbáltam, isteni jó volt, de erről bővebben nem írok, elvégre ez itt egy édességekre specializálódott blog. :)

Gyorsan ki is próbáltam teába és gyümölcslevesbe, tényleg tökéletes a citrom-illúzió. Most desszertekhez próbálgatom, főleg azt szeretném megtudni, hogy milyen adagolással érdemes használni, akit érdekel, érdemes majd figyelgetnie a bejegyzéseimet, mert igyekszem majd megosztani tapasztalataimat.

Kezdetnek egy panna cottát gondoltam, mert tejszín mindig van itthon. A mandarinzselé onnan jött, hogy láttam egy fotót régebben valahol, ahol ezt a jópofa tálalási módszert használták valaminek és mindenképpen ki szerettem volna próbálni. :) Úgy érzem jó választás volt, mert rendkívül kellemes, könnyű, gyümölcsös desszertet kaptam. Ha valakinek "véletlenül" nincs ilyen citrommirtusza otthon, szerintem egy kevés citromhéjjal vagy citromfűvel hasonló ízhatást érhet el, bár az esetben sokat kell menet közben kóstolgatni. Én most sima konyakospohárba tettem, de szufléstálkában is ugyanolyan jó, csak akkor az aljára tegyük a mandarinzselét.

Panna cotta citrommirtusszal és mandarinzselével

Hozzávalók 2 személyre:

a mandarinzseléhez:

4-5 db pici magnélküli mandarin (vagy 2 db nagyobbacska)

1-2 evőkanál víz

1 csapott teáskanál étkezési zselatin

2 teáskanál cukor

a panna cottához:

3 dl tejszín

1 evőkanál cukor

1 csapott kávéskanál szárított-morzsolt citrommirtusz

1 kávéskanál vaníliaszirup vagy pár csepp vaníliakivonat

1 teáskanál étkezési zselatin

1 evőkanál langyos víz

A zseléhez először is megtisztítjuk a mandarinokat, hártyájuktól megszabadítjuk, a lejönni nem akaró fehér részeket levágjuk. Levével együtt kicsit botmixerrel összezúzzuk, vagy villával szétpasszírozzuk, majd feltesszük egy kis edényben melegedni. Míg melegszik, a zselatint a vízzel összekeverjük, majd a mandarinhoz keverjük, és a nádcukorral édesítjük. Ha savanykásabb fajta a mandarin, inkább kóstoljuk meg és úgy adagoljuk a cukrot, hogy az ízlésünknek leginkább megfeleljen.

Az előkészített konyakospoharakat tegyük tányérra vagy tálcára, egyik oldalukra helyezzünk egy karika mandarint (héja nélkül), majd támasszuk ki egy konyharuhával, vagy bármi mással, hogy kissé döntött helyzetben feküdjenek. Kanállal tegyünk hozzá annyi mandarinos folyadékot, amennyit esztétikusnak érzünk. :) A poharakat tegyük a hűtőszekrénybe, míg a zselé meg nem dermed.

Közben elkészítjük a panna cottát. A tejszínt a nádcukorral forráspontig hevítjük, de még ne bugyogjon. Hozzátesszük a kiskanálnyi citrommirtuszt, a vaníliát, és félretesszük hűlni. Kb 5 perc elég ahhoz, hogy átjárja a fűszer íze, de már ne legyen nagyon forró.
A zselatint összekeverjük a vízzel és hagyjuk duzzadni. A tejszínes keveréket közben leszűrjük egy tea-vagy kávéfilteres papíron, de ha valakit nem zavarnak a kis citrommirtusz-szöszök, ezt a mozzanatot el is hagyhatja. (Egyébként annyira apró, hogy úgy néz ki benne, mintha vaníliamagok lennének.)

A zselatinhoz hozzáadunk egy-két evőkanállal a tejszínből, jól elkeverjük, majd a még meleg tejszínbe fokozatosan belekeverjük. Ha a folyadék már kihűlt, egy tölcsér segítségével megtöltjük vele a poharakat, persze csak akkor, ha a mandarinzselé már egészen megdermedt. Ha nem pohárban, hanem szufléformában készítjük, nem szükséges tölcsért használni.

Hűtőszekrényben 2-3 órát dermesztjük. Olyan rezegősnek kell lennie. :)

Díszdobozos torta

Hát őszintén szólva ez a torta egészen máshogy nézett ki, mikor az ünnepelt elé került. Nem tudom mennyire látszik a szépen megágyazott selyemhatású drapéria formáján, hogy mi volt benne eredetileg az üvegpohár helyén. Van azért, akinek megmutattam az eredeti képet is, a "Vigyázat! Felnőtt tartalom" tárgy megjelölésével. :)

Ha még ebből sem találta volna ki senki, akkor egy utolsó célzás, hogy valami olyan dolog feküdt ott, amit a blog jellegéből és valószínűsíthető prüdériámból adódóan itt nem mutathatok meg, ellenben egy lánybúcsúra szánt tortákról szóló gyűjteményben biztosan szép helyet kapna. :D

Bizarr kérés tudom, ráadásul eredetileg barátnőm tortarendelése csak a konkrét dologra vonatkozott, de rábeszéltem, hogy tegyük egy ilyen bájos ajándékdobozba, ami kicsit tompítja a vicc élét, így talán nem lesz olyan brutális. Így aztán maga a doboz lett a torta.

A "dolog" állítólag nagyon élethűre sikerült, amiért kaptam hideget és meleget egyaránt. Sejtettem én, hogy ha túl jól sikerül, akkor az, ha meg nem, akkor az lesz a ciki. :))))

A dobozról szintén nem gondolták, hogy ehető, élőben tényleg jó volt, sajnos a képen nem annyira látszik, de faerezetes volt az oldalán, a drapériát pedig gyöngyhatású festékkel tettem selyemszerűvé. Belseje tejszínes csokikrém és a doboz falát kakaóval készített fondanttal gyártottam, így az is csoki-ízű volt.

A kezdeti sokk után állítólag az ünnepelt annyira nevetett, hogy majdnem leesett a székről. :)

Bell hercegnő torta

Ennél a tortánál csak az volt a kérés, hogy egy Disney-hercegnőt formázzak meg, lehetőleg Bellt, a Szépség és Szörnyetegből.


Már előre rettegtem, hogy mikor jön el az a nap, amikor valaki megkér, hogy ilyen Barbie babás jellegű tortát készítsek. Kicsit írtózom a műanyag babák tortába szúrásától, olyan morbidnak érzem az egészet, ezért nagyon megkönnyebbültem mikor Csilli azt mondta, hogy rám bízzák hogy oldom meg.
Attól azért tartottam, hogy a nőci felsőtestét meg tudom-e úgy csinálni, hogy megálljon a torta tetején és még hasonlítson is a rajzfilmfigurára. Az arca lehetne jobb is, tovább gyakorolgatom majd, egyszer csak meg leszek elégedve. :)


A szoknya alatt jó nagy lett a torta, szerintem volt vagy húsz szeletes a végeredmény. Epres-tejszínes krémet kértek sima piskótával, amihez házi fondantból készítettem a "ruhát". Sajnos az eredeti fazon nem jött össze, menet közben próbáltam kisakkozni, hogy mit hogy kéne elhelyezni rajta, legközelebb szabásmintát is kell csinálnom előtte. :) Közben rájöttem arra is, hogy ha minden fodrot úgy csinálok, mint a rajzfilmben, akkor nagyon vastag lett volna az anyag a tortán, akkor meg már nem olyan finom, így megnyugattam magam, hogy mégiscsak jobb lesz így...

Eperkrémes desszert chilis csokival tuningolva

Mostanában rendszeresen úgy alkul, hogy kísérletezéseim ilyen kis egyszemélyes desszertek formájában látnak napvilágot, ami nagyon praktikus, mert főétkezés után fél perc alatt bekapkodjuk, nem nehezít el, mégis kipróbáltam valami újat.

Most egy eperkrémes tortát kellett készítenem (amit a következő posztban be is mutatok), így elkülönítettem pár szem mirelit epret a saját célra való kotyvasztáshoz is. Tudom, hogy a chili és az eper jó barátok, ezért a csokis piskótatalphoz és a csokidíszhez is tettem egy kis őrölt chiliport.

A szokásos pogácsaszaggatós méretben készült, viszont most már van jó kis desszertgyűrűm, amibe betölthettem, így nem kellett a fóliacsíkokkal ügyetlenkednem.

Tehát a rétegek így épültek fel: chilivel ízesített csokis piskóta, tejszínes eperkrém turmixolt eperrel, mascarponés-tejszínes hab, végül pedig fél szem eper és chilivel ízesített étcsokoládé temperálva és formába öntve. A kis piros pöttyök a régi jó hibiszkusz-szirupomból származnak.

Guszta, nem? :)

Tom és Jerry torta

Ezt a tortát egy ötéves kisfiú szülinapi bulijára készítettem.

Több ötletem is volt, hogy nézzen ki a torta, ha még valaha kérnek tőlem, legalább azokat is elkészíthetem, úgyhogy fel is jegyzem őket gyorsan. Most a háztetőn pihenős Tom és a fal mentén lapjával settenkedő Jerry variáció mellett döntöttem. :)

Ez a torta csak pici, 15 szeletes kellett, hogy legyen, így az emeleteket nehéz volt úgy összeállítanom, hogy a derékszög szépen álljon. Mivel tejszínes csokikrémmel töltöttem, féltem, hogy esetleg szállítás közben az asszimetria miatt megroggyan az egyik fele, így a biztonság kedvéért pár szívószálat szúrtam az alsó szint tartó felére támasztéknak.

A figurákkal kapcsolatban megint ugyanabba a problémába ütköztem, hogy miként is lehet egy sematikus rajzot 3 dimenziós formába önteni úgy, hogy még hasonlítsanak is az eredeti rajzfilmre. Hát most így sikerült, de biztosan egy fokkal megint jobb lesz, ha esetleg újra el kell készíteni.

"Plecsni" torta :)

Ez a torta spontán ajándéknak készült. A háttérsztori annyi, hogy a megajándékozott eladóként dolgozik és kapott egy kedves bejegyzést egy ügyféltől a Vásárlók könyvébe, hogy ő a legkedvesebb és legsegítőkészebb eladó, akivel hosszú évek óta volt szerencséje találkozni.

Nos, mindenki elképzelheti, hogy kollégáinak mindennapi céltáblája lett ez a fiatalember, aki nap, mint nap megkapja a "legkedvesebb dolgozó" titulust, ezt megfejelendő pedig ezt a kis tortát. Remélem ez utóbbinak valóban örült. :)))

Csokitorta tejszínes csokikrémmel és fondantborítással egyébként. Réz és arany színű lüszterfestékkel tettem érem hatásúvá a felületét.

Mogyorós cupcake tejcsokimousse sipkában

Úgy tűnhet talán a bejegyzésekből, hogy ipari mennyiségű mogyorót halmoztam fel az utóbbi időben, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez már igencsak a vége, és nagyon féltem, hogy tönkremegy, így inkább hamar elhasználom.
Mostanában csupa ajándékból van szerencsém kísérletezgetni, ez a kis cupcake itt például egy nagyon fincsi svájci tejcsoki (Frey) segédletével készült. Legutóbb a mentás, tojás nélküli csokimousse, amit kotyvasztottam, nagyon ízlett és jól formázható volt, ezért úgy véltem, hogy pont alkalmas egy muffin formátumú sütike tetejének a feldíszítéséhez is. Tejcsokival még nem próbálkoztam, féltem is kicsit, hogy milyen állaga lesz. Volt egy pont, amikor a tejszínt adagoltam hozzá, hogy hirtelen zavarossá vált, akkor meg is rettentem, hogy dobhatom ki az egészet, aztán ha elkezdtem már folytattam a műveletet és szépen kisimult, újra krémessé vált a keverék.

A mogyorós tészta nagyon könnyű, leginkább frissen ajánlom a fogyasztását. Ez egy 6 darabos muffinformához mért adag, mert a kísérletezésekhez inkább kisebb mennyiséget használok, így a 12-es formához egyszerűen csak duplázzuk meg az adagot mindenből.


Mogyorós cupcake tejcsokimousseal
(6 db-os muffinformához)

Hozzávalók a tésztához:

8 dkg vaj
8 dkg barna nádcukor

1 nagy tojás

8 dkg liszt

1 csapott kiskanál sütőpor (nálam foszfátmentes)

1 evőkanál kakaó

0,5 dl tej

3 dkg darált mogyoró


Hozzávalók a mousse-hoz:

7 dkg jó minőségű tejcsokoládé (nálam Frey swiss milkchocolate)

1 evőkanál (2 dkg) vaj
1 teáskanál barna nádcukor

1 dl tejszín


A tésztához a szobahőmérsékletű vajat kihabosítjuk a cukorral, majd hozzádolgozzuk az egész tojást. A lisztet összekverjük a sütőporral és a kakaóval, majd robotgéppel simára keverjük a tojásos keverékkel. A tejet hozzáöntjük, simára dolgozzuk a tésztát, majd fakanállal hozzákeverjük lazán a darált mogyorót. A muffinformákat háromnegyedik töltjük a tésztával. Előmelegített sütőben közepes lángon (gázsütő 5-ös fokozat) tűpróbáig sütjük.

A mousse-hoz először felolvasztjuk a vajat, belekeverjük a nádcukrot és félretesszük, hogy feloldódjon benne. Ezután gőz fölött felolvasztjuk a tejcsokit és fokozatosan kis kézi habverővel hozzákeverjük az olvasztott cukros vajat és lehúzzuk a gőzről.
A tejszínt habbá verjük és a már langyos csokikeverékhez teáskanalanként elkezdjük hozzáadagolni, óvatosan kis kézi habverővel dolgozzuk hozzá. A folyamat felénél kissé darabossá válhat, de nem kell megijedni, mire az összes tejszín belekerül, szép homogén elegyet alkot majd a hab.

A kihűlt mogyorós sütikékre egy evőkanálnyi mousse-t teszünk és kis desszertvillával "kócosra fésüljük", majd pici darált mogyoróval megszórjuk.
A mousse hűtőben megdermed, de ha hagyjuk szobahőmérsékleten kiengedni, kézi habverővel újra laza habbá varázsolható.

Vizivilág torta

Egy 9 éves leányka szülinapjára készítettem ezt a tortát még decemberben. Igazi mosolygós csupaszív kislány és szerintem igazán illik hozzá ez a torta.

Apukájának a nagy hobbija a búvárkodás, ezért neki is alkalma nyílt már néhányszor ismerkedni a víz alatti világgal, igaz ő még csak sznorkival és uszonnyal, komolyabb felszerelés nélkül, de biztos vagyok benne, hogy nemsokára valódi merüléseket is véghez tud majd vinni.

Nagyon örültem ennek a felkérésnek, mert én is imádok búvárkodni, igaz most már régóta nem volt rá lehetőségem, de így legalább a tortadíszítésen keresztül is felidézhettem az élményeket. :)

Csokis piskóta volt túrókrémmel töltve és fondanttal burkolva. A figura marcipánból készült.

Az új év első napjára

Szeretnék azon kedves olvasóimnak kedveskedni ezzel a tortával, akiknek a kelleténél jobban sikerült a Szilveszter éjszakája. :)))

Na jó, igazából még december elején készült, de direkt megvártam ezzel a "hatalmas" poénnal ezt a napot. :D

Egyrészt nem akartam a blogot bejegyzésekkel túlzsúfolni, másrészt ennél jobb aktualitást azt hiszem nem találnék neki pillanatnyilag. Egyébként az eredeti szándék is nagyon aranyos, mert felnőtt lányok kedveskedtek édesapjuknak ezzel a szülinapi tortával, azzal a felkiáltással, hogy soha erősebb gyógyszert ne kelljen szednie. :) Így legyen!

Ja és a miligrammok száma az évek számát jelzi természetesen. :D

Mégegyszer BÚÉK mindenkinek!