Pöttöm Panna

 

Itt vagyok, ragyogok, végre megjöttem! :)

Nagyon köszönöm minden kedves ismerősömnek, olvasómnak a drukkokat! Olyan nagyon ügyesen drukkoltatok, hogy a végeredmény nem is lehet tökéletesebb! :)

Ennek örömére és köszönetképpen hoztam Nektek ezt a kis tortát, ami még februárban készült a dokinéninknek ajándékba. Kicsit beleálmodtam a kis Pöttöm Pannámat is, amint látjátok, valahogy nem is tudtam mást elképzelni erre az alkalomra.

A cukordísz miatt beküldtem a Webcukrász verseny dísz kategóriájába is, bár erősen kilógott a sorból, mégis kellemes meglepetésként bronzérmet kapott.

Érdekessége, hogy a kis babácskát marcipánból kézzel formáztam, tehát semmi köze a készen kapható szilikon babaformához. Kicsit ugyan dundi lett, de az egy bébinél sosem árt ugyebár. :)

És íme egy kicsiny "szeletke" az én igazi Pöttöm Pannámból, alig pár naposan. És napról napra szebb lesz! :)

Porter cake

Szent Patrik napja van, az írek nemzeti ünnepe. 

Ez alkalomból készítenek gyakran Porter cake-et, ami igazából nem is annyira torta, inkább egy gyümölcskenyérhez hasonlatos sütemény. Jellegzetes eleme a közepesen erős barna sör, a porter. 

Ezt a darabot itt apukám szülinapjára sütöttem nemrég, mert ő nem híve a habosbabos sütiknek, jobban szereti a szárazabb, rágcsálható fajtákat. Az ötlet hirtelen jött, hogy ezt készítsek, mire meglátogat minket, így az eredeti receptekhez képest változtatnom kellett az arányokon, ugyanis eredetileg ez a süti egy elég sűrű, masszív tésztájú darab, és dobozban érlelgetik hetekig, akár a mézespuszit. Egy kicsit több tojást és sört használtam, valamint arányaiban kevesebb aszalt gyümit, így egy könnyedebb, azonnal szeletelhető sütit kaptam.
Én most sörből a Soproni Fekete Démonját használtam, mert azt úgy reklámozzák, hogy karamellmalátával van ízesítve, gondoltam jól passzol majd ehhez az ízvilághoz. Úgy éreztem nem árt feldobni valamivel, ezért még gyártottam hozzá egy fekete melaszból barna sörrel ízesített tejszínes szószocskát is, ami enyhén fanyar, de nagyon kellemes kiegészítője volt, igazi férfias darab. :)

Ajánlom is ezt a posztot kedves bloggerina kolleginámnak, Erikának, aki a Dublin felett az ég című blogot írja, érdemes hozzá bekukkantani finomságokat nézegetni. :) Ő biztosan kóstolt már igazit ebből a finom sütiből...

Porter cake

Hozzávalók egy 20 cm-es átmérőjű formához:

20 dkg szobahőmérsékletű vaj
25 dkg barna nádcukor
1 citrom reszelt héja
4 tojás

40 dkg finomliszt
1 teáskanál fahéj
fél kávéskanál gyömbér
fél reszelt szerecsendió
fél kávéskanál őrölt szegfűszeg
csipet só
1 teáskanál szódabikarbóna

100 g mazsola
70 g apróra vágott datolya
30 g kandírozott narancshéj
5 dkg durvára vágott mandula
2 dl barna sör (porter típusú)

az öntethez:
1 dl tejszín
3-4 evőkanál fekete melasz
1 dl barna sör

A vajat habosra keverjük a nádcukorral, hozzádolgozzuk a citromhéjat és az egész tojásokat. A lisztet összekeverjük a fűszerekkel, a sóval és a szódabikarbónával, majd simára keverjük a tojásos keverékkel.

Beleforgatjuk az aszalt gyümölcsöket, a mandulát, végül a sört. Sütőpapírral bélelt 20 cm-es átmérőjű kerek tortaformába, vagy egyéb hasonló méretű formába öntjük.

Előmelegített sütőben, 150-180 fokon tűpróbáig sütjük. A kész tortának mélybarnának kell lennie, így kb. 40 perc elteltével nem árt a tetejét letakarni alufóliával, nehogy megégjen. A formában hagyom kihűlni.

Az öntethez a tejszínt forráspontig hevítem, felolvasztom benne a melaszt. Visszaveszem a lángot és folyamatos kevergetés mellett hozzáadom a sört. Hagyom egészen kihűlni, míg besűrűsödik. 

A sütiből vágott szeleteket gazdagon meglocsolom az öntettel.

Anyukám szülinapi tortája

Anyukám születésnapjára készítettem idén január végén ezt a tortát, csak azért nem mutattam eddig, mert az utolsó pillanatban beküldtem az ilyenkor szokásos Webcukrász online tortaversenyre.

Nem akartam az idén sem kimaradni belőle, bár tudtam, hogy ez a torta kicsit egyszerűnek számít egy ilyen megmérettetéshez, nem különösebben technikás, se nem olyan látványos, hogy ki tudná a zsűri elemezni. Amiben nekem mégis nehéznek számított, az az, hogy most először próbálkoztam meg drótos cukorvirág készítésével, úgy nézzétek, hogy ez az első darab, ennek megfelelően nem is valami tökéletes. Ettől függetlenül úgy ítéltem meg, hogy anyukámnak tetszeni fog, szereti a fréziát is, és a nem túlcsicsázott, elegáns torták is jobban tetszenek neki.

Kerek szülinapot ünnepeltünk, bár én cselesen csak huszas gyertyát tettem a tortára, amikor bevittem, elvégre nőnek készült. :))) Most alkalmam nyílt egy kicsit a belsővel is kísérletezgetni, mert ugye mindig szegény családom tagjai a tesztalanyok. A legalsó, legnagyobb része a fekete erdő krémem legújabb verziójával lett töltve. A második emelet vaníliás-citromos piskóta volt málna mousse-al. A harmadik, legmagasabb szint pedig két réteg karamell mousse-al és egy réteg rumos krémmel csokis piskótában. 

A virágozás továbbra sem a kedvencem, nem látok benne annyi fantáziát, de ehhez a szolidan díszített tortához szerintem most jó választás volt és az alkalomhoz is illőnek találtam. Tudom, hogy a fréziára alapvetően nem jellemző az ennyire sötét lila árnyalat, de saját magamnak adhatok szabad kezet ugyebár, és szerintem egy ilyen karakteresebb szín most jobban passzolt az összhatásba.

Mivel a versenyt illetően semmi különösebb díjazásra nem számítottam, meglehetősen kellemesen érintett, hogy ezüst éremmel jutalmazták a tortát. :) Nagyon szépen köszönöm!

Egyúttal szeretném értesíteni minden kedves olvasómat, hogy magántermészetű édes kötelesség okán most egy kicsit lassújáraton üzemeltetem majd a blogot, kicsit ritkulnak a bejegyzések, de hamarosan ennél bővebbet is mesélhetek. Lesz egy-két előre beidőzített posztom, így, ha azok okán kedves megjegyzéseket intéztek hozzám itt a blogon, ne haragudjatok, ha kicsit későn reagálok majd rájuk. Addig is kérlek benneteket, drukkoljatok nekem! :)

Mimóza torta

Hiánypótló recepttel jövök, ugyanis az Interneten egyetlen árva magyar nyelvű receptet sem lehet találni Mimóza tortára, legalábbis nem az eredetileg így elnevezett változatára. Erre hívta fel a figyelmemet egy kedves olvasóm, aki hozzám fordult segítségért, hátha nekem rendelkezésemre áll ilyesmi, miután egy balatoni cukrászdában evett ilyen süteményt és nagyon szerette volna elkészíteni. Nekem sem volt ilyen a gyűjteményemben, viszont nagyon felcsigázta az érdeklődésemet a feladat, hogy ízlésem szerinti receptet kotyvasszak hozzá.

Az autentikus mimóza torta, a "la torta mimosa" Olaszországból származik, itt volt szerencsém nekem is kóstolni már igen régen, így legalább azt tudtam, hol keresgéljek receptalap után. Eredetileg az olasz feministákhoz köthető, akik a háború utáni első nőnapot ünnepelték, jelképül választva az első márciusi virágot, a mimózát. Tehát jellemzően tavaszváró, nőnapi sütemény, de tipikusan házi tortának mondható, az év minden szakában szívesen fogyasztják.

(kép forrása innen)

A mimóza egyik fán növő fajának bolyhos virágjáról kapta a nevét, miután a rendkívül puha, könnyű piskótát apró kockákra vágva borítják a külsejét, így hasonlóan bolyhos jelleget ölt. Klasszikus változata sima tejszínes főzött vaníliakrémmel van töltve, de léteznek gyümölcsös változatai is. Az én olvasóm az epres változatot kóstolta, így én is egy ilyet próbáltam készíteni. Sajnos nagyon sok defektes receptet találtam az olasz receptes oldalakon, első olvasatra látszott, hogy vagy a piskóta túl tömör, vagy a krém snassz előregyártott pudingporból készül, így úgy döntöttem, hogy az alap hozzávalókat alapul véve készítek egy általam elképzelt és megfelelőnek tartott változatot. Elmondhatom szerencsére, hogy a végeredmény nagyon is hasonlít az emlékeimben élő sütikéhez az epres rétegtől eltekintve, mert én ananászosat kóstoltam anno. :)

Ez a recept tehát egy nagyon könnyű, puha vaníliás piskótából, tejszínes főzött vaníliakrémből, finom alkoholos szirupból és friss, epervelős rétegből áll. Az általam látott receptekben sajnos sima eperlekvárt használtak, de én úgy döntöttem, nem fogok gagyizni és igazi eperpürét készítek, hogy valóban kijöjjön az aromája. Ehhez pillanatnyilag a fagyasztott epret találtam a legalkalmasabbnak, miután ilyenkor zamatos friss epret nem kapni. Tökéletesen bevált, még meg is bolondítottam a piskóta locsolgatásához használt alkoholos szirupból egy-két kanálkával. Ehhez én a múltkori rumos puncstortánál használt fincsi mézes rumot használtam, de bármilyen illatos kis likőr megteszi helyette.

Még pár jótanács a recepttesztelőknek. 

A vaníliakrém kissé érzékeny ebben a formájában, nagyon kell figyelni a főzésnél, nehogy leégjen, ne hagyjuk magára egy fél percre sem. A tortát a hűtőbe helyezéskor mindenképpen takarjátok le egy tortabúrával, nehogy kiszáradjon a friss piskótával borított külseje, és a hűtő szagát se legyen alkalma beszívni, ha zsíros cupákokat meg füstölt kolbászkákat is tároltok benne. :) A másik fontos dolog, hogy eszetekbe ne jusson ezzel a sárga virágú mimózával díszíteni a tortát utólag, ugyanis a növény mérgező!

Amúgy meg hajrá, süssétek, egyétek! :)

Mimóza torta eperpürével

Hozzávalók (kb. 12 szép dundi szelethez):


a piskótához:
6 egész tojás
15 dkg cukor
1 kávéskanál vanília kivonat (vagy egy csomag vaníliás cukor)
1 evőkanál citromlé
10 dkg liszt
8 dkg étkezési keményítő
csipet só

a vaníliakrémhez:
300 ml tej
1 egész vanília magja (vagy kivonat, esetleg paszta)
4 tojás sárgája
100 g cukor
2 evőkanál liszt (kb. 30 g)
200 ml habtejszín
1 csapott evőkanál porcukor

a sziruphoz:
75 ml víz
50 g cukor
3 evőkanál rum vagy illatos likőr (25 ml)

az eperpüréhez:
15 dkg friss vagy mirelit földieper
2 evőkanál cukor
+ 2 evőkanál a fenti szirupból

A piskótához az egész tojásokat a cukorral elektromos habverővel addig keverjük, míg térfogata körülbelül kétharmadával megnő, habja kifehéredik. Hozzákeverjük a vaníliát és a citromlevet. A lisztet a keményítővel és a sóval összeszitáljuk és óvatosan a tojáshabba forgatjuk. Két 18 cm-es átmérőjű piskótát sütünk belőle előmelegített sütőben, kb. 180 fokon. Egyben is kisüthető, de így külön jobban megemelkedik a térfogata és levegősebb lesz a tészta is. Tűpróbáig, kb. 30 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni.

A krémhez felforraljuk a tejet a vaníliával. Közben a tojássárgákat kikeverjük a cukorral és a liszttel. A keveréket folyamatos kevergetés mellett a forró tejhez öntjük és besűrítjük a krémet. Az edényt hideg vízbe állítva, kevergetés mellett kihűtjük. A tejszínt a porcukorral kemény habbá verjük és két harmadát a krémbe forgatjuk. A tejszínhab egy harmadát félretesszük.

A vízből, cukorból és alkoholból gyenge szirupot főzünk és hagyjuk teljesen kihűlni.

Az epret a cukorral és a szirupból két evőkanállal összefőzzük, majd botmixerrel simára turmixoljuk. Szintén hagyjuk kihűlni.

Összeállítjuk a tortát.

A piskótá(k)ról éles késsel levágjuk a sötétebbre sült külső részét és a vékony peremet is körben, hogy csak a puha, halványságra piskóta maradjon. Négy egyenlő lapba vágjuk. Az egyik lapot apró kockákra vágjuk.

Az első piskótakarikát tányérra, vagy tortatálra tesszük, a szirup harmadával meglocsoljuk. A félretett tejszínhabból vékony réteget simítunk rá, majd következik egy réteg eperpüré és egy réteg vaníliakrém. A következő lappal ugyanígy járunk el. A harmadik lapot meglocsoljuk a maradék sziruppal, majd az egész tortát bevonjuk a többi vaníliakrémmel. Az apró piskótakockákkal egyenletesen beborítjuk, majd tortabúrával letakarva minimum 2 órára hidegre tesszük. Szép dundi szeletekre vágva tálaljuk.

Éljenek a Nők! :)