Csíkok és tulipánok

Szinte egész nyáron erre az esküvőre készültem lélekben. Annáéknak két tortát is bevállaltam a nagy napra, mert külön ünnepeltek a családdal és a barátokkal. Ez nekem iszonyú nagy feladat, így nem is tudtam egy körben megoldani, kellett hozzá kis előgyakorlás, meg előmunka. Ízben tonkababbal megbolondított fehér csokis krémet beszéltünk meg csokis piskótában.

Az ebédhez egy kisebb, színben a menyasszonyi csokorral harmonizáló tortát terveztünk. A csokorban lilásrózsaszín árnyalatú zárt szirmú tulipánok voltak, így valami hasonlót kellett produkálnom nekem is. Úgy terveztem, hogy valami art deco stílusú virágok lesznek, mivel az egész esküvő nagyon modern és minimal stílusban lett megkomponálva, így a torta sem lóghatott ki az összképből. A színátmenet most nagyon divat lett megint ruhában, frizurában, nagyjából mindenben, de a tortán ezt csak nagyon pasztell árnyalatban akartam megoldani, hogy azért mégis illő legyen a konzervatívabb családi ünnepléshez.

A tulipánfejeket házi készítésű cukormasszából formáztam egy kis alapra téve, hogy elég legyen közvetlenül a debütálás előtt ráhelyezni, illetve azért is, hogy később el lehessen tenni emlékbe. A torta maga 30 szeletes lett volna, ha jobban fel tudom mérni jobban az arányokat, de valahogy megint túlnőtt magán, így gondolom bőven repetázhattak is belőle. :)

A színátmenetes rész szintén egy sziszifuszi munka, mert mesterséges fénynél nehéz követni az árnyalatnyi különbségeket, meg a cukormassza is szárad, ezért gyorsan, de nagyon pontosan kell dolgozni. Ez sajnos nekem annyiban nem sikerült, hogy utólag a fotókat nézegetve nem sikerült hajszálpontosan és egyenesen felhelyeznem a rétegeket, pedig élőben nekem ezek az eltérések még nem tűntek fel. 

Egyébként nagyjából meg is voltam vele elégedve. A másik torta viszont teljesen kikészített! Az volt a nagyobb, tulajdonképpen egy monstrum! Olyan nehéz volt összeépítve a három emelet, hogy egyedül nem is tudtam mozgatni. 

A terv eredetileg az volt, hogy krém-drapp-barna csíkokat keresztben úgy teszek a tortára, hogy összeolvadjanak a csíkok. Ehhez a tésztanyújtó gépet hívtam volna segítségül, ám a körülmények megakadályozták, hogy ezt megtehessem. :(

Próbát is csináltam pedig már egy-két hónappal korábban, hogy biztosan sínen legyen a dolog és akkor teljesen jól működött, élesben viszont már nem. A massza a gépben szétmállott, beleragadt, akármit csináltam nem akarta az igazságot. Nem tudom mi lehetett a gond, talán a porcukor volt rossz minőségű, talán a páratartalom volt magasabb a kelleténél, de egy biztos, én nem tudtam rá megoldást találni.

Kénytelen voltam hát koncepciót váltani és egyesével felragasztgatni a csíkokat. Az idővel annyira elcsúsztam ezáltal, hogy az emeleteket díszítő masnikat már szinte az utolsó pillanatban készítettem és még egy adag porcukorért is el kellett futtatni a családot, hogy a tönkrement anyag helyett újat csináljak. 

Végül még rendesen lefényképezni sem tudtam, csak az asztal szélén, mielőtt dobozba tettük.

Azt hittem, hogy most már megnyugodhatok, de annyira frusztrált, hogy nem tudtam a tervek szerint elkészíteni a tortát, hogy egész nap ezen kattogott az agyam, nem találtam a helyemet egyszerűen. Mikor a menyasszony megköszönte a tortákat, a megkönnyebbüléstől még bőgicséltem is egy sort...