Fognyűvő manócskák torta

Egész friss még ez a torta, mert mára készítettem, és már túl is vannak a köszöntésen, úgyhogy gyorsan publikálhatom. Ilyen se volt még! :)

Valószínűleg sejthető, hogy egy fogászati laborba készült kollegális köszöntésül. Ez itt egy rágófog akar lenni, rajta fognyűvő manócskákkal.

Eredetileg sokkal részletgazdagabbra terveztem, a manókat is, a fogat is. Úgy gondoltam, hogy mindenféle szerszámokkal fognak dolgozni rajta és jól tele lesz a fog lyukakkal, nem ilyen szép egészséges látványt nyújt majd, de sajnos ezekről a tervekről le kellett mondanom az iszonytató hőség miatt.

A napokban tetőző kánikula olyannyira megnehezítette a munkámat, hogy se a kis manócskák, se a torta burkolása nem volt egy leányálom, a marcipán is, a fondant is nyúlt, mászott mindenfelé, így nagyjából a hűtőszekrénybe bújva kellett dolgoznom. Sajnos nincs légkondink, a ventillátor meg mit sem ér ilyen állapotok között, hacsak nem tolja az ember az arcába... na de hagyjuk is, túl vagyok rajta.

A lényeg, hogy az említett körülményekhez képest annyira nem látszik a végeredményen a nagy küzdelem, így meg is nyugodtam némiképp. :)

Belsőleg feketeerdő torta volt, amit kicsit megtrükköztem, így nem az a hagyományos fajta, mert sima tejszínhab helyett egy tejszínes krémet készítettem, ami két rétegben fogta körül a meggyszemeket, egy meggylével dúsított és egy sima, a meggyből pedig nem befőttet, hanem mirelitet használtam, ez kicsit savanykásabb így eredeti állapotában és szerintem finomabb hozzá, remélem ezt az ünnepelt is így gondolta. :) Kívül a szokásos fondantborítás, a manók pedig marcipánból készültek.

Joghurtos-mézes szederparfé

Leginkább azoknak ajánlom ezt a kis nyári édességet, akik szeretik a savanykásan frissítő dolgokat a kánikulában. Ja meg azoknak, akik mindeközben nem akarják úgy érezni, hogy "no, már megint felszedek ettől egy kilót!". :)

Egyszerű, de nagyszerű parfé, szigorúan természetesen. Nem is szaporítom a szót, inkább leírom, hogy rittyentettem össze.

Joghurtos-mézes szederparfé

Hozzávalók:

1,5 dl savójától lecsepegtetett joghurt

1 dl szintén lecsepegtetett tejföl

1-2 evőkanál méz

1 dl tejszín

10 dkg szeder

1 teáskanál citromlé

A joghurtot és a tejfölt tea-, vagy kávészűrő filteren keresztül, kb. fél óra alatt savójától lecsöpögtetjük. Kb. másfél evőkanálnyi mézzel együtt mindkettőt turmixba tesszük és jól összekeverjük. A keverék felét félretesszük, a másik feléhez hozzáturmixoljuk a szedret. (Engem nem zavar a magja, de akit igen, nyugodtan passzírozza át).

A tejszínt verjük fel kemény habbá és forgassuk hozzá a szedres keverékhez. Kóstoljuk és ízlés szerint édesíthetjük még mézzel, ha kell.

Két nagyobb, vagy négy kisebb üvegpohár aljára tegyünk a joghurtos-tejfölös-mézes keverékből egy-két evőkanállal, majd a szedres-tejszínes keverékkel arányosan elosztva töltsük fel a poharakat. A tetejére is tegyünk még egy kicsit a fehér krémből és tegyük a fagyasztóba.

Tálalás előtt szobahőmérsékleten hagyjuk kicsit felengedni, majd díszítsük még pár szem szederrel.

Autós torták a múltból

Vívódtam egy darabig, hogy megmutassam-e ezeket a tortákat, mert viszonylag egyszerűek, vagy egyik-másik nem sikerült túl jól, de aztán arra jutottam, hogy ezekkel is tudok talán ötletet adni valakinek, így inkább közkinccsé teszem. :)

Laktózmentes torták

Mindjárt az első kettő, ugyanannak a kisfiúnak készült, az emeletes az ovis buliba, a második versenyautós pedig otthonra. Az emeletesen nem látszik, de a hátsó fertályán volt mégegy kisautó kékben is. Direkt úgy kérte az anyukája, hogy ne legyenek túl bonyolultak, mert inkább a belső a lényeg, nem biztos, hogy a díszeket is meg fogják enni. Ez azért is alakult így, mert mindkettő tortát laktózmentesre kellett készítenem, így jó darabig tanakodtam magammal, hogy milyen alapanyagokat használjak. Delfonál tejcukorérzékenység szerencsére nem merült fel, így csak a tejfehérjére kellett ügyelnem. Azért biztos, ami tuti, inkább kakaót használtam csoki helyett, nehogy becsússzon valami minimális mikrogramm tejszármazék is. A kisebbik tortánál pálmavajat használtam a bevonat alá, ami nem volt valami tökéletes ízhatásilag, így az emeletesnél már inkább növényi tejszínt tettem alá, amit amúgy normál esetben nem használnék, de itt kénytelen voltam megalkuvó lenni. A krémhez laktózmentes tejet használtam, ami ízben teljesen megfelel, csak az ára borsosabb a normálnál.

Kis versenyautós

Ez a sárga alapon kis versenyautós 7 éves kisfiúnak készült, amit rajtszámként fel is tüntettem az elején, a nevét pedig hátul, egyfajta márkajelzésként. :) A torta sárga alapszínéhez természetes riboflavin alapú szinezéket használtam. Rájöttem, hogy nagyon vigyázni kell vele, tényleg csak egy pöttyet lehet használni belőle, mert pici mellékíze lesz, ha túladagoljuk. Gergőnek sem ez az egy torta készült akkor, így talán nem haragudott meg érte, ha ez egy kicsit szolidabb díszítésű lett, mint általában.

Polski helyett Mini :)

Ez volt az első az autó formájú formatortáimat tekintve, s egyben az utolsó is, mert azóta szerencsére megúsztam, hogy ilyet kérjenek. :) Már akkor tudtam, hogy nehéz dolgom lesz, amikor Csilli barátnőm megkért a feladatra, ugyanis ő is a tejszínes krémeket szereti, az ilyen faragott tortáknál meg az kifejezetten hátrányt jelent, ugyanis csak akkor faragható, ha előtte az ember lefagyasztja az egészet. Na hát én fagyóból kiengedett tortát biztos nem adtam volna neki, így inkább nekiálltam felépíteni az alapoktól az egészet, ami azt jelenti, hogy laponként kellett méretre vágnom, így azonban fogalmam nem volt milyen arányok sülnek ki belőle a végén.

Úgy beszéltük meg, hogy ha sikerül, akkor piros kispolski lesz belőle, ha nem, akkor csak piros kisautó. :) Utólag nézegetve piros Mini Morrisnak nézném inkább, de maradjunk talán az ismeretlen márkájú matchbox megnevezésnél. :DDD

Banánvirágos esküvői torta

Eddigi legkomolyabb feladatomnak tekintem ezt az esküvői tortát, amit most megmutatok Nektek.

Eddig csak egy torta készült a konyhámban esküvőre, de az nem "ér", mert ajándékba csináltam, így nem volt akkora tétje, hogy mi van, ha nem felelek meg maradéktalanul a menyasszony ízlésének. :)

Most azonban hosszú, hónapokig tartó egyeztetésben voltunk Annával, hogy minden klappoljon, úgy ahogy az kell. Hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy rám bízta ezt a fontos feladatot, és így megbízott bennem! Borzasztóan izgultam, hogy meg tudok-e felelni az elvárásoknak, különös tekintettel arra a tényre is, hogy ez az egyik legfontosabb nap egy nő életében, és én semmiképpen nem akartam az elrontója lenni.

Nehéz feladatnak indult amiatt is, hogy ekkora nagy tortát még sohasem készítettem. Miután 70 szeletes méretet kellett produkálnom, a biztonság kedvéért merevítéseket is kellett terveznem hozzá és azt is át kellett gondolnom, hogy melyik szint milyen típusú krémmel legyen töltve, hogy megfelelő tartásuk legyen.

A menyasszonnyal egyeztetve végül úgy döntöttünk, hogy a legalsó szint meggyes csokikrémmel legyen töltve, középen egy túrós-málnás tejszínes krém, legfelül pedig kimondottan étcsokis, karakteres csokikrémmel a szülők kedvéért. :)

A torta külsejét tekintve több problémával is meg kellett küzdeni. Aki tortákat készít, az tudja, hogy az egyszerűbb vonalvezetésű, finoman díszített tortákat a legnehezebb szépen megcsinálni, mert a burkolásnak olyan tökéletesnek kell lennie, hogy utólag már semmit nem lehet elkendőzni rajta, így nagy precizitást igényel a dolog. A fehéren ráadásul minden apró "maszat" nyomot hagy, így nagyon kell vigyázni az egész burkolás folyamán, ami nálam pláne fontos volt, mivel kakaós piskótával készültek az emeletek, figyelnem kellett, nehogy egy morzsa is a fondantmasszába kerüljön.

A díszítés is igen nagy kihívást jelentett, mert a központi dísz egy kis majompárocska kellett, hogy legyen. :) Bevallom, el nem tudtam képzelni az elején, hogy fogok ebből egy elegáns esküvői tortát összehozni, úgyhogy nagyon izgultam mi sül ki belőle.

Ezek a majmocskák szerepeltek az esküvői meghívón is egy finom kis rajz formájában, ezért nagyon igyekeztem hogy hasonlítsanak 3D-ben is. A virágdekorációhoz a banánvirágot választottuk, hogy témájában is passzoljon a tortához, bár kétlem, hogy bárki felismerte volna, hogy ezek azok. :D Mi sem tudtuk ugyanis, hogy milyen is egy banánvirág pontosan, utána kellett kicsit bogarászni az Interneten. Mint kiderült, elég sokféle létezik, és nem mindegyik mondható valami dekoratívnak, de szerencsére találtunk olyat, amiből ki lehetett hozni valamit. Így készültek ezek a virágok, amiknek a színét a majmocskákhoz igazítottam.

Banánvirág tervezet és végleges változat

Mindent összevetve, azt hiszem sikerült megküzdenem a feladattal, tulajdonképpen még élveztem is. Az biztos, hogy nagy kihívás volt! Szerencsére a visszajelzések alapján az ifjú pár is meg volt elégedve és ez tesz a leginkább elégedetté.

Sok boldogságot az ifjú párnak! :)

A torta még a "nászpár" nélkül :)

Dóra, a felfedező torta "félemelettel"

Különleges ez a torta most olyan szempontból, hogy a külsejét precíz útmutató alapján készítettem.

Pankának már tavaly is volt szerencsém szülinapi tortát készíteni Hello Kitty figurával, most azonban Dóra a nagy kedvenc, így újra összedugtuk a fejünket a szülőkkel, hogy is lehetne klasszul megvalósítani.

Apuka eredetileg grafikusnak tanult, így kíválóan-remekül meg is tervezte számítógéppel, hogy milyen legyen a torta. Gondolhatnánk, hogy "ja, ez így könnyű!", de valójában sokkal nehezebb volt, mintha teljes egészében rám bízták volna a dolgot.

Kellett ugye egyeztetni, hogy miből és hogyan lehet megvalósítani ezt a dolgot belsőleg, így egy kis megalkuvással úgy alakult, hogy az alsó szint egy puha kakaós piskótával és csokikrémmel lett töltve, a felső szintnél viszont egy tömörebb vaníliás piskótát használtam, ami inkább muffintésztára hasonlít, így jól faragható. Ezt persze amúgy nem ajánlgatom senkinek, mert a puha verzió mégiscsak finomabb, de itt fel kellett áldozni valamit a dizájn oltárán ugyebár. :)

Sajnos nagyon rossz fotókat tudtam csak készíteni, mert esős-borús idő volt aznap, de talán látszik valamennyire mit lehetett belőle kihozni. A mintázat az oldalán persze másképpen esik, meg úgy általában az arányok nem úgy jönnek ki, de hát azt sem lehet ugye, hogy körben, meg a hátoldalán nincs semmi, így szép arányosan elosztottam, meg kipótoltam még ezzel-azzal, ami kellett.

Muszáj megmutatnom az eredeti tervet is, annyira klassz! Nem?

Kitty és haverkája, sok cseresznyével

Unokatesóm szülinapjára készítettem ezt a kisebb méretű tortát ajándékba nem olyan régen.

Nagyjából az egész gyerekkorunkat együtt töltöttük, mert csak két év van köztünk, de én amúgy annak idején nagynövésű gyerek voltam, így ez nem volt olyan feltűnő. (Azóta valahogy megálltam a növekedésben persze... :))

Rengeteg vicces kis sztorit tudnék mesélni, hogy mi mindent csináltunk mi együtt, de hát ugye, ez nem az a fórum, viszont a régi szép idők emlékére mindenképp szerettem volna valami apró személyes vonalat csempészni a tortába. Felnőtt nő létére - hozzám hasonlóan - ő is egy "gyermekded lélek", illetve mindig is szerette az ilyen apró állatkás dolgokat, mint a tortán is szereplő Hello Kitty és a nyuszihaverja. Emlékszem, már gyerekkorunkban is szép kis gyűjteménye volt apró cicás, macis, stb. szagos radírokból, matricákból, effélékből. Persze ebből a nagyközönség már nem sokat lát, mert korunkból adódóan annyira infantilisek már nem vagyunk, hogy neadjisten kiskacsás fülbevalóval mászkáljunk az utcán, de azt hiszem ilyen apró dolgokban ez még belefér. :)

A cseresznyés motívum abból adódik, hogy rengeteg közös fotó készült rólunk gyerekkorunkban, ahogy cseresznyével a fülünkben vigyorgunk egymásra, mint a tejbetök, néhol foghíjasan, ami még viccesebbé tette ezeket a fényképeket. Így most mindkét figura fülébe tettem egy pár cseresznyét, plusz a torta oldalára is sormintaként.

A piros pöttyös vonal belül is folytatódik, ugyanis joghurtos ribizlikrémet töltöttem bele kakaós piskótával.

Likőrös-meggyes csokitorta

Máris itt vagyok a múlt héten beígért recepttel.
Ajándékba készült a torta már egy kicsit régebben, úgy jó egy-két hónappal ezelőtt, még a meggyszezon kellős közepén, csak most jutottam el odáig, hogy meséljek róla. Meg is mutatom milyen volt nagykorában, de csak a karonülős változaton tudom illusztrálni milyen is megvágva. :) Általában mindig csinálok magunknak is egy ilyen apró desszertgyűrűs változatot, ha valami újjal próbálkozom, hogy tesztelhessem milyen akkor, amikor már jól összeértek az ízek.

Ennél a változatnál nem használtam semmilyen kötőanyagot, így nem is lehet olyan szépen szeletelni, viszont jól átveszi legalább a piskóta is a krémet, ezért garantáltan nem lesz száraz érzete a dolognak. Egy, de minimum fél napos előkészületeket igényel, így nem tartozik a leggyorsabban elkészíthető sütijeim közé, de megéri a fáradozást, mert így lesz az igazi.
Hogy ne legyen túl egyszerű a feladat, házilag készítettem hozzá friss csokilikőrt, de ez egy annyira laza kis cucc, hogy biztosan nem marad belőle. Egyszerűen, mintha forró csokit készítenék állítottam össze a krém-alapot, majd vodkát használtam hozzá, nem tiszta szeszt, így nem kell érlelni meg semmi, azonnal fogyasztható, ha mégis úgy döntenénk, hogy inkább megisszuk. :)
Valójában a meggyek beáztatásához szükséges, amik a krém között bújnak meg, ezért is kell fél-egy nap ahhoz, hogy a gyümölcs jól megszívja magát az alkohollal.

A tejföl a tésztát igazán porhanyóssá teszi, azonban nem érdemes a magasabb zsírtartalmú változatot használni, mivel olaj is van a tésztában, bőven elég a 1,5%-os is.

Szóval nem egy kalóriaszegény darab, lássuk be, de nem is minden nap eszik az ember ünnepi tortát. :)

Csokilikőrös-meggyes csokitorta

Hozzávalók (egy 22 cm-es átmérőjű, kapcsos tortaformához):

A likőrhöz:
1,5 dl tejszín
5 dkg étcsokoládé
1 evőkanál cukor
egy csipet fahéj
0,5 dl vodka


A piskótához:
25 dkg finomliszt
5 dkg rétesliszt
3 dkg jó minőségű kakaópor
1 csipet só
1 evőkanál foszfátmentes sütőpor (vagy egy csomag sima)
3 nagy tojás
25 dkg cukor
1 dl olaj
1 dl tej
1 dl tejföl


a krémhez:
3 evőkanál kukoricakeményítő

1 evőkanál jó minőségű kakaópor

4 dl tej
2 csapott evőkanál barna nádcukor
8 dkg étcsokoládé
1 csipet só
2 dl habtejszín
2 evőkanál meggylé

A bevonathoz:

15 dkg étcsokoládé
1 dl tejszín
1 teáskanál vaj
1 kávéskanál méz


+ kb. 20 dkg kimagozott meggy (vagy ugyanennyi fagyasztott)

A likőrhöz felmelegítjük a tejszínt a cukorral, majd felolvasztjuk benne a csokit és belekeverjük a fahéjat. Hagyjuk langyosra hűlni, majd hozzákeverjük a vodkát és hűtőbe tesszük.

A meggyet megmossuk, kimagozzuk és leöntjük annyi likőrrel, hogy ellepje. Ha fagyasztott meggyet használtunk, olvasszuk ki, a levét tegyük félre a krémhez, majd a meggyet áztassuk a likőrbe. Fél napot, vagy egy éjszakát hagyjuk a likőrben ázni, hogy aztán felhasználhassuk a töltelékhez.

A piskótához keverjük össze a száraz hozzávalókat és tegyük félre. A tojásokat válasszuk szét és verjük kemény habbá a fehérjét 5 dkg kristálycukorral. A tojások sárgáját a maradék cukorral keverjük fehéredésig. Adagoljuk hozzá a tejet, majd az olajat.

Fokozatosan adagoljuk hozzá a lisztes keveréket és jól dolgozzuk ki elektromos habverővel. A masszához keverjük hozzá a tejfölt, majd kézi habverővel forgassuk bele a tojáshabot is.

Sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformában, közepes fokozaton (gázsütő 5-ös) tűpróbáig sütjük.

Míg a piskóta sül, készíthetjük a krémet. A keményítőt összekeverjük a kakaóval és a barna nádcukorral. Kevés tejjel csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a többi tejet és az egészet sűrű krémmé főzzük. Még forrón hozzáadjuk a csokit és az edényt hideg vízbe állítva addig kevergetjük, míg langyosra nem hűl a krém. Ekkor hozzáadjuk a meggylét és a hűtőbe tesszük.

Ha a krém már egészen hidegre hűlt, elektromos habverővel újra simára dolgozzuk. A tejszínt kemény habbá verjük és a krémbe keverjük, míg egyneművé nem válik.

Ha így gazdálkodtunk az időnkkel, a piskóta éppen kihűlt, így máris négy lapba vághatjuk. Krémmel betöltjük a piskótát úgy, hogy rétegenként a krémbe rendezzük a likőrbe áztatott meggyet is. Tortagyűrűvel körbefogjuk a tortát és hűtőbe tesszük dermedni körülbelül 2 órára.

A bevonathoz a tejszínt felforrósítjuk és ráöntjük a csokira, hozzáadjuk a vajat és a mézet, majd addig kevergetjük, míg az utolsó csokidarabka is egészen fel nem olvad. Ekkor kétharmad részét ráöntjük a torta tetejére, gyors mozdulatokkal elsimítjuk, majd az oldalán is ügyesen körbekenjük. A tortát hűtőbe tesszük. A maradék ganache-t kis időre hűtőbe tesszük, hogy picit összesűrűsödjön. Ki is habosíthatjuk, ekkor egy kicsit világosabb lesz a színe, ha sötéten szeretnénk hagyni, csak habzsákba töltjük, majd tetszés szerint dekoráljuk vele a tortát.

Ha friss meggyet használtunk, néhány szép szemmel díszíthetjük még a tetejét.