Az első a sorban a dióból készült marcipán, amit ugyanazzal a technikával készítettem el, mint a mandulásat, tehát finomra darálva cukorszirup és porcukor hozzáadásával. A különbség annyi volt az elkészítésnél, hogy a diónak nem forráztam le a héját, hanem rajta hagytam, mint ahogy azt általában enni szoktuk. Az eredmény, ahogy a képen is látszik, egy kissé rusztikus hatású lett, nem olyan sima egynemű, mint a mandulás. Mindkét fajtát lefényképeztem, hogy lehessen látni a különbséget. Ízre sokkal aromásabb, erőteljesebb, valószínűleg azért is, mert a dió jóval több olajat tartalmaz ezek szerint. Abból is gondolom ezt, hogy kis pihentetés után az olaj kicsapódott a felületére, ezért újra át kellett gyúrni, kicsit több porcukor hozzáadásával. El tudom képzelni sütemények tetejére vagy töltelék részeként, de burkolásnál sajnos egy idő után berepedezik (ez jól látszik az első képen), így szerintem csak akkor érdemes használni, ha rövid időn belül fogyasztásra is kerül, vagy csak síkban használja az ember. Egyébként nagyon különleges az összhatás, különösen, hogy a kis süteményeket csokis-narancsos krémmel töltöttem meg. Cappuccinóval igen jó volt! :)
Később folytatom a kísérletezést és jövök a beszámolóval.
A barna szívecske készült dióból? Szerintem szép ez is.:-))
VálaszTörlésIgen, a barna a diós. Hát ez most nem a külalakról szól. :)
VálaszTörlésEz hihetetlen jó! én nem látok semmilyen töredezettséget, vagy repedezést...Tudod én gyakran csinálok a reneszánsz ételek mellé marcipán dekorációt (mandulás)és ez az ötlet a részedről új terveket indított meg bennem. nagyszerű a rusztikus felület! Szívesen odatenném bármelyik tálamra ezt a típusű marcipánt. Megtennéd, hogy leírnád a készítés módját, mennyiségeket, én is szeretnék hasonlót készíteni.
VálaszTörlésGratulálok!
Szia Sándor!
VálaszTörlésA Te ételeidhez én is nagyon jól el tudnám képzelni! A bejegyzésben is írtam, hogy ugyanúgy készült mint a mandulás marcipán cukorsziruppal és porcukorral. Mivel ez egy kísérletezés volt, mennyiségeket nem tudok most írni, de a kedvedért a héten csinálok még egy adagot és akkor mindent lemérek közben, aztán leírom pontosan az egész folyamatot. Remélem jól tudod majd használni, már nekem is beindult a fantáziám, biztosan lesz még porondon.
Köszönöm!Várom a mennyiségeket...A formát meg lehet valami "középkoriasra" de azt majd kitalálom. A felülete nagyon szép, gondolom az íze is finom.
VálaszTörlésszívesen! Az íze is nagyon finom szerintem, most majd mogyoróval próbálkozom, hátha az is beválik. Ennél nem forráztam le a héját a diónak, azért ilyen rusztikus, de a mogyorónál majd kipróbálom héj nélkül is.
VálaszTörlésDrága Pixie Pie!
VálaszTörlésNagyon köszönjük ezúton is a kóstolót!
Isteni finom volt, a diós is és a marcipános is,és hát a narancsos csokikrém! Nyamm!
Csak így tovább!
És mindig örömmel állok rendelkezésre egy kis teszteléshez. :)))
Alsó szomszédod és barátnőd,
SZandra:)
Köszi Szandikám! És egészségetekre! :)))
VálaszTörlésÉééén is akajok!!! :)
VálaszTörlésMáris küldöm telepátiával! :D
VálaszTörlésLehet, hogy a dió héja miatt repedezik jobban. Érdemes lenne kipróbálni héj nélkül is. Egyszer már próbáltam, ha nem túl régi és száraz a dió, akkor egész jól lejön a forróvizes módszerrel. Színezni is jobban lehet, mert világos.:)
VálaszTörlésEz is de szuper ötlet! Izgalommal várom a mogyorós változatot. :)
VálaszTörlésÍrtam is a bejegyzésben, hogy nem szedtem le a héját. :) Héj nélkül is megcsináltam, de burkolásra továbbra sem túl jó. Azt hiszem nem véletlen, hogy a mandulás terjedt el jobban, meg barackmagos...
VálaszTörlés