A második szülinap nálunk

Hát eljött ez a nap is. A mi törpikénk betöltötte második életévét. Már nem is emlékszem milyen volt tavaly ilyenkor, annyira nagyot nőtt.

El lehet mondani, hogy tökéletesen kiélvezte a szülinapját, úgy pörgött egész nap, hogy nem is értettük hogy bírja. A legapróbb ajándéknak is úgy tudott örülni, mintha élete legnagyobb kincse lenne, egy tündérbogár volt komolyan mondom. Gondolom később már nem lesz ilyen könnyű boldoggá tenni, így nekünk is nagy élmény volt ez a nap. :)

Természetesen a nap fénypontja a torta behozatala volt. Sokat dolgoztam vele, mert jó pár figurát fabrikáltam hozzá. Valami babásat akartam, ami nincs túlcizellálva, viszont sok rajta a látnivaló. :) Mivel a mi Bogyókánknak nincs olyan igazi kedvenc mesefigurája, vagy tárgya, de szinte minden érdekli, olyan dolgokat szerettem volna rátenni, amiket biztosan felismer és a nevüket ki is tudja mondani.

Evidens volt, hogy kerüljenek rá járművek, így készült a vonat és a repülő, illetve sok kis állatka is mind olyan, hogy örömmel kiált fel, ha valamelyiket meglátja. A torta hátsó részén körben is elhelyeztem pár nagyon pici, másfél-két centis kis állatkát, egy sünit, egy teknősbékát és egy csigát is. Ezeket azért is készítettem miniben, hogy ha figurát akarna enni, ne kapjon marcipán túladagolást. :)

Elsőként a kukacot nézte ki magának, amit ő "totó"-nak hív, fogalmam sincs, hogy miért, pedig azóta már bonyolultabb és nehezebb szavakat is ki tud mondani. Aztán még egy csigát és teknőst is elfogyasztott, majd jöhetett a "tóólta".

A torta maga is csökkentett cukortartalommal készült, az ünnepelt szeletkéjéről le is szedtem a fondantbevonatot, ő biztosan nem hiányolta. A tésztája nádcukorral és zabpehellyel készült, mint korábban a Békás-baris babatortánál is, amit egy egyéves kislánynak készítettem.

Belül egy krémes tehéntúróból készített krém volt kevés joghurttal, eperlével, tejszínnel, benne friss eperrel jó nagy darabokban. Törpe imádja az epret, bár nem régóta ehet, így még nem volt ideje megunni. A vicces az, hogy így a krémben is felismerte, mondogatta is, hogy "epeeel, epeeel". :)

Sokadnaposan még finomabb lett a torta, jól összeértek az ízek, ezt az infót jól meg is jegyzem magamnak, ha legközelebb ilyen tésztát készítek. A meleggel ugyan meggyűlt a bajom, kicsit "megizzadtak" a figurák, ezért olyan fényesek, sajna a marcipánt nem szerencsés tortával együtt hűtőbe tenni emiatt, de most kénytelen voltam.

A gyertyák elfújása elsőre sikerült, pedig nem is gyakoroltuk! :)