2014. április 30., szerda

Mozaik torta 70. szülinapra



Ismét egy szép feladatot kaptam, ami nemcsak, hogy kihívás elé állított, de meg is dolgoztatott rendesen.

A Pytheas Könyvmanufaktúra létrehozójának volt szerencsém szülinapi tortát készíteni, aki nem mellesleg kedves ismerősöm, Kelemen Ági grafikus-iparművész apukája. Gyönyörűséges nagyobbrészt kézimunkával készült kiadványokat készítenek és restaurálnak, és Ági elmondása szerint édesapja még a hagyományos, guttenbergi módszerrel tanulta a nyomdászatot.
Ez lett a kiindulópontja a szülinapi torta dekorációjának is, azaz a 70 évet jelölő felirat kis ólombetűket imitáló cukorkockákból farigcsáltam ki. A torta oldalán lévő mintát az apuka által anno saját kezűleg készített mozaikolt virágtartó inspirálta, pontosabban egy kisebb részletét emeltük ki és azt próbáltam rávarázsolni.

És most jön a személyes nyüglődésem története szokás szerint. :)
Szerencsétlen módon azt gondoltam, hogy pikkpakk megleszek, ha ezt előtte papíron szépen kiszerkesztem a mintát, de ehhez képest órákon át ragasztgattam fel a kis üntyürümüntyürü kockácskákat, miközben fél szemmel egy horrorfilmet néztem a tévében. Így aztán a felfokozott idegállapottól oda jutottam, hogy csak lapjával a fal mentén tudtam végül éjjel három óra tájt bearaszolni a hálószobába. Majdan reggel feleszmélve beugrott, hogy még ki is kéne fugáznom a kockákat, hogy igazán élethű legyen, így gyorsan bekevertem egy kis szürke írókamázat, amit gondoltam majd szépen betöltök a résekbe. Látszik, hogy ezt a koncepciót nem gondoltam át rendesen, mert valódi fugázásnál ugye ez kicsit gyorsabban megy, mert csak ráborítja az ember a cuccot, áthúzza a felületen párszor, oszt'jóccakát. Ezt a marcipán esetében nemigen lehet megtenni, mert tönkretenném a felületét, így csak a közöket lehetne jó nagy macera árán kitöltögetni. A felső rész és az alsó keret tunkolgatása közben rá is jöttem erre a szarvashibára, így inkább félbehagytam a műveletet, remélem nem lett annyira feltűnő ez a hiányosság. A tanulság, hogy nem három óra alvás után kell ilyen dolgokat kiötletelni, de az is biztos, hogy mozaikolt tortát nem mostanság fogok megint bevállalni...

Belül epres túrókrémes volt a torta csokis piskótában, az idei első friss eprekből. A burkolat most kivételesen gyári fondantmassza, mert nem bíztam benne,hogy az én házi verzióm képes lesz igazán elvágólagos éleket produkálni, ám a díszítést már marcipánból vagdostam ki, azt, mint anyagot mégiscsak jobban ismerem.

Szerencsére az ügyetlenkedésem annyira nem feltűnő azokon a szépséges képeken, amiket Ágitól kaptam, remélem, hogy ők is csak a szépet látták benne az ünnepi asztalon. :)


10 megjegyzés:

  1. Ez gyönyörű, nagyon tetszenek ezek a klasszikus minták :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszike! :) Nekem is tetszenek, látszik a háttérben, hogy milyen szép eredetiben az a virágtartó.

      Törlés
  2. Gyönyörűséges ez a tortád is! Igazi kézműves munka! Ha nem említed a fugázás hiányosságait, senki nem is tudna róla - én nem vettem észre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Marisz, nagyon örülök neki! :) Közben én is rájöttem, hogy kár is lenne kifugázni, ez végülis "csak" egy torta :)))

      Törlés
  3. Édes- Drága Pixie..........ez is egy remekmű én nem látok semmilyen hiányosságot, sőőőőőőőt. TÖKÉLETES és egyedülálló, mint a legtöbb munkád. Önbizalom!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Jucikám! Pusszantlak!!! :))

      Törlés
  4. Kedves Pixie, a torta gyönyörű lett, tökéletes, és nagy örömet szerzett mindannyiunknak a családban. Köszönjük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm Ági! Örülök, hogy sikerült Nektek örömet szerezni! :)

      Törlés
  5. Csodás alkotás :) Imádom

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails