Jégvarázs

Hát engem is elért a feladat, hogy az aktuális Disney-opuszból tortát kreáljak. 

Esküszöm, megpróbáltam végignézni a gyerekekkel a filmet, de nem csak, hogy őket, de engem sem bírt lekötni, pedig Olaf, a hóember figurája nagyon cuki, de a kornyikálós betétektől hülyét kapok sajnos.

A hóembert egyszer már elkészítettem figurában egy családtag unszolására, akkor így nézett ki:

Most megtrükköztem kicsit, és úgy készítettem el, hogy a fejét elemeli a testétől, így talán még viccesebb. :)

Anna figurája már kicsit bonyolultabb volt, főleg ilyen piciben nehéz úgy megformázni az arcokat, hogy igazán plasztikus legyen, de muszáj volt, mert mégsem tehetek egy öklömnyi fejet egy kis tortára, az hülyén nézne ki, mert nem lehetne jelenetbe rendezni és rögtön mindenki látná, hogy nem bírtam kisebbe megcsinálni. :D

Ez a torta egy ovis-lányos szülinapi bulira készült, de csináltam mellé a kistesónak ugyanebben a stílusban egy legós-ürhajósat is, hogy a fiús vonal is meg legyen támogatva. :)

Sok boldogságot az összes csemetének!

Levendula minden mennyiségben

Levendula témában nem ez az első torta, amit volt alkalmam elkészíteni, de ez az első, ami esküvőre készült.

Belül azonban nem volt semmi levendulás, marcipánlapokkal rétegezett kávés krémmel töltöttem. A levendula és a rozmaring jelent meg motívumként az esküvőn, így ezt a két színt és növénykét használtam én is. A menyasszony kifejezett kívánsága volt, hogy egyszerű törtfehér alapra készüljön, és jobb is így, mert magamtól biztosan túlspiráztam volna. :))

És, ha már levendula, hát hadd meséljem el, hogy épp ezen a héten zajlik immár 10. alkalommal Tihanyban a Levendulafesztivál, ahová, akárcsak tavaly, idén is készültem néhány finomsággal.

Tavaly még csak csokis-levendulás macaronokat készítettem a Tihanyi Levendula Boltnak, idén azonban kikísérleteztem még három verziót, így született egy narancsos-levendulás, egy citromos-levendulás és egy nagyon különleges rózsa-levendula krémmel töltött macaron is. 

Cupcakeből is készült két változat, egy levendulás-csokis tésztájú csokicseppekkel és marcipánbevonattal, illetve egy nagyoncsokis muffin levendulás habkrémmel, ostyás csokigolyókkal. Nyami...

Amint a bejegyzést írom, már szombat este van, így maradt még egy napotok kilátogatni a fesztiválra, de utána is érdemes, mert Tihanyban szedd magad akció van a levendulaföldeken és éppen virágzik ez a szépséges lila szőnyeg, meg egyáltalán, egész évben csodás ez a kis félsziget a Balaton felvidéken.

Findusz és a palacsintatorta az ötödik szülinapra

Drágaszágos ötévesemnek készítettem az eddigi legszuperebb szülinapi tortáját, ahogy ő mondja. :)

Annyira édes volt, ahogy rámbízta milyen legyen a torta, hogy legyen meglepetés, mert úgyis klassz lesz. Hát lehet nem megfelelni ilyen elvárásoknak? :))

Az aktuális kedvenc meséi közül azt választottam, ami nekem is nagyon tetszik, a Pettson és Findusz sorozatból. Nem tudom ismeritek-e ezt a svéd mesekönyv sorozatot, Sven Nordqvist a szerzője, a történetek is nagyon aranyosak, de a könyvillusztrációk különösen. Főszereplői Pettson, az öregember, és macskája Findus, akit a klasszikus Findus zöldborsóról nevezett el, mert ilyen dobozban érkezett a házba. :) További jellegzetes szereplők a tyúkok, akik többnyire kávézgatnak valamelyik sarokban, illetve a muklák, akik apró kis képzeletbeli lények és mindenütt ott vannak. Imádom ezeket a kis figurákat itt-ott elrejtve a képeken, olyanok kicsit, mint amik a régi képregénysorozatokban voltak. :) 

Szóval kellett nekem, hogy legalább egy tyúk és pár mukla ott legyen a tortán, Finduszt pedig úgy készítettem el, hogy emlékbe is eltehető legyen, majd kiderül, hogy bírja az idő vasfogát.

Nem akarok Nektek ömlengeni arról, hogy az én ötévesem mennyire csodálatos kis kölök (pedig az!), nehogy eltérjünk a gasztroblog jellegéből adódó képzeletbeli szabályoktól, de annyira szeretem, és annyira szerettem volna neki valami igazán emlékezetes tortát fabrikálni, hogy a többi ajándékra gondolni se tudtam, remélem a távoli jövőben értékeli majd ezeket a csak neki készült kincseket is. :)

Belül citromos mascarponés krém volt vaníliás piskótában, leheletvékony lemon curddel és nagy eperdarabokkal, kívülre pedig a szokásos házi cukormasszás bevonattal.

Isten éltessen sokáig pici fiacskám! Imádlak!

  

Minnie újra színre lép

Nemrégiben volt már Minnie egeres tortám és már akkor is nagyon fáztam a figurától, így csak cukorlapra festettem rá.

Az a bajom ezekkel a klasszikus Disney figurákkal, hogy elég egy apró kis aránytalanság és mindjárt nem hasonlít eléggé az eredeti figurára, szerintem nagyon nehéz őket elkészíteni. Őszintén szólva én még egy tortán se láttam a világban tisztességesen megformázott Mickeyt, vagy Minniet, így én is félve fogtam a munkának, de azért benne volt a kihívás is, hogy hátha... :)

Most ismét a bűbáj-bébi Lottinak készíthettem szülinapi tortát, immár negyedszer.

Ő már igazi kis hölgy, így megérdemelt egy nőcisebb tortácskát, ezért a figurára helyezve a hangsúlyt a torta alját fodrokkal díszítettem, főleg abból kifolyólag, hogy láttam róla egy cuki képet, ahol kis fodros szoknyácskában illegeti magát. :)

Minnie arca már nem tudom mennyire közelíti az elvárhatót, én már annyit bámultam, hogy nem tudom megállapítani, de úgy látom talán az orra lehetne nagyobb, vagy nem is tudom. Azért jó volt öltöztetni, meg kistáskát "varrni" neki, úgyhogy lényegében élveztem.

Alább illusztrálom, hogy szegényke úgyis megszabadult a fejétől idő előtt, így csak a képek őrzik az utókornak. :) Köszönet a kölcsönképekért Briginek!

Belül minden évben közkívánatra zabpelyhes piskóta van epres mascarpone krémmel.

Az első minionom :)

Erősen úgy látom, hogy manapság nem világ a világ minionok nélkül. :)

Olyan népszerűségre tettek szert ezek a kis sárga tökkelütöttek, hogy a torták világát sem kerülhették el, így aztán az én konyhámat sem.

Egy nagyon kedves ismerősöm szülinapjára készült ez a kis példány, aki Dave névre hallgat és rajong a banánért, akár a többi haverkája. :)

Ő azonban belülről egy citrusos piskótában vaníliakrémmel és áfonyapürével volt töltve, kívül pedig marcipános cukormasszával burkolva.

Kicsit izgultam, hogy fog-e eléggé hasonlítani a végén az igazi Dave-re, úgyhogy igyekeztem nagyon precíz lenni. Szerencsére a magassága ellenére nem dőlt meg és viszonylag szépen sikerült burkolni, az illesztéseket meg jól eltakarta a melósgatyája. :P

Sok boldogságot Anna! ;)

Tortadíszítés workshop 1.0 :)

Drága Híveim! :)

Örömmel jelentem, hogy hamarosan indul első félnapos tortadíszítő tanfolyamom a Magnóliák Műhelyében! :)

Sokadik unszolóként a nagyon szimpatikus és sokoldalú Magnóliák Műhelye Élményháznak adtam be a derekam és remélem, hogy meg tudok majd felelni az elvárásoknak, illetve a jelentkezőknek, hogy hatékonyan átadhassam, amit tudok.

A képen látható kis nyárias tortácskát fogjuk együtt elkészíteni a burkolástól a marcipánfigura elkészítéséig, majd mindenki haza is viheti, amit alkotott. Közben igyekszem a marcipánnal való formázással kapcsolatban átadni a tapasztalataimat és gyakorlatban is megmutatni, hogyan kezeljétek az anyagot.

Az első tanfolyam időpontja 2014. május 31. és 4 óra alatt reményeim szerint el is készülünk, ha annyira lelkesek vagytok, amennyire én. :) A helyszín Budapesten, a Salt'n Pepper Főzőiskola, a Váci út 112-ben.

Lehetőség van előfoglalásra is május 20-ig, mely időpontig kedvezményesen jelentkezhettek. A tanfolyam részleteiről minden információt megtaláltok a Magnóliák Műhelyének oldalán ITT. 

Jelentkezni lehet az info@magnoliak.hu e-mailcímen. 

Még maradt pár hely, siessetek! :)

Asztalrészlet 90. születésnapra

Nagyapókám testvérbátyjának készítettem ezt a tortát, aki most töltötte be a 90. életévét. 

Vidám, nagycsaládi ünneplés kerekedett a köszöntésből, alig fértünk el a házban, mondhatni mindenki ölében ült valaki, főleg, hogy annyi unoka és dédunoka volt jelen.

A nagy eszemiszom, dínomdánom után jött a két meglepi torta, melyből az egyiket én, a másikat egy kedves, szárnybontogató hobbitortás rokonom prezentálta. Még szerencse, hogy mindketten készítettünk tortát, különben biztosan nem lett volna elég. :)

Az én tortám Laci bácsi aktuális időtöltését hivatott megjeleníteni, azaz idősebb korára az olvasás és a versírás tölti ki leginkább a napjait. A szintén cukormasszából készített kis régies papírdarabkára firkantott születésnapi köszöntést erősíti egy régmúlt időket idéző tintásüveg és lúdtoll, a vaskos könyvre helyezett szőlőfürt pedig Laci bácsi régi nagy szerelmét a borászatot szimbolizálja.

Az alátétet is teljes egészében bevontam házi cukormasszával és faerezetet igyekeztem neki imitálni airbrushal és kézi festéssel. Élőben annyira természetesre sikerült, hogy szegény nagyapókámra kétszer is rá kellett szólnom, hogy ne fogja meg, mert az nem fa, de ő mindig visszaszólt, hogy "de hát csak az alját fogom, az fa!". :))) Így aztán lett is néhány horpadt ujjlenyomat a felületen, ám még így is körbeugrálták a gyerekek és lelkesen bontogatták az alkatrészeket, hogy leellenőrizzék, biztos minden ehető-e rajta. :)

Természetesen újra kalandos volt az elkészítése a tortának, amit már úgyse hisztek el nekem, mégis elmesélem. :) Itthon Budapesten megcsináltam félkészre a tortát, azaz az alátétet és rajta a könyvet, majd leszállítottam 200 km-rel arrébb. Aztán ott kiderült, hogy anyukám hűtőjébe nem fér be az alátét. Jó, lássuk nagypapiék hűtőjét. Abba még annyira se! Ezért visszacűgöltem anyumékhoz, ahol leoperáltam a könyvet két hatalmas konyhakés segítségével, rátettem egy tálcára, az alátétet meg vissza a dobozba. Indulás előtt elkészítettem az alkatrészeket, papír, toll, tintatartó, szőlőfürt, könyv vissza, levelek megfestve. Újabb 40 km utazás, hűtőt meg se néztük, reméltük, hogy a garázsban elég hideg lesz. Csoda, hogy a könyv túlélte ezt a sok viszontagságot, míg az ünnepelt elé nem került, bár egy kicsit megrogytak a szélei és ki is fényesedett rajta a "bőr", a körülményekhez képest mégis jól bírta azt hiszem.

Tortaként magát a könyvet lehetett felszeletelni, amit csokikrémmel és meggyszemekkel töltöttem, nehogy nagyon mellényúljak az ízesítéssel. 

Megható, szép pillanatokban volt részünk mindannyiunknak, akik ott lehettünk, amihez hozzájárult, hogy a két "kisöreg" visszaemlékezéseit és a családról szóló szép gondolatait hallgathattuk, azt hiszem mind abban reménykedünk, hogy ilyen szép családi körben öregedhessünk meg. :)

Isten éltesse Laci bácsit! Én még a 100. szülinapi bulijára is szeretnék tortát vinni! :)