Katica torta csigákkal

Titkos torta projektbe bonyolódtam a múlt héten.

Kiderült, hogy van egy közös ismerősünk az egyik nagyon kedves bloggerina kolleginámmal, akit nem elég, hogy rendszeresen olvasok (meg azt hiszem ő is engem), ráadásul még most is volt a szülinapja. Így aztán nem is volt kérdéses, hogy titkos meglepiként én készítem el a szülinapi tortáját. :)))

Mivel imád a természetben fotózni, nem mellesleg az apró állatkákat is szereti és fényképezi, egy katica torta készült neki apró csigákkal. Szerencsére ő is készített fotókat a tortáról, így most sokkal profibb látványban részesültök, ezért is a sok vízjel, hogy az ő érdemeit se csorbítsam! :)

Közös barátunkat megkértem, hogy intézkedjen a fűben való elhelyezésről, mert nekem erre nincsen lehetőségem. Azt hiszem jó ötlet volt, mert az ünnepelt szuper fotókat készített róla.

Csokikrémes csokitorta volt, a kedvence. ;)

Isten éltessen Raindrop sokáig! :)))

Morzsás szederkrém mandulás fészekben

Most először én is indultam a Pataki Kerámia tavaszi receptversenyén ezzel a desszerttel. Korábban csak Ami blogjában figyeltem fel a kerámiagyár szép kis edénykéire és persze a bennük készült nagyon guszta ételekre, de most, hogy megláttam ezt a japán cseresznyevirág mintázatú készletet, ragadta meg igazán a fantáziámat a dolog.

A versenykiírásban az szerepelt, hogy fő témája az egészségtudatos táplálkozás a tavasz jegyében! A fogásoknak nagyobbrészt zöldségekből, gyümölcsökből és természetes, friss alapanyagokból kellett készülniük, " fontos, hogy könnyű, vitamindús, energiát adó ételek készüljenek a verseny során".

Rögtön tudtam, hogy olyan süteményt fogok benne készíteni, ami színében is harmonizál a mintázatához, ezért egy halvány lila árnyalatú szedres krémet és mandulás-zabpelyhes tésztát képzeltem el. A sajtkrém kétféle módon, gőzölve sütve és önmagában, díszítésként is megjelenik a desszertben, így többféle textúra, de egyazon ízvilág teszi harmonikussá az ízeket. Más bogyós gyümölccsel is jól működhet, így az is elkészítheti, aki nem kedveli a szedret.

Máig titok számomra, hogy miért, de az én receptem tetszett meg a legjobban a zsűrinek, így megkaptam a szupercsodás Fődíjat!!! :))) Azóta is hüledezek ... Ezt a szépséges készletet nyertem ni: Modern tulipán dekorral díszített étkészlet

Ezúton is nagyon köszönöm a Zsűrinek, hogy engem tiszteltek meg a Fődíjjal!

Íme hát, jöjjön a recept, hátha másnak is megtetszik a benne készült süti, vagy a szépséges edénykék! :)

Morzsás szederkrém mandulás fészekben

Hozzávalók 2 adaghoz:

A fészekhez:

10 dkg vaj vagy margarin,

10 dkg barna nádcukor,

1 tojás, 10 dkg finomliszt,

5 dkg zabpehelyliszt,

8 dkg darált mandula,

egy teáskanál sütőpor,

2 evőkanál kekszmorzsa vagy zsemlemorzsa

A morzsához:

5 dkg zabpehelyliszt,

5 dkg finomliszt,

5 dkg darált mandula,

5 dkg barna nádcukor,

5 dkg vaj

A sajtkrémhez:

20 dkg krémsajt,

10 dkg savójától lecsepegtetett tejföl,

5 dkg nádcukor,

1 tojás,

2 evőkanál szűrt szederlé

valamint:

kb. 20 dkg szeder, 1-2 evőkanál nádcukor

A vajat a nádcukorral gépi habverővel összehabosítjuk, majd hozzáadjuk a tojás sárgáját és simára keverjük. A finomlisztet összekeverjük a zabpehelyliszttel, a darált mandulával és a sütőporral, majd a vajas keverékkel kemény tésztává gyúrjuk. A tésztát alufóliába csomagolva a hűtőszekrényben pihentetjük körülbelül fél órán át.

A tálakat kivajazzuk és a tésztát a peremüktől körülbelül egy centiméterrel lejjebb kézzel belenyomkodjuk. Előmelegített sütőben 200 fokon 5-7 percig elősütjük.

Közben a szeder háromnegyedét szitán áttörjük és 1-2 evőkanál nádcukorral összekeverjük. Levét leszűrjük és kb. 2 evőkanálnyit félreteszük, a többit az áttört szederhez visszakeverjük.

A krémsajtot a tejföllel, a nádcukorral és a szederlével kikeverjük, majd a keveréket elfelezzük. Az egyik felébe belekeverjük az elhabart tojást. A krém másik felét tegyük félre a hűtőszekrénybe.

A morzsához a zabpehelylisztet, a mandulát, a nádcukrot és a vajat összemorzsoljuk.

Az elősütött tésztafészkekbe szórunk egy-egy evőkanál darált kekszet vagy zsemlemorzsát és beleteszünk egy réteg szederpürét, majd egy réteg tésztamorzsával megszórjuk. A tojásos sajtkrémből adagoljuk a következő réteget, majd így folytatjuk a rétegezést, míg a szederpüré, a tojásos sajtkrém és a morzsa nem fogy. A rétegezést a morzsával fejezzük be.

Az edényeket tegyük vissza a sütőbe úgy, hogy egy kisebb tepsibe állítjuk, melynek aljába annyi vizet öntünk, hogy kb. egy ujjnyira takarja az edények alját. 200 fokon addig sütjük, míg a sajtkrém át nem sül és a sütemény teteje megemelkedik, tűpróbával ellenőrizzük.

Hagyjuk a süteményeket teljesen kihűlni, majd állítsuk hűtőszekrénybe még egy órára. A maradék tojás nélküli sajtkrémet nyomózsákkal vagy kanállal adagolva tegyük a kész desszertek tetejére és a maradék szederrel, mandulával virágformán elrendezve díszíthetjük.

Citromos kuglóf narancsos-vaníliás kencével

Gyors, könnyű, vasárnap délutáni desszert a gondolkodás nélküli összerittyentés kategóriából. :)

A tavalyi húsvéti cupcake citromos alaptésztáját használtam annyi különbséggel, hogy nem citromhéjat, hanem citrommirtuszt használtam a tésztájához. Ha valakinek nincs ilyen itthon, az beszerezheti ITT, vagy próbálkozhat a citromfűvel is, bár az sokkal kevésbé intenzív ízű, de próba cseresznye.

A krém egy tejszínes pudingszerű kence lett, amit vaníliával és kandírozott narancshéjjal ízesítettem. Kandírozott narancshéjból nekem a szirupban eltett nagyon puha változat van, aki teheti javaslom, hogy ezt használja, sokkal finomabb, mint a keményre szárított változat.

Az a jó benne, hogy nem kell érlelgetni, meg hűtögetni, szinte azonnal tálalhatjuk. Fincsi, omlós, egy tartalmasabb leves után ettük másodiknak. :)

Citromos kuglóf narancsos-vaníliás krémmel

Hozzávalók egy kisméretű kuglófformához:

fél csésze szobahőmérséletű vaj vagy margarin

fél csésze kristálycukor

2 egész tojás

1 teáskanál citrommirtusz (vagy szárított citromfű)

fél citrom leve

1 csésze finomliszt

fél teáskanál sütőpor

2 evőkanál natúr joghurt

A krémhez:

2 dl tej

2 púpozott evőkanál étkezési keményítő

2 evőkanál kristálycukor

1 kávéskanál vaníliapaszta (vagy egyéb vaníliakivonat)

fél narancs leve

2 dl habtejszín

1 púpozott evőkanálnyi kis kockákra vágott kandírozott narancshéj

Kezdetnek a vajat (vagy margarint) jól kikeverem a cukorral. Kézi habverővel hozzádolgozom a tojásokat, a citrom héját és levét. A lisztet összeszitálom a sütőporral és a többihez forgatom. Ha már sima a masszám, még hozzákeverek két evőkanál joghurtot, majd szilikonos kuglófformába töltve előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem (gázsütő 5-ös fokozat).

A krémhez a keményítőt összekeverem a cukorral és csomómentesen elkeverem a tejjel, hozzáadom a vaníliát, majd sűrű pudingot főzök belőle. Az edényt hideg vízbe állítom és folyamatos kevergetés mellett hozzáadom a narancslevet, majd addig keverem, míg langyosra nem hűl. A tejszínt kemény habbá verem és a már kihűlt pudinghoz forgatom. Végül hozzáadom a kis kockákra vágott kandírozott narancshéjat.

Én a krémet habzsákba töltve nyomtam a kuglóf közepén lévő lyukba és a tetejére díszítésnek.

Popsi torta :)

Nahát, ezt a tortát csak azért tudom megmutatni, mert szerencsére fel van öltöztetve. :)

Tudom, ez egy gyakori szülinapi ajándék manapság pasiknak, hogy formás popó tangában tortaként, még jó, hogy az én kedves megrendelőm ilyen szolidra vette a figurát, legalább mondhatja a férjének, hogy alatta van a tartalom, tessék megkóstolni! :DDD

Nekem sajnos nem sikerült olyan nagyon fitness-popóra, bár én még egy ilyennel is kiegyeznék...:) Mentségemre szóljon, hogy ez volt az első ilyen tortafeladatom, nem tudtam még csupaszon mennyire érdemes "kidomborítani".

Egyébként egy vaníliás piskótába töltött tejszínes eperkém volt a tartalma, ami azért is nehezíti a feladatot, mert nem nagyon lehet faragni.

Farmert kapott végül, a hagyományos, koptatás nélküli fajtából, a varrás jelzi az évszámokat. Derékrésze azért van, hogy nagyobb legyen és elég legyen a vendégeknek.

Szegény már biztos megfázott, mert még a tangabugyija is kilóg a csípőfarmerjából. :D

Macaronmuri 3.

Valószínűleg én vagyok a ritka példány, aki a balul sikerült macaronjait is a világ elé tárja, mégis azt gondoltam hasznos, ha szegény elkeseredett konyhatündér sorstársaim erőt merítenek az én szerencsétlenkedéseimből is. :)

Harmadjára is nekifutottam a macaronsütésnek, úgy látszik mégis van kitartásom, ezt az oldalamat nem ismertem eddig még én sem. :))) Korábbi próbálkozásaimat megnézhetitek ITT.

A macaron, mint olyan szerintem nem egy extra kulináris élményt nyújtó dolog, főleg, hogy csupán mandulás habcsókról beszélünk, a kihívás inkább a külsejének elérésben van, ezért is próbálkoztam vele ismét. Amit a macaronok külső megfeleléséről tudok, az annyi, hogy sima kell, hogy legyen a felülete, nem lehet rücskös, nem lehet repedezett és kis talpak kell, hogy legyenek a korongok alján, valamint nem szabad túlsütni, mert kiszárad a tészta belseje.

Mielőtt erről a konkrét sütésről írnék, el kell, hogy meséljem, hogy a hétvégén két cukrászdában is kóstoltam macaronokat, hogy legyen valami összehasonlítási alapom, de elég nagy csalódás volt sajna, mert az egyik most divatos cukrászdában a levendulás macaron olyan volt, mintha egy kiskanál Béres-cseppet vettem volna be (brrr...) a másiknál pedig a pisztáciás macaron szerintem csak zöld ételfestéket látott, pisztáciát nem sokat, úgyhogy itt pihentetem is ezt a dolgot szerintem.

A korábbiaknál az ízzel nem, csak a külalakkal voltak problémáim, ezen a fronton túl sok javulás most sem tapasztalható. Most a Latsiánál olvasott receptet vettem alapul, így az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat fogom leírni. Csak az ott szereplő adag felét készítettem el, így is lett belőle egy szép nagy tepsivel, összeragasztva kb 30 db. Én a mandulához blansírozott lapmandulát használtam kávédarálón ledarálva és két közepes tojás fehérjét.

Ahogy Latsia leírja, tényleg jóval egyszerűbb a recept annyiban, hogy nem kell a tojásfehérjéket napokig pihentetni, és a mandulával kapcsolatban sem igényel extra előkészületeket. Szerintem sokat nyom a latban, hogy az ember már eleve úgy kezd neki, hogy nem izgulja össze magát, hogy mindent megfelelően előkészített-e hozzá, maximum azon aggódhatunk, hogy ha nem sikerül, akkor jó sok drága alapanyagot elpazaroltunk. :)

Valószínűleg az én konyhámmal és sütőmmel lehet a probléma, mert itt sem lett a macaronoknak megfelelő talpacskája, viszont ez a kevéske, ami kinőtt nekik, az mindegyiknél megvolt, így azt mondhatom, hogy sokkal hatékonyabban működött az előbbieknél, mivel azoknak csak kábé egyharmada növesztett talpat.

Ami érdekes megfigyelés volt nálam, hogy teljesen ad hoc jelleggel jó pár darabnak megrepedezett a teteje, attól függetlenül, hogy a tepsi hátulján, vagy elejében foglaltak-e helyet. Nem voltak nagy repedések, csak aprók, így az élvezeti értékükön nem rontott.

Ízét tekintve szerintem az összes eddig próbált macaronrecept tésztája ugyanolyan volt, az ízesítéssel lehet még variálgatni.

Most csak egy teljesen alap, extra színezés vagy ízesítés nélküli adagot csináltam, hozzá a Latsiánál olvasott recept felét. Ami improvizatív jellegű, az a tonkababbal ízesített csokikrém, amivel összeragasztottam. Nagyon finom lett, de ha valakinek nincs otthon tonkababja, az nyugodtan használhatja anélkül is, vagy egy csipet fahéjjal megspékelve akár.

Leírom tehát, én miképp jártam el...

Macaron tonkababos csokikrémmel

Hozzávalók:

a macaronokhoz:

6,25 dkg darált, blansírozott mandula ( vagy mandulaliszt)

12,5 dkg porcukor 6,25 dkg tojásfehérje (2 közepes méretű tojásból)

3,5 dkg kristálycukor


a csokikrémhez:

5 dkg magas kakaótartalmú étcsoki (nálam Callebaut strong 70,4%)

0,5 dl tejszín 1 teáskanál golden syrup (helyettesíthető más cukorsziruppal)

1 kávéskanál vaj negyed tonkabab lereszelve (nélküle is finom, vagy helyettesíthető csipet fahéjjal)

A macaronokat a szokásos módon készítettem, de a tojásokat frissen vettem ki a hűtőből, pihentetés és szobahőmérsékleten való felengedtetés nélkül. A blansírozott mandulát kávédarálón finomra daráltam, de röviden és gyorsan, hogy még a mandulaolaj ne csapódjon ki és ne tapadjon nagyon össze a mandula. Rögtön összekevertem a porcukorral és lazán kézzel szétmorzsoltam, hogy minél kevésbé maradjanak benne göbök.

A tojásfehérjét felvertem, a művelet felénél hozzáadtam a kristálycukrot, és addig vertem tovább, hogy a hab már kemény legyen, felcsúcsosodjon, de még ne törjön szét. Szilikonos spatulával összeforgattam a mandula és porcukor keverékével, majd sima, kerek csöves habzsákba töltöttem.

Én szilikonos sütőfóliára nyomtam a körülbelül 3 cm átmérőjű korongokat, de a tapadásmentes sütőpapír is megteszi. Kb. fél órát pihentettem a kis sapkákat, majd előmelegítettem a gázsütőt a legalacsonyabb, 1-es fokozaton.

Körülbelül 10 perc alatt megsültek, majd hagytam őket kihűlni és leemeltem a lapról.

A csokikrémhez a tejszínt felmelegítettem, míg forró nem lett, de még nem forrt és ráöntöttem a csokira. Folyamatosan kevergettem, közben hozzáadtam a vajat, és addig kevertem, míg a csoki fel nem olvadt és az egész pudingszerű masszává nem vált. Ekkor belereszeltem a tonkababot és hozzákevertem a cukorszirupot. A malátaszirup azért finom hozzá, mert kicsit karamelles hatása lesz tőle, ezért a fűszerezés nélkül is finom. Amint a massza teljesen kihűl, be is sűrűsödik, így könnyen összeragaszthatóak lesznek a macaronok.

Tapasztalataim szerint 24 órás hűtött pihenő után, pár perces szobahőmérsékleten való ejtőzést követően a legfinomabbak. :)

Lego torta

Szülinapi torta lego helikopterrel. Ez volt a legutóbbi feladatom. Azt hiszem, aki már próbált marcipánból, vagy cukorból szögletes formákat kihozni, az tudja, hogy nehezített a feladvány.

A legókockák illesztéseit és a kis "göböket" amikkel egymáshoz kapcsolódnak, különösen nehéz lett volna az eredetivel hasonló hatásúra fabrikálni ilyen kicsiben, így inkább azt a megoldást választottam, hogy kis gömböcöket formázok, de nem gondoltam igazán bele, hogy mi lesz ha ebből akár százat is kell egyszerre csinálni, viszont amikor már elkezdtem, nem lehetett megállni, nehogy megszáradjon menet közben.

Végeztem egy kis előzetes tanulmányt legós torta ügyben a neten, de egy olyat sem találtam, ahol valaki ezt bevállalta volna, inkább rápakoltak valódi legókockákat, vagy csináltak egy-két nagyobb kockát torta gyanánt. Szóval azt már most leszögezhetjük, hogy sztahanovista vagyok. :))) A helikopter miatt izgultam a legjobban, hogy maradjon egyben legalább addig, amíg az ünnepelt elé nem kerül, hál'istennek ki is bírta, csak a köszöntést követő játék után hullott atomjaira szegényke. :) Valójában bonyolultabbra terveztem a látványt eredetileg, de pici volt a torta, kb 18x18 cm-es, és egy ennél mozgalmasabb díszítés már túlzsúfolttá tette volna, ezért szolidabbra vettem a figurát.

Csokis piskótában tejszínes csokikrém, házi fondantborítással.

Kókuszos-kiwis túródesszert

A korábban citrommirtusszal és mandarinzselével készült panna cottám továbbgondolása ez a kis túrós desszert. Egyszer már elkészítettem, de akkor nem voltak igazán jók az arányok, kicsit sűrűre sikeredett, ezért most újra nekifutottam és most már jó lesz. :)Valahogy úgy gondoltam, hogy a kókusz és a kiwi illeni fognak egymáshoz és szerencsére jól sejtettem, mert szépen harmonizálnak benne az ízek, persze ez a kiwi fajtájától is függ. Nekem enyhén savanykás, szép rugalmas példányokat sikerült kifogni, így jól működött az elmélet.

A kiwivel egyébként vigyázni kell, mert ahogy az ananászkrémes-keserűcsokis desszertemnél is írtam, akárcsak az ananász, úgy a kiwi is, bromelintartalmuknál fogva nem szívlelik a zselésítést, ezért előtte hőkezelésnek kell kitenni, én egyszerűen csak rotyogtattam egy keveset.

Kókuszos-kiwis túródesszert

Hozzávalók 4 adaghoz:

2 dl tejszín

2 evőkanál porcukor

2 evőkanál kókusztejpor

1 evőkanál kókuszreszelék

5 dkg krémes, vagy szitán átpasszírozott tehéntúró

1 teáskanál zselatinpor

1 evőkanál víz

a zseléhez:

1 közepesen érett kiwi

1 teáskanál porcukor

fél dl víz

1 teáskanál zselatinpor

A tejszínt a cukorral, a kókuszreszelékkel és a kókusztejporral felfőzöm, majd félreteszem. A zselatint feloldom a vízben, hagyom kicsit megduzzadni, majd a meleg tejszínes keverékből egy evőkanálnyit hozzáadok, elkeverem, majd hozzáadom a keverékhez. Az egészet összekeverem a túróval.

A kiwit meghámozom, karikákra vágom. Kiválasztok négy szép szeletet, amit egészben hagyok, a többi kiwihúst villával összetöröm. Egy evőkanálnyi vízben feloldom a zselatinport. A kiwit, levével együtt és a maradék vízzel felforralom. Ezen a ponton nem árt egy kóstolás, mert nem minden kiwi elég zamatos, így lehet még cukorral édesíteni, vagy kevés citromlével savanykásítani, ízlés szerint. Az egész szeleteket kiveszem, a maradék kiwipürét pedig leszűröm és összekeverem a feloldott zselatinnal. Langyosra hűtöm.

Négy szufléformát, vagy más edénykét vékonyan kiolajozok és az aljukba egy-egy karika kiwit helyezek. A folyadékkal a szeletek magasságáig feltöltöm az edénykéket és a hűtőbe helyezem. A zselé negyed óra alatt szépen megdermed, ekkor feltöltöm a kókuszos-túrós folyadékkal.

Fél-egy óra alatt összedermesztem, majd körben vékony pengéjű késsel meglazítva kifordítom a formából és tálalom a desszertkéket.

Fiús torták az első szülinapra

Két egyéves kisfiú tortáját is volt szerencsém elkészíteni nemrég, akik nagy eséllyel cimborák lesznek a felnőtt életükben is, ugyanis anyukáik barátnők és együtt, egy helyen adtak életet az édes kis törpikéknek. Úgy gondoltam, hogy a tortáikat is egyszerre mutatom meg, hogy ezáltal is támogassam a barátság kibontakozását. :)

Azt hiszem nem baj, ha itt neveket is említek, végülis a tortákra is rá lettek írva. ;)

Az első tehát Milunak készült. Majdnem akkora volt a torta, mint maga az ünnepelt, legalábbis az alátéttel együtt biztosan. :D Kedvenc játékok kerültek rá most is, mint ennél és ennél a szülinapi tortánál. Az egyik macit külön, keményre kiszáríthatóra készítettem, hogy el lehessen tenni emlékbe, ezért van külön alátéten lefényképezve.Joghurtos-meggyes krémmel töltöttem a kakaós piskótát, majd fondantal burkoltam.

A másik szülinapi buli Arnié volt, neki egyből két tortát is készítettem. Egyet a felnőtteknek, egyet pedig Arninak személyesen. A felnőttek fogyaszthatták a fondantborítású tortát, amit az ünnepelt kedvenc mesefigurái, Micimackó, Malacka és Füles díszítettek. Ez egy kisebb, 18 cm-es átmérőjű tortácska volt, epres-tejszínes krémmel, vaníliás piskótában.

A babának készült torta egy bevonat nélküli számtorta volt. Az volt anyukája kérése, hogy jól maszatolhatós legyen, de nem kerülhetett bele valódi tejszín a doktornéni ajánlása szerint, így növényi tejszínnel kellett készítenem. Méretileg nem olyan impozáns, hogy beférhessen az etetőszék tálcájába, így kb 18 cm hosszúra készült. Szintén meggyes-joghurtos volt a krém, sima vaníliás piskótához. Színében a másik kis tortához igazítottam kicsit az apró virágokkal és a szegély zöld színével.

Mindketten édes kis mosolygós babák, kár, hogy nem mutathatom meg a szülinapi buliról készült fényképeket, olyan aranyosak rajtuk, meg kell őket zabálni. :)