Porcelán torta

Na persze nem porcelánból, csak valami arra emlékeztető dolgot akartam összehozni. Egy nagyon kedves ismerősöm anyukájának készült szülinapra, aki nagy rajongója a Zsolnay porcelánoknak, azokon belül is a pillangós mintának.

Próbáltam a neten utánajárni, hogy pontosan milyen is ez a minta, mert nem voltam egészen képben, aztán kiderült, hogy ez még egy viszonylag egyszerű stilizált kis virágocskák, indák és pillangók halmaza, nem az a túl aprólékosan díszített stílus, mint általában. Ettől függetlenül nagyon izgultam miatta, mert egyrészt csak rosszul fotózott porcelánokat találtam a neten, így nehéz volt rendesen megfigyelni a mintát, másrészt sikerült kifognom egy extra magas páratartalmú hőségriadós napot hozzá. Folyamatosan ventillátort kellett pörgetnem a torta előtt, mert anélkül egy csepp ételfesték is ezer felé futott volna rajta. Végül így sem ment tökéletesen a dolog, másnap reggel még át kellett kontúroznom egyszer, mert helyenként megfolyt pöttyet. Fotózni is csak rohanvást tudtam emiatt, nehogy még valami pára is rácsapódjon a hőmérséklet ingadozástól.

Mivel eredetileg csak az volt a kérés, hogy sima kerek torta legyen, a tetején a pillangós zsolnay mintával, gondoltam fel kéne turbózni kicsit, ne legyen már uncsi. :) Ezért egy kis "dombocskát" kapott a tetejére és egy 3D pillangót, mert az volt az elképzelésem, hogy úgy mutasson, mintha meg akarna elevenedni a minta és leröppenni a tetejéről. Na hát ezt nem tudom mennyire sikerült megvalósítanom, mindenesetre kipipálhatok egy ilyet is. :))

Belül dupla csokis a torta, kívülről a szokásos fondantbevonat. Sajna három napig csücsült egy hűtőben, mert messzire utazott, de az utólagos beszámoló szerint tökéletes volt így is, dobozban tárolva nem lett semmi baja. Ezt jó tudni azért...

Lollipop heaven :)

Most egy kis blogajánlóval egybekötött kóstolóról kell beszámolnom.

Nagyon kellemes meglepi ért a minap, ugyanis egy ilyen nagy csomag nyalókát hozott nekem a postás a Málnacukor kézműves nyalókától, minőség ellenőrzés céljából. :) 

A nagyobbik gyerkőc is segített a tesztelésben, ugyanis gyerekbarát anyagokból készültek (nekem meg kapóra jött a szobatisztasági-motivációs akcióhoz :)). A dinoszauruszos és a legoemberkés nyalókáktól egyenesen megvadult, de gyanítom, hogy csak a külsejük miatt, nem az ízesítéstől. :) Szegény gyerek, amilyen ritkán kap édességet, nem csodálom, hogy rápörög az ilyesmire...

Volt szerencsém kóstolni az alábbi ízkombinációkat: chilis-grapefruitos, kávés-vaníliás, gyömbéres-málnás, narancsos, mentolos, málnás, grapefruitos. Egyik fincsibb, mint a másik!

Amiatt is nagyon szimpi a dolog, hogy miután kézműves nyalókákról van szó, garantáltan nincs bennük mesterséges aroma, ízfokozó, tartósítószer és hasonló mumusok, ami nekem jellemzően fontos. A cukor emberiségellenes mivoltától most tekintsünk el, jóóóóó?!?! :D

A legújabb íz- és látványkombinációkat a Málnacukor kézműves nyalóka saját blogján is meg tudjátok kuksizni, illetve a facebookon is megtaláljátok. 

Verdák sokadszor

Ez a sokadik torta már a témában, úgyhogy megint egy új megjelenést kellett kitalálnom, hogy ne ismételjem önmagamat, mert ugye volt már egy ilyen, meg egy ilyen, meg egy ilyen is. :)

4 éves kisfiúnak készült a családi szülinapi banzájra. Csak annyi volt a kívánsága, hogy "verdás" legyen, de nem akartam csak Villám McQueent magányosan rápakolni, így cimbikéje, Matuka is rákerült.

A rajzfilmhez tartozik egy logó is, ebbe aplikáltam bele a "Cars" szó helyett az ünnepelt nevét. A tetején hagytam helyet a fújhatós gyertyáknak is. :)
Málnás-joghurtos a torta, a szokásos fondantbevonattal és marcipánfigurákkal.

Rózsafagyi levendulás ostyával és cukrozott rózsaszirommal a VKF 50-re

A VKF (Vigyázz, Kész, Főzz!) 50. fordulóját egyik kedvenc blogom, a Selectfood háziasszonykája, Alíz írta ki, ezért semmiképp sem maradhattam le róla. Szuperjó ötlete az "ehető virágok" téma, amiben aztán tényleg sok minden belefér. Nekem sajna nincs kertem, így sok mindenből nem tudtam válogatni. Szerencsére egy kedves ismerősömtől kaptam szép kerti tearózsát, ami abszolút bio-nevelésű, nincs permetezve. Cukrozva szárítottam belőle egy szép nagy fejet, mielőtt még szegényke megadta volna magát. Ezek után jött Alíz témakiírása, így rögtön tudtam mihez nyúljak.

A rózsa és a levendula édesség formájában azért leginkább az ínyenc bevállalósoknak való, tudom, hogy nem mindenki tud elvonatkoztatni a szaglás általi tapasztalástól. Viszont miután én legutóbb a mininyaralásunk alatt kacsamájfagyit ettem, ez már egyáltalán nem tűnik bizarrnak! :))

A levendulát szárított formájában használtam fel az ostyához, amivel igyekeztem nagyon óvatosan bánni, ugyanis igen rossz tapasztalataim vannak a máshol fogyasztott levendulás édességekkel, nekem a legtöbb őszintén szólva Béres-csepp ízű volt...brrr... Szóval ez egy finoman levendulás, nagyon kellemes ízű kis ostya, nem üti a rózsa karakteres ízét.

A rózsfagyihoz rózsalekvárt és rózsavizet is használtam, de úgy gondoltam, hogy a krémesebb állag kicsit tompít majd rajta, így nem sorbet jellegű fagyit próbáltam készíteni. A szokásos késes mixerrel készült, tehát nem kell hozzá fagyigép, csak párszor meg kell keverni, nekem két óra alatt gombócolható állagúra fagyott.

Rózsafagylalt levendulás ostyával és cukrozott rózsaszirommal

Hozzávalók:

A fagyihoz:
1 dl tejszín
2-3 evőkanál rózsalekvár (attól függően, milyen édesen szeretjük)
10 dkg mascarpone (vagy házi krémsajt)
1 teáskanál rózsavíz
1 teáskanál citromlé

Az ostyához:
3 dkg vaj
fél kávéskanál szárított levendulavirág
8 dkg cukor
2 tojás fehérje
6 dkg liszt

A díszítéshez:
cukrozott rózsaszirom

A fagyihoz a tejszínt és a rózsalekvárt lassú tűzön kicsit felmelegítjük. Késes mixerbe tesszük a krémsajtot és időnként keverve rajta egyet, fokozatosan hozzáadagoljuk a tejszínes keveréket. Beletesszük a rózsavizet és a citromlevet. Az edényt a fagyasztóba helyezzük, negyedóránként kivesszük és keverünk rajta egyet. Körülbelül 2 óra alatt elkészül.

Az ostyához felolvasztjuk a vajat. A levendulát egy mozsárban finomra törjük és az olvasztott vajhoz keverjük. 10 percig hagyjuk állni, majd átszűrjük és hagyjuk teljesen kihűlni.

A vajat összekeverjük elektromos habverő segítségével a cukorral, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a tojások fehérjét. Beleszórjuk a lisztet és simára dolgozzuk. Folyós állagú tésztát fogunk kapni.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra és tapadásmentes sütőpapírral bélelt tepsire tetszőleges formákat, pl. köröket íveket, stb. csorgatunk a tésztából, ha kell, kicsit elsimítjuk egy spatulával. Kb. 10 perc alatt megsütjük, míg halvány barna nem lesz a szélük. Ekkor a sütőből kivéve még melegen formázható, majd hagyjuk ropogósra kihűlni.

A fagyit az ostyára gombócoljuk, megszórjuk egy kevés morzsára tört rózsaszirommal, de egész szirmokkal is díszíthetjük.

Meggyes-csokis gesztenyetorta gesztenyelisztes piskótával

Rendkívül finom és ugyanakkor egyszerű tortát sikerült még májusban összedobnom seperc alatt az otthon fellelhető hozzávalókból. Még én is meglepődtem milyen finom lett, úgyhogy a most aktuális névnapi kerti partira újra megcsináltam annyi különbséggel, hogy még több meggyet tettem a töltelékbe, és a tésztában gesztenyelisztet használtam. Ha lehet fokozni, így még jobb lett, ráadásul lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Az első fotó az első változatnál készült még, így a másodikat már csak megvágva kellett lekapnom. :)

Ne vessetek rám követ, hogy itt a nyár kellős közepén meggybefőttet használok, mert ez tényleg így ebben a formában nagyon jó volt elsőre is, ezért nem akartam rajta változtatni. Miután a gesztenyepüré is tartalmaz cukrot és a befőtt leve is édes, extra cukrot már nem tettem a krémhez, nagyon fincsi, kicsit savanykás, könnyű, krémet kaptam. Elegendő 1 órát dermeszteni és máris mehet rá a csokimáz. Imádni fogjátok! :)

Meggyes-csokis gesztenyetorta

Hozzávalók egy 20 cm-es átmérőjű tortához:

a piskótához:
2 tojás
12 dkg barna nádcukor
2 evőkanál víz
0,8 dl olaj
0,5 dl tej
15 dkg gesztenyeliszt
2 evőkanál jófajta kakaópor
1 teáskanál sütőpor

a töltelékhez:
1 csomag mirelt gesztenyepüré
1 dl meggybefőtt levéből
2 dl habtejszín
0,5 dl tej
1 púpos teáskanál zselatinpor
kb 1/3-ad üveg meggybefőtt

a mázhoz:
5 dkg minimum 50%-os étcsoki
0,5 dl tej
1 kávéskanál méz

A tésztához szétválasztjuk a tojásokat. A tojások sárgáját magas fokozaton kikeverjük a nádcukorral és a vízzel, míg a cukor fel nem oldódik. Hozzákeverjük az olajat és a tejet. A gesztenyelisztet összekeverjük a kakaóporral és a sütőporral, majd a krémhez adagolva kidolgozzuk a tésztát. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és a tésztába forgatjuk.

Előmelegített sütőben, 180 fokon, 20 cm-es átmérőjű lapot sütünk kb. 20 perc alatt tűpróbáig.

A kihűlt lapot tortakarikába fogjuk és elkészítjük a krémet.

A gesztenyepürét átpasszírozzuk, vagy lereszeljük. Elektromos habverővel felverjük a tejszínt kemény habbá. A gesztenyét kidolgozzuk a meggylével, majd kézi habverővel beleforgatjuk a tejszínhabot. A tejet kicsit felmelegítjük és feloldjuk benne a zselatinport. Kevergetjük, míg langyosra nem hűl, ekkor adunk hozzá a gesztenyehabból egy evőkanálnyit és jól elkeverjük. A zselatinos folyadékot fokozatosan a krémhez keverjük, óvatosan átforgatjuk és rátöltjük a piskótára. A meggyszemeket tetszés szerinti elrendezésben a krémbe nyomkodjuk, hogy jó sűrűn legyenek.

Körülbelül egy órára a hűtőbe tesszük dermedni.

A csokimázhoz felforrósítjuk a tejet (nem kell, hogy forrjon) és ráöntjük az összetördelt csokira. Kevergetjük, míg fel nem oldódik benne teljesen, akkor hozzákeverjük a kiskanálnyi mézet. Amint a csokikrém langyosra hűlt, ráöntjük a megdermedt gesztenyekrém tetejére és óvatosan úgy forgatjuk a formát, hogy szépen körben elterüljön a torta széléig. Visszatesszük egy kis időre a hűtőbe dermedni.

Tálalás előtt vékony pengéjű késsel elválasztjuk a formától és máris szeletelhető.

Ballagási torta

Kérdezhetnétek, hogy ki a fene ballag július elején, ami jogos is lenne, ugyanis ez a torta már több, mint három hete készült. Szóval megint egy kis fáziskésésben vagyok, de miután egy igazi alkalmi tortát készítettem, mindig aktuális lehet.

14 éves lányka otthoni ballagási bulijára készült ajándékba. Mint kiderült, nagyon szerencsés választás volt ilyen elegánsra venni a figurát, mert az ünnepelt is igazi felnőtt benyomását keltette elegáns frizurával és ruhával, szóval illett hozzá a torta is.

Mint látszik, épp a drótos virág gyártás második fázisába érkeztem, ugyanis az első próbálkozásom, anyukám szülinapi tortáján a fréziával még nem volt az igazi. Most egy kicsit talán jobb volt a virágmassza, amit begyúrtam, így vékonyabbra tudtam nyújtani a szirmokat. Ez egy nagyjából fantáziavirágnak mondható dísz itt megint, ugyanis hasonlít ugyan a magnóliára, de nem foglalkoztam vele, hogy botanikailag azonos legyen valamelyik alfajával, a színét már én kreáltam, valószínűleg pont ilyen sem létezik a valóságban, bár elég sokféle van liliomfából is.

A virág és a torta oldalának színét négyféle színből kevertem ki, szerintem nagyon szép, mély bíborszínt kaptam, nekem nagyon tetszik, kár, hogy a képek nem adják vissza az eredeti színét.

Sajnos a bevonat masszájával már nem voltam ilyen szerencsés, ugyanis azt meg egyáltalán nem lehetett vékonyra nyújtani, mert rögtön szakadt. Tudom, hogy ez meg a magas páratartalom miatt alakult így, mindenesetre nagyon bánom, sokkal jobban sikerült volna a torta alján a "szoknya", ha nincs ez a probléma, na majd legközelebb...

A torta joghurtos-epres krémmel volt töltve, akkor még friss eperdarabokkal, mert épp szezonja volt, mégiscsak úgy a legfinomabb. :)

Rusztikus szirupos málnatorta

Itt a málna, a gurulós málna! 

Sosem értettem miért írják ezt a fagyasztott termékekre, de most rájöttem, hogy ezek az apró szeműek tényleg kiugranak az ember kezéből. :)

Ez a szép kis kupac itt a kiskertből származik, szóval friss, zamatos, de ebben a hőségben hamar tönkremegy, úgyhogy gyorsan rittyentenem kellett belőle valamit.

Teljes mértékben improvizáción alapul a recept, de megosztom veletek, mert nagyon fincsi lett.

A tészta egy rusztikus jellegű pitetészta, benne egy kis krémsajtos sült töltelékkel, minimális cukormennyiséggel. Nagyon lágyra csináltam a tölteléket, hogy úgy besüppedjen, mint egy szuflé. Így szépen megágyaztam egy rakat málnának, amit barna nádcukorral összeforgatva dobtam a még forró töltelék tetejére. Ettől aztán a nádcukor megolvadva és a málna levével keveredve jó kis szüttyögős, szirupos lett, mire feltálaltam. Akinek megbolygattam ezzel a leírással az ízlelőbimbóit, ne habozzon, irtó gyorsan össze lehet dobni! :)

Rusztikus szirupos málnatorta

Hozzávalók:

a tésztához:
20 dkg liszt
egy csipet só
6 dkg cukor
10 dkg vaj
1 tojás sárgája
kevés tej

a töltelékhez:
2 tojás
3 dkg cukor
10 dkg krémsajt

a tetejére:
20 dkg málna
3 dkg barna nádcukor

A tésztához a lisztet összekeverjük a sóval, cukorral és elmorzsoljuk benne a hideg vajat. Hozzáadjuk a tojás sárgáját, gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, épp csak annyi tejjel, hogy még kemény, de nyújtható, rugalmas tésztát kapjunk. Negyed órára a hűtőszekrénybe tesszük.

Lisztezett felületen kinyújtjuk és kibélelünk vele egy piteformát, vagy tortaformát úgy, hogy a szélén kis peremet képezünk neki. 10 perc alatt 200 fokon elősütjük.

A töltelékhez kikeverjük az egész tojásokat a cukorral és a krémsajttal, majd a keveréket a tésztára öntjük. Tovább sütjük még körülbelül 20 percig, míg púposodni kezd és már nem folyékony.

Kivesszük a sütőből. Szobahőmérsékleten egy perc alatt össze fog a teteje süppedni. Ez így jó, ebben a fészekbe kerül majd a málna.

A málnát összekeverjük a barna nádcukorral és a még forró töltelék közepébe halmozzuk. A forró sütemény kicsit megolvasztja a málnát és a cukrot, így finom szirup-patak csorog majd a sütikéből, mikor felszeleteljük, ezért frissen tálalandó.