Napraforgós torta

Készültem már egy ideje lélekben erre a tortára, mert két terv is formálódott a fejemben hozzá, hogyan is lehetne egyszerűen, elegánsan, de szépen megoldani.

Az ünnepelt kedvenc virága a napraforgó, így jó témát szolgáltatott a szülinapi tortához. Férjecskéje lepte meg általam a tortával, aki az ízlésemben megbízott ugyan, de nem nagyon tudta elképzelni milyen is lesz ez az egész 3D-ben.

Belsőleg egy vaníliás omlósabb fajta piskótát készítettem hozzá, benne tejszínes túrókrémmel, őszibarackkal és ribizlivel. Burkolóanyagként most egyharmad részben marcipánból és kétharmad rész házi fondanból készített cukortésztát használtam próbaképpen, hogy kellően törtfehér, de stabilabb burkolást kapjak, mert nagyon féltem a 40 fokos hőség miatt. Mivel egy kis kézi festést is terveztem rá, nagyon nem volt mindegy, hogy megfolyik-e rajta a festék, vagy sem, de úgy érzem, hogy ezt sikerült most kivédeni.

Napraforgót még sohasem készítettem, és a drótos cukorvirág technikában sem vagyok valami gyakorlott, bár autodidakta módon próbálkozom vele időnként. Így most először egy másik technikával kezdtem a virágfej gyártását, azaz a szirmokat egymásra ragasztva, az egész fejet egyszerre összeépítve. A másik variációnál a kis szirmokat egyenként drótoztam, ami meglehetősen pepecs munka volt és plasztikusabban is meg lehetett volna oldani, így utólag nézve, de egy harmadik változatra már nem jutott időm. A virágfejek közepét is kétféle módszerrel próbáltam élethűvé tenni, aztán menet közben, a különböző napraforgó fotókat nézegetve rájöttem, hogy rengeteg változat van erre is, így talán nem is lehet egy adott jellegzetességet megragadni.

Mindenesetre a végén úgy döntöttem, hogy mind a kettő virág rákerül a tortára, nekem így tűnt esztétikusnak, de elképzelhető, hogy valakinek a virágok különbözősége miatt ez diszharmonikusnak tűnhet.

Az az egy biztos, hogy Takács Ferenc gyönyörű fotójának köszönhetően egy tortám se tündökölt még ilyen szépen! :)

Nagyon köszönöm Feri úr! :)))