Ribizli Gizi

Nem szeretem magam túlzottan komolyan venni, ezért adtam ezt a nevet a kis drágának, pedig küllemét tekintve, egészen elegáncsosra sikeredett. :)

Valójában a feslett erkölcsű nőszemélyeket illettük anno ezzel a jelzővel, de most rájöttem, hogy desszertnévnek is pont jó lesz. :DDD Alcím lehetne az is, hogy építkezzünk ribizliből, ugyanis három emelet ribizlis nyaflatyot használtam fel az összeállításánál.

Aki nézegeti a blogomat néha, az láthatja, hogy sokat kísérletezgetek ilyen apró kis desszertekkel, ami nem csak azért van, mert szeretek sütögetni, hanem próbálgatok új tortakrémeket is kreálni, nehogy mindig csak a standard változatok legyenek, mert a burkolt tortákhoz nem minden íz passzol, ami egy sima, díszítés nélküli tortánál amúgy mindegy lenne.

Most a fagyasztóban pihenő ribizlire koncentráltam elsősorban, mert lassan jön a szezonja és akkor már a most bevált kutyulmányaimat készíthetem belőle frissen.

A desszert alapjának egy könnyű kis gőzölt túrótortát csináltam ricottából. Édességekhez amúgy a rendes magyar túrót szeretem inkább használni, mert nekem a ricotta túl száraz és ízetlen, szerintem az inkább a sós ételekhez passzol jobban, most viszont volt ilyenem itthon és gyorsan el kellett használni. Hogy mégis finom legyen, tettem még hozzá egy kis vajat és kukoricapelyhet lazításként, ez nagyon jól bevált. Egy kicsi tepsi méretű (kb. 15x20 cm) tészta lett belőle, amiből 4 db desszertgyűrűnyi adagot tudtam kiszúrni, a maradékból pedig kicsi pogácsaszaggatóval falatkának valók is maradtak. Az egészet el lehet készíteni egy 18 cm-es átmérőjű tortaformában is, akkor hagyjuk rajta a kisült tortán a gyűrűt, és úgy rétegezzük.

A ribizliből három külön réteget próbáltam ki, elsőként egy egyszerű ribizlivelőt zselésítve. A második réteg ribizlimousse tejszínből, majd a lemon curd mintájára egy gőz fölött készített ribizlikrém. A ribizli curd nekem túl idétlenül hangzik, így direkt nem írom így, de tény, hogy ebből a vajas-tojásos krémalapból bármilyen gyümölccsel lehet próbálkozni, aminek elég karakteres az íze, különösen a savanykásabb jellegű gyümölcsökből érdemes "curd-öt" készíteni. Ehhez a mennyiséghez összesen 25 dkg ribizlit használtam fel.

Az eredmény egy könnyű, frissítő, nyárias desszert, rétegei pedig külön-külön is jól működnek, fogom még őket variálni.

Gőzölt ricottatorta ribizlis rétegekkel

Hozzávalók a tésztához:

2 tojás

10 dkg ricotta

2 dkg szobahőmérsékletű vaj

1 evőkanál vaníliás cukor

1 púpozott evőkanál kukoricapehely

1 púpozott evőkanál liszt

5 dkg porcukor

a zseléhez:

10 dkg ribizli

2 evőkanál cukor

1 teáskanál étkezési zselatin

víz

a ribizlimousse-hoz:

2 dl tejszín

10 dkg ribizli

3 evőkanál cukor

1 teáskanál bármilyen zselésítő anyag (pektin alapú zselésítő, étkezési zselatin, stb.)

víz

a ribizlis krémhez (curd):

1 evőkanál vaj (kb 3 dkg)

2 evőkanál cukor

1 tojás

fél deci ribizlilé, kb 5 dkg passzírozott ribizliből

valamint

10 dkg fehér csoki

pár szem ribizli a díszítéshez

Kezdetnek a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét felvertem a porcukorral nem túl keményre és félretettem. A ricottát, a tojások sárgáját és a vajat egyszerűen robotgéppel összedolgoztam, majd hozzákevertem a kukoricapelyhet és a lisztet is. A tojáshabot óvatosan beleforgattam a krémbe, majd az egész masszát egy sütőpapírral kibélelt kisebb tepsibe simítottam, ami nekem egy 17x24 cm-es méret, így egy kb. 2 cm magasságú tészta lett belőle. A tepsit egy nagyobb tepsibe állítottam és vízzel ujjnyira feltöltöttem.

Előmelegített sütőben 150 fokon ebben vízfürdőben sütöttem kb 15-20 percig, tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e, de a tetejének nem kell színt kapnia. Félretesszük hűlni, majd mikor már egészen kihűlt, hűtőbe tehetjük, míg a krémes rétegeket összeállítjuk.

Az első két réteghez az összes ribizlit egy kis edénybe tettem és annyi vizet öntöttem rá, hogy éppen ellepje. 5 percig főztem, majd egy kis szűrőn keresztül átpasszíroztam. Egy evőkanálnyi lében feloldottam az első adag zselatint. A fennmaradó magokat és héjat kidobtam, majd a ribizlipüré felét visszatettem a tűzre és a cukorral együtt újra felmelegítettem. A püré másik felét félretettem a mousse-hoz. Az első adag zselatint hozzákevertem a melegedő püréhez, majd kevergetve hagytam kihűlni. Amikor már langyos volt, de még nem dermedt össze, ráöntöttem a kihűlt tésztából desszertgyűrűvel kiszaggatott korongokra úgy, hogy a gyűrűket a tésztán hagytam. A gyűrűket a hűtőbe állítottam.

A következő réteghez hasonlóképpen jártam el, csak a zselatinos ribizlipüréhez a keményre felvert tejszínhabból egy kanálnyit kevertem, majd hozzáforgattam a teljes tejszínhab mennyiséget is. Ebből a habból öntöttem a már dermedt ribizlizselére és újra a hűtőbe állítottam.

A ribizlikrémhez először is átpasszíroztam a ribizlit, levét felfogtam. Gőz fölött felolvasztottam a vajat, majd abban a cukrot. Egy egész összehabart tojást folyamatos keverés mellett hozzáadtam, majd a ribizlilével tovább kevertem, míg az egész be nem sűrűsödött. Ekkor levettem a gőzről és tovább kevergetve kihűtöttem. Az edényt beállítottam a hűtőbe egy negyed órára, annyi idő alatt a desszert többi része is összedermedt.

Közben a fehér csokit felolvasztottam és egy darab fóliára simítottam, majd hagytam megdermedni. Forró vízbe mártott desszertgyűrűvel kis korongokat vágtam belőle, ahol nem láttam elég simának, még egy pizzavágóval körbefutottam rajtuk.

A sütiket kivettem a hűtőből, forró vízbe mártott vékony pengéjű késsel körbekanyarítottam a desszertgyűrűket, majd leemeltem róluk és tálra helyeztem. A ribizlikrémet nyomózsákba töltöttem, és a desszertkék tetejére pöttyöket nyomtam belőlük, majd a tetejükre egy-egy fehér csoki lapot helyeztem. Plusz egy pötty krémmel és ribizlivel díszítettem. A tál szélén lévő "maszat" szintén egy kis olvasztott fehér csoki szilikonos ecsettel elkenve.

Az eredmény egy könnyű, frissítő, nyárias desszert, rétegei pedig külön-külön is jól működnek, fogom még őket variálni.

Éneklő torta :)

Eddigi legnagyobb feladatom volt úgy érzem ez a torta, de a saját felkészültségemhez képest azt hiszem sikerült megugrani.

Operaénekesnek készülő lányzónak készítettem szülinapjára, tesókája és a barátok lepték meg vele, így szép nagyra kellett csinálni, hogy mindenkinek jusson. Úgy beszéltük meg, hogy 25 szeletes lesz, amit még szükség esetén harmincfelé is lehet majd vágni, így jó magasra csináltam az alapot.

A figuráknál csak az volt a kérés, hogy egy dús húsú operaénekesnő, és hasonló testalkatú operaház fantomja, mint zongorista szerepeljen a tortán. Amikor ezt meghallottam, már tudtam, hogy zongora nélkül nem fogom megúszni, így elsősorban azon kellett elmélkednem, hogy oldhatom meg normálisan. Mivel maga a torta volt a "színpad", tudtam, hogy egy hangversenyzongorát már nem fog elbírni, ezért pianínót gyártottam tragantból, ami zselatin, víz és porcukor keveréke, keményre szárítva. Izgultam hogy fog majd összeállni, de végül ha nem is túl szabályosra, de sikerült összeállítani, majd a festés már sokat dobott az összhatáson. Arany lüszterfestékkel még egy kicsit meg is antikoltam.

A színpad mögötti háttér szintén tragantból készült, nem akartam, hogy túl nagy súlya legyen és belenyomódjon a piskótába, ezért csak egy kis stilizált oszlop és némi díszítés került rá.

A figuráknál kár, hogy nem látszik, de a zongorista alá még egy kis selyempárnás zsámolyt is tettem. :) Amúgy a figurák szintén fondantból készültek, kivéve az arcukat, mert azok marcipánból voltak, mivel úgy tapasztaltam, hogy azt kicsit finomabban el lehet simítani és nem is annyira száradékony.

A torta maga csokis piskóta volt vaníliakrémmel, amit még egy kis fehér csokival is feltuningoltam. Kívülről a szokásos fondant borítás.

Mókuska, mókuska...

nem mászott fel a fára, mert egy tálcán végezte... :)

Nem vagyok odáig az állatka formájú torták készítésének gondolatától, mert egyrészt honnan tudhatná valaki, hogy melyik részén is vágjon bele szegénykébe, másrészt ugye ezeket hosszasan kell farigcsálni, viszont nincs benne kreativ munka, csak az a feladat, hogy hasonlítson valamelyest az eredetire. Félreértés ne essék, másoknál szívesen nézegetem az efféle remekeket, csak nekem ne kelljen csinálni. :)

Aztán mégis belenyúltam. Kedves Csilli barátném lepett meg a feladattal, biztosan gondolta, hogy mennyire fogok örülni a kihívásnak. :P Szerintem náluk már a legszélesebb családot is elláttam tortával, úgyhogy biztosan lesz még ilyen jó ötlete. :)Eredetileg nem barna, hanem vörös mókust akartam, aztán mégis úgy gondoltam, hogy annak a helyes kis pamacsokat a fülén nem tudnám elég élethűen megformázni, így inkább maradt a hasaló barna mókus terve.

Kénytelen voltam kivételesen főzött csokikrémet tenni bele, mert a tejszíneset nem lehetett volna így megfaragni, remélem azért ehető volt.

A Gerbeaud-ban jártam

Gerbeaud Ház a XX. század fordulóján

a fotó forrása Innen

Nemrég kellemes meglepetés ért, meghívót kaptam a Gerbeaud Cukrászdából, hogy szeretettel várnak több blogger-kollégával egyetemben egy kis sütikóstolásra. Hát ezt nem hagyhattam ki! :)

Az esemény célja elsősorban az volt, hogy megismertessék velünk és gondolom általunk a nagyközönséggel is, hogy milyen újításokkal büszkélkedhet a cukrászda és miért is érdemes hozzájuk újra betérni.

Bevallom, nekem a Gerbeaud régebben azt jelentette, mint bohócosra sminkelt műszempillás nénikék apró ölebekkel és jól szituált urak törzshelye, bár mindig is csodáltam a századeleji hangulatot, mely körüllengte és az épület megkopott szépségét. Szerencsére ez a benyomásom a látogatás után merőben megváltozott, egyrészt mert az épületet gyönyörűen felújították, másrészt a kedves igazgatónő, Pintér Katalin és Niszkács Anna marketing menedzser hölgy eloszlatták kételyeimet. Felhívták a figyelmünket arra, hogy minden téren változást szeretnének elérni és ennek a folyamatnak a része az is, hogy az elvitelre szánt süteményekre jelentőst kedvezményt kap az, aki szeretné a különlegességeket megkóstolni. Ez konkrétan 50 százalékot jelent, ami azt hiszem korrekt ajánlat. :)

Ami szintén meglepett, hogy elmesélték, külön pékség is működik az épületben, ahol friss péksüteményekkel várják már a kora reggeli órákban is a reggelizni kívánókat. Feltételezem, hogy nagyon finomak lehetnek, mert sós aprósüteményeket is kóstoltunk és nagyon frissek és omlósak voltak.

A sütemények kóstolásánál már kritikusabb voltam, de hát ez ugye abból is adódik, hogy édességekre specializáltam magam a blogírásnál. :)

Volt alkalmunk választani egy tányérdesszertet vagy kelyhet is kezdetnek egy nagyon szép, igényes desszertlapról, melyről én a Gerbeaud "Valrhona" kelyhet választottam. Mivel volt már alkalmam Valrhona csokit fogyasztani és dolgozni is vele, nagyjából tudtam, hogy milyen ízre számíthatok. A kehely úgy épült fel, hogy csokis piskótát 3 gombóc csokifagyival, sárgabarack pálinkás aszalt sárgabarackos barackpürét, sárgabarack habot, tejszínhabot, csokiöntetet és egy szem bonbont rétegeztek össze egy kelyhen belül.

Hát meg kell, hogy mondjam, a barackpálinás barackpüré valami isteni volt, meg is ihletett már, majd fogok belőle valamit kotyvasztani, az biztos. Felírom a százoldalas cetligyűjteményembe... :D

A barackhab is nagyon jól harmonizált a tömény csokihoz és piros pontot adok a kelyhet megkoronázó tejszínhabnak, amiért azt már pluszban nem cukrozták meg. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy én mégsem vagyok igazi csokifüggő, mert nekem sok volt ennyi csoki egy desszertben, elég lett volna ebben a kombinációban egy gombóc csokifagyi is bőven, így sajnos nem bírtam el az egésszel. Talán jobb is, mert akkor már nem tudtam volna a sok apró egyéb desszert közül kóstolgatni. :)

Segítségemre volt ehhez egy nagyon fincsi epres-bodzás alkoholmentes koktél, ha jól emlékszem az összetevőkre.

Barátnőm egy fincsi sajtkrém tortát fogyasztott tányérdesszertként, ami eperzselével volt megkoronázva, plusz egy gombóc citromfagyit is adtak hozzá. A fagyi az az igazi békebeli citromfagyi volt, amit imádok, még jó, hogy meg tudtuk egymásét kóstolni.

A cukrászati újításokért Kolonics Zoltán cukrászmester a felelős, aki készséggel bemutatta nekünk az édességek mini változatait, amiket végig is lehetett kóstolni.

Volt egy-két falatka, ami nekem is nagyon bejött, például én soha nem szerettem az Eszterházy tortát, de a ropogós krokantréteggel kiegészítve és valami könnyű habbá varázsolva az eredeti tömény vajkrémet, egy nagyon finom diós desszert vált belőle, ezt például bármikor szívesen megenném. :)

Aztán volt egy fincsi epres kis habos desszertecske Eperilla fantázianéven, ami nagyon ízlett, illetve a helyben készített kézműves bonbonkák között is találtam fogamra valót.

A macaronokkal kapcsolatban muszáj volt tapasztalatot gyűjtenem, ha már ennyit küzdöttem az elkészítésükkel, de rá kellett jönnöm arra, hogy kicsit más összetevőkkel dolgozhatnak, mint mi itt házilag, mert ízében alig hasonlított az otthon gyártottra, illetve most már azt is tudom, hogy macaronba nem jó ötlet lekvárt tölteni, nem is fogok. :)

Összességében azt mondhatom, hogy mind dizájnban, mind ízben sikerült elrugaszkodniuk a megszokott ízektől, de azért én szívesen kóstoltam volna a hagyományos kínálatból is ilyen kis falatkákat.

A szép tálalás mindig is lenyűgözött, ahogy még az elvitelre szánt süteményeket és tortákat is gyönyörű dobozba és selyempapírba csomagolták, most haza is vihettünk egy kis ajándékcsomagot, benne díszdobozos macaronokat és macskanyelvet. A macskanyelv még megvan, dédelgetem, nézegetem a nőcis kis pink-fekete dobozkát, de még nem volt szívem felbontani... :)

Személyes véleményem csak, és tudom, hogy nem feltétlen kritikát várnak tőlem, de úgy érzem a Gerbeaud továbbra is képviselheti azt, amit máshol nem kapunk meg, hogy egy kicsit a régi korok hangulatát idézze, jelentheti ugyanakkor a magas minőséget, mégsem gondolom, hogy nagyon trendkövetőnek kellene lenniük, ezért egy pár apró dolgot feleslegesnek tartok. Gondolok itt például a robbanócukorral tuningolt mousse-ra vagy a bazsalikomos-citromos nemtommire. A régi sütemények új köntösben tálalva gyönyörűek és finomak, én úgy érzem sokkal jobban illenek a hely szelleméhez, de ez csak az én véleményem ugyebár.

Én egy kicsit mindig összekötöttem gondolatban a Gerbeaud-t a Kis földalattival, mert azon utazva a Vörösmarty térig az embert már meglegyinti egy kicsit ez a kor és stílus a plakátok és burkolatok által, amit a cukrászda tovább visz gyönyörű bútorzatával és patinás hangulatával.

Mindenesetre mindenkit arra bíztatok, hogy merészkedjen be a megújult Gerbeaud-ba és nézelődjön, kóstolgasson, nem fogja megbánni! :)

Wall-E és EVE

Dupla szülinapi bulira készült ez a torta, egyszerre két ünnepeltnek.

Most kivételesen én is elégedett vagyok. Ki gondolta volna...? :D Valahogy tetszenek a színek, meg az összhatás.

Nagyon cuki volt ez az animációs film, én is láttam, lehet, hogy újra meg kellene nézni. A sztori szerint a kis E.T.-szerű robot, Wall-E szerelmes a szupermodern EVE nevű másikba, a kis bakancs pedig a növénykével, egy általa megmentett egyetlen kis élőlény a sivár bolygón, ezért mindenképp bele szerettem volna csempészni.

A belseje tejszínes túrókrém volt mazsolával, csokis piskótában, külsőleg házi fondantbevonattal, a figurák pedig marcipánból készültek.

Emeletes torta neoviktoriánus stílusban és A tortaverseny

Ezt a kis toronyszerű alkalmatosságot kifejezetten az idei Online tortadíszítő versenyre készítettem. Sajnos annyira kicsúsztam az időből, hogy erősen összedobott lett, mivel az utolsó éjszaka, a határidő lejárt előtti utolsó pillanatban tákoltam össze szegénykét, így már se nem láttam jól, se normális fotókat nem tudtam róla készíteni. Amikor a határidő lejárt és egy kicsit naposabbra fordult az idő, készítettem egy-két fotót nappali fényben is, de addigra már erősen romlott a torta állaga, így sajna ezek sem sikerültek túl jól.

Mindezek ellenére a zsűri még így is ezüstéremmel jutalmazta az igyekezetemet, amit ezúton is nagyon köszönök! :)

Magammal kapcsolatban azért mégis nagyon csalódott vagyok, mert amikor elképzeltem, hogy mit fogok készíteni, még egész grandiózus terveim voltak, sajnálom, hogy ezeket nem sikerült megvalósítani.

A kiinduló ötlet az volt, hogy egy magas és több formából álló építményt próbálok összetenni anélkül, hogy idegen segédanyagokat kellene alkalmaznom. A versenykiírásban az szerepelt, hogy a torta "kreatív, egyedi és exkluzív legyen", azért valami olyasmit szerettem volna készíteni, amikből nincsen még elárasztva az Internet és egyéb tortadíszítős fórumok sem.

Kicsit több, mint egy évvel ezelőtt tesókám szülinapi tortájánál ismerkedtem meg közelebbről a steampunk stílussal, azon belül is egy machinariumos robotos tortát készítettem, és már akkor kitaláltam, hogy ha alkalmam nyílik rá, a stílus másik ágát, a neoviktoriánus vonalat is megpróbálom majd tortába önteni. Ez az alternatív művészeti szubkultúra igencsak megfoghatatlan nekem olyan értelemben, hogy nincsenek olyan nagyon konkrétan szabályai, aminek muszáj lenne megfelelni, mégis van valami jellegzetessége, amitől az ember rögtön tudja, hogy na ez az! Mégis létezik néhány apró elem, amik néhol megjelennek az iparművészethez kötődő tárgyakon is, ilyen például a tortámon is szereplő cilinder, vagy a kis fogaskerekek.

A szecessziós vonalra emlékeztető díszítést a torta oldalán szereplő kis fondantból készített kacskaringók jelképezik, ezeket különösen nehéz volt odaragasztani, de szerencsére a hűtőben szépen odaszáradtak, nem kellett őket erősítgetni.

A zsűri valószínűleg nem nagyon tudott mit kezdeni ezekkel az elemekkel, lehet, hogy azon gondolkodtak, mi a fenét keresnek ezek egy tortán, de hát nem lehet mindenki ízlésének megfelelni. :)))

Én mindenesetre azt érzem, hogy kezdek egyre jobban beleszerelmesedni ebbe a stílusba, így valószínűleg nem ez volt az utolsó ilyen tortám... :)

Az volt a koncepcióm, hogy egy steampunk stílusú esküvői torta hatása legyen, mint egy ruha, vagy ilyesmi, ezért került középtájra az a fűzőre emlékeztető karcsúsított betét. Szintén a steampunk hatást erősítendő festettem meg bizonyos részeket a réz hatású lüszterfestékkel, ezért van helyenként a fémes hatás.

Egyébként nem látszik a fotókon, de ez egy kicsike torta volt valójában, csupán 30 cm magas. :) Ez mondjuk nehezítette a feladatot, mert pici felületen még nehezebb aprólékosan díszíteni, de hát mégsem csinálhattam itthoni fogyasztásra egy méter magas tortát. :D

Hogy egyenes álljon és ne tudjanak elmozdulni a szintek, készítettem úgynevezett tragantból, ami zselatin, víz és porcukor keveréke egy keményre kiszárított rudat kisebb darabokra vágva, ezeket szúrtam a felsőbb szintek közé. Sajna a legalsóba nem tettem, így az egy kicsikét "elmászott", de ezt már csak utólag vettem észre, amikor a fotókat tanulmányozgattam. Ám ez is illusztrálja, hogy komolyan vettem a versenykiírást és még a belsejébe sem tettem szintetikus anyagot! :)

Bárhogy is, most levontam a tanulságot, hogy nem az utolsó pillanatra kell az ilyet hagyni, és nem ilyenkor kell új technikai megoldásokat próbálgatni, különben így járok.

A Tortaverseny eredményhirdetése tegnap volt a Zila kávéházban, akik szintén szponzorálták az eseményt, így személyesen is átvehettem az oklevelet és az érmet. Az összejövetel nagyon jól sikerült szerintem, végre sikerült olyan tortadíszítéssel foglalkozó társaimat is megismerni, akikkel eddig még nem találkoztunk személyesen, így legalább arcokat is kapcsolhatok a szépséges tortakölteményekhez. :)

Ezúton is mégegyszer köszönet Lenkének és Némónak a verseny szervezéséért és áldozatos munkájukért, hogy ezt a kis magyar amatőr tortadíszítő társadalmat így igyekeznek összetartani és buzdítani, hogy még többet és jobbat akarjunk! Millió puszi Nektek!

Békás-baris babatorta

Első szülinapra készítettem kislánynak ezt a tortácskát. Nem volt nagy, ám annál magasabb.

A két kedvenc játéka került rá, egy bárányka és egy béka formájú rágóka, aminek a színeihez igazítottam a torta színeit. Ez a stílus egyszer már bevált a legutóbbi játékos babatortánál, ezért úgy éreztem most is nyerő lesz majd. :)

Bio tönkölyliszttel és zabpehelyliszttel kevertem a kakaós tésztát, illetve felerészt nádcukorral édesítettem. A krém joghurtos-tejszínes volt friss eperrel. A bevonat a szokásos fondant, a figurák pedig marcipánból készültek.

Tyúkól torta

- Itt ko-ko-kódorgott az az átkozott, elvitte a férrrjemet!

- Ko-ko-korántsem csak a te férjedet! A mi férjünket drágám!

:))))

Szóval tyúkól. És torta.

Bözsi apukájának készült a torta, aki évek óta mondogatja, hogy ha egyszer nyugdíjba megy, épít egy tyúkólat a kertbe. Hát most már nem kell neki, mert megépítettem helyette. :)))

Annyira nem sikerült aprólékosan kidolgozni, amennyire szerettem volna, mert viszonylag kicsi volt a torta.

Fehér csokis tejszínes krémmel töltöttem és kakaóval színeztem az építmény burkolatát és a talapzatát is. A tyúkocskák marcipánból készültek.

Egyúttal szeretném megragadni az alkalmat és ezúton is köszönteni 200. olvasómat, Fevit! :) És persze mind a 201 olvasómat is, régieket és újakat egyaránt, köszönöm Nektek a bizalmat, hogy remélitek, mutatok néha valami érdekeset! :) Remélem továbbra is meg tudok majd felelni az elvárásoknak! Sok virtuális puszit mindenkinek!!!

Banánlekvár

Az úgy kezdődött, hogy kaptam egy üveg banánlekvárt Csilli barátnőmtől a kanári-szigeteki nyaralásukról, ahol ez egy nemzeti specialitásnak számít. Ahogy kezembe fogtam a kis üveget, azonnal megfogalmazódott a gondolat, hogy én is fogok ilyet készíteni. :)

Feladtam magamnak a leckét ezzel, mert a gyári lekvár ugyan szép citromsárga és zselészerű volt, szinte biztos voltam benne, hogy ezt házi körülmények között ilyen állagúra nehéz lenne előállítani. A banán is rögtön erjedésnek indul, ha levegő éri, főzést vagy sütést követően pedig bebarnul.

Abból indultam ki, hogy például az almánál is citromlével állítjuk meg a barnulást, így azzal indítottam, hogy rögtön kifacsartam egy fél citrom levét a művelet elején, ami, mint utólag kiderült, az ízharmonizációnak is sokat használt. Vagyis feltaláltam a CITROMÍZŰ BANÁNt!!! :))))

Két változatot készítettem, az egyiket túlérett banánból nádcukorral, a másikat pedig kemény, enyhén még zöldes héjú félérett banánból sima cukorral. Mindkettő finom lett, de egészség ide, vagy oda, a második variáció ízében sokkal finomabb és jobban hasonlít az eredetire, így ennek a receptjét írom le most ide.

A második fotón ötletszerű felhasználása látható, ugyanis mini habcsókokat ragasztottam vele össze, úgy is nagyon fincsi volt, de úgy rövid időn belül el kell fogyasztani, mert másnapra már kissé levet eresztettek.

A recept egy kis befőttesüveghez elegendő mennyiséget tartalmaz.

Banánlekvár

Hozzávalók:

1 db nagy, alig érett banán (vagy két kicsi)

fél citrom leve

0,5 dl víz

1 evőkanál kristálycukor

1 teáskanál dzsemfix

A megtisztított banánt villával összetörjük. Én a belső magos réteget kivágtam és azt nem használtam fel, de természetesen azzal együtt is elkészíthető. A banánpürét összekevertem a citromlével és a vízzel, majd feltettem egy edényben főni. Hozzáadtam a cukrot és forrásig hevítettem, majd a hőfokot alacsonyra visszavéve még 5-10 percig rotyogtattam. Ha közben nagyon elfőné a levét, még egy fél deci vizet hozzá lehet ilyenkor adni, de ez az adott banán víztartalmától is függ.

A hőfokot kicsit felkapcsolva hozzáadtam a dzsemfixet és azzal együtt még 2-3 percig főztem sűrű kevergetések mellett.

Még forrón egy tiszta csavaros tetejű befőttesüvegbe töltöttem, jól rácsavartam a tetejét és azonnal egy laza mozdulattal a feje tetejére állítottam. Így hagytam pihenni, míg ki nem hűlt teljesen, azután a hűtőszekrénybe tettem.

Gyorsan elfogyott, így nem tudom mennyi ideig állt volna el. :)

Nagyapókám tortája

Az én nagyapókám 80 éves lett. Ezt a tortát készítettem neki. :)

Nagy buli volt, harmincvalahányan voltunk, az összes családtag, unoka, dédunoka, mindenki eljött.

Drága Nagypapi nagyon meg volt hatódva, nagy sírdogálások közepette rögtönzött beszédet is mondott, így szipogott is mindenki rendesen.

Én persze mi mással is készülhettem volna, mint tortával. :) Tudom, hogy ez egy múlandó ajándék, de úgy éreztem, hogy ebbe tényleg belesüthetem és beledolgozhatom a szívemet. :)

Sokat tanakodtam magamban, hogy is nézzen ki az egész, mert mindenképpen valami személyeset szerettem volna, amiben az ő egyénisége mutatkozik meg leginkább. Ez egy kemény dió amúgy, mert igen sokrétű személyiség, érdeklődési köre is szerteágazó, mert a csillagászattól, az inka kultúrán át a globalizációig minden érdekli, sokat is olvas és ír a mai napig. Hosszú évtizedekig járta az erdőt is, vadászként nagyon szerette a természetet, gyerekkoromban sokat mesélt Fekete István történeteiből és a saját élményeiből is állatos sztorikat, meg persze könyvélményeiből is mindent, ami egy gyereket is érdekelhet. Ez utóbb nagyon hasznosnak bizonyult az iskolában, mert így emlékezetből is jól tudtam teljesíteni biológia-, földrajz- és történelemórákon. :)

Rengeteg olyan története van, ami nekem mind jó tortatéma lehetne, de ha mindent rá akarnék pakolni egy tortára, az már egy ötemeletesre sem férne rá azt hiszem. :)

Így hát végül egy történetet választottam ki a sokból. A sztori annyi, hogy nagyapókám egy éjszaka üldögélt a magaslesen, amikor is egy bagoly a sapkáján lévő pompont élőlénynek nézve siklórepülésben lekapta azt a fejéről. :DDD A vicc az, hogy ezután még kétszer megpróbálta, miután Nagypapi újra meg újra lemászott az "elejtett vadért". :D A történet véresebb részét nem jelenítettem meg, ugyanis elképzelhető hogy nézett ki szegény kobakja a sorozatos támadások után...

Naszóval, készült tehát egy karikatúra Nagypapiról (a bibircsókokról sem feledkeztem meg :P), illetve a bagoly az ágon a sapkával.

A háttérben a csillagos ég, köztük néhány csillagképpel, amiket pici koromtól kezdve mutogatott az égen, ezért mindenképpen oda szerettem volna pöttyözni párat. Sajnos most már közel nem ismerek fel annyit, mint régen, úgy látszik az én szemem is romlik. :)

A torta szerkezetét tekintve úgy nézett ki, hogy csokis piskótába töltöttem az alsó szinthez meggyes csokikrémet, a felsőhöz pedig joghurtos-epres krémet eperdarabokkal.

Érdekes, hogy úgy elfogyott mind egy szálig, mint a pinty, viszont az a torta, amit ajándékba kapott pluszban egy cukrászdából és a szilvásgombócos országtortát rejtette, felerészben a nyakunkon maradt. És még mondják azt, hogy nem jó a házi! :)

Isten éltessen Nagyapókám még sokáig! A századikra valami még impozánsabbat szeretnék készíteni! :)))

Anyák napi bonbonkák kávélikőrrel

Nálunk családilag mindenki szereti a kávét mondhatni, nem is feltétlenül függőségből, illetve koffeintartalma miatt, hanem inkább az ízéért.

Anyukámnak készítettem ezeket a kávékrémes-likőrös kis bonbonkákat megintcsak 70,4%-os Callebaut csokiból, ami már annyira ét, hogy nagyon. :) Sajnos a belsejéről nem tudok képet mutatni, mert ugye ajándékba készült...A krémhez pici nescafét és a karácsonyi kardamomos kávélikőrt használtam, ami nekem nagyon bejön, de van olyan, hogy valaki nem szereti a kardamomot, így bármilyen más likőrfélével próbálkozhat.

Kávékrémes-likőrös bonbon

Hozzávalók:

10 dkg jófajta étcsoki (nálam Callebaut 70,4%-os)

a töltelékhez:

7 dkg jófajta étcsoki

0,7 dl tejszín

fél kávéskanál nescafé

1-2 evőkanál kávélikőr

a díszítéshez egy-egy szem ostyás csokigolyót használtam

A csokit temperálom és duplán kikenem vele a szilikonos bonbonformák mélyedéseit.

Kicsit a hűtőbe állítom, majd miután szépen megdermedt és látszik, hogy mindenhol jól fedi a csoki, elkészítem a tölteléket.

A tejszínt felforrósítom, feloldom benne a nescafét és a csokira öntöm. Kevergetem, míg egészen elolvad és egyneművé válik a massza, ekkor apránként hozzáadom a kávélikőrt.

Kis kanálkával feltöltöm a formákat annyira, hogy még maradjon kb. 3 mm hely a tetejénél a lezáráshoz.

Újra hűtőbe teszem a formát, ahol kb egy órát hagyom pihenni, ennyi idő alatt szépen megdermed majd a töltelék.

A maradék csokit újra temperálom és lezárom vele a formákat, spaklival elsimítva a tetejüket. Dermedésig újra hűtőbe állítom, majd kipattintom őket a formából.

Kis ecset segítségével egy pötty olvasztott csokit kentem mindegyik kúp forma tetején lévő mélyedésbe és egy csipesszel beleragasztottam az ostyás csokigolyókat.

Boldog Anyák napját Nyunyukám!!! :)