Bakancs torta és az airbrush dícsérete

Na ez az a torta, amit az airbrush nevezetű festékszóró nélkül nem jött volna létre. :) Vagy legalábbis nem így.

Csilli barátném ismét megörvendeztetett egy kihívásos feladattal, mert nem csak egy fél pár bakancsot, de mindjárt dobozt is rendelt hozzá. A doboz még csak hagyján, mert a minta alapján ennek még csak teteje sincsen, oldalt záródik. A bakancs viszont eredeti terveim szerint a talpán állt volna, ami nekem sehogy sem akart összejönni.

Gondoltam, készítek egy torta alapot, szépen a talptól indulva felfelelé, aztán a gömbölyű és kiálló részeket majd piskótamasszából felépítem. Na, hát ez a kis szerencsétlen mindenre hasonlított a végén, csak a bakancsra nem, leginkább egy erősen széttaposott tornacipőre emlékeztetett, így éjjel fél kettőkor feladtam a küszködést, és úgy döntöttem másnap reggel folytatom, mielőtt üvöltve földhöz nem vágom az egészet.

Még jó, hogy éjszaka hagytam ülepedni magamban a dolgokat, mert a belső csendes hisztizés közben rájöttem, hogy sokkal jobb is lesz, ha fekvő bakancsot csinálok, miután a tortának ezer valahányszáz kilómétert kellett másnap utaznia Németországba egy bélelt dobozban, valószínűleg el is dőlt volna, mire odaérnek.

Reggel nekifutottam egy merevebb vajas piskótából, csokiganache-al töltve, farigcsálással elérni a kívánt formát. Így már az elejétől láttam, hogy sokkal jobb lesz, ráadásul burkolni is könnyebb volt. Persze a kimerültség rovására írom, hogy végül sikerült rosszul befűznöm a bakancsot, úgyhogy senki nem kötözködjön ezen, mert velem gyűlik meg a baja! :D

A végén barna folyékony festékkel fújtam le finoman, hogy azért még némileg homokszínűnek tűnjön, miután az eredeti darab olyan lett volna, de sajna nem volt más olyan festékem, amivel kikeverhettem volna a tökéletes árnyalatot. Az airbrush mindenesetre jó szolgálatot tett, ez a meló nélküle igen sziszifuszi lett volna, pláne, hogy viszonylag nagy, kb. 30 szeletes torta volt, plusz a baki.

Nagy sóhaj kíséretében szabadultam meg tőle, sőt még a roggyant tornacipőt is Csillinek adományoztam, hogy az se emlékeztessen már a túlzott idegfeszültségre. :) Még a torta utóéletével kapcsolatban én is kaptam egy kellemes kis rémtörténetet tőlük utólag, ugyanis Csilli és férje arra jöttek rá az éjszaka folyamán, hogy ők meg túl kicsi dobozzal készültek a szállításra, így a röntgenlapot, amit tálcaként a torta alát tettem, elkezdték dekopírfűrésszel lefarigcsálni anélkül, hogy magát a tortát eltakarták volna valamivel, így aztán repkedtek a műanyagdarabok szanaszét... nahát ilyenekről hallani sem akarok..., mindenesetre remélem a németeknek nem akadt a torkán semmi. :P