Topsy turvy kislánybulira

Régóta vártam már, hogy mi lesz ha egyszer ilyen feje tetejére állított, úgynevezett topsy turvy tortát kell majd csinálnom. Igazából az én ötletem volt, hogy ilyen legyen, bár akkor még nem tudtam mekkora fába vágtam a fejszémet.

Két 11 éves lányzó közös szülinapi bulijára készült, és ennek szellemében minél csajosabbra, csillogósabbra, rózsaszínebbre kellett készítenem. Próbáltam utánajárni, mit szeretnek a mai 11 évesek, ebben Recept Eszter, kedves bloggerina kollegina volt a segítségemre, akinek a családjában vannak ilyen korú leánykák. Mint megtudtam, Hanna Montana már nem menő, viszont menő helyette az Indul a risza! című tinédzsereknek szóló sorozat. :) A címéből is sejthető, hogy valami táncolós téma körül foroghat a történet, ami gondoltam tök jó lesz, mert az ünnepelt kislányok versenyszerűen táncolnak. Próbáltam fotókat keresni hozzá, de igazából semmi inspirációt nem láttam, viszont véletlenül rábukkantam az egyik főszereplő 13. szülinapjára készített torta fotójára, ami épp ez a tipikus rózsaszín emeletes fazon, gondoltam, valami hasonló stílusú tetszeni fog nekik is. (Persze én nem használtam hozzá neonzöldet, meg nyulakat. :))

Maga a torta felépítése volt a legnehezebb feladat, főleg azért, mert sima, omlós piskótából és tejszínes krémmel akartam megcsinálni. Aki próbálkozott már tortafaragással, sejti, hogy ez milyen macerás meló lehetett. A tortadíszítést nem gyakorló olvasóim kedvéért itt ki kell térnem arra a tényre, hogy az amerikai tortadíszítős műsorokból ismert tortacsodák milyen speciális paraméterekkel bírnak. Ők alapvetően nem a nálunk ismert piskótatésztát használják, hanem rendkívül sűrű, tömör, leginkább sűrűbb muffintésztára emlékeztető tésztát, amit sokszor jó 3-4 cm-es vastagságban, cukros, kemény, de vékony réteg vajkrémmel töltenek meg. Hát ez nálunk nem sok mindenkinek csúszna le a torkán azt hiszem, viszont hűtőben való dermesztés után könnyedén ki tudnak belőle faragni bármit.

Én úgy érzem, hogy a csinos külső érdekében nem annyira mondanék le a finom belsőről, főleg, hogy nálunk azért elvárás, hogy két-három réteg finom krém is legyen egy szelet tortában, nem csak a fujtós tészta. Nagyon féltem tehát, hogy nem fogom tudni kifaragni már utólag a puha piskótát a puha krémmel, mert sosem lesz olyan kemény, mint azok. Azt agyaltam ki végül, hogy még a betöltés előtt próbálom megfaragni a piskótát, aztán utólag igazítok rajta ott, ahol kell. Szerencsére működött az elv, bár valószínűleg sok időt és idegeskedést megspóroltam volna, ha nem így járok el. Sajnos nem úsztam meg, hogy merevítés nélül is összeálljon az építmény, így néhány szívószállal meg kellett támogatnom a szinteket. Alulra tejszínes csokikrémet, a felső két szinthez epres-rózsaszín fehércsokis krémet készítettem, csokis piskótában.

Mivel egy optikai csalás áldozatai vagyunk, ha egészében nézzük a tortát, nem úgy kell elképzelni, hogy az alja is ferde az emeleteknek, hanem be van süllyesztve az alatta lévőbe. Na hát én ezt hiába tudtam, miután én tettem össze, éjjel kétszer is felriadtam álmomból, hogy be kéne nézni a hűtőbe, nem dőlt-e el a torta! :)))

Persze szerencsére nem dőlt el, ilyen lett, elsőre talán nem is olyan rossz. Talán legközelebb nem csinálom ennyire "meredekre". :)