Mogyoróvajas csokiszuflé házi mogyoróvajjal

Azok, akik olvasnak engem néhanapján, szerintem már tudják, hogy amit lehet, megpróbálok házilag elkészíteni, így nem lehetett kérdés, hogy a mogyoróvajjal is megpróbálkozom. :) Elöljáróban annyit, hogy a mogyoróvajat nagyon szeretem, de az igazán jó márkákhoz elég borsos áron lehet csak hozzájutni, így sokáig ritka csemege maradt. Aztán elkezdtem a cimkéket figyelgetni és rájöttem, hogy attól finomabb a drágább, hogy nagyobb százalékban tartalmaz földimogyorót, az olcsó változata pedig csak minimálisat. Na, hát a házi változatnál aztán annyi mogyorót pakol bele az ember, amennyit nem szégyell! :D
Több receptet is találtam, de túlságosan macerásnak gondoltam, hogy én a földimogyorót a héjától elválasszam, sőt még meg is pucolgassam, ezért azt találtam ki, hogy erősen leegyszerűsítem a műveletet. Konkrétan vettem egy csomag sós földimogyorót. :) Először mogyoróolajjal készítettem el, aztán a későbbiekben rájöttem, hogy a napraforgóolaj is megfelel a célnak, így ha az előbbi nincsen otthon, az is megteszi.
A mogyoróvajas csokiszuflé nem saját agyszülemény kivételesen, egy Selectfood által ajánlott oldalon találtam és elsőre nagyon megtetszett. Ha jól láttam ott is jelöltek egy forrást, de én azt már nem voltam képes felgöngyölíteni, így az általam látott oldalra hivatkozom. Az eredeti recept kétszer ekkora mennyiséget ír és darabos mogyoróvajat. Bármelyiket is választjuk, készüljünk fel rá, hogy nagggyon finom lesz! :)
Hosszadalmas művelet volt ezt a finomságot lefotózni, ugyanis háromszor is túlsütöttem szegénykét, így újabb és újabb adagokat kellett kotyvasztanom. :)
A csokiszuflé, másnéven csokifondant lényege, hogy kívül legyen megsütve, de belül folyós és puha maradjon. Na hát ez nekem nem jött össze elsőre, így mindenkit arra intek, aki ilyet szeretne készíteni, hogy épp akkor vegye ki a sütőből, amikor az a gondolat fut át az agyán, hogy na még pár pillanatig bent hagyom. Az a pár pillanat már rég túl sok...
Az enyém nem lett olyan szép, mint az eredeti, pedig féligmeddig még a dizájnt is lekoppintottam. :P Ez biztosan azért van, mert nem ugyanolyan mogyoróvajat használtam, de az ízének mit sem ártott az biztos. Egy szó, mint száz, eszméletlen finom csemege ez a kis szösszenet, könnyű és légies, akár egy szuflé, viszont a folyós része a legzamatosabb, mert ott adja ki a mogyoróvaj ízét igazán.



Házi mogyoróvaj

Hozzávalók: 

200 g sós földimogyoró

másfél teáskanál méz

2-3 evőkanál földimogyoró-, vagy napraforgóolaj 

A mogyorót kávédarálón finomra daráljuk és átöntjük egy turmixgépbe. Hozzáturmixolunk másfél teáskanál mézet és annyi olajat, hogy krémesen kenhetővé váljon. Ha valaki jobban szereti édesebben, tehet hozzá még mézet. Nem lesz annyira krémes, mint a bolti változata, de ízben mindenképpen felveszi vele a versenyt.

Mogyoróvajas csokoládészuflé

Hozzávalók: 

12 dkg jó minőségű étcsoki (minimum 50%-os)

60 g mogyoróvaj

20 g vaj

3 tojás

10 dkg porcukor

5 dkg liszt

A csokit, a mogyoróvajat és a vajat gőz fölött összeolvasztjuk, majd félretesszük hűlni.

A tojásokat szétválasztjuk. A tojások fehérjét a porcukorral keményre verjük. A tojások sárgáját a már langyos csokis keverékbe keverjük, majd kézi habverővel belekeverjük a felvert tojáshabot. A lisztet apránként beleszitáljuk és óvatosan átforgatjuk.

A masszát hűtőbe tesszük legalább egy órára.

A sütőt előmelegítjük 150 fokra. Kis felfújtformákat kivajazunk és porcukorral beszórunk. A masszából kb 2 evőkanálnyit teszünk a formákba és addig sütjük, míg tetejük megemelkedik, de belsejük még puha, folyós marad. Nálam ehhez az kellett, hogy teljesen megemelkedjen, de egy pici horpadás még legyen a tetején, mert mikor már felcsúcsosodik, akkor már túlsült.

Még forrón, a sütőből kivéve késsel oldalt meglazítjuk a tésztát és tányérra borítjuk.

Melegen tálaljuk.

Blogszülinapi jépatojta :) - avagy Répatorta de lux friss gyömbéres narancslekvárral

Bibíííííííí, ma van a blogszülinapom! :)))
Milyen jó, hogy most már két szülinapot is tudok ünnepelni, ráadásul ennél nem kell eltitkolni, hogy hányadik! :D
Én magam észre sem vettem volna, hogy eltelt már egy egész év, ha tesókám nem figyelmeztet rá, így még épp ki tudtam találni valami meglepit magamnak és kedves olvasóimnak. Köszönöm mindenkinek, aki néha benéz hozzám, mert nélkületek biztosan nem értük volna meg ezt a szép kort! :) Nekem még az is érdekes, hogy ez az első blogszülinap épp Advent első vasárnapjára esik, ám mégsem valami karácsonyossal jövök, hanem nevezhetjük inkább húsvétinek, mégis ez passzol jobban a bloghoz úgy érzem. Úgy gondoltam, mi mással ünnepelhetném meg jobban ezt a napot, mint egy répás tortával, igaz, ez a nyuszika nem beszédhibás, csak nagyon erőlködik, hogy a nálánál nagyobb répát kihúzza a földből, ami természetesen nem sikerülhet neki már azért sem, mert rajta áll. :D

A répatorta az első receptes bejegyzésemben lévőhöz képest sokat változott. Fel lett tuningolva szépen dióval, aszalt vörösáfonyával, fűszerekkel és egy kis narancslekvárral. A narancslekvárt és a vörösáfonyát éppen azért választottam, hogy savanykás jellegük ellensúlyozza majd az édes marcipánbevonatot. Ő volt az első olyan sütemény, amelynek creme of tartarral, azaz borkővel növeltem meg a térfogatát, nagyon jól bevált egyelőre, fogok még vele próbálkozni. Egyébként ez szintén a Mentától kapott ajándékcsomagban lapult. ;) A lényege, hogy természetes térfogatnövelő, foszfátmentes és csak egy pici szódabikarbónával kell kiegészíteni, hogy működésbe lépjen.
A narancslekvárt frissen készítettem, ahogy minden Karácsony előtti időszakban szoktam, és általában csak akkora mennyiséget főzök, hogy éppen elfogyjon, így nem szükséges tartósítani sem. Sajnos nem volt itthon friss gyömbér, így most őrölt gyömbérport tettem bele. A friss gyümölcsöt kandírozott narancshéjjal is kiegészítettem, mert annak tutira biztonságos a felhasználása, ráadásul nagyon finom szirupban eltéve. Én most dzsemfixáló porral is kiegészítettem, mert valamiért nem akart úgy besűrűsödni, ahogy szerettem volna, de anélkül is nyugodtan elkészíthető. Nekem ez így amiatt is jobban jött, hogy ne folyjon ki majd a tésztarétegek közül.

A répatortát most kivételesen három különálló kis lapban sütöttem meg és a narancslekvárral töltöttem meg a rétegeket. Narancshéjjal ízesített vajkrémmel vékonyan bevontam, majd marcipánnal borítottam. Eredetileg airbrush festékszóró pisztollyal akartam volna a répát élethűbbre lefújni, de most sajnos csak kézi festésre volt lehetőségem. A répatorta omlósabb szerkezetű tésztájának nem tesz jót a hűtés, ezért szobahőmérsékleten javaslom fogyasztani. :) Íme hát a recept.



Répatorta de lux, friss gyömbéres narancslekvárral Hozzávalók a narancslekvárhoz:
(egy közepes befőttesüvegnyi mennyiség)
2 db szép narancs1 db citrom
15 dkg kristálycukor
150 ml víz
1 kiskanál gyömbérpor
egy evőkanálnyi kandírozott narancshéj (vagy frissen reszelt narancshéj, ha a narancs bio)
2 teáskanál dzsemfix (nálam dr. Oetkeres)


Hozzávalók a répatortához:

(18 cm-es átmérőjű formában sütve)
15 dkg reszelt sárgarépa 
2 tojás
10 dkg kristálycukor
egy kávéskanál vaníliakivonat
20 dkg liszt
1 teáskanál creme of tartar (borkő, de nem sav!)
fél teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só
50 ml olaj
1 csapott kávéskanál fahéj
1 csapott kávéskanál gyömbérpor
5 dkg darált dió
2 evőkanál narancslekvár
1-2 evőkanál aszalt vörösáfonya

A bevonathoz:

10 dkg vaj
10 dkg porcukor
1-2 evőkanál tejszín
fél narancs reszelt héja
25-30 dkg marcipán

Elsőként elkészítjük a narancslekvárt, hogy amíg az hűl, nekiállhassunk a répatortának.
A narancsokat és a citromot kifilézzük, fehér részüktől és hártyájuktól alaposan megtísztítjuk. Ügyeljünk rá, hogy a fehér részből ne maradjon a narancshúsból, mert az megkeserítheti a lekvárunkat. Érdemes a műveletet olyan edényben végezni, ami a levet is felfogja, mert azt is felhasználhatjuk.
A cukrot a vízzel felforraljuk, majd hozzáadjuk a narancsot és takarék lángra kapcsolunk. Jó negyed órát rotyogtatjuk, majd hozzáadjuk a gyömbérport és a két teáskanál dzsemfixet. Feltekerve a lángot mégegyszer kiforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről. Belekeverjük a kandírozott narancshéjat (ha sima narancshéjat használunk, már a főzés alatt bele kell tenni), és két-három evőkanálnyit félreteszünk a meleg lekvárból a répatorta tésztájához. A többi forró lekvárt rögtön tiszta befőttesüvegbe töltjük, jól rácsavarjuk a tetejét és fejre állítjuk. Hűvös helyre tesszük hűlni, míg a tésztát kisütjük.

A répatortához lereszeljük a répát finomra és félretesszük.
A tojásokat kikeverjük a cukorral és a vaníliával. A lisztet összekeverjük a borkővel és a szódabikarbónával, a fahéjjal, gyömbérrel, valamint a csipet sóval. Elektromos habverővel jól beledolgozzuk a tojásos keverékbe, majd hozzákeverjük a reszelt répát. Ezután jöhet az olaj és a darált dió is. Hozzáadjuk a narancslekvárt, amiből attól függően, hogy mennyire volt lédús a sárgarépa, lehet, hogy egy kicsit több is mehet bele két kanálnál. Végül fakanállal beleforgatjuk az aszalt vörösáfonyát, de más aszalt gyümölcs is használható. Előmelegített sütőben, közepes fokozaton (nálam gázsütő 5-ös) tűpróbáig sütjük.
A kész répatortát félretesszük hűlni. Ha már a lekvár is megdermedt és a tészta sem forró, a rétegeket megtöltjük a friss lekvárral és a tortát behűtjük.

A vajat és a porcukrot robotgéppel kikeverjük, míg a cukor teljesen fel nem oldódik, ekkor beletesszük a tejszínt és a reszelt narancshéjat. A keverékkel bevonjuk a tortát, spatulával jól elsimogatjuk rajta, majd visszatesszük a hűtőbe annyi időre, míg a bevonatot elkészítjük.
A marcipánt átgyúrjuk, ha szükséges színezzük, porcukorral beszórt felületen kinyújtuk, majd bevonjuk vele a tortát. A felesleget körben levágjuk, és a maradék marcipánnal ízlés szerint kidíszítjük.

Harmadik átadás

Megtörtént a harmadik és egyben utolsó Segítsüti átadásom a hétvégén.

Vigaszágas licitálóm Menta, egy rendkívül kedves és aranyos hölgy, akivel úgy terveztük, hogy megeszünk együtt valami jó kis sütikét vagy desszertet, de aztán fakír módjára, csak salátáztunk egy jót. :) Olyan jól elbeszélgettünk, mintha már ezer éve ismernénk egymást!
Ráadásul csodálatos gasztroajándékokat is kaptam - jól zavarba is jöttem, hogy még én kapok ajándékot -, amikből szerintem csodálatos finomságokat tudok majd készíteni és majd jól megmutatom mindenkinek. :)
Este már jött is Mentától az e-mail, hogy körbejárt a tortával kis kóstolót adni a barátoknak, rokonoknak, úgyhogy megnyugodhatok, sikerült majdnem mindet szerencsésen elpusztítani. :)

Menta, ezúton köszönöm Neked is a babák, a Segítsüti szervezői, és magam nevében a nagylelkű felajánlást és külön azt, hogy megismerhettelek!

A Segítsüti oldalán továbbra is tájékozódni lehet, hogy sikerült az összegyűlt adományokat felhasználni a koraszülött babócák javára.

A fotókat Menta készítette már otthon, lehet, hogy eredetileg is jól jött volna, ha ő csinálja... :)

Ananászkrémes keserűcsokis desszert citromborssal

Vagy hívhatnám akár Piňa Colada desszertnek is, mert az ananász mellett kókusztej is került bele, de inkább mégse. :)
Ilyenkor télvíz idején, valahogy jobban bekerülnek a látóterembe a trópusi gyümölcsök és citrusfélék, pedig tudom, hogy ez egy idejétmúlt berögződés, elvégre ma már télen-nyáron kapható ezekből friss áru, mert hát úgysem nálunk teremnek. Most az ananásszal kacérkodtam gondolatban, már több ötletkezdeményem is van, hogy mi mindenbe kotyvaszthatnám bele. Ezek első darabja ez a kis desszertecske.

A citrombors úgy került a képbe, hogy ez a Horváth Rozi féle fűszer a halsütésnél már bevált, viszont úgy gondoltam, hogy mivel csak feketeborsot és citromhéjat, illetve citromolajat tartalmaz, jó lesz az édességeknél is. Ezt abból sütöttem ki, hogy a feketebors, mint olyan, csokis édességeknél úgy működik, akár a chili, vagyis ad nekik egy kellemesen csípős jelleget, a citromhéj aromája meg amúgy is sokszor elkél, hogy zamatosabbá tegye a desszerteket, így ez kiválóan remek párosítás lesz a kis piskótámban. Az ötlet bevált, legalábbis nálam. :) Illetve bocsánat, a tesztközönségemnél is...

Néhány jótanács a desszert elkészítőinek. Az ananászkrémnél fontos, hogy az ananászpürét jól kiforraljuk, mivel a friss ananász bromelintartalma megkeserítheti a krémünket, de a melegítést követően nem lesz ilyen gondunk. A citromborsot ne adagoljuk túl, nekem fél kávéskanálnyi elegendő volt a vágyott hatás eléréséhez. A csokilapocskához és a csokis tésztatalphoz jó ha csak magas kakaótartalmú, jó minőségű csokit használunk, én kaptam ajándékba 70%-os jófajta belga csokit, így azt tettem bele.
Díszítésnek én karamellizált ananászcikkelyt és citromborssal beszórt cukordíszt használtam, de akár natur ananásszal és tejszínnel díszítve is szépen feldobhatjuk.

Ananászkrémes keserűcsokis desszert citromborssal

Hozzávalók a piskótához:
2 tojás

10 dkg vaj

10 dkg cukor

8 dkg keserűcsoki

4 dkg finomliszt

4 dkg rétesliszt

1 teáskanál kakaópor

fél kávéskanál citrombors

A krémhez:

egy kisebb méretű ananász

1 dl kókusztej

2 evőkanál porcukor

1 evőkanál étkezési keményítő

1,5 dl tejszín

habfixáló

a csokilapocskákhoz:

kb 5-10 dkg olvasztott keserűcsoki

A piskótához a csokit gőz fölött felolvasztjuk és félretesszük hűlni. Kikeverjük a vajat 6 dkg cukorral és a már langyos csokoládét hozzákeverjük. A tojások fehérjét felverjük keményre a maradék 4 dkg cukorral. A tojások sárgáját hozzákeverjük a csokis keverékhez, majd a liszteket és a kakaóport alaposan beledolgozzuk. A citromborsot szintén belekeverjük, végül hozzáforgatjuk a tojásfehérjék habját. Előmelegített sütőben, közepes fokozaton (nálam gázsütő 5-ös) egy sütőpapírral bélelt közepes méretű szögletes tepsiben vékony lapot sütünk belőle tűpróbáig, ez kb negyed óra.

Amint kihűlt a piskóta, pogácsaszaggatóval kis korongokat szaggatunk belőle.

A krémhez az ananászt meghámozzuk, kis részét félretesszük a díszítéshez. Húsát turmixgépben a lehető legsimábbra turmixoljuk a levével együtt. Nem baj ha kissé darabos marad, legalább látszik, hogy mi van benne. :P Az ananászpürét egy evőkanál porcukorral és a kókusztej felével egy edénykében felforraljuk. Hagyjuk egy kicsit rotyogni, addig a kókusztej másik felét a keményítővel kikeverjük, majd visszavesszük a lángot és besűrítjük vele a krémet. Félretesszük hűlni, ez idő alatt a tejszínt a habfixálóval felverjük, majd hozzáverjük a maradék egy evőkanálnyi porcukrot is. Ha az ananászkrém kihűlt, a tejszínhabot óvatosan hozzáforgatjuk.

A kis piskótakorongokat fóliával körbekanyarítjuk, megtűzzük, majd beletöltjük a krémet tetszőleges magasságig, de érdemes úgy elosztani, hogy mindegyik korongra egyenlő mennyiségben jusson. Betesszük a sütikéket dermedni a hűtőbe egy-két órára és közben elkészítjük a csokilapokat.

A csokit gőz fölött felolvasztjuk, fóliára, vagy sütőpapírra simítjuk és a hűtőbe tesszük dermedni. Ha úgy ítéljük meg, hogy az ananászkrém kellően megdermedt, a csokiból szintén a pogácsaszaggatóval kis köröket mintázunk a csokiba, óvatosan lefejtjük a papírról vagy fóliáról és mindegyik kis sütire teszünk egyet belőlük.

A díszítéshez félretett ananászt kevés porcukorba forgatjuk és száraz teflonserpenyőben pár pillanat alatt mindkét oldalukat karamellizáljuk és a csokilapok tetejére helyezzük.

Kandírozott narancshéjas túrókrémmel töltött ropogós mandularolók

Vagyis majdnem Cannoli, de mégse. :)

Eredetileg ugyanis azokat akartam csinálni, aztán rájöttem, hogy nincs itthon olaj a sütéshez, meg arra is, hogy valójában kevésbé szeretem az olajban kisütött édességeket, mint az ostyaszerűen de szárazon roppanósakat. Így arra gondoltam, hogy a marcipános csokitölcsér mintájára egy ahhoz hasonló kis ostyaroládot készítek.

Barátnőmtől kaptam nemrég nyaralási meglepiként egy üveg görög kandírozott narancshéjat szirupban eltéve, ezért nem is volt kérdés, hogy azt fogom felhasználni a töltelékhez. Eszméletlenül finom és össze sem hasonlítható a száraz és ugyanakkor kemény dobozban kapható változattal, ráadásul házilag nem is tanácsos az eltevésével fáradozni, hacsak nem vásárol az ember bio termelésű narancsot, ami valljuk be mifelénk elég ritka. Ez utóbbi mondatommal összhangban egészen véletlenül épp most olvashattok Selectfoodnál még okosságokat. ;)

Szóval a mandularolók. Érdemes őket az elkészítést és kihűlést követően fémdobozba tenni a tálalásig, ugyanis roppanós jellegüket csak töltetlenül őrzik, ha már belekerült a túrós töltelék, kis idő elteltével megpuhulnak. Persze úgy is nagyon finom, de ha már ropogósan szeretnénk fogyasztani, erre ügyeljünk.

A most kikísérletezett adag nekem 20 db kis tekercsre volt elegendő. Mivel elsőre jól sikerült és nem kellett újabb próbasütést csinálnom, jó szívvel ajánlom. :)

Kandírozott narancshéjas túrókrémmel töltött ropogós mandularolók

Hozzávalók a rolókhoz:

2 db nagyobbacska tojás

2 teáskanál vaníliás cukor

4 evőkanál porcukor

fél citrom reszelt héja

1 csipet fahéj

4 evőkanál rétesliszt

2 evőkanál finomliszt

1 marék mandula finomra darálva (kb 5 dkg)



a túrókrémhez:

20 dkg túró

1 evőkanál vaníliás cukor

1 evőkanál porcukor

1 dl lecsepegtetett tejföl vagy mascarpone krémsajt

1-2 evőkanál tejszín

kandírozott narancshéj apróra vágva ízlés szerint

(+ a narancshéj szirupjából egy evőkanálnyi, ha van)

A hozzávalókat egyszerűen a leírt sorrendben kézi habverővel simára összedolgozzuk.

Egy nagy tepsit sütőpapírral kibélelünk és a tésztából egy evőkanálnyi adagokat helyezünk rá. A kanál hátával szépen elsimítgatjuk kb 10-12 cm-es átmérőjű körökké, ügyeljünk rá, hogy ne érjenek össze. A sütőt előmelegítjük és közepesen meleg sütőben (nálam gázsütő 6-os fokozat) körülbelül 5 perc alatt megsütjük a korongokat. Akkor érdemes őket kivenni, amikor a szélük már picit barnulni kezd. Még melegen, egyesével vegyük ki őket a sütőből és fakanál vagy más hosszúkás segédeszköz segítségével formázzunk a korongokból kis tekercseket, majd hagyjuk őket kihűlni. Fémdobozban tárolva több napig is megőrzik ropogós jellegüket.

A túrókrémhez turmixgépben krémesre keverjük a hozzávalókat, majd beleforgatjuk a kandírozott narancshéj darabkákat. Én a szirupjából is tettem bele, hogy még krémesebb és narancsosabb legyen, de ezt akár el is hagyhatjuk. A krémet habzsákba töltjük és két oldalról a rolók belsejét megtöltjük vele. Végül porcukorral megszórhatjuk és narancshéjdarabokkal vagy pirított mandulával díszíthetjük.

Emeletes torta keresztelőre

Keresztelőre sütöttem ezt a három emeletes tortát, a nemrégiben készült Kislányos-pillangós torta mintájára. A szülők kifejezetten olyat szerettek volna, mert nagyon megtetszett nekik a csíkos-pillangós-virágos stílusa, így csak annyit változtattam rajta, hogy finomítottam kicsit a színeken és belekomponáltam a kis főszereplő nevét is.
A tetejére a babát kissé karikatúra jelleggel próbáltam elkészíteni, már ha lehet ilyet mondani egy baba esetében. :) Kaptam egy fényképet a csöppségről, mely alapján a fejformáját és a kis pufók piroskás pofazacsikat emeltem ki jellegzetességként, majd a nagy szemektől öltött mesefigura jelleget végül.
Szintén tejszínes eperkrémes volt belsőleg a torta eperdarabokkal, csokis piskótában.

Motoros torta 3.

Ahogy már ITT is beharangoztam, mutatok egy újabb motoros tortát, ami szintén babának készült.

Ez most egy chopper akar lenni (de lehet, hogy inkább Babettának kéne hívni :))) és nagyon megküzdöttem vele, azt el kell mondanom. Nagyon leegyszerűsített változat, ezért csak nagy vonalakban hasonlít az ilyen típusu járgányokra. Azt hiszem kemény is lett volna figura formájában legyártani, még fektetve csak-csak. A legnagyobb problémát az okozta, hogy megálljon a tortán anélkül, hogy neki kelljen támasztanom valaminek, illetve, hogy ne essen össze a vázszerkezet, ezért az elülső kereket tartó vázat keményre ki kellett szárítanom. Ez most csak azért nem gond, mert amúgy is el akarták a szülők tenni emlékbe, úgyhogy akár gyurmából is csinálhattam volna az egészet. :D A biztonság kedvéért egy kis spagetti is segített a támasztásban, valamint a kereknél fondantból gyúrt ékek tartották, hogy ne legyen túl feltűnő.

A babóca 1 éves szülinapjára készült és az volt barátnőm kérése, hogy ne fondantbevonatos legyen, hanem valami csokis, így végül csokiganache-al vontam be, aminek az a hátránya, hogy nem lehet annyira szépen elsimítani, ezért mondhatni elég rusztikus a felülete, viszont legalább tapadt rá a felirat.

A talapzat szintén piskóta, kis ganache-al bekenve és fondanttal bevonva. Az élénk színek mellett még annyival "babásítottam", hogy a tortácska alján körben futó kis golyókba babás témájú kis pecsételő készlettel nyomdáztam mintákat.

Diós tortácska gesztenyemousse-al

Ez is a gyorsan összerittyentett receptek közé tartozik, semmi extra hozzávalót nem igényel és ízlés szerint tálalható.

Én most kicsi sütőformákat használtam fel, amik többnyire páratlanul tengődnek a szekrényben, de akár muffintepsiben vagy kuglófformában is kisüthető a tészta.

Egyszerű csokis kevert tésztát készítettem, mint az Omlós koszorúnál, csak most 5 dkg darált dióval egészült ki a keverék. Hozzá könnyű tejszínes gesztenyemousse-t tálaltam, melyet fagyiskanállal szaggattam a tetejére.

Hozzávalók a tésztához:

1 tojás
15 dkg cukor
1 dl tej
15 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
1 púpos evőkanál jófajta kakaópor
10 dkg vaj

5 dkg darált dió

Az egész tojást robotgép segítségével habosra keverjük a cukorral, majd hozzákeverjük a tejet. A lisztet összeszitáljuk a sütőporral és a kakaóporral, majd a tojásos keverékhez dolgozzuk. A vajat felolvasztjuk és szintén hozzákeverjük a masszához. A darált diót lazán beleforgatjuk a masszába. Vajazott, lisztezett formákba töltjük, és előmelegített sütőben kb 15-20 perc alatt tűpróbáig sütjük.

A gesztenyemousse-hoz:


1 csomag gesztenyemassza
3 dl tejszín
1 evőkanál barnarum
fél csomag zselatin fix
1-2 evőkanál porcukor

A gesztenyemasszát lereszeljük és kikeverjük a rummal és a porcukorral. A tejszínt habbá verjük, majd körülbelül egyharmadát a gesztenyemasszához keverjük, robotgéppel simára dolgozzuk. A maradék tejszínhabhoz hozzáadjuk a zselatin fixet és egy kicsit még tovább habosítjuk. Kézi habverővel óvatosan beleforgatjuk a tejszínt, majd a hűtőbe tesszük. A kihűlt süteményekre meleg fagyiskanállal vagy evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle.

Babás minitorta

Most úgy alakult, hogy babás tortából is kettő készült az utóbbi időben, ezek közül mutatom most a kisebbiket.

A védőnőnknek készült ajándékba - a lila szín az ő kedvence -, a képen nem látszik, de egy picike minitorta volt, úgy tizen-egynéhány centi átmérővel, tehát a baba is egész aprócska rajta.

A történethez hozzá tartozik, hogy láttam én már korábban csecsemős torták képeit és mindig csodálkoztam, hogy lehetnek ennyire élethűek ezek a babák, úgy gondoltam én ilyet soha nem fogok tudni csinálni. Aztán egy idő után észrevettem, hogy szinte mindig ugyanabban a pozitúrában, hason fekve, lábukat felhúzva, fejüket elfordítva szerepelnek, aminek egészen addig nem is tulajdonítottam jelentőséget, míg bele nem botlottam egy internetes áruházban egy ilyen szilikonformába. Szóval csak belenyomják a fondant vagy marcipánt egy ilyen formába, kis utókezelés és kész!

Nahát, én úgy gondoltam, hogy inkább megbírkózok vele saját kezűleg, úgysem fogok sorozatgyártani. Ez az első próbálkozás eredménye, sajnos elég sok a hibája, nem igazán élethű. Talán legközelebb kicsit nagyobbat csinálok, akkor talán jobban ki lehet dolgozni, mert itt most az arányok valahogy nem tökéletesek. Azért elsőre szerintem nem lett annyira rossz, majd még próbálkozom, aztán össze lehet hasonlítani legalább a változást.

A baba marcipánból van, a torta többi része fondant. Belsőleg a szokásos tejszínes csokikrém.

A másik babás torta, amit majd mutatni fogok inkább egy mesefigura szerű baba karikatúra lesz, hamarosan.... :)

Motoros torta 2.

Mostanában úgy alakult, hogy két pici gyereknek is kellett motoros tortát készítenem és mindkettőnél figura formájában kérték barátnőim a motort. Az első motoros tortámnál (ITT) még síkban szerepelt a járgány, mert már nem volt idő figurát készíteni, de most muszáj volt kikísérleteznem, hogy állnak majd meg a részek. Mivel babáknak készültek, mindkét motornál egyszerűsített, mondhatni stilizált formát készítettem, így legalább begyakorlom ezt is, hogy tudjam, mit hogyan, ha legközelebb felnőttnek kellene csinálnom.

Az első egy túramotor-szerűség akar lenni, ami alatt a torta maga a terep. Barátnőm vitte a keresztfiának, aki most lett 2 éves és nagy motormániás, állítólag már gyorsulási versenyen is volt. Bocsi a snassz fotóért, már nem volt időm "megágyazni" neki, rohamtempóban készült.

A szokásos tejszínes-csokikrémes csokitorta, fondantborítással.

A másik motor most készül, az egy chopper fazon lesz, még kisebb gyerkőcnek. :) Hamarosan mutatom...

Csillag Patrik

Ehhez a tortához nem fűzök sok kommentárt. Aki nem ismeri a rajzfilmet, annak annyi infó, hogy Spongyabob legjobb haverja ez a tengericsillag és külön pszichológiai esettanulmányt lehetne írni róla, amit hely hiányában nem teszek meg, mindenki örömére. :)

Birsalmalekváros és mazsolás piskótamasszából készült. A törpémnek nagyon megtetszett és igyekezett lelopni az asztalról, hogy játszhasson vele. :D

Kifőztük Karácsony!

A közeledő Karácsonyra való tekintettel a Kifőztük csapata adománygyűjtő akciót szervezett 115 lelkes gasztroblogger közreműködésével. Az akció keretében elsősorban azok a kisgyermekes családok jutnak egy kis extra élelmiszer-adaghoz, akik leginkább hiányt szenvednek ebben. Bármekkora összeggel segíthet, aki szeretne, cserébe letöltheti ezt a gyönyörű kiadványt és nem utolsó sorban csodás, kipróbált adventi és karácsonyi receptekhez juthat, és ajándék vagy dekorációs ötleteket is gyűjthet az ünnepekre.

Személyes tapasztalatom is, hogy ezidőtájt az emberek adakozó kedve amúgy is megnövekszik, ezért itt a kitűnő lehetőség, hogy segíthessünk a rászoruló gyermekeken, hogy nekik is szép Karácsonyuk lehessen.

ITT megtalálható minden tudnivaló az adományozás menetéről, ahol figyelemmel kísérhető az eddig felajánlott és befolyt összegek felhasználása is. A Magyar Élelmiszerbank beszámol az adományok célba juttatásáról, és az akció befejeztével néhány fotót is láthatunk majd azokról, akik az adományokban részesültek.