Torta régészet témakörben

Állatrégésznek készült ez a tortám, jó nagy, minimum 25 fős kivitelben. Kicsit kisebbre terveztem de ekkorára nőtt. :)
Barátnőm intézte a munkahelyére és az volt a kérés, hogy lehetőleg disznócsontot ábrázoljon.

Szokás szerint megintcsak belevetettem magam a téma tanulmányozásába, legalábbis fotónézegetés szintjén, még jó, hogy van két unokatesóm is, akik az Állatorvosin végeztek, így küldtek nekem pár képet csontvázakról.

Sajnos 3D képek nem nagyon vannak, vagy ha igen, nem minden szögből, így csak egész felületesen bírtam elképzelni, hogy is fog kinézni ez tortában. Gondoltam a kis lábszárcsontok és egyebek nem mutatnának valami jól, ráadásul azokból nem is lehetne megismerni, hogy disznóról van szó, így végül a koponya felső része mellett döntöttem. Valahogy úgy képzeltem el, mint a sivatagban a bivaly-, vagy bölénykoponyákat, belesüppedve a homokba. :)

Mivel mindennek ehetőnek kell lenni egy igazi tortában, magát a koponyacsontot is úgy kellett megoldanom, hogy fel lehessen vágni, ezért azt piskótamasszából formáztam meg. Ha csak simán cukorból lett volna, lehet, hogy élethűbb lenne, mert akkor a szemüregeket egészen ki lehetett volna lukasztani, így meg csak árnyékolással tudtam érzékeltetni, hogy ott egy üreg van.

A lényeg a lényeg, hogy a hölgy végül megismerte ezt a csontot és állítólag nagyon meghatódott. :)

A torta deszkaborítást utánzó oldala kakaóval színezett fondantból volt, ami nagyon jól harmonizált ízben is a belsőleg csokikrémes csokitortához. A "földet" sima és kakaós keksz durvára darálásával oldottam meg, és mivel az egész tetejét ez borította, oda már nem is került fondant, csak a kekszmorzsa a krém tetejére. Sajnos én nem tudtam megkóstolni, de a visszajelzések alapján ez így volt tökéletes, mert a krémessége és a ropogóssága is megvolt így, ami általában mindenkinek bejön egy édességnél. :)

A "láda" oldalát olvasztott csokival ragasztottam össze, a szerszámok szintén házi cukormasszából készültek.