2011. augusztus 28., vasárnap

Szőlős-mandulás felfújt fehérboros mézkaramellel




Végre van fincsi szőlő a kertből, kezdhetek vele garázdálkodni. :) Zajlik már egy ideje a kotyvasztás, de most csak ezt a receptet mutatom meg, mert jellemzően tökéletesíteni kell a többi kutyulmányomat, ami eltarthat még egy ideig.

Ehhez a kis felfújthoz (ha valaki másként nem eszi meg, annak legyen clafoutis :)) most fehér szőlőt használtam, a fajtáját ne kérdezzétek, mert ahhoz nem értek. Egész apró magos fajta, engem nem zavarnak a magok, így egészben tettem bele, de akinek nagyobb magos van csak otthon, vágja félbe a szemeket, magozza ki és úgy tegye a tésztába.

A mézkaramellhez ugyanebből a szőlőből tavaly készült borocskát használtam, ami apukámat dícséri, és mivel ő kifejezetten a száraz, szinte már savanykás borokkal szimpatizál, kifejezetten jól passzolt most az édeshez.

Könnyű és finom, gyorsan összedobható, de frissen kell fogyasztani, mint általában a felfújtakat, szinte még melegen, mert aztán ha már hagyjuk teljesen hidegre hűlni, nem lesz olyan puha a tésztája és visszaminősül felfújtból pitévé. :)

A mézkaramellel jó szottyosra el lehet áztatni, ha valaki szereti az ilyet. Én szeretem... :)



Szőlős, mandulás felfújt fehérboros mézkaramellel


Hozzávalók a felfújthoz:

2 tojás

1 púpos evőkanál barna nádcukor

fél citrom reszelt héja

1,5 dl tej

fél kiskanál vaníliapaszta (vagy egy kiskanál vaníliakivonat)

csipet só

5 dkg rétesliszt

3 dkg darált mandula

kb. 20 dkg fehér szőlő

+ egy evőkanálnyi darált nádcukor a szóráshoz


A mézkaramellhez:

2 evőkanál vaj

2 evőkanál karakteres ízű méz, pl. akác (nálam itt fenyőméz)

2 evőkanál száraz fehérbor


A felfújthoz szétválasztom a tojásokat és a fehérjét habbá verem. A sárgáját kikeverem a nádcukorral, a citromhéjjal, a vaníliával és a tejjel. Hozzáadom a réteslisztet, a mandulát és a sót, majd a keverékhez forgatom a felvert tojáshabot. Nagyon folyós, híg palacsintatészta-szerű keveréket kapunk, de nem kell megijedni, ilyennek kell lennie. :)

Egy közepes piteformát, vagy két kisebb szufléformát kivajazok, kilisztezek. Beleöntöm a tésztát, majd a megmosott, megszárított szőlőszemeket arányosan beledobálgatom, szépen el fognak benne süllyedni.

Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20 perc - fél óra alatt tűpróbáig készre sütöm.

A mézkaramellhez egy edényben összeolvasztom a mézet a vajjal és addig kevergetem, míg habzóan gyöngyözni kezd, akkor visszaveszem a lángot és egy picit karamellizálom, de nem szabad megégnie. Hozzáadom a fehérbort, ekkor még egy picit felhabzik, de aztán ki fog tisztulni a keverék és szép sima, homogén elegyet alkot. A gázt lezárom és kevergetve kihűtöm a krémet. Ahogy kihűl, szépen össze fog sűrűsödni, de mézszerűen folyékony marad.

A felfújtat kávédarálóban finomra darált nádcukorral finoman megszórom és a mézkaramellel meglocsolva tálalom.


4 megjegyzés:

  1. Milyen kis guszta így a tálkában megsütve :) Mennyei lehetett a mézkaramellel! És ráadásul nem is túl bonyolult elkészíteni, egy igazi elegáns augusztusi desszert! :)

    VálaszTörlés
  2. Szerencsém volt kóstolni már egy-két általad készített süteményt/tortát. Most már tudom, hogy nem csak zseniális művész vagy, de állati finomak, amiket készítesz! :)))

    VálaszTörlés
  3. Ami, tényleg nagyon fini még frissen, langyosan! Gyorsan be is toltam az egyik olyan tálkával, pedig nem volt kicsi. :)

    Köszi Petra! :)

    Kricky! Ez több, mint hízelgőőőő! :) Drága vagy!!! Pusszantlak!

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails