Nos, azzal kezdeném, hogy én személy szerint nem vagyok oda a bejgliért, nem is sütök sosem, ha mégis arra vetemedném, hogy megkóstolom valakiét, akkor csak a diós verziót vagyok hajlandó. Ez a recept itt, egy alternatív bejglinek mondható, mert nagyon hasonlít arra, mégis inkább kalács, abból is az egészségesebb változat.
Az eredeti recept a Nova szakácskönyvek sorozat Édességek című részében található, amit jelentősen átalakítottam. Gondoltam, ha már úgysem vagyok olyan fakír, hogy karácsony környékén messziről kerülgessem a cukros és finomlisztes sütikéket, addig is picinykét megtartóztathatjuk magunkat, mert ez a kalács azért mégsem hízlal annyira. Extra cukor nincs benne, csak méz, lisztből is csak teljes kiőrlésűt tartalmaz, ami persze nem jelenti azt, hogy a kalóriatartalma alacsonyabb volna, a szervezetünk mégis jobban barátkozik vele.
Tudom, hogy a fentieknek ellentmond a hozzá tálalt forrócsoki, a borrrrrzasztóan egészségtelen pillecukorral, de mint mondtam egyrészt nem vagyok teljesen fakír, másrészt nagyon fincsi volt így együtt a borongós téli estén, amikor betoltuk. :) A forró csoki, a Valentin napra készült fahéjas finomság volt, hozzá a pillecukrot házilag készítettem kis vaníliával ízesítve.
Mézes-diós reformkalács
Hozzávalók egy kb. 25 cm hosszú formához:
25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
fél citrom reszelt héja
csipet só
2 dkg élesztő
18 dkg méz
2 dl tej
20 dkg darált dió
5 dkg vaj
fél kávéskanál őrölt fahéj
3 evőkanál sárgabaracklekvár
+
Fahéjas forrócsoki két személyre (recept itt)
házi pillecukor
A lisztet összekeverjük a sóval és a reszelt citromhéjjal. A tej felét meglangyosítjuk, hozzákeverünk 5 dkg mézet, belemorzsoljuk az élesztőt és egy kevés liszttel elkeverjük. Hagyjuk egy kicsit felfutni, majd öntsük a liszt közepébe és dolgozzuk ki jól a tésztát, ha szükséges, tegyünk hozzá még egy pici tejet. Tiszta konyharuhával letakarva tegyük félre pihenni egy fél órára.
A töltelékhez keverjük össze a maradék tejet, a mézet és a darált diót, majd forraljuk fel a keveréket. A tűzről levéve keverjük bele a vaj felét. Hagyjuk kihűlni.
A tésztát kinyújtjuk egy körülbelül 30x40 cm-es téglalapra, kenjük rá a tölteléket, majd a két végét behajtva tekerjük fel, közben húzzunk rá kicsit mindig, hogy jó feszes legyen. A rudat, ezután még lazán megcsavarhatjuk, akkor érdekesebb lesz a látvány a végén, de hagyhatjuk egyszerű tekercs formában is.
A maradék vajat olvasszuk fel, kenjük ki a formát és tegyük bele a tésztát. Kenjük át még egy kis olvasztott vajjal a külsejét, majd 200 fokon tűpróbáig süssük, kb. 30 percig. A kész kalácsot hagyjuk a lekapcsolt sütőben még egy tíz percet, majd a külsejét kenjük meg baracklekvárral és hagyjuk a formában kihűlni.
A forrócsokit frissen készítettem hozzá, a pillecukrot pedig vékonyabb szeletkékre vágva étkezési keményítőbe mártott virágkiszúróval kiszaggattam, majd csipesszel leráztam róluk a keményítőt és a csokiba dobáltam.
Nagyon tetszik!Bejglit még nem készítettem tk verzióban,pedig régóta készülök rá.
VálaszTörlésEzt most így vacsira szépen el is fogyasztanám :)
VálaszTörlésOlyan hangulata van ennek a képnek, mintha kint hatalmas pelyhekben hullana a hó,én pedig bentről nézném a kandalló mellől ezekkel a kezemben :)
Háááát, Pixie, bevallom a fotódról nem az önmegtartóztatás jutott eszembe... ;DDDD
VálaszTörlésTetszik a teljes kiőrlésű kalácsod! Egyszer ki fogok próbálni egy ilyen kevésbé bűnözős verziót. Köszi a receptet. :)