Fehér csokis créme brulée naranccsal

Villantós szilveszteri desszertnek is beválik, pedig borzasztó egyszerű elkészíteni. Olyannyira, hogy egy gyerek is elboldogulna vele, hiába a bonyolultnak hangzó francia elnevezés erre a gőzölt pudingra, vagyis vehetjük egy kalap alá nyugodtan a muffinokkal. :) Egyedül a szakácsfáklya, mint kellék hasznos, ha van otthon (na ezt már ne adjuk a gyerek kezébe!), bár állítólag grill alatt is rá lehet karamellizálni azt a pötty cukrot, amit beroppanthatunk a tetején, de erről nem tudok nyilatkozni, mert még nem próbáltam.

Most egy narancsos-fehér csokis verziót mutatok ebből, amit az ünnepek alatt kotyvasztottam.

A krémet a narancsvirágvíz dobja fel és teszi selymesebbé, a narancs pedig kifilézve, vékony kis gerezdekben lapul meg a krém alján, bár számítsunk rá, hogy egyes darabok a súlytalanság állapotába keveredve repkednek majd a felszín felé. :)

Én a karamellizáláshoz barna nádcukrot használtam, de elvileg a sima kristálycukor is megteszi, ha csak az van otthon.

Fehér csokis, narancsos créme brulée

Hozzávalók 3 db közepes méretű szufléformához:

2 dl tejszín

4 dkg fehér csoki

2 tojás sárgája

1,5 evőkanál porcukor

1 teáskanál narancsvirágvíz

1 kisebb narancs

3 csapott kávéskanál barna nádcukor

A tejszínt felforrósítjuk és felolvasztjuk benne a fehér csokit. Nem kell forralni, ha feloldódott benne a csoki, le is húzhatjuk a tűzről. 

A tojások sárgáját kikeverjük a porcukorral és a narancsvirágvízzel. Ennyi idő alatt épp annyit hűl a csokis tejszínünk, hogy folyamatos kevergetés mellett apránként, óvatosan hozzáadagolhatjuk a tojásos masszához. Én ehhez a művelethez kis kézi habverőt használok.

A narancsot kifilézzük, azaz hártyájuktól megfosztott gerezdekre bontjuk. Ehhez nem szükséges a narancsot megpucolni, én egyszerűen, mint az ananásznál, éles pengéjű késsel levágom a héját a fehér résszel együtt, majd gerezdenként kimetszem a gyümölcshúst. A kis gerezdeket legyező alakban elrendezem a formák alján, majd feltöltöm a tejszínes folyadékkal.

Egy kisebb tepsibe helyezem őket, majd körülbelül a peremük aljáig feltöltöm a tepsit vízzel. 200 fokon kb. fél órát sütöm. Akkor jó a krém, ha ujjbegyünkkel megpaskolva érezzük, hogy már a teteje megsült, de még belül rezegősen rugalmas.

Kivesszük a sütőből, a forró vizet leöntjük róla és hagyjuk a formában kihűlni. Ezután a hűtőbe helyezzük a formákat 2-3 órára, de akár tovább is maradhatnak.

Tálalás előtt formánként egy csapott kávéskanál barna nádcukorral megszórjuk és kis kézi fáklya segítségével rápirítjuk a cukrot. Nekem cukorból ez a mennyiség vált be a tetején, se túl kevés, se túl sok.

Jó étvágyat! :)